Kezilabdázás, 1970 (14. évfolyam, 1-12. szám)

1970-06-01 / 6. szám

I XIV. ÉVFOLYAM A MAGYA­­ KÉZI­LABDA SZÖVETSÉG HIVATALOS LAPJA 1970. június A szakszövetségek együttműködéséről A következőkben közöljük Madarász István, az MTS­Z­ Szakszövetség­ és Módszertani osztálya munkatársának cikkét, amely a „Sportvezető" C. folyóirat 1970.májusi számában jelent meg. A cikk témája időszerű az MKSz és a helyi szakszövetségek munkakapcsolatában is. Az együttműködés további erősítése, még eredményesebbé tétele érdekében javasoljuk az írásban felvetett módszerek, gyakorlati tanácsok felhasználását. // Szerk./ Az országos és a helyi szakszövetségek együttműködése A Magyar Testnevelési és Sportszövetség szervezetében - valamennyi szinten - jelen­tős szerepet töltenek be a sportági szakszövetségek. A szakszövetségek alapelveit, fel­adatait az MTS Alapszabálya, szervezeti kereteit, működését az MTI Országos Elnökségének határozata egyértelműen megjelöli. Az országos sportági szakszövetségek, mint szakmai irányító, tanácsadó és végrehajtó szervek felelősek sportáguk szakmai­ és erkölcsi állapotáért, fejlődéséért, a válogatottak munkájáért, nemzetközi kapcsolataiért, és általában az MTS­ZT által meghatározott sportpo­litikai célkitűzések végrehajtásáért. Ezért egyértelmű az is, hogy az országos sportági szakszövetségek a saját hatáskörük­be tartozó kérdésekben országosan intézkednek, szakvonatkozásban hozott határozataik or­szágosan kötelezőek. Félreérthetetlen, és ma már minden józanul gondolkodó sportvezető, szakszövetségi munkatárs vagy ak­tíva nézetében természetes is, hogy míg az országos sportági szakszövet­­­­ségek az MTS­Z­ és az MTL Országos Elnökség irányítása alapján tevékenykednek, addig a me­­­­gyei /bpesti­ szakszövetségek az MTI illetékes területi tanácsainak felügyelete szerint dolgoznak, szervezetileg, hatáskörileg hozzájuk tartoznak. Ez a szerkezeti elrendezés nem jelent kettős irányítást. A sportmozgalomban egységes irányítás van, amelyet az MTS­­B és az MTS Országos Elnöksége ad. Ennek alapján kapják a hatáskört és a feladatokat az MTS területi szervei, a megyei /bpesti­ szakszövetségek is. Például, ha az országos szakszövetség a sportág egészét érintő határozatot hoz - nyil­vánvalóan összhangban az MTS­­B irányelveivel -, annak végrehajtását nemcsak a határozatot hozó országos szakszövetségnek kell ellenőrizni, hanem az MTS területi tanácsainak is. Vagy, ha az MTS területi tanácsa hoz olyan határozatot, amely az adott sportágat érinti, az ille­tékes országos szakszövetségnek is segíteni kell a végrehajtást. Annak ellenére, hogy az említett és érvényes határozatok tisztázzák az országos és a helyi szakszövetségek hatáskörét, feladatát, helyét és együttes, illetve külön-külön sze­repét a magyar testnevelési és sportmozgalomban, az együ­ttműködés módszerér­ől beszélnünk kell. Ez a téma mindig időszerű volt, és az igazsághoz tartozik,­ hogy ma is az. Az együttműködés helyes munkamódszerét ugyanis nem lehet határozatban rögzíteni. Egyébként ha a korábbi határozatok sem akadályozták az együttműködést! Azok a szakszövetségek, a­­melyek ebben a tekintetben jól és szervezetten dolgoztak,, eddig is megtalálták a kölcsön- fatású kapcsolatok szálait, a gyengék pedig főleg problémákat láttak, mindenben kifogóst krestek. . . Nemrég, egy országos tanácskozón én - az MTS megyei tanácsainak elnökei, valamint az o országos sportági szakszövetségek elnökei és főtitkárai voltak jelen — dr.Beckl Sándor s ívtárs, az MTS­­B elnöke nagyon határozottan és világosan hangsúlyozta, hogy „jó határok­i alapján is tehát tartósan rosszul dolgozol, 3 rossz határozat esetében is lehet hasz- 1 a°san és eredményesen tevékenykedni." | 1 1 r­í I Íj ■SÍI

Next