Kis Ujság, 1930. június (43. évfolyam, 123-145. szám)
1930-06-01 / 123. szám
Trianon A gyász vasárnapja a mai június 1-je Magyarországon. Megmozdul az egész magyar nemzet az összes társadalmi egyesületek vezetése alatt, hogy egységesen foglaljon állást az ország megcsonkíltatása, a június 1-ikén tízéves Trianon ellen. Akik már álltak koporsó mellett, amelyikben valamelyik kedves hozzátartozójuk, a testükből kiszakadt test megy utolsó vándorújjára, azok tudják, hogy az elszakadás csak akkor válik igazán tudatossá, akkor alakul ki egész keserűségében és fájdalmasságában, amikor megtörtént a temetés. Amikor az ittmaradottak, az élők visszatérnek az otthonba, ahol üresen maradt az eltávozott helye. Előkerülnek a kedves ruhák, az evőeszközök, a szerszámok, a toll, amelyikkel utoljára irt az, aki odalett, a varrótű, amelyet utoljára fogott a kezében, a kapa, a kasza, egész életében azzal dolgozott. A szék, azon ült, az ágy, ahol feküdt, a pipa, azt szívta, a pohár, amelyikből ivott. Igen, a sírás csak akkor kezdődik, a könny akkor éget igazán, amikor ezek az ittmaradt részek, az élő és élettelen tárgyak rá emlékeztetnek. A magyar nemzet hosszú évek alatt mindegyre jobban ébredt rá a megcsonkítottságának tudatára. Minden nap, minden óra fájdalmasabban ordítja az ittmaradottaknak a fülébe, hogy mit veszítettünk. Hiányzik a só, hiányzik az érc, hol van az iparunk, hol vannak büszke városaink, Kassa, Nagyvárad, Kolozsvár, Szabadka, Pozsony, Komárom és a többiek?! A végvárak és körülöttük magyar falvak, a büszke, a kulturmagyarságnak ősi fészkei? Hol vannak a magyar testvéreink, akikkel megismertették a mostoha kisebbségek szörnyű sorsát? A Tátra, a Fátra, a Mátra, a máramarosi kristályos sóbányák, amelyekben az alkotó keze építette ímeg az oltárt és a kápolnát, ahová a magyar lélek imádkozni jár. A Szent Anna tava, a kéklő Adria, hullámtarajait büszke magyar hajók hasították. Odavannak. Idegen járomba fogva. Akik ittmaradtak, azokat szorítják a szűkre szabott határok. Nem maradhat ez így, ha élni akarunk. Még meghalni se jó ebben a sírgödörben, amelyikbe a magyarságot bele akarták fojtani. Ez a kristályosan kialakult tudat nyilatkozik meg a tiltakozás vasárnapján. Lehetnek ebben az országban a politikai pártállások különbözőek, lehet itt gazdag és szegény, akit elválasztanak a nagy anyagi eltolódások, de van egy gondolat, eszme, amelyben egységes a koldus és a herceg, a kereskedő és az iparos, a mezei munkás és a gyáros, ez a gondolat, amely meg fog nyilatkozni minden kimondott szóban és fogadalomban, Trianon egy ezredéves nemzet ellen elkövetett merénylet, amelynek meg kell változnia az örök igazság és az örök erkölcs nevében. Meg kell változnia, mert a természet ellen követhet el bűnöket az ember fia, de ezek a bűnök megbosszulják magukat, nyomukban jár a bűnhődés. Nem maradhat így — hirdeti ma már az egész világ. Az uj Európa életképtelen. Az utódállamok felfalják egymás iparát, mezőgazdaságát. Az uj határok marnak, mint a választóvíz. Nem maradhat igy — hirdetik azok, akik az uj határokat megalkották. A tiltakozás vasárnapján a lelkek a felszabadulás felé kanditanak. Az igazság már útban van. 2 KIS ÚJSÁG 1930 június 1 Izgalmas éjszakai hajsza után elfogták a legvakmerőbb pesti bankrablót Gzinóber Józsefnek, a Leszámítoló Bank tisztviselőjének 21 éves barátja, Kovács János munkanélküli asztalossegéd rabolta el a 160.000 pengőt Együtt készültek a pénztár kifosztására, hogy nyaralni mehessenek Szolnokon a megszökött Czinóber apja a Kis Újságból tudta meg fia országraszóló bűnesetét Pénteken délelőtt háromnegyed tizenegy óra tájban felnyílt a Leszámítoló és Pénzváltó Bank egyik harmadik emeleti helyiségének ajtaja. Vakmerő rabló tépte föl a szoba ajtaját, kezében revolvert szorongatott, arcát fekete álarc borította, harsány hangon rákiáltott az 54 éves Petrik Elemér pénztárér:::: — Fel a kezekkel! Petrik Elemér, aki előtt 160 ezer pengő hevert az asztalon, az első pillanatban azt hitte, valamelyik tisztviselőtársa tréfát űt vele. A következő pillanatban azonban, amikor még egy lépést tett előre a rabló, a revolvercsövét a szájához szegezte, elment a kedve attól, hogy tréfára gondoljon. Ijedten engedelmeskedett. Petrik feltartotta a kezét, melyben százpengősöket szorongatott. Hasonlóképen cselekedett Czinóber József is, a bank 21 éves tisztviselője is, aki Petrikkel a tisztviselők júniusi fizetését rakta borítékba a Leszámítoló Bank orvosi rendelőjében. Reggel 8 és 9 óra között, ebben a szobában gyógykezeli a részvénytársaság orvosa a pénzintézet beteg tisztviselőit, ezért nevezték orvosi rendelőnek a szobát. A harmadik emeleten lévő eldugott orvosi rendelőben szokták a bank tisztviselőinek fizetését borítékba rakni. Most is így történt De most idegfeszítő, amerikai módra végrehajtott rablótámadás megakasztotta munkájában a becsületben megőszült pénztárost és a tisztviselők júniusi fizetése a rabló irattáskájába vándorolt Az álarcos, revolveres rablót besöpörte a 160 ezer pengőt irattáskájába. Czinóber Józsefre rá is parancsolt, hogy segítsen neki a csomagolásban, mikor pedig a pénz mind nála volt, így kiáltott rá a bank megrémült tisztviselőire: — Mars, be a szekrénybe! Macskaügyességgel menekül a rabló Petrik és Czinóber engedelmeskedtek, a bandita rájuk zárta az ajtót, kiugrott a harmadik emeleti szoba ablakán a folyosóra, elmenekült. A III. emeleti folyosón a bank helyiségeit hatalmas vasrács választja el a lakásoktól A rabló könnyedén, mint a macska vetette át magát a vasrácsos kapun, aztán talpraugrott és zsákmányát, melyet előzőleg a vasrács alá rakott, hóna alá csapta és eltűnt. Mire Petrik kifeszítette a szekrény ajtaját és megnyomta a vészcsengő gombját, a rabló már a második, emeleten járt. A vészcsengő bugására a bank kapusa azonnal lecsukta a Dorottya utcai főkaput és megkezdődött a lázas hajsza az amerikainak gondolt bandita után A vészcsengő bugása nyomán azonban mindenki elvesztette a fejét és senki nem nézte, nyitva van-e a bank másik kapuja, mely aMária Valéria utcára nyílik A kapu nyitva volt, nem zárta be senki és a fiatal álarcos bandita elmenekült. A rendőrség megállapította, hogy a József-téren bérautóba vágta magát, fekete, kopott irattáskáját izgatottan szorongatta a hóna alatt és azt a parancsot adta a soffőrnek, hogy amilyen gyorsan csak tud, hajtson a nyugati pályaudvarra. A Bazilika előtt azonban igy szólt a soffőrnek: — Mégsem a Nyugatihoz, hanem a Keletihez menjünk, onnan több vonat indul! A Keleti pályaudvaron az izgatottan viselkedő fiatalember kifizette a bérautót, közben a hordároknál érdeklődött, mikor indul a hatvani vonat, majd eltűnt a soffőr szeme elől a Keleti pályaudvar várótermei felé. A gyanús fiatalember A rendőrség az első pillanattól kezdve gyanúsnak találta a 21 éves Czinóber József szerepét. Feltűnt, hogy pár perccel a rablótámadás előtt kiment az orvosi rendelőből, főleg azonban az adott okot gyanúra, hogy arról, hol csomagolják borítékba a tisztviselők fizetését, alig néháányan tudtak a bankban. Akik tudtak is róla, mind régi megbízható hivatalnokai a Leszámítoló Banknak, egyedül Czinóberról tételezték föl, hogy összejátszott a rablóval. Megerősítette a gyanút, hogy amikor a rendőrségen kihallgatták, rendkívül izgatottan viselkedett, vallomását akadozva adta elő és ellentmondásokba keveredett. Már az első félórában beismerte, hogy a rablóval együtt tért vissza az orvosi rendelőbe, de ezt azzal magyarázta, hogy a bandita az ajtó előtt revolvert fogott rá és kényszerítette, hogy előre menjen. Czinóber tagadta, hogy része volna a rablásban, azt mondotta, nem tehet arról, hogy a bankszolga épp nem tar- A szentesi törpe A Kis Újság regénye * írta Vásáry Gyula , 39 A fiatalember, bosszankodott — Persze, hogy semmi se tűnt el, ha a rendőrségnek sikerült megakadályoznia a tervezett betörést! Hiszen nem működhettek a kínaiak. Még jókor elfogták őket! — A páncélteremben igen. De az irodát több emelettel följebb ugyanakkor egész nyugodtan fölforgatták. És én bizonyosra veszem, hogy a páncélterembe csak a biztonság okáért rendezték a betörést, hogy akkor is kirabolhassáka felső irodákat, hogyha a rendőrség valahogy tudomást szerez a Starbank ellen készülő látogatásról Hallgattak. Az autó megállóit a Primson-épület előtt, mindhárman kiszállottak belőle. Violet könnyek közt mosolygott William Howardra, aki szabad volt ismét, visszatérhetett a Hosward-palotába, a helyét az ő apja ward-palotába, a helyét az ő apja, Phillip Primson foglalta el a börtönben és a vádlottak padján. — Most szó se legyen az esküvőről, William. Ön nem veheti el egy ■gyilkosságokkal vádolt ember leányát! Majd ha kiderült apám ártatlansága, William Howard hevesen tiltakozott, de az ördög fia közéjük lépett. — Pár nap az egész, Howard. Azt hiszem, gyorsan fog menni a dolog. A Starbank irodájában még egy érdekes dologra bukkantam. — Furcsát ön csak az irodában keresgélt, amíg a bűnügyi szakértők csak a betörőktől megtámadott páncélszekrényben vizsgálódtak ? A törpe nevetett. — Úgy van. És igazam volt. A Starirodában három igazgatói asztal áll, Sen-Yi-Taoé, Va-Kiao-Fué és Phillip Primsoné. A két kínai gördülőzáras íróasztala fel volt törve és teljesen felforgatva, míg Phillip Primsoné épen maradt, csak egy felső rekeszét nyitották föl. Violet fölsikoltott. — De hiszen ezzel ön is apámat vádolja? — Ellenkezőleg. Úgy látom, a rablók — utoljára találva rá Phillip Primson íróasztalára — ott már a felső rekeszben rábukkantak arra, amit kerestek és el is vittek onnan. Ezért nem folytatták az asztal többi részének a felbontását. És mert a Starbank megállapította, hogy semmije se hiányzik, amit a kínaiak onnan elvittek, az nem is lehetett a banké, az Phillip Primson magántulajdona volt. Valami olyan dolog, aminek az értékét nem ismerte Phillip Primson, különben nem tartotta volna olyan aránylag könnyen hozzáférhető helyen! Violet egészen fölindulva köszönte meg Carma Codero okoskodását és reménységekkel telien nyújtotta kezét William Howard felé. .. Följöhet a Primson-lakásba, ha nem fél tőlünk. És ha ragaszkodik ahhoz, hogy a felesége legyek, mihelyt Carma Codero kijelenti, hogy megszerezte a bizonyítékokat apa megmentéséhez, akkor... Howard csókokkal borította el a kis fehér kezet, a törpe meg közbeszólt búcsúzó mosolygással: — Akkor megint elindulhatnak a 71-es utca felé! Mert a tisztelendő Purchin most már igazán megérdemli, hogy ő adja össze önöket! És aznap este már ismét nagyon ismerős falakon sétálgatott az »ördög fia«. Nagyon nyugodtan haladt a homályban, kerülgetve a kínai faldíszeket és cirádákat, légtömlői könnyedén tapadtak meg itt is, ott is. Egy ablakig fölérve, azonban nem tudta megállani, hogy el ne eresszen egy-két szitkozódást. — Sun-Lu-Csiang rácsot szereltetett fel a háztömbök felé nyíló ablakaira! Úgy látszik, kerülnöm kell, hogy bejussak hozzá! Mászás közben elgondolkozott. — Willam Howard egészen jelentéktelen mellékszereplő ebben az egész kalandban! A kínaiak alapos munkát szoktak végezni, nagyon rendszerető emberek. És Sun-Lu-Csiang mégse nagyon törődött William Howarddal azután, hogy megszökött az ő ápolóintézetéből. Azt kell hinnem, hogy még örült is neki, hogy rendőrkézre került, hiába mesélt a titokzatos kínai házról és hogy magára vonta egy ideig a nyomozást. Az is lehet, hogy magának Sun-Su-Csiangnak sincs szerepe, de nekem nagyon gyanús. Szét kell néznem nála. Végre bejutott egy oldalablakon, üres lakás terült el előtte, amelyből eltűnt mindenki, még a bútorok nagy része is. Óvatosan haladt át a szobákon és Sun-Lu-Csiang belső irodájáig hatolt. Nagy amerikai íróasztal állott bent .Kedden folytatjuk.)