Kis Ujság, 1930. január (43. évfolyam, 1-25. szám)
1930-01-01 / 1. szám
9 1930 -13 1 Megállunk almiad, c.eresztendős pagyar fa és nézzük visszafojtott felekzettel, elszoruló szívvel, összekulcsolt kezekkel, hogyan hasad ki legfelsőbb ágadon az uj levél: az 1930-as esztendő. Lábunk alatt ezeréves avar ,cörgi, zugalja, zengi történelmünknek változatait. fis mnig rá figyelünk erre a zugatásra,amelynek dicsősége mindig vérből, skinból és nyomorból sarjadzott ki, fülünkben visszafesimg saját életünknek szörnyűséges zűrzavara. Belénk kszakadt és megvalósult bennünk ezeréves' történelmünknek ■swk ‘annyi válsága. Végigharcoltuk a legnagyobb harcot. Vagyunk Tluhi-puszta, vagyunk Mohács mezeje és vagyunk most, a nagy kaasztrófák után, az uj honfoglalók. Nyilván alattad, ezeréves Ja és belenézvén áthatolhatatlan, rejtelmes lombsátorodba, az angyali szózatot várjuk, hogy megcsendüljön fölöttünk nagy biztatón.( Te uj hajtás, te ,legfiatalabbik, te gyenge, zöld levél, 1930! Mi már jó földet ágyaztunk neked. Megtermékenyítettük a talajt, megáztattuk a nemzetszike-virágának a vérével, azután belarmotoztuk arcunk s e rejtékével, és megszenteltük a vomoruságunknak és szenvedő* Leiknek mindenköny újévei, lojst pedig, imára kulcsolván a ét kezünket, elzengjük a legszenbb dalt: Hahóra, akit régen lép. lm.: reá iff esztendői, megbünhödte már .■ ép a múltai én jövendői! Ilaplákban áll előtted a lelkünk, magasságos isten, amig porszülöve üszünk megbicsaklik térdben és .Elemeljük a fejünket és úgy mond...ak: Valóban, Urunk, megbántód le már e nép ... Fogadd el áldozatut nagy bünhödésünket és számot rejtvén véle, mint ahogy mi magunk is mérlegre tétellünk, magyarok Istene, add, hogy ez az uj hajtás, ez az uj esztendő, nőjön nagyra, legyen ez az uj ezredévnek ősi fája. Is küldj nekünk, Urunk, teremts erős férfiakat, kik is alkalmatosak lesznek, hogy a Te fádat nagyra neveljék. Bölcset és makulátlan szivük mint volt István király és László király, messzire tekintő, mint Nagy Lajos, világverő erőset, mint HunyadiJános, dicsőségeset m Int Hunyadi Mátyás. És állítsd a t nemzetednek élére, hogy neik utat mutassanak, fő vezetőket. Uram, akik nemadóznak, akik nem tétováznak, rettennek vissza és bírják vvel is és lélekkel is. Tedd ráá a szemüket, hogy sohasem viszék el maguk előtt a célt, tedd íven érzővé és jóságossá a szíket, hogy tudják úgy szeretni nemzetüket, legalább is annyira, ni önmagukat. És add, hogy — dán néped fölé emelted őket — elkük alázatosságban tudjon méyebbre bocsátkozni, mint amin magas a hely, ahol ők fejüket idozzák. Add, hogy méltók tudtak maradni nemzetükhöz, ehhez hűséges szívű, történelmi mulici történelmi elhivatottságú nép. KE., ÚJSÁC! Mit várhat az iparosság az új esztendőben ? rrja Frühwirth Mátyás országgyűlési képviselő A A magyar iparosság súlyos időkét él már át a forradalmak és a háborúk óta, azonban meg kell állapítannunk, hogy ennél nehezebb viszonyok között ritkán kellett életét lengetnie. Beszélnek és írnak gazdasági válságról, ez a válság azonban az iparosság közöli különösen súlyos jelenségeket midid. A földmíves lakosság szinte elviselhetetlennek érzi a viharos idők súlyosságát, azonban az iparosságnak a puszta élete, megélhetése is kétségessé vált ezekben a nehéz időkben. A gazdasági válság kezdődött azzal, hogy legfőbb mezőgazdasági cikkünk, a búza ára leesett métermázsánként csaknem 20 pengő alá. A válság folytatása volt, hogy a külföldi iparcikkek egyre nagyobb tömegben özönlöttek az országba és ez a két tényező együttvéve nemcsak a földmíves népet, hanem az iparosságot is földre sújtotta. A legsürgősebb teendő az volna az iparosság szempontjából most már, hogy a kunkátlanságot, az iparosi munka hiányát szüntessék meg. Kiismerjük, nem kis feladat ennek a kérdésnek a megoldása, azonban, ha az államférfiak és közgazdasági tényezők céltudatosan összedolgoznak, akkor a 250.000 kézműiparos nagy része ismét munkához jut. Úgy látjuk, hogy az iparosok gazdasági súlyát nem becsülik még oly nagyra, mint amilyen az tényleg és az iparosságnak a" tekintélye még nem az, amely joggal megilletné ebben az országban. Az iparosság bajait és panaszait az ország politikusai közül még sokan fülük mellett engedik el és részint, ez az oka, hogy egyes kérdések megoldása nagyon húzódik. Félünk, hogy az új esztendő is a magyar iparosok számára a súlyos küzdelmek esztendeje lesz. Nagyobb kérdések várnak megoldásra mint az elmúlt esztendőben. A munkák, a közmunkák elosztása olyan legyen az új esztendőben, hogy a magyar iparosság a neki járó arányban kapjon is belőle. Az új közszállítási szabályok szigorúan előírják minden hatóság részére, hogy a közmunkák kiadásánál a nagy vállalkozásokmellett a kézműs párosságot nem szabad mellőzni. Őrködnünk kell Irhát azon, hogy az állami és közpénzekből meginduló munkákból az iparosságot részben talpraállítsák. Az új esztendőben az iparosságnak második nagy kívánsága, hogy a hitelkérdést végre megoldják. A hiteluzsora fojtogatja az iparosság nagy részét, a pénztelenség és ennélfogva a tehetetlenség az iparosság között olyan nagy, hogy az ország urainak a mezőgazdasági hitellel egyhuzamban az iparoshitet is meg kell oldaniuk. Az iparosság munkája nem olyan jövedelmező, hogy kibírjon ifi, vagy pedig csak 12 százalékos kamatot is. .1. iparos hitellel meg kell mentenünk az adósságokhal,fuldoklók tömegét és biztosítanunk kell a gazdasági életben egzisztenciájuk fennmaradását. Az iparosság nem kíván az új esztendőben sem mást, mint amit az állam megtett más osztályokért. Az iparosság megelégszik azzal, ha azt a védelmet és segítséget kapja, amit ebben az országban más társadalmi osztályok éheznek. A magyar iparosságot súlyos és aránytalan adózás rendezését is várja. A helyes adórendszer az, hogy minden osztály adózási képességéhez, kereseti, anyagi felkészültségéhez képest vesz részt az állam fenntartásában. Az iparosság nagyon jól tudja, hogy adózás nélkül, az országot fenn nem tarthatják, de viszont azt is tudja, hogy a mi adózási rendszerünk igazságtalan és az iparosságra is kedvezőtlen. Az új esztendőben tehát azért is küzdeni kell az iparosságnak, hogy a magyar adózási rendszerben változás álljon be és az iparosság csak azt az adót fizesse, ami keresetének és megcsonkított jövedéklmének megfelel. Íme tehát, az új esztendőben amagyar iparosság sokat vár és bízunk benne, hogy bármilyen nehéz is a gazdasági válság, a megoldandó kérdések közepette az iparosságról nem fognák megfeledkezni. Arról gondoskodni fogunk a parlamentben és a nyilvánosság előtt, a sajtóban, hogy ez a kérdés a közvélemény előtt mindig felszínen maradjon. A Kis Újságnak nagy érdemei vannak már :a múltból és ez a lap az új esztendőben is lankadatlan erővel fogja szolgálni a magyar iparosság ügyét. fi TÉKOZLÓ Ii51 A Kis Újság regénye frtek Esthskuth Natália 14 . Ami eddig történt: Malvin, az ezredes katonásan nevelt leányáról senki sem hitte volna, hogy valaha is szerelmes lesz. Olyan leány volt, aki elött mindenki hallákba akarta magát vágni, nem pedig udvarolni... Novalla, a zeneszerző, mégis beleszeretett. Malvinban is feléledt a szerelem lángja, de nem leheltek egymásé. A zeneszerző megbetegedett és meghalt. Hosszú évek után Malvin férjhezment az özvegyen maradt Abensberg grófhoz, aki anyát keresett gyermekeinek. A gyermekek azonban nem fogadták szívesen a mostohát. Kukincsénlött, ellenkezett. Hiába volt Maltin minden igyekezete, miöször nem tudta megnövelni, miélt felnőtt és elkerült hazulról. Katona lett, léha társaságokba járt. • Na, így! - Bocsásson meg, hadnagy úr, de ez így szokott lenni. Én csak örülnék, ha kivételek is volnának. Mert mindenkinek eljön az ideje és ha Igon kisasszony egyszer, szerelmes lesz, akkor neki is vége. -- Ha szerelmes lesz? Hát ez is lehetséges? Csöngettek, az öltöztetőnő nagy bocsánatkérések közti lágyított blöttöt, aki kicsit csalódottannézett maga elé. Szerelem, vagy kártya? Götz elkeseredetten ment haza. Dolgoznia kellett és bár néhány éjjelt átlampolt, mégis holnap hajnalban kell majd felkelnie, mert szolgálata van.. Igazi rabszolgaétel! A cirkusz élete meg csalogatta, mint tündéri délibáb. Az artista élete, csupa vidámság, szakadatlan szórakozás. Nincsenek kellemetlen föllebbvalói, nem kell a papától pénzt kérni, játszva keresi a legnagyobb öszszegeket. Naponta egy órácskát lovagol, ünnepük, ez az egész munka. Loura gondolt. Várjon tényleg komoly volna? Kár lenne. Igaz, hogy az öregasszony azt mondta, csak addig, untig nem lesz szerelmes. Ő) pedig tetszik neki, hiszen azt sem tudta, hogy ki és mégis ennyire kitüntette. Eddig miélt sok gyors hódítása mögött érdeket sejtett. Lou pillantása azonban az ismeretlen hadnagynak szólt — gondolta. De mit kezdjen egy kis lovarnő rajongásával, ez nem vígjáték lenne, hanem tragédia. Néni is megy többet , cirkuszba és az egésszel nem törődik. Lou holnap úgy se lovagol és különben is holnap este nem szabad. Elhatározta, hogy nem közeledik többé honhoz. A páholyában fog ülni és rá sem néz, meg virágot se küld. De azért nagy izgalommal várta a kis művésznőt, aki ma mint rózsatündér lép fel. Mielz megfigyelte kutató pillantását és kitörő örömét, mikor őt meglátta, tájra átsietett a virágkereskedésbe, csokrot küldeni a rózsák királynőjének. Lou most még félénkebben intett felé, mint az első üdvözlésnél. Legközelebb a kocsijánálvárt rá, de amint meg akarta szólítani, Lou mint egy megriadt madárka ugrott be a kocsiba. Kér tőle, azért, menekül és ő sem tud másra gondolni. A legjobb után hálad, hogy komolyan beleszeressen. Minden bestéllj, van a cirkuszban. Lou nézi, mosolyog rá, de megismerkedni nem tud vele. Egyik nap a másik után múlt és Lou egyre játszott, bolondította Götzöt. Götz irt, nem látogathatná-e meg, dinem válaszolt. Ideges volt, mérgesen, de mégisnagy vágyódással gondolt szerelmére. Ha Lou viselkedésével izgatni akarta, akkor terve nagyszerű volt. Egyik este Götz a parancsnokához volt vacsorán híva. itt nem mondhatott le, de olyan unott és rosszkedvű volt hogy a tisztek nem győztek rajta csodálkozni. Ez volt az első alkalom, hogy nem, ment a cirkuszba, mikor Lou lovagol. De Lou kisasszony megijedt, mikor észrevette, hogy Götz nincs ott. Úgylátszik, imádója megunta az eredménytelen epedést, most más módszerhez kell hát folyamodnia. Másnap reggel Götz ragyogó arccal olvasta levelét: »Ha mint lovagias barát akar jönni, úgy mig este örömmel várja Lou. •— Nagyszerű, — ujjongott Götz — ha már egyszer ott vagyok, akkor nyert ügyem van. Tulajdonképpen megható Lott reszkető védekezése, de ő nem fog a helyzettel visszaélni, mert lovagiadó férfi csak azt fogad el, amit önként adnak neki. Még soha nem unta Götz úgy a szolgálatot, mint ezen a délutánon. A kövér őrmester, aki még önkéntesi kora óta lekötelezettje, alig tud rendel teremteni, a hadnagy úr olyan zavarott parancsokat ad. De végre, este leli. Götz gyümnnl csokorral útnak indult. A kocsi csúnya berkaszárnya előtt állt nop i Pénteken folytatjuk.). J •1930 január 1 Erdélyben pihen a világűrrakéta beteg fiaiéra A világűr rakéta feltalálója, Oberth német professzor, aki a jövő héten akarta kilőni Horst kelettengeri fürdő strandjáról az első kísérleti világűr rakétát, közvetlenül karácsony előti, idegösszeroppanásban súlyosan, meghív légedést. A professzor egyelőre kénytelen volt abbahagyni kísérleteit, miután orvosa hosszabb pihenést tanácsolt. Oberth elutazott Németországból és hazatért régi hazájába, Erdélybe. Egyelőre odahaza pihen és hónapokig is eltarthat, amíg egészségi állapota ismét olyan tesz, hogy hozzáláthat merész terve megvalósításához. ■' -------------------- - Minden új előfizető megkapja a Kis Újság Nagy Képes Naptárát