Kis Ujság, 1930. augusztus (43. évfolyam, 173-197. szám)

1930-08-01 / 173. szám

2 Mindenkinek be kell látni... 00 Ward Price, a Rothermere-lapok Budapesten tartózkodó főszerkesz­tője, csütörtökön délelőtt ellátoga­tott a Magyar Nemzeti Szövetség helyiségébe. Ward Price-t a Ma­gyar Nemzeti Szövetség országos el­nöke, Petényi Zsigmond báró fo­gadta. Megjelent ebből az alkalom­ból a Magyar Nemzeti Szövetség helyiségében bárd­házi Bárczy Ist­ván miniszterelnökségi államtitkár is. Ward Price megtekintette a tria­noni kiállítást és melegen érdeklő­dött a kiállítás anyaga iránt. Peré­­nyi Zsigmond báró országos elnök és Lipthay Béla főtitkár kalauzol­ták Ward Pricet a kiállítási helyi­ségekben és angol, valamint német nyelven részletes előadást tartottak neki a kiállításról s annak nagy fontosságáról. Ward Pricet láthatólag meglepte a kiállítás bő anyaga és­ gyakran fordult kérdésekkel a vezetőkhöz, de gyakran igen szakszerű meg­­jegyzéseket is telt a­ kiállításra. Távozása előtt Ward Price a kö­vetkező kijelentést tette. Perényi Zsigmond bárónak: — tagadhatatlanul szüksége volt a Magyar Nemzeti Szövetségnek er­re a kiállítására, amely nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a ma­gyar kérdés kellően megvilágíttas­­sék. Ezáltal minden külföldi előtt teljesen világos az az igazságtalan békeszerződés, amelyet Magyaror­­szágra kényszerítettek és mindenki­nek be kell látni ennek a békeszer­ződésnek tarthatatlanságát és a revízió szükségét. A Ward Price ezután megtekintette a felvidéki egyesületek kiállítását is. Itt Vaskó Endre dr. miniszteri tanácsos kalauzolta. VADRÓZSA A Kis Újság regénye írta Eschstrum Natália 40 —Nem, gróf Lehrbach, sőt épp ebben a percben sokkal inkább szá­mítom barátaim közé, mint valaha. Hálásan köszönöm szíves érdeklődését sorsom iránt. Igyekezni fogok, hogy megszívleljem tanácsát. Ezzel kezét nyújtotta, amelyet a gróf megcsókolt, K­üs szél kerekedett. — Úgy látszik, ideje lesz visszatérni, — szólt Josephine. — Igen, térjünk vissza — válaszolt a gróf. — A nap elbuvik a havas felhők mögé, hogy a botor emberek ne h­igyjék, hogy itt vajt már újra a nyár! Kinyílott egy rózsaszál A Villa Carolina másnap szokatlan vendégeket látott: a stauffeni tiszte­­letesek apraját-nagyját, akik falusi sans géné viselkedésükkel, s azon való örömükben, hogy kedves Phine-jüket viszontláthatják, majd fölvették a házat. A székvárosiaknak is nagy gaudiumára volt a szokatlan, lármás had. Lehr­­bach gróf, hogy megmutassa Stauffen iránt való ragaszkodását, nemcsak szán­­kázni vitte őket keresztül-kasul a vá­roson és környékén, hanem este a szín­házi páholyába is. Josephinet nagyon meglepte — és meghatotta viselkedése, de azért csak a „gyermekek nevében® mondott neki köszönetet. Erről a látogatásról s a rátartós Günther gróf szeszélyes önfeláldozásá­ról sokat beszéltek még a fővárosiak a mezei had távozása után is. Sylvia hercegnő még lovaskirándu­­lásuk alkalmával megígérte gavallérjai­nak, hogy zeneestélyt ad, s azon el­­énekli mindegyik lovagja bemondott kedvenc dalát. Szavát állta s a házi ünnepségen részt vett a leánynézőbe jött Karl Theodor hercegi trónörökös is. Trouchy báró választhatott legelőször, mert Sylvia őszinte kijelentései sze­rint az egész társaságban neki van legtöbb zenei ízlése. Ez a mondása éppúgy tetszett a diplomatának, mint, ahogy­­bosszantotta gróf Lehrbachot. D’Ouchy Gretchen fonó­dalát vá­lasztotta s a hercegnő elragadóan szé­pen dalolta el. Senki sem hitte lehet­ségesnek, hogy Sylvia diákosan érdes hangja ily lágy olvadozásra képes, s hogy énekét a szerelmi boldogság és szenvedély ilyen meleg érzésével tudja áthevíteni. Merev szögletessége a dal közben egyre jobban engedett a báj­nak, s szokatlan szépséget kölcsönzött arcának és megjelenésének. Az ama­zonból a zene hatása alatt ime­gráció lett. Gróf Lehrbachot is megkapta ez a változás, de némi rosszakarattal gon­dolta: »Raffinéria az egész, hisz itt ül a trónörökös vele szemben s egy koronácska csak megéri a fáradságot.» Elmerengve nézett inkább a sugárzó Had­enheim mellett ülő Josephinere, aki elragadtatva hallgatta a hercegnőt. Egyszerre csak felharsant Sylvia régi, érdes hangja: — Nos, Lehrbach, most jön az Ön dala, a modern gróf ósdi ízlésű dala! A gróf meghajolva köszönte meg a közlést, azután hirtelen odaszólt Josephinenek: — S ha m­ég oly ósdi is, én vég­telenül szeretem azt a dalt, s tudom, hogy az két ember sorsává lett! Josephine szemei kérdőleg pillan­tottak rá. Ugyanebben a percben rá­­kezdte Sylvia ezüstcsengésű incsel­kedő, végtelenül egyszerű és bájos előadásba is: „Kinyitott egy rózsaszál, Puszta vadvirága ...« Lelki szemei elé varázsolódott a stauffeni rét, látta magát heverészni a szép a fű­ben, látta a négylevelű­ ló­herét a megsárgult verskötetben, s hallotta a tompa lódobogást a ho­mokban : „Pajzán fiú rátalál Lélekzete majd eláll.« Igen, eljött a vad fiú sötét, vará­­zsos két szemével, s hozott magával ezer örömet, ezer boldogságot adó szót, csupa felhőtlen verőfényt, meg­hozta a rövid­ségtelen üdvét az első szerelemnek. Aztán, aztán a vad fiú odakapott az ágba, letörte a vadrózsi­­kát, s lába alá tiporta... a stauffeni idyl mosolygó nyári boldogságára köd, dér borult... A szín változott: tik­kasztó, káprázatos hátterem siró he­­gedűszóval, keserű, halálos gyötrel­mekkel: »türni kell hiába!” Ez volt a nóta vége. „Rózsa, rózsa csodaszép, Puszta vadvirágai Oh, hogy a szivébe döfött ez az emlékezés! Lesütötte szemét, kezei me­reven pihentek ölén, a csillár, fénye ráverődött lenge csipkeruhája fehér gyöngydiszére, mintha könnyek özöne volna. Günthert éppen lefoglalta egy udvarhölgy, de Hattenheim megfi­gyelte a leány arcát és feléje hajolva súgta: — Hangok a régi jó időkből! Nemi felejtette még el? — Hogy nem, felejtettem-e? —­ fe­lelte Josephine­s tekintetében benne volt a folytatás, imilyen rosszul is­mered te a leányszivet.­ Azután még ennyit mondott: " Annyi választja már el a vadrózsa korát a mostanitól: viharos ősz, kegyetlen tél dermedés­sel, halálos jajjal — s mégis szívesen emlékszünk arra vissza, s emlékünket annál jobban szeretjük, mert az az egyetlenünk, amink még megmaradt.­ Hattenheim szomorú mosollyal in­tett igent, azután hirtelen így szólt: — Nagyon szeretnék azután egy pár őszinte szót váltani, megengedi? Hogy szünet állt be a hangverseny­ben, odaültek a télikertbe a csobogó szökőkút közelébe, a narancs- és a mandulafák virágzó háttere elé. Hat­tenheim tompított hangon, de nagy nyomatékkal beszélt: — A bárónő tudja, hogy Lehrbach engem barátjának nevez, s hogy meg­fogadtam, hogy minden helyzetben an­nak is bizonyulok. Kötelességem az ő boldogságára őrködni, kérem támogas­son megvédésében. Josephine könnyes szemekkel kér­dezte : — S miért kellene barátja boldog­ságát megvédenie, ki és mi veszélyez­teti? ' ■' ' (Szombaton folytatjuk.) KIS ÚJSÁG Az ősszel a parlament elé kerül a karteltörvény A képviselőházban, különösen a költségvetések tárgyalásánál, úgy­szólván minden pártról állandóan sürgették a kartelek megrendszabá­­lyozását. Különösen fontos ez most, amikor a gabonaárak nagyon ala­csonyak, viszont a termelési eszkö­zök állandóan drágulnak. Amint értesülünk, a kartelkérdés szabályozásáról szóló törvényjavas­­lat, amelynek tervezetét Zsitvay Tibor igazságügyminiszter már meg­küldte az összes érdekeltségeknek, előreláthatóan már az őszi ülésszak elején a törvényhozás elé kerül. Zsitvay­ Tibor igazsá­gügyminiszter nyilatkozata szerint a különböző ér­dekeltségeket és testületeket felkér­te, hogy szeptember 15-ig terjesz­­szék be észrevételeiket és esetleges javaslataikat a karteltervezethez. Most megvárják az érdekeltségek javaslatainak beérkeztét és ezektől teszik függővé, hogy a tervezeten végezzenek-e módosításokat és ha igen, milyenek lesznek ezek. Akar­­b­ törvényjavaslat ügyében előrelát­hatóan ankétet is tartanak és min­den valószínűség amellett szól,hogy ez a javaslat az első törvényjavas­latok közül kerül ősszel a képvise­lőház elé. Háztértartozás miatt végrehajtás volt Zavaros polgármester lakásán Ismer jeles, hogy •Zavaros Alaitás dr. polgármester teljesen eladósodott. Csü­törtökön azután kitudódott az is, hog­y lakbérével már egy év óta tartozik. Csütörtökön reggel megjelent Zavaros háztulajdonosának ügyvédje a végre­hajtónál és kérte, hogy Zavaros ház­­bértartozása fejében 1600 pengő erejéig végrehajtást foganatosítson Zavaros polgármester lakásán. A végrehajtó reggel 9 órakor meg is jelent Zavaros lakásán, ahol a pol­gármester felesége fogadta. Bár Za­­varosné megígérte, hogy a házbértar­tozást rövid időn belül­ kifizeti, ren­dezni fogja, a végrehajtást természetesen mégis megtartották. A háztulajdonos ügyvédjének elmon­dotta, hogy már több ízben felszán­tották a polgármestert a fizetésre, ő azonban mindig húzta-halasztotta azt. A háztulajdonosnak nagyon kellemet­len volt az ügy, de a polgármester személye miatt nem akart kilakolta­tást kérni. A végrehajtással is várni akartak, azonban tudomásukra jutott az, hogy a polgármesterné eladja sző­nyegei­ és értékes berendezési tár­gyait, ezért szükségesnek tartották a végrehajtás elrendelését. Bary Zoltán dr. ügyész utasítására a budapesti könyvszakértők hozzá­kezdtek a könyvek áttanulmányozásá­hoz, ami nagyon sokáig el fog tartani. A A detektívek a bajai helyettes főszám­­vevővel együtt megkezdték a többi ira­tok áttanulmányozását. Ezzel egyidő­­ben a városházán a bajai főszámvevő és a bajai pénzügyi tanácsos befe­jezte a rovancsolást, csütörtökön az adóügyi osztály és a számvevőségi ira­tait vizsgálta át.­­ Vojnich Ferenc polgármester a fő­ispánnal történt megbeszélés után a vá­rosházán több városi tisztviselőt hall­gatott ki. Ezek a kihallgatások a ti­tokzatos módon eltűnt belügyminiszteri leirattal vannak kapcsolatban. Zavaros polgármester kihallgatása során nem tudott felvilágosítást adni a fegyelmi biztosnak arról, hogy hova tűnt a miniszteri leirat, és nem tudott arra vonatkozóan sem érdemben választ adni, hogy a mi­niszteri figyelmeztetésre orvosolta-e a bajokat annak idején és megtette-e a szükséges lépéseket. Zavaros polgármester kihallgatásával­ egyidejűen kihallgatta a fegyelmi biz­tos Leplantier Imrét, Zavaros volt tit­kárát, aki kijelentette, hogy a polgár­­mester nem avatta őt bele ügyeibe, így nem tud semmit azokról a visz­­szaélésekről, amelyekkel Zavarost vá­dolják. Széchenyi Viktor gróf főispán csü­törtökön reggel Budapestre uta­zott, hog­y beszámoljon a belügy­minisztériumban a nyomozás je­lenlegi állásáról. A belügyminisztériumban folytatott megbeszélés­ középpontjában az állott, hogy a városi közigazgatás ügy­menete hátráltatást szenved a vizsgálat által, ezért szükségessé vált, hogy a fegyel­mit gyorsabb tempóban folytassák le. Valószínű, hogy a belügyminiszter hozzá is fog járulni ahhoz, hogy há­­rom-négy hét alatt teljesen befejezzék a vizsgálatot és döntést hozzanak. 1330 augusztus­i A polgármestert a kórházból visszavitték a fogházba Zavaros aladár drt.-t, akit letartózta­tása után következő második napon a fogházorvos előterjesztésére megren­dült egészségi állapotára való tekin­tettel beszállították a székesfehérvári Szent György kórházba, ma délután kevéssel három óra előtt ismét visz­­szavitték a kir. ügyészség fogházába. Szerdán Bary dr. ügyész jelentést kért a kórháztól Zavaros Aladár egészségi állapotáról. Miklós Fer­enc dr., akit a kórház igazgatója a letartóztatott pol­gármester mellé rendelt, azt a jelen­tést tette az ügyésznek, hogy Zavaros Aladárnak semmiféle szervi betegsége, ami gyógykezelést igényelne, nincsen. A királyi ügyész ezután intézkedett a fogházba való visszaszállítás iránt. Csütörtökön 3 óra előtt, Bary ügyész, két detektív és egy fogházőr kíséreté­ben kiment a Szent György-kórházba. Felkeresték a polgármestert s az ügyészi felszólította, hogy öltözzék és jöjjön vele. A polgármestert láthatólag kellemet­lenül érintette az, hogy ismét vissza­került a fogházba, mert a kórházban mégis bizonyos mértékben szabadabb volt. De azért nyugodtan ült az autóba, amely elrobogott vele a fogházba

Next