Kincskereső, 2000. (27. évfolyam, 1-9. szám)
2000-01-01 / 1-2. szám
2 ^ ^ Iszlai Zoltán: ^ Regényrészlet Oláhoknak hívták otthon, Virágpatakon a románokat - kezdte Sarolta, rosszabb kezét a jobbjával szakszerűen masszírozva, a nyugtalanul fészkelődő Rétynek. Szembenézett vele. Mégsem őt látta, hanem - valahol a szpíker feje mögött - a többé ugyanúgy meg nem ismétlődő eseményeket. Ezért dobolta ki a kisbíró Kicsi Mózsi, hogy közhírré tétetik, miszerint mindenki készülődjék. Az oláhok kiugrottak. Negyedikes elemista voltam akkor. Osztatlan első-második-harmadik-negyedik osztályba jártam. Ferenc Jóskáért sokat imádkoztunk. Betegeskedett. Feri bátyámat kérdeztem, hová ugrottak az olajok. Azt mondta, neki édesapám elárulta a hadi helyzetet. A központi hatalmaktól, vagyis tőlünk az oroszok oldalára húztak. És nem szökdöstek egy cseppet sem. Csak szép csöndesen átálltak. S most le akarnak győzni bennünket, a székelyeket. Amikor hazaérkeztünk a dobolástól, édesapát a gémeskút mellett találtuk. Bementünk a kisebbik kapun. A Csillagot meg Szárcsát itatta a vályúban. Egyre az alkonyodó eget nézte a Tardomb felett. Anyuska az emeleti tornácon állt. Kezében ölrevaló varrottas, s integetett, hogy jöjjek már fel. De azért hallottam, ahogy édesapám odaszól Ferencnek: - Na, fiam, jöszte, most aztán kipróbálhatod a fogatos tudományodat. Hosszú utunk lesz, vigyázz. Hogy merre megyünk, s hagyunk ott mindent, azt akkor senkitől ki nem tudtam. - A vászonokkal mit csináljak? - jött ki a nappali nagyszobából a szöszhajú, árva Kiszebi. Távoli rokonunk volt. Szolgált nálunk búzáért meg ruháért, ahogy a nagyapjával megállapodtak. - Te beánka, hát most kell szöszmötölni? Nem képzeled, hogy ezt beládázzuk! Jó, hogy az osztóvázát nem hurcolod elé, hogy majd az úristen segedelmével a szekéren folytatod, nem? Rebi befutott a szapulatlan szőttesekkel. S jött kifelé a szaténkötőkkel, pendelyekkel, lajbikkal. - Guba is kell, siess - vette át anyuska a fehérruhát. Másik kezével engem is megpenderített. - Hová nyúlsz itt nekem? Nem biztos, hogy jó lesz a tavalyi bekecsed. - Innen gondoltam: csak nem tél lesz abból, hogy megtérünk? S mi van az iskolával? A mester úr is velünk jön az olajok elől?