Kincskereső, 2004. (31. évfolyam, 1-9. szám)

2004-10-01 / 7. szám

delemből vette elő a kését, amikor őt megszúrták. Erre több tanúja is van! Ezt mondja meg a főtörzsőrmester úrnak! A védelmet egyébként Varga doktor, az uradalom jogtanácsosa fogja ellátni... - tette hozzá végezetül édesapám. A csendőrök tisztelegtek, és elkarikáztak Ajka felé. Csaknem hat évtizede történt mindez, de az eseményeket olyan tisztán látom és hallom ma is, mintha filmet néznék. Talán azért, mert nincs olyan év, hogy álmaimban néhányszor végig ne élném ezeket a borzalmas pillanatokat. Édesapámat mindig rajongva szerettem és bálványoztam. Ettől a naptól kezdve azonban a bátorságáért és melegen érző emberségéért rendkívül tiszteltem is őt. Az évek aztán elszaladtak mellettünk, és 1970 nyarán kaptam egy táviratot otthonról. Édesapád ma hajnalban meghalt... Ha szívemet kitépik, sem fájhatott volna jobban, mint az a négy szó. Tavasszal már nagy bajok voltak a szívével, s akkor írtam neki egy levelet, amelyben megkí­séreltem elmondani, mit jelent ő nekem, és hogy mit érzek iránta. Postafordultával Chicagóban kaptam tőle egy lapot, amelyet, mint nagyon féltett kincset, az íróasztalomban őrzök. Szenteste gyertyagyújtás előtt mindig előveszem, és párás szemmel olvasom a gyöngybetűs, jól ismert sorokat. „Drága, kis Fiam! Szavak nincsenek, melyekkel méltókép­pen megköszönhetném Neked nagyon jóleső és feledhetetlenül melegszívű leveled, amilyent éle­tében csak egyet ír az ember. És egyet is kap! Itt őrzöm az aszta­lomon, hogy elővegyem néha, és újra tele legyen vele a szívem! Jelenleg gyógyulgatok, pihenek, és számolom, hogy még hány napot kell várnom, amíg augusztusban láthatlak és magamhoz ölelhetlek. Addig is vigyázz nagyon magad­ra, drága, kis­fiam! Millió csókkal, nagyon szerető és hálás. Édesapád ” Az augusztusi látogatáso­mat sajnos nem tudta megvár­ni, de a szívemben itt él, és itt lesz velem, ameddig élek. És ha valaki megérdemli a szép szót, hogy édesapa - akkor az az én ÉDESAPÁM... KINCSKERESŐ

Next