Kincskereső, 1996. (23. évfolyam, 2-7. szám)
1996-02-01 / 2. szám
2 MÓRA FERENC A dorozsmai varjú SfeL 1.tisztelet-becsület a mai világbeli pénzügyminisztereknek, de azért a kényszerkölcsönt mégse ők találták ki. Ismerte azt már Mátyás király is, akiről írva vagyon, hogy amikor tovább nyújtózott, mint ameddig a takarója ért (szép magyarán, mikor »a költségvetési hitel kimerült«), a következő levelet intézte a budai polgárokhoz: — Jó reggelt, polgárok! Ha holnap ilyenkorig be nem fizettek negyvenezer aranyforintot a királyi kincstárba, mindnyájatoknak elüttetem a fejét. Mátyás: Ez egészen hiteles dolog, benne van a Tóth Béla Magyar Anekdotakincsében is, márpedig az igen komoly történeti kútfő. Persze azért annak is van hiányossága. Például még Tóth Béla se tudta, hogy valóságos körrendelet volt ez a levél s megkapta azt nemcsak Buda, hanem Dorozsma is. Persze Dorozsmától nem kívánt negyvenezer aranyforintot a király, hanem csak negyvenet. De hát ez igen mindegy volt, mert a kunok nem fizették meg a negyvenet se. No nyargalt is mindgyárt valami királyi fitty-firitty a dorozsmaiakhoz. — Azt parancsolja a király, hogy azonnal induljon hozzá a dorozsmai bíró, mert beszélni akar a fejével. De ha az adót nem viszi, akkor legyen rá elkészülve, hogy feje nélkül érkezik vissza. Azzal a staféta elporzott, a dorozsmai bíró pedig a földhöz pukkantotta a bíró-süveget. — Eb lesz Dorozsmán bíró, nem én! Keressetek a süvegbe más embert, mert én nem adom érte a fejemet. Kapta a kisbíró a süveget, bekopogtatott vele minden háznál. De bizony senki se akarta beledugni a fejét, bujkált előle minden okos ember, ki padlásra, ki szénakazalba. (Ez volt az utolsó eset Magyarországon, mikor senki se akart hivatalt vállalni.) Utoljára aztán talált a kisbíró a faluvégen egy bojtárlegényt, aki nem szaladt el a süveg elől. Hasmánt hevert a szép kövér gyepen s fütyörészett hegyesen, mint hajnalban a rigó. — No, Gergő öcsém — toppant eléje a kisbiró, te vagy az, akit én keresek. Téged az isten is dorozsmai bírónak teremtett. — Már mért teremtett volna? — váltotta el a száját a legényke. — Azért, mert ilyen szépen tudsz fütyülni. Most az a törvény Dorozsmán, hogy azt választják bírónak, aki legszebben fütyül. — Hát ez szép törvény — nyugtatta bele a fiú a fejét a süvegbe, csak azt szeretném már most tudni, mi lesz az én hivatalom? — Kerek e világon semmi egyéb, csak hogy hordoznod kell a süveget és fütyülnöd benne napszámra. Most pedig szedd a tenyeredbe a lábad, ugorj föl Buda várába a királyhoz, mert nagyon szeretne veled megismerkedni.