Kertészeti lapok 1894
1894. Március / 3. szám
vakat szelelő- vagy kézi rostán kirostáljuk, a szántó-helyiségben vékonyan elterítjük s ha alaposan kiszáradtak, ismét kiszeleljük vagy megrostáljuk s végre felzsákoljuk. Szelelő-rosta hiján szórással is takaríthatjuk, de ezt csak nagyobb mennyiségű és nagyszemű magvakkal tehetjük. Különben a magvak takarításához hosszabb gyakorlat s kellő jártasság szükséges. Nagyon czélszerű magtakarító gépnek bizonyult nálunk a Kühne-féle »Triumph« szerelő-rosta, a melyen nem csak gabonát, hanem egyéb magvakat is, gyorsan és jól lehet tisztítani s épen ezért, mint igen alkalmas szerelőt, mindenkinek melegen ajánlhatom. Szükséges továbbá több sűrűbbritkább vassodrony-kézirosta a gorombább szemű magvaknak,és sárgarézsodrony, lószőrrosta és szita a finomabb magvak takarításához. A megtisztított, felzsákolt, felhalmozott vagy ládákba elrakott magvakat magtárba, esetleg jó tetejű száraz padláson szépen elhelyezzük. Az elraktárolt magvakat is gyakrabban meg kell vizsgálni, hogy egyik vagy másik magvunk nem nyirkosan rakatott-e össze; ez esetben a magvakat ismét szétterítjük, gyakori átrakás és forgatással megszárítjuk s végre, mielőtt halomba raknák, ismét megszereljük. — Ugyanezt tesszük akkor is, ha magvaink közt kártékony férgeket fedeznénk fel. Sok gondot ad télen át az egerek elpusztítása is, ha azok magtárunkat ellepik ; ezeket méreggel, egérfogóval stb. effélével iparkodunk kiirtani vagy elriasztani. De azért az olyan magvakat, amelyeket az egér különösen szeret, már jó előre biztosabb, hozzáférhetlen helyre tesszük, vagy felaggatjuk. — Ilyen magvak a többek közül az uborka, dinnye, tök, saláta, répa stb. Ha a magvak szállítási ideje elmúlt, a visszamaradt magvakat ismételten átvizsgáljuk, megtakarítjuk és elrendezzük. Ugyanekkor a visszamaradt magvak csiraképességéről is meggyőződünk s az olyanokat, amelyeknél ez már kielégítő nem volna, kiselejtezzük. A magtárban a levegő állandó forgásáról a nyár folyamán is okvetlenül gondoskodni kell. I. Káposztafélék. 1. Karfiol. (Brassica oleracea botrytis cauliflora.) A karfiol vagy virágoskel a XVI. század vége felé került Európába. Egyptomból származott el a Cyprus-szigetre és Olaszországba, ahonnan azután hozzánk is eljutott. Magvát egész a XVII. század végéig csupán a cyprusi és olaszországi termelőktől nyerhették, mivel annak termelésével másutt ismeretesek nem voltak. Ma már azonban Hollandiában és Németországban (Erfurt vidékén) igen sok magot termelnek, de amint a kísérletezésekből tapasztalom, a karfiol magja nálunk is jól megterem. A karfiol mérsékelt, nedves, hűvös, jól megtrágyázott és mélyen munkált talajt kíván, észak - nyugat felől védett területen, amelyen száraz idő beálltával a bőséges öntözés ne maradjon. Magva kerek, a csiraszem felett kissébehorpad, színe többnyire világosbarna ; valamivel kisebb a repcze- és a többi káposztafélék magvainál is. 10 grammba van 3000 — 3500 szemmag. A tiszta jó magból 90-100° o csiráz ki. Csiraképessége 4 — 5 évig tart el és csírázik 1—6 nap alatt. Veteményezését különböző időközben tehetjük a szerint, amint annak rózsáit értékesíteni kivánjuk. Az első, korai fajokkal való veteményezés márcziusban egy mérsékelt melegágyba történik ; ennek rózsái augusztusban értékesíthetők. Mások