Kincskereső, 1982 (9. évfolyam, 1-9. szám)
1982-11-01 / 8. szám
APOLLINAIRE, GUILLAUME (ejtsd: Apolliner, Gijóm) (1880-1918) francia költő. Olasz katonatiszt és egy emigráns lengyel nemes lányának gyermeke. Rövid párizsi tartózkodás és néhány külföldi utazás után Németországban házitanítói állást vállalt. Párizsba visszatérve bekapcsolódott az irodalmi életbe. Az I. világháborúban önkéntesként vett részt. 1916- ban fejsebet kapott, amiből sohasem gyógyult ki teljesen. Először jelentős verseskötettel, novellákkal, jelentkezett. Számos cikket is írt. Első jelentős verseskötettel 1913-ban jelentkezett. A szabad vers, a központozás megszüntetése, a modern élet kellékeinek és a köznyelvi elemeknek a benyomulása jellemző Apollinaire modern lírájára. További köteteiben is (Kolligrammák, Az ablakok) folytatja a kísérletezést. Is például a képversek (A lepedzett galamb és a szökőkút. Esik játékos próbálkozások a vers időbeli és térbeli összekapcsolására; a szavak térbeli elhelyezése „lerajzolja” a vers gondolatát. Modern költészete a magyar irodalomban Kassák és köre révén hatott. HERMAN OTTÓ (1835-1914) természet- és néprajztudós. Tanulmányait Bécsben végezte. Mint politikus kapcsolatban állt Kossuthtal és a munkásmozgalom vezetőivel is, állást foglalt a párizsi kommün mellett. A kor kiemelkedő tudósa, Brassai Sámuel meghívására Kolozsvárra költözött, s ott megszervezte az Erdélyi Múzeum Egylet állattani gyűjteményét. Később a budapesti Magyar Nemzeti Múzeum őre lett. Természettudományi és néprajzi munkásságát eredetiség, ötletesség, gondolatgazdagság jellemzi. Műveinek stílusa fordulatos, színes és szemléletes. Munkái közül a legjelentősebbek: A magyar halászat könyve. Halászat és pásztorélet, A magyar nép arca és jelleme, A madarak hasznáról és káráról Szépirodalmi műveit 1959-ben Természeti Képek címen adták ki. KÁNYÁDI SÁNDOR (1929- ) romániai magyar költő. Az udvarhelyi Naggalambfán született. Magyar szakos tanári oklevelet a kolozsvári Bolyai egyetemen szerezte. Jelenleg is Kolozsvárott él, ahol a kisiskolások lapjának a Napugámnak egyik szerkesztője. Első verseivel az Ifjúmunkás című lapban jelentkezett, első kötete Virágzik a cseresznyefa címmel látott napvilágot. További jelentős verseskötetei a Harmat a csillagon, a Kikapcsolódás, a Függőleges lovak és a Szürkület. Válogatott verseskötetei Fától fáig, Fekete-piros versek címmel jelentek meg. Gyermekverseit, meséit több kötetben adták ki (Fén- nap, nyári nap; A bánatos királylány kútja; Farkasuzó furulya). Verses meséiben, tündéries történeteiben nemcsak a népmesék bölcsességét fedezhetik föl, hanem az írónak az igazság, a szegény emberek iránt érzett mély szeretetét és igaz humanizmusát is. TÓTH LÁSZLÓ (1949- ) csehszlovákiai magyar költő. Verseivel először az Egyszemű éjszaka című antológiában találkozhattunk. Bemutatkozását rövidesen önálló kötet is követte, amely A hangok utánzata címmel jelent meg. Második verseskötete, Ithakából Ithakába. A költő a valóság rejtettebb, régibb összefüggéseit kutatja, ezért versei elvontabbak. Költői eszközei azonban egyszerűek, nyelvezete szikár. Legutóbbi kötete Illyés Gyulai mottóval („A költészet beszélni és cselekedni tanít bennünket. Beszélni pontosan olyan értelembeni, mint az édesanyánk“.) Látott napvilágot, címe: Átkelés. Munkatársa a csehszlovákiai magyar nyelvű irodalmi folyóiratnak, az Irodalmi Szemlének. Itt nemcsak verseit, hanem egyéb írásait is olvashatjuk. Gyermekverseit (A napok ördögei, Pottyantó, Vásárban stb.) meglelhetitek a Tapsiáré-Tapsórum című kötetben, amely tizenkét szlovákiai magyar költő gyermekverseiből állt össze. SZECSKÓ TAMÁS grafikusművész 1925-ben született. A Képzőművészeti Főiskolán Berény Róbert tanítványa volt. Illusztrátori pályáját a Singer és Wolfner Könyvkiadónál kezdte. Jelenleg elsősorban a Móra Kiadónak és a Tankönyvkiadónak dolgozik. Több hazai és külföldi kiállításon vett részt. 47