Kis Ujság, 1921. augusztus (34. évfolyam, 169-192. szám)

1921-08-02 / 169. szám

A kormányzópárt egység. Végül odaérkezstünk, hogy most már nem is a pol­itikai ész­­szerűség és előrelátás, hanem maguk a viszonyok követelik az egységes többségi párt megte­remtését. Ott tartunk, hogy ma­ga a helyzet kergeti egymás felé a széthúzó elemeket és kényuri szóval parancsolja nekik, hogy a személyi mozzanatok teljes és tö­kéletes háttérbe szorítása mel­lett, kizárólag tárgyi alapon te­remtsék meg azt az általános fundamentumot, amelyre a jog­rend és konszolidáció tényleg és szilárdan, hamar és megingat­­hatlanul felépíthető. Hogy ez mennyire, mily ki­­kerülhetlenül szükséges, ismétel­jük, ma már a viszonyok, a hely­zet tanítják és igazolják. Mert nem kétséges, hogy a nemzet­gyűlésben megvan a munkára való hajlandóság és készség, sőt a képesség is. Egyenként és ap­róbb, összeműködő csoportok­ban. De­ amint arról van szó, hogy általánossá kell tenni ezt a hajlandóságot, készséget és ké­pességet, amint egy kérdés azt kívánja, hogy az összes egyfor­ma gondolkodásúak egybefogja­nak, valahogy minden kötelék felbomlik, valahány feltevés megdől, a fixnek látszó kiindu­lási pontok hirtelen eltolódnak. Aminek világosan csak személyi okai vannak. Láthatjuk lépten és nyomon, amikor csak adódik valami, amiről minden józanul gondolkodó politikus azt hiszi, hogy íme ez a híd, a nagy össze­kötő, a minden ellentéteket ki­egyenlítő beboltozás. És mentől fontosabb, mentől mélyebben szánt a probléma, annál bizto­sabb, annál következetesebb az elmék bábeli zűrzavara, amely­ben senki egymást nem érti s amellyel szemben sivár tehetet­lenséggel áll a mindenkori kor­mány. Bizonyos az, hogy Bethlen István gróf miniszterelnök látta és érezte a pártáramlatoknak ezt a veszedelmes kuszaságát már akkor, amikor vállalta a kabinetalakítást. És csak azért vállalkozott, mert azt kellett, józanul, feltételeznie, hogy az idő immár megérlelte a nagy ál­talános konszolidációval együtt a pártkonszolidáció gondolatát­­is. Be kell látnia, hogy tévedett é s tévedésének le kell vonnia ezt­­a következményét, hogy a kor­­rmányzópárt egysége önmagától létrejönni nem fog. Meg kell hát teremteni: erővel és ener­­giávall . \ - V \ i- fi . ' 1 \ \ " * ' . } h \ \ K, v-^éryFrrE 1 5 ' X­X XXXIV. évfolyam­. (69. szám. . •*" ®ra 1 korona « jgl. Kedi avanszlu­s K V ülii-fetth­ eeyes'szém áraTz korom* -------------------|T------------------------------ -------- ----------------­ fi Jisza-per mai tárgyalása. kavarodás Rakovszky lemondása körül Mindkét kormányzónkét magának követeli az elnöki méltóságot. — Rakovszky ellenzéki beszéde. — A kis­gazdáknak nem fontos a nyári szünet. Rakovszky hirtelen lemondása­, mely oly elemi erővel korbácsolta fel a politika már-már elcsendese­­désének induló vízszintjét, termé­szetesen még mindig az érdeklő­dés középpontjában áll. M­ádkét kormányzópárt ragaszkodik hozzá, hogy a nemzetgyűlés új elnöke az ő soraiból kerüljön ki. A keresztény­párt­­— melynek ilyen tervü óhaját Andrássy Gyula, gróf ma este ki is fejezte —■ Haller Istvánt vagy Huszár Károlyt szeretné az elnöki székben látni, míg a kisgazdapárt Bellik József, illetőleg Gaál Gasz­­ton mellett száll síkra. A kormány hangulata ezzel szemben — igen megbízható forrásból vett értesü­lésünk szerint — Kenéz Béla je­löltsége felé ha­jlik. A házelnökség kérdése egyéb­ként újabb feszültséget okozott egyrészt a pártok, másrészt a ke­reszténypárt és a kormány között. A kereszténypárt ugyanis idegen­kedve véli tapasztalni, hogy a kor­mány egyre jobban közeledik bizo­nyos kérdésekben a kisgazdapárt fel­fogásához és mind csekélyebb mér­tékben veszi tekintetbe a keresztény­­párt kívánságait. Ez a további fej­lemények folyamán­­— mint azt ma több kereszténypárti politikus kijelentette — oda vezethet, hogy a párt, vagy annak legalább is egy része, előbb-utóbb ellenzékbe szorul, ami semmiesetre sem kívánatos, mert nemcsak a kormány helyzetét rendii meg, hanem a parlament munkaképességét is károsan befolyá­solhatja.­­ Meg kell állapítani ezzel kapcso­latban, hogy a kisgazdapárt egy töredéke is mutat némi ellenzékies­­kedő hangulatot, mely a vagyon­ról is ag javaslat tárgyalásának fo­lyamán előreláthatólag méd is fog nyilvánulni. A javaslat vitája, eddigi jelek szerint, meglehetős hosszúra fog nyúlni, miután a kis­gazdapárt már egyáltalán nem tartja fontosnak a nyári szünetet. Rakovszky István pedig, aki le­mondásával a mostani kavarodást­­ okozta, nagyban készül ellenzéki szereplésére, melyet — értesülésünk értelmében — már a nemzetgyűlés holnapi ülésén el is kezd, amennyi­ben bizonyos, a jogrenden esett ko­rábbi sérelmeket akar szóvá tenni, különös tekintettel a sajtószabad­ságra. Gaál Gaszton a földműve­­lésügyi miniszternél. Gaál Giszton nemzetgyűlési kép­viselő ma, délelőtt Balatonboglárról Budapestre érkezett s déltájban felkereste nagyatádi Szabó István földművelésügyi minisztert, akivel hosszasan tárgyalt a képviselőház elnöki székének betöltéséről. ­l­ain szerint födipi jégszemű­ volt. A Tisza-pör tárgyalásának hetiben kilencedik napja. A Tisza-bünpör mai főtárgyalá­sát délelőtt háromnegyed tíz óra­kor nyitotta meg Gadó István kpt elnök. Folytatták Ulain Ferenc ki­hallgatását, aki elsősorban arról tett vallomást, hogy abszolúte nem tartja valószínűnek, hogy Dobót a hadbíróságnál bántották volna. Azt tudja, hogy félt, de bántani az ő tudomása szerint nem bán­totta senki. Nem igaz, hogy Dobót szuggerálta volna beismerő vallo­másáénak megtételére, mert ez — úgymond­t­am­ — nagyobb hit­ványság lett volna tőle, mint meg­ölni valakit. Tiltakozik az ellen, hogy Sztanykovszkyt és Vágót ő bujtotta volna fel vallomásának megtételére. Sztanykovszky 1919. november 23-án, mielőtt őt meg ismerte volna, Kovács vizsgálóbíró előtt beismerő valomást tett. Sztanykovszky már májusban be­­­szélt Friedrichről, holott ő csak ju­h­áírban beszélt vele. Vágót a ka­­rtor­ai törvényszéken Sztupka őr­nagynál látta legelőször. Kihallga­tása két-három napig tartott, szug­­gerálásáról szó sem lehetett, hiszen Vágó sok olyan dolgot is vallott, amiről azelőtt senkinek sejtelme sem volt. Ulain egyébként Vágó vallomásának hetven százalékát igaz­nak tartja. Sztanykovszky már augusztus 22-én megemlíti Friedrich nevét Kéri, Fényes, Csernyák és Horvát- Szanovics társaságában. Lehet, hogy ez a po­litika, lehet, hogy van a dologban maffia, de neki ahhoz semmi köze nincs. Sztanykovszky halálos ítélettel a feje fölött állott a bíróság előtt, megragad tehát minden eszközt, hogy menekül­hessen. Az ő állításaival szem­ben áll az iparszerűen hamisítások­­kal foglalkozó Sztanykovszky és Vágó, aki képes volt azért, hogy

Next