Kis Ujság, 1921. január (34. évfolyam, 1-24. szám)

1921-01-01 / 1. szám

•Csonka Magyarország — nem ország, egesz Magpország — menniország!*­­ Ujesztendö. fíjk­ft. . Az idő kereke vér­olajos tengelyében végzetes erő­vel forog tovább, húscafatokat, életeket és letarolt, leromlott, kietlenné vált országrészeket ra­gadva, hordva, vonszolva magá­val. Rohan a kerék szünet nélkül, rohan kérlelhetetlenül, ele egy bizonyos: a rend felé rohan. Számunkra ez az új esztendő a konszolidáció jegyében születik meg. 1021 a megnyugvás édes gyermeke lesz, a békés, termé­keny megnyugvásé. Hiszen mi még a háborút is csak a béke kedvéért vettük föl. Megrohantak, védekeztünk. Kö­rülkés­­tettek, kivágtuk magun­kat. .Fojtogattak, lefeszítíttü­k a halálos ölelést százszor, ezerszer s végül — el kellett buknunk. Ám most a m­egbékülés irányza­tának virradt föl. Ez a mi idözje, ezért harcoltunk, ez elbukásunk alapoka is. És ez a mi utolsó­ óránk, amelyet föl kell használ­nunk arra, hogy mindazt elérjük, amit óhajtottunk, mindazt a ke­veset , területünk történeti épsé­gét, a békességes, szabad életet, ezen a vérrel megszentelt földön ért helyet a hasznos, értékes, dol­gozó népek sorában. És el fogjuk érni, akárhogyan agyarkodnak ellenünk ellensé­geink. A most lepergett esztendő legelején megtudtuk, mit akar velünk a győző. És most már azt is tudjuk,hogy bármit tartal­mazzon is az a bizonyos béke­akta, Magyarország sorsa nem függ ellenségei gyilkos szándéká­tól. Ezzel nem volna elintézve a mi tisztességes, becsületes, az ön­­feláldozásig menő békehajlandó­­ságunk. Ezt nem engedi meg a mi lelkünk lángolása. Most egy új népvándorlás kor­szaka van lezárulóban : a messzi Keletről és távol Nyugatról vo­nultak föl seregek, nemzetek kel­tek útnak délről északra és észak­­r­ól délnek is a h­adak országutja vezetett. De kiforrtak és kiégtek már a mozgásba jött erők s ami munka hátra van, az ismét az alkotásé. Az uj esztendőre nagy föladat vár, harcok rombolása után a békés építget­és, vihar után a nyugalom helyreállítása. S utolsó percében ennek a ret­tentő évnek, éltessük az uj esz­­tendőt, a rendteremtés áhított, áldott esztendejét. Éjfél el­­­­múlt... Új hajnal felé megyünk! s—Felemelik a kukoricalisz! SárptTt-rrtcír a kenyerünk. — A prémiumot gabonagyüjtét. — Miért nem emelték a havi fejadagot ? Tixener darab sertést akar hizlalni a főváros. Százhúsz millió kell az akció megindításához. Vajna tanácsnok az aktuális közélelmezési problémákról. A karácsonyi olcsó baromfit­keté elmúltával a fővárosnak ismét meg­kezdődtek az élelmezési gondjai. Élelmiszer ugyan van elég, de a hullámzó árak mindig oly magas színen mozognak, hogy a szellemi és testi márkások háztartásai szá­mára mindig csak ugyanaz a sovány életnemű­ekjel hozzáfériktő áron. A legnagyobb híj azonban, hogy a két legfontosabb élelm­­eik klőől, lisztből és zsírból nincs elegendő mennyiség s iem az árak e téren is mindig em­elk­dnek, dacára annak, hogy a hatóságok m­efeszített erő­vel igyekeznek gátat vetni a meg­állás nélkül emelkedő drágulás­nak. A Kis Újság munkatársa föl­­kereste ma Vajna Ede tanácsnokot, a széke­sfő­város közélelmezési ügy­osztályának vezetőjét, ki a fürt- és zsírhiány elleni megfeszített küz­delemről é­s az aktuális közélelme­zési kérdésekről a­ következőket mondotta: A liszt-fejadag leszállítása. -­ Tagadhatat­lan, hogy liszt dol­gában meglehetősen szűken állunk­­a fővárosban ez idő szerint. Im­én­ van az is,­­hogy korábbi tervünket,a­mely arra­ irányult, hogy a havi fejadagot általánosságban 6 kilóról, 7 kiló 20 dekára emeljük fel, nem tudtuk megvalósítani. De nemcsak ezt nem tudtuk megvalósítani, ha­ 4 ven kénytelenek voltunk ezt a 6 kilós, fejadagot is le­számtani, ab­ban a formában, hogy — mint is­meretes — a hat kilogrammos fej­adag negyedrészét is kénytelenek va­gyunk kukoricalisztben kiadni már most. — Kukoricán­y dolgában a köz­­élem­­­e­zési miniszérium egyel­őr­e elég bőségesen el vart látva. Bár­ itt is az a baj, hogy mivel a kukorica­köszletek egy részét most kenyér­­sür­cs céljaira kellett lefoglalni, meg­drágult a hizlalás a vidéken és a fővárosban egyaránt s hogy a to­vábbi drágulásnak elejét vegyék, a kukoricaügyek kormánybiztosa kénytelen volt korlátozni, megnehe­zíteni a­ ku­konica készletein­e­k a me­gyékből való kiszállítását. A prémiumos gabonagyű­jtés.­ ­ Magsz a segítés módja­ a­ liszt­­ellátás kérdésében , általában a liszt­ellát­ás zavartalan menete most tisztán attól függ, milyen lesz a •prémiumos ga­bem a gy­ű­jtés eredmé­­­nye. E pillanatban e tekintetben még termeit sem lehet mondani, magában a közélelmezési miiniszté­­riumban sem tudják még az ered­ményt, illetve a kilátásokat. Ös­szefügg ezzel Vass József dr. kul­tuszminiszter, ki jelenleg a közélet­­vidéki tárcát is vezeti, dunántúli útja. A „Kis Újság? tudósítójától. — Akármilyen is lesz azonban az eredmény, annyi bizonyos,hogy ha nem gyűlik annyi ga­bona ösz­­sze, hogy i­dézze a publikum búza­liszt szükséglet­ét egészen az új ter­mésig, akkor a kormány kinysetlen lenne a jelenlegi huszonöt­ százalékos kukoricaliszt-fejadagot lényegesen felemelni. Reméljük azonban, hogy a prémiumos gabonagyűjtésnek olyan lesz az eredménye, hogy erre nem fog sor kerülni. A főváros se a fésűkés óra.­ ­ Ami a zsír- és húsellátást illeti­, ismeretes, hogy a mim­kában a köz­­élelmezési bizottság felhatalmazást adott osztályunknak, hogy hizlalás céljaiba tízezer darab sertést vásárol­hasson. Ez a tízezer sertés biztosí­taná a főváros közönségének nyári zsír- és­ húss­zükségletét. Magának az akciónak azonban- még nagyon az elején tartunk, mert pénz nélkül mozdulni sem tudunk és a sejtő­­­hizlalási akció megindításához mintegy százhúsz millió koronára le­n­n­e szül­ségün­k. Maga­ a hizlalási akció gondo­­lna erre,amjgy, mert a főváros sem fizetne rá, a főváros közönségének nyári zsírszüks­égletét másképen fe­dezni lehetetlenség. A pénzkérdés azonban egy célt akadályozza e," tervek kivitelét s jelenleg úgy cs­i­­­nálunk, hogy mihelyt valamely ösz­­szeg áll rendelkezésünkre, az öszzeg

Next