Kis Ujság, 1930. május (43. évfolyam, 98-122. szám)

1930-05-01 / 98. szám

9 Buszfilléresek Mindazoknak pedig, akiknek még nem volna fogalmuk arról, hogy mi a szívszaggató nyomorúság és az emberi elesettségnek végső fo­ka, azt ajánljuk, menjen el és nézze meg azt­ az ezer és ezer em­bert, akik otravonulnak minden hét­­főn délután Budapesten, a Feren­ciek temploma elé és sorbaállnak azért a 20 fillérért, amit az emberi irgalmasság oszt ki nekik. Húsz fillér! Egy falás kenyérre, esetleg fél­­liter Lejre futja belőle. les ezért a 20 fillérért öt-hatgyermekes anyák vánszorognak be a pesti külváro­sokból, a bénák, a mankósok von­szolják magukat Isten tudja mi­lyen távolságból, gyalogolva a ren­geteg városon keresztül, hogy ők is kinyújthassák lesoványodott te­nyérüket az irgalmasság felé. Unsz fillér! Álltak érte a szakadó esőben, végeláthatatlan sorban. Háromez­ren gyülekeztek össze a nagy hír­re, hogy­ a Ferenciek temploma elött 20 fillért adnak hetenkint egy­szer az ínségeseknek. Köröskörül a "büszke paloták, a csi­llogó kiraka­tok, a körz­öző közönség úri népe és lenn a paloták tövében, a nagy téren,­­ ahol máskor a Ferencesek galambjai szoktak sütkérezni és szemet csipegetni, rendőrcsapat fogta körül a toprongyosokat, az éhezőket. Azokat, akiknek nem jut más az életből, csak a nyomor, a sírás, a szenvedés, a végheletlen és örökkétartó éhezés. Ezek vonultak föl. Ezek hozták el a rongyaikat, a sebeiket. Koravén asszonyok, akiknek fol­tos, rongyos szoknyájába a síró gyermekek kapaszkodtak. Azok a boldogtalan, csenevész palánták, akiknek hatesztendős arcát már öreggé szántotta és barázdálta a nyomorúság ekéje. Ijedősek, meg­­­­görbült háznak, összehúzott vállunk, didergő testűek. A gyerekek sírnak, az asszonyok egymáshoz lapulnak és úgy várják, mikor kerül rájuk a sor. Lajos fráter, sietősen markolja ki a kis zsákból a 20 filléreseket és míg serényen osztja egyiknek a-m­á­­sik után, a tömeg állandóan zúgja, mormolja körülöl le az alvilág szív­­lépő sirámait. .Nem hangoskodva, nem türelmetlenkedve. Csak zeng, és zúg belőlük az a semmihez sem hasonlítható, virnyogó sirám, amit­­soha sem felejt el, aki egyszer hal­lotta. És aki egyszer belenézel­t ezek­be, a gyermekszemekbe és azoknak az anyáknak a szemébe, akik szen­vedésre és hű bélfalra hozták gyer­mekeiket a világra, az­ bizonyosan fölriad legidősebb álmából is, ha eljönnek megkísérteni ezek az ar­cok. 1530 pengőt osztott ki Lajos frá­ter és voltak erre a 1530 pengőre vagy háromezren! Akiknek nem jutott a kis zsákból, csalódottan, csöndes kétségbeeséssel, a fejüket a mellükre függesztve vonszolták, el magukat, amikor látták, hogy hasz­talan várakoznak tovább. Hiába minden, ha kiürült az­ irgalmasság zsákja és gazdát talált az utolsó 20 filléres is. Pedig akadnának még 20 filléresek, sőt százasok, sőt ez­resek is abba a zsákba. Van még itt ebben a városban olyan pénz, amivel nem tud mit kezdeni a gazdája. Lámcsak, az a 2000 ro­pogós pengő, amit húsról másod­napján dáridóztak el őstétül más­nap virradatig az állantitkár úr és a bitrátái, milyen jó helyre talált volna ott­ a Berenciek-terén, a ron­gyosok markában. Budán mulattak ezek a jó urak-és mikor elfogyott a pezsgő a vendég­lőben, autón hozattak maguknak nagy sürgősen olyan vendéglőből, ahol még volt a raktáron a jó ital­ból. Mikor pedig ráh­aj­arodott a társaságra és nem fért beléjük több ital, akkor — hogy kárba ne vesz­­szen — felállították­­ a pezsgősüve­geket és kugliztak bele, így zajlik az élet. Egyik oldalon a jó urak, akik pezsgősüvegekkel kugliznak, a másik oldalon a ron­gyosok hadserege, akik fölvonulnak ezrével és ezrével, hogy a 20 fillé­res könyöradományból legalább egy pillanatra csillapíthassák éhségeik­ket. Vájjon mit is gondolnak, vájjon hogyan is gondolják ezek a pezs­gőzők, akik még mindig nem akar­ják észrevenni, hogy ők amikor illenek abbahagyi­ haláltáncot, az örvény fölölt ha már nem bírnak széles í­vükkel, ha olyan nagyon ford bennük, nem érzik-e, hogy a pezs­gős mulatságot jó volna megvál­tani az éhezőknek megszelt ke­nyérrel. És mi történnék, ha ezek a jó urak egyszer elsétálnának a mulatozás előli és a pezsgős éj­szakák után azokra a tájékokra, ahol az ínség, keserűség és nyomo­rúság lakik? Vagy attól félnek, hogy akkor megakad a torkukon a pezsgő és megkeseredik a szájuk­ban az ize?... KIS ÚJSÁG A nyugdíjasok, postások, tanítók nyomoráról beszélt Gaal Gaszton a Házban A képviselői ül­, szerdai ülésén foly­tatták az állami költségvetés tárgya­lását. Krüger Aladár szóvátette a közéleti vezető férfiak nagy fizetését. A nyil­vános számadásra kötelezett vállalatok­nak hatalmas titkos alapjaik vannak. 1021-ben 288 millió aranykorona volt a pénzintézeteknél a titkos alapok ösz­­szege. filos támadást intézett ezután Kru­­­ger Aladár a bankok ellen. A bankok mindenre ráterpesz­­kednek. A kereskedelmi vállalatoknak még a­ lélekzetét is megadóztatják a pénzintézetek. A bankok vezérigazga­tóinak nem szabadna olyan jövedelmet őrizni, mint amilyent húznak. Köte­lezni kellene a bankokat, hogy előmoz­dítsák az építkezési tevékenységet. GAAL GASZTON A SZÓLÁSSZABADSÁGBÓL ’ Gaa! Gaszton emelkedett ezután szó­lásra. Halljuk, halljuk! — hangzik minden oldalon. Gaal Gaszton: A költségvetés bírá­latát a jelenlegi házszabályok nem­ te­szik lehetővé. A költségvetési viták arra szoktak szolgálni, hogy a •• kép­viselők először is magát a költség­vetést vegyék bírálat alá, azután a kor­mány működése fölött mondjanak bí­rálatot és megtegyék a polgárok ér­dekében szükségesnek tartott észrevé­teleket, előterjesszék a polgárok kíván­ságát. Mivel a mostani házszabályok in­tézkedése folytán egy óránál többet egy képviselő sem beszélhet, úgyhogy Európa legnagyobb szó­noka, Apponyi Albert gróf is kénytelen volt kijelenteni, hogy eláll a szótól, mert szerény képességeivel egy óra alatt nem képes a költségvetést meg­bírálni, én is őszintén bevallom, hogy a költségvetés tételeivel nem foglalko­zom. A POSTÁSOK BAJAI Mindenekelőtt figyelmébe aján­lom a kormánynak a régi és új nyugdíjasok járandó­ságai között fennálló kiálló ellen­­téteket. Ennek a kérdésnek egyszer már nyugvópontra kell jutnia. A~l­ab­si lelkészek és tanítók meg­­élhetését is biztosítani kell. Fel aka-; a napú és igy k vetésnek­­ levő dolog, merellen félt megismerni. \ A következő \ azt kívánja, hog\ let azokat a liszt v\ Hiány megbízásából\ engedélyével helyet *foV \ állalal igazgatósa gat­ aik — Ha akárminő kis\ felülvizsgálásáról van szó,\ Gaal Gaszton p árttelyet ^ is el tudna végezni, akkor eg­y tisztviselő száll ki és a legapj­sál­t) ügyek elintézését nagyszám­ú viselőgárdával ellenőrzik. WEKI.K­LE TUDOTT GYALOGOLN Súlyos hibásnak tartja az autó­mániát. Visszaemlékezik arra az időre, amikor még fiatal képviselő volt,­ 1006-ban ke­rült ma. Házba. Akkoriban, gyalog ,tette meg az utat a Lánchídon keresztül és­ mindennap találkozol! Wekerle Sámsola akkori miniszterelnökkel, akivel azutátt együtt jöttek gyalog a képviselőházis. Most hol találunk olyan miniszteri­­ tisztviselőt, aki nem jár aulón? Va­nil jóságos autóláz van. ■ Sz.­ csak azért mondja, mert az autól láz jellemzi a pazarlást, am­ely utóbbi időben lábrakapott. ^B Ezek a pazarlágok igen rossz­t szülnek. Úgy van! Egy gántr a H zarlások sorában láttunk már oly­ is, hogy szalonkocsiban­ mennék ■ dászni, az autót külön tehervonat il és külön kalauzok állnak a vigóifl nu­llell. Ezek rossz vért szülnek. És ilyen események idézték elő annak ifl­jeit a francia forradalmat. ■ %A mai helyzetért viselték a ve­lességet azok, akik ezt előidézték. B it Kis Újság regénye . írta Vásáry Gyula 14 Mikor aztán a kaliforniai gyü­mölcsdarabok is olvadozni kezdtek a fehér gyöngyfogacskák átáll. Violel már határozott. Most már szelíd leszek, olyan, mint­­valami caselei angyalka. De lm egyszer én innen kijuthatok. Jaj, ha én kiszökhetem! Fürdés után nagy gonddal öltözkö­dött és­­sajnálattal látta, hogy mind­össze két ruhája maradt épségben. Mindjárt telefonoztatom a Drego-mű­­h­elybe néhány modellért és belátta, hogy Willy Cloward szerencsétlensége nem követeli meg tőle a teljes ruh­ál­­lanságot. Phillip Primson nagy örömmel vette tudomásul Violelről ezeket a jó hí­­reket. De ismerte a leányát és szigo­­rított felügyeletet rendelt el rája, csak éppen több újságot ..engedélyezett neki elolvasásra, mint eddig. És a Chicago Post legújabb példányai.."­ Violet sok érdekes dologról értesült. Jack Hogg heltteste még mindig nem "kért itt elő és a Professzionista Boxszö­­vetség nem volt hajlandó a miss el­tűnésével lezártnak tartani az ügyet. A miss ."Jack Hogg, amint kijelentenék, m­a­ is a nehézsúlyú ökölvívás világ­bajnoka és nem, tartozik a szövetségre az,­­ hogy ő hol tartózkodik a kitűzött mérkőzés döntő percéig Ha, akkor nem jelentkezik. Buggartot jelentik ki világ­bajnoknak. J­e m­ár sok esetben meg­történt, hogy nagy meccsek előtt ki­adós és titkos tréningre vidékre vonul­tak a küzdelemre készülő felek. Ez a fontos­ és a Boxszövetség nem hajlandó találgatásokba belemenni a miss­ jelen­legi sorsa felett. A Chicago Post a következő percben átröpült az asztalon. "Violet elkeseredetten csapta a sarok­ba, aztán ő maga is utánau­grott és­ jól megtiporta. A vaknyerő újság ugyanis arra következ­tett ebből, hogy Willy Iloward, az elszánt és kalandjairól hires milliomosfiú, aki amúgy is gyű­lölte a negrókat, bizonyára végzett a missel, éppúgy, mint Sam Brinkkel, hogy biztosítsa Tuggartn­ak a világbaj­nokságot és ezzel "megnyerje Violet Primson kezét. .Mert az, aki az arány­lag értelmetlen Sam Beinkét oly köny­­nyen megölte, az még szívesebben el­­vágtadja a torkát a fekete Jack Hogg­­nak, aki esetleg d­ü­lhelte őt a szerel­mesétől. Ötperces duzzogás után megint elő­vette A­ ld­el a szétroncsos újságot és kiteregetve, olvasni kezdte a StowtU'd­­u­gy legújabb fejleményeit. Határtalanok a milliomos gonosz­tevők lehetőségei fejtegette a kissé elfogultnak látszó lap. - Egy fogadás kedvéért három emberéletet dobtak áldozatul, a két négert és James C. Worlhot, a becsületes sodort, akitől William Alloward elrabolta a 7802. szám­i autó­rabot s akinek a holtteste szin­tén nem került elő máig. Alapos­nak látszik a gyanú, amelyre a derék Doherty felügyelő hívta föl elsőnek a­­ közfi­gyelm­et, hogy ez a páratlan művészettel végrehajtott tömeggyilkos­ság nem lehet William Slowardnak az első működése ezen a téren!­­ Ki tudja, minő félelmes gyilkos­­szövetség élén állott évekig ez a vak­merő millióm ospahaila? Ki tudja, hányszor mártotta meg embe­rvérben a kezét? Csikágó dolgozó és hangya­szorgalmú milliói fölött az aranyivó bálványok, a trösztök, a gyárszövet­ségek, ilyen utódokat nevelnek ki! Violet nem tudta tovább olvasni, a pamlagra dobta magát, rugkapáu­l csikorgatta a fogait. Azután Si­rter elhallgatott és gondolkozni kezdi t­este az őrzőit és tervelgéseit. I­e­el késő este jutott hozzá, hogy a gyár gyorsasággal fogyó bölés csiszolt tarkba beleszórja összes altatópor A milliomosfia remekel Él­inte éppen nem remekelt "Wi­lloward. Rémült volt és föl háti dőlt. Kihallgatásain sűrűn nekirs a rendőrségi tisztviselőknek, ugyi­s hamarosan ő viselte a legtöbb tál perccel és biztosító köteléket az öl biglyok között. Nem bírta meg a az életében történt szörnyű fordul Nap-nap után m­egtörtént, hogy hágó rendőrsége a tömeges bűlül önzésében nagyon ártatlan polgár munkásokat, idegeneket is el alaposnak látszd egy­arno­kok .­ Előbb-utóbb kiderült ezek ártatil és akkor kiszabadultak. Ezt I Willy floward igen rendes ,U* tarlóba és pillanatig sem , nekik fölösleges szánakozást. All­­anságban érzik magukat Sodraiétól és gyanúitól, azok­­ cselekszenek. Csak akkor ,­ a bűnös alvilág hajszáinak fi delniéb­e, amikor valami, válxfl d­ulattal ok is belesodródii akkor mér legtöbbször kcsifjfl Willy Howard sohase hábdtt azon, hogy O‘Donnet, a pd­fl k­at hónapot sínylődött ártajfl grimsbyi zöldségárus kirablása útijában. Nem toporzékollfl Annie Courbetet, a montreali leányt, börtönbe cipelték egy fl szenátor meggyilkolása m­iatt e­sőbb előkerülv­e. kijelentés sohase látta a kanadai leányt az ő élete, igazsága forgói és ebben M­"111 @­lloward. ml tréfát. ^Szombaton fpl

Next