Kis Ujság, 1930. július (43. évfolyam, 146-172. szám)

1930-07-01 / 146. szám

9 Patkány és negyven pengő a© Meg emlékeznek rá a Kis Ujság olvasói, milyen általános részvétel kellett az egész országban az a hír,, hogy Gulácsi II. József rendőrt margitszigeti posztján elgázolta egy autó, úgyhogy halva maradt a helyszínen. Különösen az tette olyan drámaivá az esetet, hogy a szerencsétlen rendőr feleségének éppen azon a napon született gyermeke, egyik fővárosi kórházban. Árva lett a kis rendőrgyermek a születése napján és özveggyé vált a fiatalasszony. A budapesti rendőrség nagy eréllyel fogott hozzá a gázoló úrvezető kikutatásához, aki elkövette azt a legnagyobb embertelenséget, hogy otthagyta áldozatát vérében felrengve. A saját bőrét mentette és hogy ez sikerüljön, megfeledkezett az emberi irgalmasságnak minden parancsáról. Kihallgattak vagy száz vezetőt, megvizsgáltak ugyanannyi autót, de nem sikerült nyomra találni. Névtelen feljelentés alapján beidézte a rendőrség az Új Szent János-kórháznak egyik sebészorvosát is. Az orvosnak sikerült alibit igazolnia, azonban nagyon figyelemre méltó az, amit mondott. Kijelentette a sebészorvos, hogy a vér valószínűleg úgy kerülhetett az autójára, hogy a szolga megfogott egy patkányt a kórházban és annak a vérét kente a kocsira. A főváros közönsége annak idején elborzadva hallgatta azokat a patkányhistóriákat, amelyeket Klár Zoltán fővárosi bizottsági tag a Rókus-kórházzal kapcsolatosan hozott nyilvánosságra. Megtudták akkor, hogy a gyógyulást kereső betegeknek éjjelét, nappalát nemcsak nyugtalanítja, hanem veszélyezteti a testi épségüket a szörnyű patkányhad a régi kórházépületben, Itt azonban enyhítő körülménynek tudták be azt, hogy az ódon, elavult kórházban védekezni sem tudnak a patkányok ellen. Mit szóljon azonban a főváros" közönsége ahhoz, ha azt kell megtudnia az orvos nyilatkozatából, hogy a sokmilliós költséggel épült és fenntartott, fehér zsolnaival kirakott, ragyogóan tiszta Új Szent János-kórházban is szaladgálhatnak a patkányok. Hisz ez csakugyan hajmeresztő. Az orvos arra a kérdésre, hogy várjon mi késztethette az Új Szent János-kórház portását arra, hogy ellene valljon, azt adta elő indokolásul, meg lehet érteni lelkileg azt az embert, akinek havi fizetése 10 pengő, hogy megpróbált ezen az útón a nyomravezetőnek kitűzött ezer pengős jutalomnak ráeső részéhez hozzájutni. Úgy szóval 40 pengő havi fizetése van a portásnak, akitől megkövetelik, hogy hadviselt ember legyen, számbaveszik, hogyan viselkedett a harctéren, milyen nagy a családja és így tovább, nagyon sokféle előfeltétele van egy ilyen portási állásnak. Ha azokra a szédítő számokra gondolunk, amelyek nyilvánosságra kerültek a százezer pengős Bészkártfizetések és üzemi igazgatói bevételekkel kapcsolatosan, ugyancsak el kell csodálkoznunk, vagy nagyon is érthetőnek kell találnunk, hogy ilyen körülmények között azután a kórház portásának legfeljebb 10 pengő jut egy hónapra. 10 pengő. Ebből éljen meg a portás családjával. Lehetséges-e az, hogy a kisemberek 10 pengős fizetésekből tengődjenek ugyanakkor, amikor százezres fizetések és többszörös, busás jövedelmek jutnak a kiválasztottaknak. . KIS ÚJSÁG fi nemzettel való komoly megállapodás nélkül nem oldható meg a királykérdés — hirdette Iipponyi Albert gróf Sopronban Vad képzelődés szüleménye a meglepetésekről szóló híresztelés A Kislajsási megírta egy héttel ezelőtt, hogy a Férfiak Szent Korona Szövetsége Királynapok hirdetőn Bétor Pál napjára Sopronba. Sok százan gyülekeztek össze a királypártiaknak erre a nagy napjára, amelyre megérkezett birtokáról, Gyöngyösespátiból . Apponyi ■Álltért gróf is fiával, Apponyi ralvay gróffal együtt. Budapestről is sokan utaztak le Hunyadi Ferenc gróf, Ostor József és Flandorfer lynde képviselők társaságában. A Királynap vendégei Széchenyi József gróf, a szövetség igazgatója és Gévayidolff Lajos alispán fogadták és üdvözölték a Kaszinó nagytermében, ahol délután 3 órakor tartották meg a gyűlést. A gyűlés első szónoka Skhars Marcell volt, aki a nyílt szavazás hátrányairól beszélt és azt hangsúlyozta, hogy a legitimizmus és demokrácia nem lehet ellensége egymásnak. Utána Huntadi Ferenc íróf azokat a híreket cáfolta, amelyek Ottó trónra ültetéséről terjedtek el az egész világon. Óriási tapsvihar fogadta Apponyi Albert profot, amikor szólásra emelkedett Ismertette a királykérdés jogi vonatkozásait, azután igy folytatta: — Mindenféle alakban mondogatják, hogy valami meglepetés készül a királyság visszaállítása érdekében, összeköte lesbe hozzák azt azzal a lénynyel, hogy Ottó király a családi törvények szerint ez év folyamán éri el nagykorúságát összeköttetésbe hozzák a Szent Imre-ünnepségekkel, sőt olyanok semhiányoznak, akik magának a kormánynak tulajdonítanak titkos terveket, néha királypárti, néha királyellenes célzattal. A kormány feje, legutóbb az angol fővárosban, a viágsajtó képviselőihez, tehát az egész világhoz szólva, kijelentené, hogy a kormány a legközelebbi időben egyáltalán nem szándékozik az úgynevezett királykérdést napirendre bízni, mivel ennek külpolitikai feltételeit még nem látja biztosítottnak a királykérdés fölvetésére mi sem tartjuk a külpolitikai helyzetet megérettnek és bár az folyton javulófélben van, még nem tartunk ott, ahol kockázat nélkül cselekedni lehetne Részünkről sem ma, sem bármikor soha olyan kísérlet nem fog felelni, amely céljaink elérése szempontjából az ország biztonságát vagy élérdekeit k kockáztatná Ebből folyólag vad fanazzia szüleményeinek kell nyilvánítanom a mindenféle és mindenfélekép kiszínezett puccsszerű kísérletekről szóló híreszteléseket,amelyeket e kijelentésein ulán jóhiszem ideg többé senki fönn nem tarthat. Ami pedig Ottó király nagykorúságát illeti, ismételten kell arra mutatnom, hogy az csupán családi vonatkozásban bir jelentőséggel, magyar közjog" szempontjából, amely debbtetben semmi szabályozást nem tartalmaz, amint azt a miniszterelnök úr is helyesen állapította meg, nem bír irányutó hatással. Megtagadok minden oly eljárást, amely a nemzettel való komoly megállapodás megkerülésével akirna siefjezett remeket félesteni és csak azt óhajtom, hogy minden oldalon hasonlókon gondolkozzanak és cselekedjenek. Új megállapodásokra leszszükség. Ezeket elmondani, gondolom, nem volt fölösleges. Nem hizelgekugyan magamnak azzal, hogy legyen mód a rosszhiszemű híresztelések hidrafejének mindig újból és újból való megnövését akadályozni, de a jóhiszemű közönség talán el fogja nekem hinni, hogy a mi hitvallásunk-a stól, a mi törekvéseinktől. A mi politikai módszerünktől nem kell félteni az országnak sem külső biztonságát, sem belső nyugalmát, sem a királyság nemzeti jellegét. VADRÓZSA A Kis Újság regénye lrí€* F.schstruth Notelia S naltenheim, hogy magára maradt Josephine-nel, csodamód beszédes lett s a leány ragyogó szemekkel hallotta ajkáról barátja szépsége, szeretetreméltósága önzetlen dicséretét, annak leirását, mint bálványozzák (fünther gróllel bajtársai, mint kényeztetik a hölgyek, mint dirigálja az udvari vigasságokat, ahogy atyja, a miniszter, az állam ügye kei. Mily boldognak kell lennie! lelkendezett Josephines gondolatban már élvezte a telet, mikor Lehrbach diadalait szinről-szinre láthatja, sőt oldalán azok osztályosa is lesz. Majdnem túlságosan is boldog, — felelte Stattenheim komolyan. — A túlságos és állandó fény eltompitja a látást. Őszinte, magától értetődő, jussának barja már a szeszélyes sors kedvezéseit s ettől mámorosan elhanyagolja a saját telke komoly tanulmányozását." Félek, hogy ez a felhőtlen verőfény el találja fekélyesíteni nemes bensőjét; a jó napok végtelen sorát csak nagyon erős lélek, túrja kára nélkül elviselni. Lesétáltak a mohos erdei ösvényen, ki a kocsi útra, mely a ló felé vezetett. Az úton egy gabonakalász feküdt. Mattén Ildim meglátta, visszarántotta lábát, mely már majdnem rálépett, lehajolt ,s szépen a fűbe fektette. Josephine meglátta s illegte-* pelve kérdő: .......... — Mit müvel? , Hallenheim elpirult, ’ Nem akartam eltaposni. — mondta majdnem mentegetőzve. Igaza gondoltam, a mi gabonaföldjeinkre. Sohasem vettem szivemre, hogy eltapossam azt, amit a jó Isten üdvünkre növeszt, ami annyi szegény ember éhségét csillapíthatja. Mindig igy fölemeltem, ha utánba került s ezt a szokásomat megtorlóiban, bár a rezilenciában csak ritkán és jelképesen követhetem. Persze, kinevet érte, mint Grinx-t teszi, aki rigolyának 'szeszélynek tartja... Ám Josephine nemnevetett, hanem elgondolkozva pillantott maga elé. Staltenheim szavai közben hirtelen mintha megelevenedett volna előtte, mint laposta elléptével Gürither az ő rózsájának lehullott gyönge szirmait. Föltekintett Hattenheimre s nyílt szívvel mondta neki: Azt hiszem, ön nagyon, de nagyon derék ember! A lombokon átszűrődő verőfény erő,ső.ii megvilágította Hattenheim szőke fejét s zavarában elpirult égő arcát. De Josephine folytatta: — Ön bizonyára nem nevelkedett merő boldogságbanés napsugárban: szenvedések érték, amelyek a szivei ellágyulják, mint Günther gróf mondja? — Ezzel gyermeki mosolygással, fürkészve pillantott föl reá, elárulván, mily kevéstapasztalata van még, semhogy az idézett mondást csakugyan átértse. — Hossz anya a szerencse, vannak kedvencei és mostohagyermekei, felelte lemondóan Jialtenheim, de derűsebb fordulatot adandó beszédének, indítványozta, elessék meg a tó hattyupárját egy kevés morzsával, melyet a madarak számára mindig magával , korrooz a, zsebében. Ekkor már Günther is melléjük szegődött. Megveregette barátja széles vállát: * — Na, kövérke, bolondos fickó vagy ugyan, de képviseled a gondviselést minden teremtmény: a halak, madarak, s minden csúszó-mászó állatok számára. Boldog nyár — őszi viharok Két hét telt el, de úgyszólván egy napja sem múlt el anélkül, hogy Lehrbach és Gross-Staufen közt ne történt volna élénk érintkezés. Vagy kölcsönös meghívások útján, vagy úgy, hogy a két fiatal liszt meghívás nélkül is megjelent a schuileit kastélyban, hogy magával vigye Bernd bácsit és, Josephinel vadászatra, vagy sétalovaglásra. Mert amióta tapasztalták, hogy Wettel kisasszony épp oly merész, mint ügyes lovas s édesanyja a módis lovaglóruháját is meglepő kecsességgel viselte.* Günther gróf nem tudott betelni azzal, hogy Josehine bajtárs oldala mellett bebarangolja az erdőt, mezőt, sokszor meg próbára is tette, akadályversennyel, miegyébbel lovasművészetet. Ám mindez játék volt Josephine-nek. Bernd bácsi hozzászoktatta csikókergetéshez, gyors hírvivéshez. Mentőt vadabban, annál jobb s nem tett volna kedvére való kirándulás, ha hajfonata hazatértekor épp oly rendben maradt volna, mint kivonuláskor. Lehrbach szeme meglepetéssel nyugodott a gyermeki amazon megjelenésén, akinek karcsú alakja mintha összenőtt volna a nyereggel. Orcája égett, aranyhaja a szél játéka, aranyköpenyként hosszan s messze lobogott vállai és csípője körül. (Szerdán folytatjuk.) : 13 1930 július 1 Harminc évi távollét után saját autóján jött haza Amerikából Bittó Lajos lakatosmester Fekete gépkocsi száguldott át Budapest utcáin és • órák alatt jutott el Lökösháza elé A trianoni határok a román grádicsáról, meglepődve néztek az őszes hajú utasra, aki magyarul és megvetéssel mondta nekik: Mit akarnak maguk itt? De ha itt vannak, gyorsan végezzünk! A granicsárok tovább engedték, mert az amerikai Egyesült Államok kis zászlója lengett a gépkocsi elején. Síittó bajos volt aradi lakátosmester, az autó utasa és tulajdonosa, aki tekintélyes ember ma Fisikánóban. Pedig harminc éve, mikor A’cin- Yorkban szárazföldre léptem, huszonkét front volt a zsebemben. .— beszéli Bidő Lajos Rengeteget küzdöttem és végreösszeszedtem magam, Csikágóban, ahol nagy autójavítóműhelyem van, saját házam van és néhány ezer dollárt is félretettem. — Három év múllva, 1933-ban fogja megünnepelni Csikágó százéves fennállását amely alkalommal nagyarányú világkiállítás lesz. Szeretném meghívni erre azokat, akik ilyen újra vállalkozhatnak, lássák, mivé fejlődött Csikágó rövid pár esztendő alul! Nálunk nem fognak kanyargó utcákat találni, csupán nyílegyenes, nagyszerű sugárutakat. Budapestnek egy Andrássy-utja van, Csikágónak sokezer. A "széles utakon négy sorban haladnak az autók és ez a szédületes forgalom olyan biztossággal bonyolódik le, amely "bámulatra hír minden idegent. Nálunk található meg a bútoripar legnagyobb palotája, amelybe nyugodtan egész Aradot elhelyezhetnénk. Bittó Németországon át jött haza. Nem tetszik neki, ami itt történt. — Sok a hatál errefelé, — mondotta és könnybe lábadt a szeme.