Kertészeti Szemle 1929-1930 - 1-2. évfolyam

1929. május / mutatványszám

MUTATVÁNYSZÁM. BUDAPEST, 1929. MÁJUS. KERTÉSZETI SZEMLE KIADJA AZ OKLEVELES KERTÉSZEK ORSZÁGOS EGYESÜLETE ÚJ FAJTÁK ÉS VÁLTOZATOK ELŐÁLLÍTÁSA ŐSZIBARACKNÁL. írta: Angyal Dezső. Tí­z őszibarack magjában éppúgy vannak elrejtett fajta* Z-­ elemek, mint más tenyésztett vagy termesztett növés A. Je­nyeinknél. Ezek a fajtaelemek bizonyos behatások folytán életre kelhetnek, új fajtáknak vagy változatoknak szolgálhatnak alapjául. Éppen ez okból, ha egy őszibarackfa magjai a földbe kerülve csiráznak, az utódok háromféle irányban mutathat­­nak eltérést. Az első esetben visszaüthetnek jóformán az ismeretlen ősre, vagyis a vadra. A másodikban ismét a ma­­gukkal hozott fajtaelemek valamelyike léphet előtérbe, létet adván egy átalakult új fajtának, ami éppen az őszibaracknál igen gyakori eset. Az új fajta eltérése nyilvánulhat a korábbi érésben, a színeződésben, a gyümölcs nagyságában, alakján­ban, húsának minőségében stb. Egy daráncsbarack magjá­­ból előállhat magvaváló is vagy megfordítva, vagyis egész küllemében megváltozhatik. Végül harmadszor kisebb- nagyobb mennyiségű fajtaazonos utódok is keletkezhetnek (VEZE­RLE, PROSKAUI, stb.). Ez utóbbi esetben nagyon valószínű, hogy a fajtaelemek az idők folyamán mind életre keltek, vagyis az illető fajtánál már kimerültek. Ezt a tételes törvényt a Zala vármegye sző­­lőiben ősidők óta magról tenyésztett VEZERLE DURÁNCI őszi* barack és hasonlók mutatják. Egyúttal pedig mai ismere­­teink alapján ez is igazolni látszik a VAN MONS által jófor­­mán csak sejtett és a magnemes utódok előállítására vonat­­kozó azon elméletének helyességét, hogy valamely értékes fajtának megszakítás nélkül magról való tenyésztése vég­­eredményként nemzedékek után a fajtát állandósítja és ezzel az ivartalan szaporítás feleslegesnek mutatkoznék. Még inkább igazolja azt az általam vallott — de a gya­­korlatban még bizonyításra váró — nézet helyességét, hogy ha valamely gyümölcsfajta — a jelen esetben tehát az őszi*

Next