Kincses Kalendárium, 1948
100 esztendős jövendőmondó
ajam, hófehér, már Szaháram is remeg, Csikorgó csontomat rég a szú ette meg, Mégis járokikelek, nyelem az itókát, Csillagtól csenem el a jövendő dolgát. Mert ha nem tudnátok, mutatja az ábra: Én vagyok a hires, vén A brakadábra! Csiri-bú, csiri bá, írásban és szóban, Megmondom hány itce terem egy akóban, Nem titok előttem se mást, se jövendő, Tudjátok meg ti is, mit hoz az esztendő János nevenapján nagy köszöntők lesznek, Komák és sógorok asztal alá esnek, Zerüdül a citera, ripropog a csárdás, Pirul a lány mint a paradicsom-mártás farsang idejében vénasszonyok szája Leányt a legénnyel összeboronálja. Hej, te szegény flótán, rab-élet jelöltje, Rövid farsangodnak hosszú lesz a böjtje, szigorú téltől szenvedünk eleget, De Jégtörő Mátyás megtöri a jegét. Vígan illeg,billeg minden mókus farka S Gyertyaszentelőre kibomlik a barka. Mindér tavasz jöttén szól a kis pacsirta, Szabadul a barom, béget majd a birka. Aki késlekedik szántással,vetéssel, Gyengén látták azt el sütnivaló ésszel fagyos szentek hete az utolsó próba, Figyeld fáidat, de nocsak hébe-hóba. Fagy fogát ha érzed, eressz rájuk füstöt, így érdemelsz ősszel csendülő ezüstöt. öt szűk esztendőt is be szokott követni. Meglásd, negyvennyolcban megtanulsz nevetni. Péter-Pálkor osztag osztag véget éri, Alig győzzük majd a jó termést dicsérni, at még a szüret mily vidáman köszönt be! Csősz durrant belé a szilvaszagú csendbe, Úgy csüng a gyümölcs mint égen a sok csillag, Azok is bokáznak, akik mustot ittak gazdag lesz a vásár, két mázsa az ártány, Boldogok leszünk, mint Noé volt a bárkán, Bő bugyellárisnak jó munka az ára, Ezt kívánja néktek vén Abrakadabra! Urbán deák leste el Jósunk minden sorát! Jókedvében szelíden Szopogatva borát.