Kertészeti szemle 1943 - 15. évfolyam

1943. május / 5. szám

Cserépben hajtatott őszibarack a M. K. Kertészeti Tanintézetben 1896-ban. Vita merült fel, hogy német, francia vagy belga eszme, rendszer és iskola szerint induljon meg az új tanintézet gyakorlati működése. Német mellett döntöttek és a vá­lasztás rám esett. 1893 nyarán megbizást kaptam Gróf Bethlen András földművelés­ügyi miniszter úrtól, hogy szept. 1-től kezdve foglaljam el az újonnan szervezett főkertészi állást. Könnyen érthető, hogy külföldi ember részére nehéz feladat volt ez, már azért is, mert a sok munka mellett a magyar nyelvet is el kellett sajátítani. Az akkori időben a gyülmölcs-és zöldség hajtatása divatban volt és a vezetőségnek az volt a kívánsá­­­ga, hogy a virágkultúrák mellett szőlő, őszibarack, ananász, dinnye, uborka, stb. hajtatására is berendezked­jünk. A kezdeményezés meg is indult ebben az irányban. Az arborétum megtervezése és berendezése is sok gondot okozott, mert az aránylag kicsinek szabott helyre lehetőleg sok fa- és cserje nemet és fajtát család szerint kellett beilleszteni. Aránylag nagy hely jutott a fenyő­féléknek, amelyből kb. 160 félét sikerült összegyűjteni és elültetni. A fiatal arborétum gazdag gyűjteménye ebben az időben az ország legnagyobb gyűj­teménye és a dendrológusok tanulmányi helye volt. Sajnos — az első világháború következtében a hatóságoktól elrendelt és 6—7 évig tartó kert­öntözési tilalom az arborétum gazdag gyűjteményét, de különösen a fenyőket nagyon megviselte és puszította. 1894 őszén megnyílt a Tan­intézet Molnár István igazgatása alatt, a tanári karban Angyal Dezső, Dr. Győry István és Dr. Schilberszky Károly tanárok, Botta István s. t., Gyulay László óraadó rajztanár, Kovács Antal méhészeti előadó és Rüde Károly foglaltak helyet. 1896-ban a ta­nári kar Révész István segédta­nárral és 1896-ban Vei­­ch István gyüm. főkertésszel, 1908-ban pe­dig (Gyulay L. halála után) Ber-Hajtatott dinnye 1896-ban a M. K. Kertészeti Tanintézetben. Szerző felvételei:

Next