Katolikus gimnázium, Kézdivásárhely, 1905
Megjegyzések a helyi neveléshez. Irta: Biró Lajos. z iskolákra, melyek arra vannak hivatva, hogy a hazának ssp£fíés társadalomnak hasznos, szorgalmas és helyüket mindens körülmények között tisztességgel és becsülettel betöltő polgárokat adjanak, nemcsak az oktatás, a tanítás feladata háramlik, hanem a nevelésé is és mondjuk ki mindjárt, hogy főképpen a nevelésnek kell a tanításban a fő szerepet játszania. Régi mondás, hogy nem az iskolának, hanem az életnek tanulunk, de azért tanításunk, ha az anyagnak, az ismereteknek száraz közlésére szorítkozik, nem lesz az életre való tanítás, hanem csak hasznavehetetlen, értéktelen anyagnak összehalmozása, komplexuma. Az említett mondatnak igazságát épen azáltal valósítjuk meg, ha a tanítás folytán összegyűjtött holt anyagba a nevelés által életet öntünk, gyümölcsözővé és az életre nézve kamatozóvá tesszük azt azáltal, hogy belőlük maximákat állítunk fel, szabályokat és tanulságokat vonunk le. Tehát az anyaggyűjtés, az ismeretközlés és szerzés csak keret, csak forma, külső zománc, melynek értékét, becsét a belső tartalom, vagyis a nevelés adja meg. Amint a föld mélyéből felszínre hozott fémek is csak olvasztás, a salaktól való megtisztítás után lesznek igazán értékesekké, nemes fémekké: akként a tanítás is igazában csak úgy terem nemes gyümölcsöket, ha a nevelés által lehullana, vagy megnemesíti a vadhajtásokat. Ezért tartották fontosnak a nevelést mindenha, az ókor népeitől napjainkig és helyezték arra a fősúlyt. Azonban ez a nevelés az idők folyamán nem volt mindig egyforma, mert mindenik nemzet a saját szempontjából igyekezett az