Kincses Kalendárium, 1947
Móricz Zsigmond: Tragédia
......„Tkan,kiha IRTA: MÓRICZ ZSIGMOND Mindenki a Sarudy-lány holnapi lakodalmáról beszélt. Ebéd után leheveredtek az aratók a kereszt tövébe. " Elég az, csakhogy napszúrást ne kapjjon az ember. Kis János megette az almásrétest, amit szeplős, málészájú fia, adós ijesztően hasonlított hozzá, kihozott utána. Azután körülnézett, de lusta volta keresztig menni, s ott helyben dőlt le a tarlón. A kalapját az arcára tette s nyomban elaludt. Még annyit hallott, hogy Sarudy Pál bomyát is vágatott a lakodalomra. Azzal elaludt. Mikor felébredt, első dolga volt megnyalni a száját. Almában lakodalomban volt, és nagyon jól találta magát. Kedvetlenül gondolt rá, hogy elfelejtett mindent, azt is, hol volt, azt is, mit evett. Legalább ne ébredj vona fel. Hozzá volt szokva, hogy neki egész életében mindenről le kell mondani, hát nem sokat sajnálkozott. Másik oldalra fordult s újra el akart aludni. Nem sikerült. — Egye meg a fene ezt a rém Sarudyt — gondolta magában, — eleget dolgoztam neki életemben, meghihatna a lánya lakodalmára. Hadd laknék jól eecer. I —■* Dógozni emberek! — kiáltotta valaki. Kis János meg se mozdult. Eszébe jutott, hogy egyszer gyermekkorában valami lakodalomban volt. Rokona is volt az a család, mégse kapott az egsz lakomából mást, csak tyúklábat. Tehetetlen harag, vak düh fogta el. A keze ökölbe szorult, érezte, hogy most olyat, de olyat tudna ütni, hogy minden törne-zúzna utána. — Dologra! •— kiabáltak amott. Ő is feltápászkodott.)Éhesnek érezte magát. Odanézett a fekete falu cserépedényre, üres... Úgyse volna, benne, csak valami lötty. Megrágta az edényt, megvetően és dühösen,annak beszakadt a zöld oldala. Különben is drótozva volt már s egy drótszál a bocskorához akadt: — Üssön meg a guta! — Káromkodott Kis János és lerúgdosta lábáról a kölöncöt. — Már mig élek, mindig ebben a szegénységben kell szuszogni. Az a vén bitang nem fog elhini. Egész nap rosszkedvű 'volt'. Bsgre sem tette senki. Kis János amolyan láthatatlan ember volt, akit senki se lát meg. Így élte le az egész életét, sohase volt egy percig,sem érdekes ember. Olyan volt, mirt egyió ember két szeme volt meg egy orra. Bajusza is volt és sohase jm jött eszébe semmi. Ha reggel volt, felkelt, Mars lefeküdt, mikor eljött az ideje, megházasodott. Akkor lakott utoljára jól, beteg is lett tőle. Katona nem volt, a faluból tízszer sem volt kinn, akkor is csak vásáron. Még ez az egy érdekelte, az evés. A feleségét emiatt szokta elverni, soha gondolt valaha valamire, arra, hogy mit volna jó enni. De ezt nem tudott sokat elképzelni. Hiába, a tapasztalat nem segítette. 68