Kincses Kalendáriom, 1914
A balkáni háború
arkia a nagykövet tanácskozáson való részvételét is ahhoz a feltételhez kötötte, hogy Szerbia respektálja Albániát. Közben megjött hivatalosan a híre annak, hogy a hármas antant hatalmai is hozzájárultak Ausztria és Magyaroszág meg Olaszországnak ahhoz a javaslatához, hogy Albánia semlegesíttessék. Egyszóval tehát egész Európa hivatalosan is a szerbek aspirációi ellen fogalt állást. December 17-én Kokovcev orosz miniszterelnök nagy beszédet mondott a dumában s minthogy ez a beszéd sem volt túlságosan biztató a szerbekre, Szerbia végre is megváltoztatta makacs magatartását, föladta az adriai kikötőre vonatkozó követelését s megelégedett azzal, ha kereskedelmi célokra kap egy kikötőt Albániában, amelynek függetlenségét elismeri. A londoni béketárgyalás. Eztörtént közvetetlenül a békekonferencia előtt, úgy hogy mikor a londoni béketárgyalás megnyílt, a veszedelmes szerb kérdés elvesztette nagy élességét. December 16-án ültek össze a hadviselő államok békedelegátusai Londonban első tanácskozásukra. A St. James-palotában gyűltek össze s első ülésüket Greg Edward angol külügyi államtitkár nyitotta meg. A konferenciára elküldötte képviselőit Görögország is. A balkáni béketárgyalás megkezdése után való napon összeült Londonban a nagykövetek reuniója is, hogy megtárgyalja azokat a kérdéseket, amelyek a balkáni háborúból kifolyólag egész Európát érintették. A reunió második ülésében az albán-szerb kérdés került sorra. Megállapodtak abban, hogy Albánia autonómiát kap azzal a korlátozással, hogy Szerbiának biztosíttassák albán területen át az adriai tengerhez való kereskedelmi út. A szerb kormány most már véglegesen megadta magát s hivatalosan is közzétették Belgrádban, hogy Szerbia jó viszonyban akarván élni a szomszédos monarkiával, kész megadni minden elégtételt a prizreni és a mitrovicai sérelemért is. Hogy miben állottak azok a sérelmek, azokat részletes jelentésben ismertette a vizsgálattal megbízott Edl Tivadar konzul, aki visszatért Bécsbe. A monarkia külügyi kormánya azt követelte, hogy Prohászka és Tahy konzulok visszatérjenek állomásukra Prizrenbe, illetve Mitrovicába, a konzulátusokon az ő jelenlétükben húzzák föl az osztrák és a magyar lobogót, amelyet egy tiszt vezetésével egy szerb katonai csapat katonai tisztelgéssel köszöntsön. A szerb kormány elfogadta ezeket a feltételeket s később (január 15-én) az elégtételt a kivánt formában megadta. A londoni béketárgyalás eközben megakadt, mert a szövetséges balkáni delegátusok nem Drinápoly átadását követelték a törököktől, hanem lemondást az egész területről, amely Rodostót és a Fekete-tengeri malitriai öblöt összekötő vonaltól nyugatra esik, a Gallipoli-félsziget kizárásával. Követelték amellett, hogy Törökország mondjon le az összes égei tengeri szigetekről és Krétára vonatkozó minden igényéről. A törökök ellenjavaslatukban azt felelték, hogy Drinápolyról semmi szín alatt sem mondanak le, Macedóniát önálló fejedelemségül kívánják átváltoztatni a szultán szuverenitása alatt, Albánia autonóm legyen a szultán szuverenitása alatt, az égei szigetek török kézen maradnak, a krétai kérdést pedig a porta a hatalmakkal intézi el. A további tárgyalás folyamán vajmi kevés közeledést sikerült létrehozni az ellenfelek álláspontja között. A törökök bejelentették, hogy Drinápolyhoz és az égei szigetekhez föltétlenül ragaszkodnak. • A londoni konferencia alkalmából fölmerült a román-bolgár kérdés is. Románia ugyanis a háború alatt tanúsított semlegessége jutalmául Bulgáriától egy tekintélyes földdarab átengedését követelte s erre nézve Take Joneszku román belügyminiszter, mint teljes hatalmú meghatalmazott, konkrét javaslatot terjesztett a bolgárok megbizottja, Danev szobranje-elnök elé. A földrész, amelyet Románia követelt, mintegy háromezernégyszáz négyszögméter kiterjedésű és a Dunától kiindulva és magában foglalván Szilisztriát, Mongólia közelében éri el a Fekete-tengert. A bolgár megbízott kitérő választ adott. A béketárgyalást január 6-án, minthogy megegyezni a felek nem tudtak, félbeszakították. A hatalmak kormányai nagyköveteik útján közbeléptek és arra igyekeztek rávenni a portát, hogy mondjon le Drinápolyról, a porta • 16' Szénásy Béla Budapest, IV., Ferenciek tere 9 241