Kincskereső, 1990 (17. évfolyam, 1-9. szám)
1990-02-01 / 2. szám
Nemzeti szimbólumaink Minden népnek vannak jelképei, amelyeket mindenki tiszteletben tart és amelyek az egész népet összekötik. A mi legősibb jelképünk a turulmadár; a Képes Krónika szerint honfoglaló eleink hadizászlóján ez volt látható. Tisztelete onnan származik, hogy Álmos anyjának, Emesének, álmában isteni látomása volt, turulmadár képében, amely rászállva, teherbe ejtette. Úgy tetszett Emesének, úgy érezte, hogy dicső királyok fognak tőle származni. Innen az Álmos elnevezés és ez az Árpád-ház eredetmondája. Az erdélyi magyarok a 14. században még a sasos, turulmadaras zászló alatt vonultak hadba. Erdély címerében ma is látható az erdélyi magyarságot jelképező turul-(sas) madár. Nemzeti jelképeink közé soroljuk a koronázási jelvényeket, a magyar államcímert és a nemzeti zászlót. Koronázási jelvényeink Európa legépebben megmaradt, középkori együttese. Ez a megkülönböztetett tiszteletnek köszönhető, amellyel a magyarság övezte a koronát, a jogart, a palástot, az országalmát és a kardot. Ezek közül legrégibb, csaknem 1000 éves a korona, amelyet István-koronának, vagy Szent Koronának is neveznek, mivel szent királyok fejét érintette. Nemzeti címerünkre több mint 600 éve, 1385-ben került a korona. Ettől kezdve nemzetközi szerződésekben sem a királlyal, hanem az országgal azonosították a koronát. 1381-ben pl. a velencei köztársaság Dalmáciáról a király és a korona javára mondott le. 1401-ben, amikor a főurak Zsigmond királyt fogva tartották, az országtanács Magyarország Szent Koronája nevében gyakorolta a hatalmat. Hunyadi János kormányzó az ország koronája javára tett szolgálatokért jutalmazta híveit, akiket, a hadsereggel együtt, a koronára esketett meg. Az örökös nélkül maradt birtok sem a királyra, hanem a koronára szállt (vagyis a korona örökölte). Mátyás király okleveleiben nem a király, hanem az ország koronájáról beszél. Bocskay István fejedelem híveit az ország koronájára eskette fel. 1615-ben, Bethlen Gábor fejedelem korában, Magyarország Szent Koronáját említik a források. Az oldalán enyhén ívelt, barokk koronás címert tette Pázmány Péter az imádságoskönyvére. 1723-ban a magyar rendek a Habsburg-ház lányágának adták a trónöröklési jogot és az ország koronáját. Ez hosszú időre meghatározta a magyar alkotmány fejlődését. A Habsburg időkben a magyar nemzeti címer háttérbe szorul, a központi hatalom az osztrák sast használta. Ezért a reformkorban elemi erővel tört fel a követelés: állítsák vissza régi jogaiba az ország történelmi, koronás címerét. Ez 1848. március 15-én valósult meg. A koronás címer 1849. április 14-ig, a Habsburg-ház trónfosztásáig megmaradt. 1848 hős honvédeinek zászlaját a koronás címer ékesítette.