Kincskereső, 1982 (9. évfolyam, 1-9. szám)
1982-05-01 / 5. szám
Horgas Béla: Szél Sötétben is fúj a szél, hosszú lába földig ér, szél, szél, szél, eresz alján kopogtat, ne hajolj ki, megfoghat, szél, szél, szél. Szél vesszeje, ereje, torka, kilukadt terem, ordító csatorna. Szél sörénye, lába, zablavasak, fogak csikorgása, leszakadt ajtó, völgyekből fölkapott haragos harangszó -szél. Vesszeje, ereje, torka. Éjszaka arcom bekormozza. Három galamb A konyha ablakában ült három galamb, alant a mélység ásított, szemben a mélyzöld pázsiton, a hepe-hupa dombokon egy tingli-tangli nyírfa állt, ezüstös hangon furulyáit, a három galamb hallgatott, díszítették az ablakot, néztek a dombra, távoli hegyre, füleltek erre, pillogtak hátra, be a sárga fényekkel-árnyakkal játszó, kockák közt eltétovavázó konyhadélutánba... S a három galamb oly néma volt, szemben a nyírfa így dalolt: szánjatok erre, három galambok, három szépek, galambfehér a nyírfehérhez -De dal, se tánc, se szó, se más a három szárnyast rá nem bírja, hiába illegsz, drága nyírfa, hiába szól a szél, a nyár, a nyír - a három galamb az ablakban: papír! 21