Kertészeti lapok 1929
1929-08-01 / 15. szám
KERTÉSZETI LAPOK 1929. augusztus 1. helybe kiültetett növényekkel, több kert-typusban kellő alakban elrendezve. Ez a kertkedvelők szempontjából annyira fontos terv később vidéki nagyobb központokban hasonló módon volna kiépítendő, mert talaj, éghajlat és egyéb helyi viszonyok szerint minden vidéknek más és más kerttípusra kell törekednie. Ha ezek az előkészítő lépések sikerülnek, hiszem, hogy nagy lépést tettünk a termelőt és fogyasztót egyaránt eltöltő nagy ideálnak , a magyar kertészet újjászületésének elérésére. Gyümölcstermesztés homológia és gyakorlati gyümölcsészet Irta: Budai József. Mindenek előtt jöjjünk tisztába a pomologia és pomologus fogalmával, mert amit nálunk e szavak alatt értenek, egyáltalán nem fedi a valóságot. A magyar ugyanis, mint aféle aristokratikus nép, könnyen osztogatja és megköveteli a titulusokat s ennek folytán nem csoda, ha ezek iránt nagy a kereslet. De kielégíthetjük a legnagyobb keresletet is, mert hiszen úszunk a címek nagy bőségében. Nálunk tehát a pomológus címet is díjmentesen és bőven osztogatják boldognak boldogtalannak. A gyakorlati gyümölcstermelő, a faiskolakezelő, avagy, ki 50—60 féle gyümölcsöt (nem leírások alapján) megkülömböztetni képes, mind igényli a pomologus nevet. S mi megadjuk az illetőknek, úgy gondolkozva, hogy nekünk ez semmibe se kerül s az illető talán boldog lesz vele-Pedig ez a pomologia óriási terjedelmű és igen nehéz tudomány, melybe sokkal nehezebben dolgozza bele magát bárki is, mint a leíró természettudományok bármely más ágába. Legnagyobb nehézséget az okoz, hogy a meghatározásokhoz kulcsot szerkeszteni teljes képtelenség. A pomologia tehát több, mint egyszerű gyümölcskóstolgatás, gyümölcsíz elbírálás s más ilyen műkedvelősködés. De azért a múltban is akadtak hazánkban számottevő, sőt kiváló képviselői e szakmának. A múlt század közepén élt a nagy műveltségű, kedélyes Entz Ferenc, kinek kertészeti füzeteit ma is legkedvesebb olvasmányaim közé számítom. A 60-as években Kovács József bátorkeszi pomológus tűnt fel, nagy tudásával és gazdag fajgyűjteményével, de rövid leírásokat tartalmazó ..katalógus''-ának közreadása után hamar elhallgatott. Hatalmas gyümölcstelepe volt a mult század közepén gróf Haller Ferencnek, Erdélyben, Fejéregyházán. E gyümölcsösnek alapját még a gróf apja, János gróf, a szenvedélyes gyümölcsész vetette meg. Azonban gróf Haller Ferenc, bár hozzám írt leveleiből tisztán láttam, hogy nagyképzettségű pomológus volt, leírásokat nem közölt, tapasztalatait, sohasem hozta nyilvánosságra. Jelenleg is van pár ilyen pomologusunk, kiket bármennyi bíztatással nem lehet rávenni az írásra, pedig nagy kár. Mert a gyümölcsészetet a széles látókörű és nagy tudású pomologusok munkálkodása viszi legjobban előre-Páratlan gyümölcsöse volt a mult század első évtizedében báró Bánffy Pálnak Erdélyben, Czegén, s kertjének élén, mint egy ízben már közöltem, a pomologiához értő, Sickler munkáit idéző Orbán Péter magyar pomologus állott. Általában, a mult század elején és közepén nagy volt az érdeklődés Erdélyszerte a pomologia iránt. A 40-es és 60-as évek táján munkálkodtak: idősb. Bodor Pál, Szabó Samu, Kócsy Károly, Veres Ferenc, ki Gregoireal is élénk levelezésben állott és kit talán legelőször kellett volna említenem: Nagy Ferenc tanár. Mindég előszeretettel olvastam és olvasom az olyan emberek írásait, kik a hétköznapiság fölött magasan állva, széles látókörből, philosophiai alapról ítélik meg az emberi dolgokat; s ha Nagy Ferencnek a Mentorban megjelent cikkeit előveszem, láthatatan hangok zúgását hallom és ünnepi hangulat, kés a lelkemben. Hiába! Ami abszolút szép és igaz, sohasem évülhet el, soha sem veszti el időszerűségét. Derekas munkát végzett a múlt század 80-as éveiben Villásy Pál keszthelyi tanár, ki a gyönyörű színes képekkel havonként megjelent Gyümölcsészeti és konyhakertészeti füzeteket szerkesztette. Fájdalom, korán megszűnt e folyóirat pártolás hiányában. Girókúti Ferenc a gyakorlati irányú Kertészeti Lapokat szerkesztette a 60 -as években, melyben először tűnik fel Bereczki Máté, a maga egész nagyságával. Igazi vérbeli pomológus volt a mult század közepén és végén Bencsik György nógrádmegyei birtokos Szarvas-Gedén, kinek páratlan kertjében közel 1000 körtefaj volt összegyűjtve, s ki ezeket tudományosan le is írta. Fájdalom, munkája életében nem láthatott napvilágot, de jó kezekbe került a kézirata, mert Angyal Dezsőhöz jutott, ki tervbe vette az értékes munka kinyomatását. Térjünk át most a magyar pomológia örök dicsőségére, Bereczki Mátéra. Emberek értékének egy igazi próbaköve van: az idő. Mert, mint Petőfi mondja: „az idő igaz és megdönti, ami nem az". Az igaz érdemet soha sem lehet a halottal eltemetni, mert az több egyszerű anyagnál. Erő az, mely az anyagi enyészet után is hat és láthatatlanul belevegyül az emberiség jövőjének harmóniájába. Az érdemtelenség, a költött érdem, az élet elmúltával, az elhántolással örökre át van adva az enyészetnek. Sötétség marad utána, mint az elégett gyertya utolsó lobbanása után. Az igaz érdem olyan, mint a napfény. Lenyugszik, de újra felkel- Hát nem alszik ki, de századok múlva is áldást, meleget áraszt. ..Und einst späthe Enkel heisten freidig willkommen die uns scheidene", — mondja humanista Börsen. Bereczki munkái, illetőleg leírásai oly tökéletesek, aminőt az egész világirodalomban az Alfons Massét kivéve, sehol sem találunk. Míg a többi pomológus (még az alapos németek is) beérik a gyümölcs leírásával és egykét szóval elintézik a növényzetet, addig Mas és Bereczki a növényzet leírására is teljes gondot fordítanak. És ez a helyes, mert a levélen, irigyen, évi hajtáson összesen nem annyi, de jóval több a jellegző sajátság, az ismertető jel, mint a gyümölcsön. A gyümölcsök, almák, körték ezreiben számtalan olyan fajt találunk, melyek kevés eltéréssel nagyon egyeznek más fajokkal, úgyannyira, hogyha a meghatározásban csupán a gyümölcsre támaszkodunk, ugyanazon leírást két-három gyümölcsre is ráhúzhatjuk. Innen van, hogy szürke francia kormos nevezet, alatt, két-három különböző alma van forgalomban. Azért folytattam én is polémiát egy alkalommal, mert az Enzt rozmarinját a Schibler galambkájával akarták azonosítani. Az Illustriertes Handbuch der Obstkunde, a német irodalom alapvető nagy munkája, mint minden más gyümölcsnél a Schiebler galambka leírásánál is a növényzet leírását nem adta, csupán a gyümölcsleírásra szorítkozott, mely alig tért el az Entz rozmarin gyümölcsének leírásától. Gayer Gyula és Haits ügytársaink azért a két fajt azonosítani akarták. Nem volt más mód, nekem be kellett szereznem a Schibler galambkaját gyümölcsben, oltógalyban Németországból. Csak így igazolhattam a két faj közti különbséget. Ebből is látható, hogy csupán a gyümölcsre szorítkozó leírások, melyek a növényzet leírását, röviden, vagy felületesen kezelik, zavarokra adnak alkalmat. Ezért jobb a Mas és Be-