Katolikus gimnázium, Kézdivásárhely, 1903
Néhány szó a tanulmányi kirándulásokról. Intézetünk kebelében egy „Ifjúsági kirándulási egylet“ alapítása adott impulzust ezen czikk megírására, melynek egyetlen czélja, hogy szűkebb körben az ellentétes véleményekkel szemben ezen kirándulások iránt érdeklődést, s mellettük hangulatot keltsen. Ezt pedig az által vélem elérhetőnek, ha feltüntetem, hogy itt a sajátlagos helyi viszonyok között miképen tölthetik be ezen tanulmányi kirándulások magasztos feladatukat, azt t. i., hogy az iskolának a nevelés és oktatás terén hathatós támogatói legyenek, s ebben egy „ifjúsági kirándulási egylet“ mennyiben működhetik közre. Közismeretű tény, hogy a középiskolának hivatása, „a haza virágait“ az ifjúságot, testben és szellemben annyira erősíteni, nemzeti öntudatban annyira megszilárdítani, hogy majdan kilépve az élet küzdő porondjára, hivatási körének becsületes betöltésével az egyháznak és hazának hasznos szolgálatokat tehessen. Ezen hivatását pedig a középiskola a nevelve-oktatással és oktatva-neveléssel töltheti be. Nevelnie kell a gondjaira bízott ifjúságot testileg, nevelnie kell erkölcsileg párhuzamban az értelem fejlesztésével, s ezen nevelésnek és oktatásnak azonfelül, minden idegen hatás és befolyás daczára, magán kell viselni a nemzeti jelleget is. A testi nevelésnek czélja a középiskolában a „Mens sana in corpore sano“ elvnél fogva az ifjúság testi egészségének megóvása, előmozdítása és fejlesztése. A szülői háznál adott testi nevelésben közremunkál az iskola a tanórák közé beosztott, törvényesen rendes !n