Kertészeti lapok 1904
1904. Július / 7. szám
konyhakertészet, elhagyunk s attól 60—70 cm.-re kifelé egy árkot ásunk 60 cm. mélyen, melynek jobb földjét az árok fenekére helyezzük ; de érett compost trágyával keverjük felerészben ; ha compost nem volna, az esetben teljesen érett istállótrágyát keverünk hozzá. Az árkot, — ha csak lehet — még őszszel készítsük el, hogy annak belső része is keresztül fagyjon és a hólés esővíz átjárhassa ; ez felér fél trágyázással. Az elkészített s jól összekevert földvegyületet behúzzuk az árokba annyira, hogy benne a föld mintegy 20 cm.-rel feljebb álljon. Az oltványok beültetése a következőképen történik: Lemérünk az épület fala szélétől az egyik oldalon is s a másik oldalon is 50—50 cm.-t; azután 1—1 m. tőtávolságra osztjuk be a helyet; ha valamivel több, avagy kevesebb lenne a köz hossza, mint bizonyos számú méter, az esetben a különbséget természetesen az egész hosszra elosztjuk, így kijelölvén a tőtávolságokat, kiássuk az egyes fácskák helyeit ; oly nagyságú gödröket készítünk csak, melybe a gyökérzet belefér. Ültetés előtt a fácskák gyökereit megmetszük s tiszta vizbe rakjuk, hol legalább 24 óra hosszat álljanak. Ültetés előtt sárhabarcsba mártjuk. Minden fát rézsútosan állítva, — hogy koronája a falra simuljon, gyökérzete ellenben a faltól kifelé terjedhessen — ültetünk el oly magasan állítva a földbe itt is, mint azelőtt állottak a földben. Erősen beöntözzük, amidőn a vizet beitta a föld, behúzzuk a gödröket teljesen. A fák sora előtt egy teknőalaku árkocskát készítünk, mely arra szolgál, hogy a csapadékot felfogja s össszegyűjtse a a fák gyökereinek táplálására. Az elültetett fácskák sudarát a falba vert szeghez kötjük ki függélyes állásban, az oldalvesszőket pedig a függélyes irányza 45° alatt hajló szög irányában erősítgetjük meg. Tavaszi és nyári metszés által igyekszünk a fácskák helyes alakját nevelni úgy, hogy azok lombozata 30—40 cm.-nél magasabban ne emelkedjék ki a faltól. Már a harmadik évben s azon túl is folytonosan igen szép és bő termést fogunk nyerni, mely édes savanykás izével igen kellemes csemegegyümölcs gyanánt fogyasztható el. Czapáry Bertalan: Konvigakertészet. Karfiol.*) A karfiol iránt való érdeklődés oly nagy s oly rohamosan fokozódik, hogy a konyhakertészek kezéből jórészt ennek a termesztése is az értelmesebb mezőgazdák kezébe kell, hogy kerüljön. A kereslettel és fogyasztással szemben a helyben termesztett karfiol, különösen a téli és kora tavaszi, máris oly csekély, hogy az számba alig jöhet. Pedig ugyancsak nincs helyén, hogy a külföldi áruk beözönlését megengedjük, mert karfiolt elvégre a mi mezőgazdáink is termeszthetnének *) Mutatvány »A káposztafélék termesztése« czimű most megjelent műből. Kiadta az erdélyi gazdasági egylet. 211