Kis Ujság, 1920. november (33. évfolyam, 259-282. szám)

1920-11-03 / 259. szám

•Csente Maparszío — nem ersiég, Egész Magpország - mennyország !« Korányi a pénzügyi rémhirek­ről. (Nem bélyegzik le a pénzt és nem lesz vagyonadó.)­ ­ A kormány pénügyi tervei felöl tegnap­ra­, int hamis hire­k terj­­el­tek el. E vegek e­zt á­ll­at­j­ák hog­y nagyobb á’hmi fina­nciá’is műve­le­teket hjt vérre a kormány a közeli napokban, más verzió pedig­ célza­tosan azt a hamis hírt terjesztette el, mintha a­zt a közelebbi 24 vagy 45 órán belül a kormány életbe ép­­tet h°tné a vagyon, dót és arra előle­­­get fog fel követelni. Korányi Frigyes pénzügyminisz­ter e hír­kkel szeml­e a Bajt­ó kép­viselői előtt a következő nyilatko­zatot tette: " Teljese­n kizárt dolog, hogy olyan második lebélyegzést határoz­zon el a kormány, amelynél a közön­séget érintő, hátrány egyedül a pénzt terhelje. Ezt az egész tervet felelőt­len emberek talált­ák ki é­s ők is ter­jesztették a tőzsdei Trausse-speku­­láció érdekében. A Törvény he zá°­yi­­­g kell intéz­kedni az államjegyeket kiboc­átó hivatal felállít­ásáról és így minden­ki előre tudja majd, hogy mikor kerül a sor ennek az intézménynek a meg­valósítására. Hardin­g nyögött az elektor­­választáson. (Küzdelem az Unió elnökségéért.) London, nov. 2. (Reuter.) Mint a »W­iimmater Gazettes jelenti, az elektorok választása Amerikában túlnyomó többséget hozott Harding javára. (M. T. LV A francia kormány ellenzi a békétől való eltérést (Válasz az angol kormánynak.) Paris, nov. .2. A Petit Parisien­­ értesülése szerint a francia kor-­­ mány már megküldötte válasz­át az angol kormány ama értesít­ésére, hogy lemond a német magánt­ulaj­­d­on lefoglalására vonatkozó jogá­ról. H . szerint a válasz a leghatáro­zottabb módon állást foglal a béke­szerződés minden pontjától való eltérés ellen. (M. T. I.) Moszkvában kihirdették az ostromállapotot. (Ellenforradalomtól tartanak.) Páris, nov. 2. Svéd lapok jelen­tik, hogy Moszkvában kitürö­­ték az ostromállapotot, mert ellenfor­radalomtól tartanak. (M. T. L) Weiskirchner beszámol budapesti útjáról Bécs, nov. 2. (A M. T. I. magán­­jelentése.) Weiskirhnez dr. ma dél­előttre összehívta a kereszt­ényszo­­cialista képviselőket, hogy részlete­sen beszámolom előttük­ budapesti Máról.­­ ...... Görög küldöttség felajánlja Pál hercegnek a trónt . A béke ratifikálása a külügyi bizottság előtt Z­oros határidőig ratifikálni kell a békét — A radikálás elutasításának következ­ »tényei — Apponyi Albert gróf a ratifikálás előfiitényeiről. — A bizottság elfo­­gadta a javaslatot. A Mayar Távirati Iroda jelent­i _• A külgyi bi­zottság ma délutn 4 órakor Andrássy­­Gyula gróf eln­ök­­lésével ülést tartott, amelyen a kormány tagjai közül jelen voltak : Teleki Pál gróf miniszterelnök, Csáky Imre külü­'yminisz'ter, Hal­ler István ku'tu­z miniszter, Tom­­csányi­­Vilmos Pál igazságügym­i­­nisz­er és Bleyer Jakab, a kisebb­ségi nemzeti­­ségek miniszt­ere. A t­ár­­­gyalást végighallgatta Rakovszky István ház­elnnök és Szmrecsán­yi György alelnök is. Mielőtt a ratifikálásról szóló tör­vényjavaslat érdemi tárgyalásán rátértek volna, Sigray Antal gróf kérdést intézett, hogy vájjon az ántánt csakugyan fix határidőt sza­bott-e nevén fc-ra 15-ig, a béke rati­­fikálására. Caák­y Imre gróf külügy­miniszter ezt megerősítette és hoz­zátette, hogy az ántánt eme beje­lentéséhez olyan további kijelentések fűzett­ek, amelyek az ántánt felhívásá­nak komolyságára engednek követ­keztetni. A külügyminiszter egy út utalt a tör­vényjavaslat indokolá­sára. Az ország ma kénys­zer­hely­zet­en van. Ugyanazok az indokok, amelyek annak idején az előző kor­mányt arra indították, hogy a béke­­szerződés aláírásához hozzájáruljon, ma is fennállanak. A ratifikáció megtagadása esetén ugyanazokkal a veszedelmekkel kellene ma is számol­nunk, amelyek annak idején az alá­írás megtagadásából előállottak vol­na. Iyen körülmények közt a kor­mány nem vállalhatná a felelőssé­­get a következményekért, ezért kénytelen törvényjavaslatot terjesz­teni a nemzetgyűlés éli a ratifiká­cióról. Apponyi Albert gróf rámutatott rá, hogy a rat­ifikéi fe'bizonyos tekintsseibbn helyzetünket súlyos­bít­ja, mert a ratifikáció által a tr­mz­­t­közi jog sze­rint ki­fe­jezet­t ténnyé és jogá­d póttá válik az,­­ mi eddig csa­k tényeges á­lapol volt. A ratifikáció azonban bizonyos előnyökkel is jár, mert végre Me­gyer­ország szabályszerű nemzet­közi jog­átk­­hoz jut, a többi áll­í­­ralokkal szabályszerű diplomáciai és gazdasági összeköttetésbe­­­­léphet, szó­val az európai népcso­ládban elfog­lalhatja helyét és elfoglalhatja helyét bizonyos nemzetközi, különösen gaz­dasági természetű alakula­tokban, amelyek a mi ga­zra­sági újjászüle­tésünkre és fejlődőinkre- -óriási fontoss­ággal bírun­k és amelyekből e­ddig ki voltunk zárva. A rat­ifiká­­ció után megnyílik a lehetős­ége ennek is, hogy a nemzetek szövet­ségbe fölvétessünk, ami az egye­düli békés út eg­y ölven e­kció kö­vetősére,­­ mely a befee reviziójáre vezet­het. Ör­ömmel je­le­nt­i be, hog­y a nemzetek szövetségének előm­oz­­di­sára akkuit egyesületek milá­nói összejövetelén elhatározták, hogy ezeknek az egyesületeknek e föderációjába a nálunk hasonló céllal akkuit egyesületet is fölve­szik és a legközelebbi értekezletre meg is hívták, jóllehet e­­­rél a tá - Síd Imi jellegű föd­rációnál eleinte szint­én az volt a fölfog­ás, mint a hivatalos népszövetségnél, hogy t. i. a volt elle­nségek­ egyesületét nem veszik föl ennek ke­be­tébe. Igaz, hogy b­onyos remények, amelyeket a békeszerződés kiérő okmányára alapítottunk, nem tel­jesültek abban a tekintet­ben, hogy talán némelyek azt hitték, hogy a ratifikáció elő­­ fog már jönni a hat­ár­kiigazító bizottság, a dolog arméssete szerint azonban o*ha a bizottság csak a béke ratifikálása u­tn kezdhet­i meg ír­unkáját, mert csak akkor lehet bizerre e határok eszletes megállapitásáról beszélni, ha azok e’v’leg már elfogadh atnak. Kü politika­i helyzteün­k javulá­sára egyet tehetün­k m­i, amiben minket senki meg n­e­rki dá’yeyz­­hat, s mi egésze n a mi kezünkben i ven. Ez p­dig az, ír minden erővel ipe­rke­dünk a külföldn­k­be n ő kon­­szoli­dáción képe st eg­ünkbe és kul­­turfölényünkbe vetett hitét meg­­szilárdt­a­ni. A jó re­ko­nstrikciós belplitika ma ta'án az egyedüli letet­séges külpolitika. Egyébként külpolitikai téren a kormány köte­­lessége, hogy éber szemra-­ figyelje az eszményeket és mond , olyan kenjünk urat ügyese­n kihaszná­lón, amely a mi fontor-árunkat Európa szempoint­jából emeli. A törvényjavaslatot elfogadásra r­­antja, mert bár fájlolja is, de a mára ré­zérói ne­m tula­jdonit a rati­­fiká'á’ ne­m t­ulzott font­osságot s in­kább csek fe^rmaji' á^m k tartja. Az ál' iláris vi'ába­n mér felszó­­liltik Ernst Sándor és Bethlen Ist­­ván gróf, akik szintén a rat­if­ik­ál­ás szükségét' h n­ eztatták. Andrássy Gyula gróf bizottsági elnök az általános vitát lezárva, a maga részeiről is kie­melte am­a­k fotgosságát, hogy belső jogrendünk szilárd legyen. Ha a kormá­ny eb­ben a kérdésben a legkérlelhetet­­lenebb erényeb­b távomággal márél,­ a parlament támogatására ebben a kiemnzetben min­dek­kor biztosan szá­míthat. A bizottság ezután részleteiben is letárgyalta és Benicki Ödön szi­­lárd­ módosít­ásaival elfogadta a ja­vaslatot.

Next