Kincses Kalendáriom, 1919
A dróttalan telegráfia
A DRÓTTALAN TELEGRÁFIA. Mikor Marconi 1896-ban először ért el gyakorlati eredményt a drótnélküli telegráfiával, a nagyközönség a legújabb csodát látta az új találmányban. Ezen nem is szabad megütköznünk. A laboratóriumi munka a szakkörökön kívül állókat kevéssé érdekli, az emberek csak a gyakorlati eredményeket és fontosságukat nézik. Akkor az első hírek nyilvánosságra jutottak, mindenki észrevette, hogy olyan találmányról van szó, amelynek jelentőségét egyszerre be sem lehet látni. Akik a fizika haladását akár csak nagy vonásokban ismerték, azok tudták, hogy Marconi sikere kezdete olyan kérdés megoldásának, amely évtizedeken át szőnyegen volt. A dróttalan telegráfia lényege néhány szóba foglalva az, hogy a jeladó állomás elektromos hullámokat kelt, a felvevő állomás pedig ezeket a jeladásra szánt elektromos hullámokat felfogja. Első egyszerű feladatunk tehát az lesz, hogy megismerjük, mik az elektromos hullámok. A leydeni palack jól ismert eszköze az elektromosságnak. Nagyobb hengeralakú üvegedénynek (1. rajz) a 1. A leydeni palackból és szikrakörből álló sűrűdkor, külső és belső felülete staniollemezzel van bevonva. Ezek a lemezek a leydeni palack fegyverzetei. A staniol nem ér az edény felső széléig, hanem csak körülbelül kétharmad részben borítja oldalát. A belső fegyverzethez nehéz lenne így hozzáférni, azért a palackból gömbben végződő fémpálca nyúlik ki, amely alul a staniollemezzel érintkezik. Töltsük meg a palackot a pálcán át elektromossággal, pl. úgy, hogy a pálca végén levő gömböt elektromozó géphez érintjük. Kössük össze vezetődrót (b) segítségével a kit fegyverzetet, de hagyjunk köztük kis hézagot (a), így kapjuk a rajzunkon látható sűrítőkört. Mikor az összekötő vezetéket elég közel hozzuk a szemben levő gömbhöz, a kis hézagon fény és hang kíséretében elektromos szikra ugrik át, mint mikor a villamos vasút vezetékén az érintkezés valahol rövid időre megszakad. A szikra mindig előáll, ha pozitív és negatív elektromosság kerül egymással szembe és a töltés elég nagy arra, hogy feszültségével a levegőt átüsse. Azt lehetne hinni, hogy a szikrában a kétféle töltés egyszerűen kiegyenlítődik. De a jelenség nem ilyen simán folyik le. Feddersen német fizikusnak volt az a gondolata, hogy a szikra képét gyorsan forgó tükörben vizsgálja. Ekkor kiderült, hogy nem egyetlen fény villant fel, hanem az, amit mi szikrának nevezünk, a kisülések (szikrák) egész sorozata, de olyan gyors egymásutánban, hogy puszta szemmel nem lehet őket megkülönböztetni, összefolynak. A szikrában az elektromosság ide-oda áramlik. Eleinte pl. a leydeni palack gömbje (a rajzban az a szikraköz baloldali gömbje) volt pozitív elektromos, a szemben levő gömb negatív. A pozitív töltés átáramlik a negatív helyére, a negatív pedig a pozitív töltés helyét foglalja el. Ekkor a megmaradt töltések újra kiegyenlítődnek, persze ellenkező irányban, mint előbb. Ez így váltakozik egy ideig, amíg csak marad elég töltés. A töltésnek ez az ide-oda áramlása a szikrában az elektromos rezgés. Hogyan lehetne az elektromos rezgéseket a térbe kisugároztatni ? Ezt a feladatot a fiatalon elhunyt Hertz, német fizikus, oldotta meg. Kísérleti eszközei a müncheni Deutsches Museumban láthatók. Lehetetlen meghatottság nélkül nézni ezeket az egyszerű készülékeket, amelyek a drót- Vizsgákra a Ardeaan Zsoldos tanintézet Affia 187