Kis Ujság, 1930. öktóber (43. évfolyam, 222-248. szám)

1930-10-01 / 222. szám

o KIS ÚJSÁG 1930 október I Lágy fuvolaszó j és betört kirakatok <SHs> A világsajtó visszhangzik Masa­inknak, a cseh köztársaság .elnö­kének a magyar revízióról ‘tett nyilatkozatától. Amint ezt a Kis Újság részletesen megírta, azt mondotta' az elnök a bécsi lap tudósítójának, hogy a csehek hajlandók volnának a ha- tárkiigazilás kérdéséről a magya­rokkal tárgyalni, de annak az vol­na az előfeltétele, hogy .a magyarok szakítsanak az eddigi taktikájuk­kal, vagyis — ahogyan kifejezte magát — legyen vége a pánma- gyar mozgalomnak. Pánmagyar mozgalomról eddig nem tudtak Magyarországon. A pán és . ma­gyar , ez a két meghatározás ed­dig nem dudált egy csárdában. Ha azonban úgy értik azt a pán­magyar kifejezési, hogy magyarok vagyunk és égő szerelemmel, utolsó csepp vérünkig és még haló po­rainkban is ragaszkodunk magyar igazságunkhoz és kitartunk az el- ,szakitól! magyar testvérek mellett, akkor igenis van pánmagyar moz­galom Magyarországon. Sőt nem­csak idehaza a határokon belül, hanem külföldön is, mindenütt az egész világon, ahol ma már egé­szen más szemmel nézik a trianoni békekötést, mint évekkel ezelőtt, amikor a cseh sajtó hazúg cikkek­kel és rágalomhadjáraltal próbálta félrevezetni a közvéleményt. Különben is nagyon bajos dolog az elnyomott kisebbségekről i'uvo- lá/.ni Masaryk elnöknek és a cseh sajtónak. Bajos dolog még min­dig arra hivatkozni, hogy a tak­tikázó magyarok veszélyeztelik a világ békéjét és akadályozzák meg, hogy velük tárgyalni lehessen, ami­kor egyidejűleg az egész világ saj­tója arról ir. hogy Prágában a csen csőcselék heveri a nemei 'kereske­dők és iparosok ablakait, össze­zúzza a mozgóképszínházak beren­dezését és vadul tüntet a három milliót számláló német kisebbség ellen. A hivatalos bevallás szerint a Za­vargók eddig ötszázötvenezer .cseh korona értékű kárt okozták a né­meteknek. Elképzelhető, mennyi le­het a kár valódi értéke, ha ennyit beismernek. Az a kormány tehát, amelyik a világ közvéleményéhez mer apellálni és azt meri még ma is a revízió feltételéül szabni, hogy ugyanakkor, amikor a magyar há- lárkiigazitásről kezdenek tárgyalni, újabb területi engedményekkel kell kárpótolni a cseheket, eltűri, hogy a prágai lapok olyan hangon Írja­nak a németekről, mint például a Strúz-Rizv, amelyik szószerint eze- ket mondja: Ahogyan Prágát magtisztítót luk a német disznóságoktói, ugyanígy kell megtisztítani a többi csehszlo­vák várost is.<; Iiz az a kulturfölény, amelynek nevében a magyar területeket csa­tolták Csehszlovákiához. Ez áz ő hangjuk, amely elleti Dércr, a sa­ját kultuszminiszterük is fellázadt, amikor szeptember 29-én Prágában, a szociáldemokrata párt kongresz- szusán tartott beszédében megálla­pította, hogy a cseh sajtó igen messzi hátul kullog például a né­met mögött és olyan alacsony és 'aljas hangon ir, amely már a cseh íiicmzet jóliirncvél is fenyegeti és (mérgező módon hatol he a nép széles rétegeibe cs igyekszik beha­tolni a politikába is. És mert ez az igazi hang és ez az igazi szet- Jlem, ezért nem hisz ma már, senki ja prágai í'uvolaszónak. A fuvolát ilul harsogj a a magyar igazság szó­zata. Az az igazság, amellyel együtt |élünk, vagy együtt veszünk... De élni fogunk!... Bethlen Isloán gróf miniszterelnök kedden reggel már korán megjelent hivatalában, hivatalos ügyeit" intézte ■.és a délelőtti órákban senkit sem fogadott. Dcifeic kérette magához Ernszt Sándor népjóléti minisztert, akivel a népjóléti tárca legfontosabb kérdéseiről, elsősorban az államtitkár­ságról tárgyalt. Azután a miniszterelnök Gödöllőn kihallgatáson jelent meg !lóriiig Mik- lós kormanyzónáI. A miniszterelnök különböző állam- ügyekről nyújtott részletes tájékozta­tást az államfőnek. A miniszterelnök szerdái] délelőtt 'folytatja tanácskozásai! a gazdasági szakminiszterekkel a parlament mun­kaprogramjának megállapítása és a kü­lönböző gazdasági természetű törvény- javaslatok előkészítésé tárgyában! Elsősorban Búd János kereskedel­mi miniszterrel fog tárgyalni és ez Bettiiéi miniszterellik a kormányzónál Tanácskozások a kizmiink ákról és az előkészület alatt levő törvényjavaslatokról alkalommal a kereskedelmi tárca ke­retébe tartozó törvényjavaslatokat vi­tatják meg. K tárgyalás során természetesen szóbakerül a közmunkák kérdése is> melyre vonatkozólag Klebelsberg és Scilonszky miniszterek közösen * szer­kesztett memorandumot adnak át a miniszterelnöknek. Úgy ’Maije'r János főldmívclési mi­niszternek. mint WfíkerLc Sándor pénz­ügyminiszternek ugyancsak vannak gazdasági természetű törvényjavaslatai, amelyek szintén még az ősz folya­mán kerülnek a képviselőház elé. A munkaprogram .megállapítása te­kintetében a legközelebbi miniszter­tanácson adnak tájékoztatást a kor­mány tagjai a kormányelnöknek, de Unnak végleges . megállapítása csak a parlament összeillését megelőző mi­nisztertanácson fog megtörténni. A fenyegető orosz veszély miatt Avaresca tábornagy lesz a román diktátor Románia kormánya, amióta Károly király átvette a hatalmat, mégegyszer kísérletei lelt arra. hogy kibéküljön Oroszországgal. A feltétet az volt, hogy ismerje el Moszkva véglegesen Bessz- arábiáuak Romániához való csatolá­sát. A szovjet a legridegebb választ adta: Soha!: tizek után Károly király erőssé, akarja tenni az. országát, sürgeti a lengyel — román magyar jugo­szláv agráiTronlot. átszervezi a román vezérkart, negyvenhét tábornokot nyu­galomba küld és diktátorrá teszi .Ma­ncsé u volt román fővezért, aki élőbb Manin miniszterelnöknek lesz az utódja, de az első háborús veszedelem jöttével diktátorrá lép elő. A varoséul — állítólag — Mussolini ajánlotta Károly király figyelmébe, mert még a világháború idejéből lett- erős férfinak ismeri. " ■ Károly király a napokban inár har­madszor fogadta kihallgatáson Ava- rcscu marsain, aki úgy nyilatkozóit, hogy valóban javaslatot lett a katona­ság ál s z. e r ve z é s é re. A marsall elmondta a királynak, hogy Románia népe nyugtalansággal látja a politikai helyzet egészségtelen kialakulását. Avarescu annak a véle­ményének adott kifejezést, hogy most már csak egy átmeneti kormány kö­vetkezhet -határozott programmal' és ő. Avarescu, fogja átvenni az ural­mai. Ernszt Sándor hivatalában Az uj népjóléti miniszier keddeni délelőtt tógadia a minisztérium tiszti­karának üdvözlését. Dréhr Imre és Scholtz Kornél ál­lamtitkárok vezetlek-a tisztviselőket a miniszter elé és Scholtz Kornél nagy­hatású beszédében hangoztatta, hogy a nyomor minisztériumát csakis a legnagyobb szeretet tudja kormányozni. Majd kijelentette, hogy a tisztvise­lői kar készséggel ajánlja fel a maga szolgálatait, megfeszített munkásságát az uj miniszternek. Ernszt Sándor szívélyes szavakkal köszönte meg az üdvözlést és kijelen­tette. liogv miután már a miniszté­rium címében is benne foglaltatik a munkaügy, behatóan foglalkozni kelt minden olyan kérdéssel, amely a mun­kásság helyzetének javításával össze­függ. Ezután a.miniszter bemutattatla magának a megjelent tisztviselőket. Szentesen összeveszlek azon, ltol álljon Hotválh Mihály szobra Megírta a Kis Újság, hogy szobrot akarnak emelni Szentesen a város nagynevű fiának, Horváth Mihálg tör­ténetírónak, az első magyar felelős kormány közoktatási miniszterének. A megyei szoborbizottság a művész véleményének m'eglialígatása után ak­ként határozod, hogy a szobrot a vá­ros főterén állíttatja- lel, azon a he­lyen, ahová Kossuth Lajos uj szobra is kerül. Azt tervezték, liogv október első felében tartják meg a szoboravatást or­szágos ünnepség keretében. A szobor felállítása nem várt aka­dályba ütközőit, mert Szentes város képviselőtestülete a Eő-tér helyed a Luthcr-tcrcn szerette volna elhelyezni Horváth Mihály szobrát. A szentesi képviselőtestület azzai fe­lelt. hogy a Horváth Mihály-szobor el­helyezésére kért területei nem bocsá­totta rendelkezésre. Mivel sem az al­ispán. sem a szentesi képviselőtestület nem hajlandó engedni álláspontjából, az értékes szobor elhelyezése egyelőre lehclctlenné vált. A MÁTRA VÁRI SÁSKAJÁRÁS VIDÁM REGÉNY ~ IRTA FALVAY ANDOR /Ve borotválkozzál fcllékeny borbélynál! A Ránk bán- előadása után 'Da­gály! Rómeó színigazgató ur megálla­pította magában, hogy nem lesz. taná­csos azonnal lefeküdnie. Érezte, hogy ennek végzetes követ­kezményei lennének. Az a sok izgalom, ami! az előadás okozott, feltétlen ki­robbanásra vezetett volna. Igaz Ugyan, hogy mindennek az oka az a szeren­csétlen részeges Varjú Péter volt. de Varjú Péter - érezve a helyzet tragi­kus veszedelmét .— hamarosan elpárol­gott- és még a kaszinó kertjében sem inért mutatkozni. Minthogy pedig a felgyülemlett méreg úgysem engedte volna'nyugodni az igazgató urat, biz­tos, hogy mindén keserűségét ártatlan hitvesén, Bálki Tercsin töltötte volna ki. Ez még nem lelt volna nagy baj, sőt még gusztusára való is lelt volna az igazgató urnák. ■ Csakhogy arra is számítani kellett, hogy Bálki Tercsi sem hagyja magát! Nem olyan fehér­nép az. aki szótlanul mogbirná, ha hi. les ura viharzaiü kezd. Sőt inkább olyan asszonyságnak nevezhető, aki efféle viharokban maga is szeret tevé­keny részt venni: Szóval, kézzel, ki­áltozással, ütlegeléssel, ele még a sep­rővel. sőt a vizes lavórral is, ha ép­pen az. akad a kezébe. Ilyenkor pe­dig külön szerencséje az asszonynép­nek. hogy mindig ( olyasmi akad a kézeügyébe. ami a másik fél számára felettébb veszedelmes. Soha sem egy selymes szirmú rózsabimbó, hanem inkább a vasalódeszka, amivel ütni is lehet meg olyan éktelen lármát csapni, hogy még a szomszédok is összecsődülnék. — Már podig erre semmi szükség nincsen. — gondolta magában Ra­gályi Rómeó.. — A feleségem ugvap megérdemli a verést, mint ahogy min­den asszony látatlanban megérdemli, de mit csináljak, amikor minden bot­nak kél vége vau . . . Legjobb lesz. ha egyel sétálok és csak akkor keresem fel hitvesem szobácskájál, ha már le. csillapodtam . . . Bál ki Tercsinek is hasonló gondola­tai lehettek, mert ellenvetése sem volt. amikor hites ura elbúcsúzott tőle. Dagályt Rómeó csöndesen, lehajtóit fejjel ballagott Mátravár főutcáján. Késő éjszaka volt. egyetlen lélekkel sem találkozott. . Még mindig az a részeges Varjú Péter járt az eszében, amikor éppen éjfélt ütött a torony órája. Ebben a pillanatban gyanúsan öl­tözött, sötét alak ugrott eléje az egyik kerítés mellől.- Hány óra van, kérem szépen?! — kiáltott rá az igazgatóra. Ragályi Rómeó nem vesztette el a lélekjelenlétét és nyugodtan felelte: — Nem tetszett hallani?,.. Éppen most verte el a toronyóra a tizenket­tőt!- Nem azt kérdeztem! — kiáltott rá még hangosabban a sötét alak. Arra vagyok kiváncsi, hogy mennyit mutat az, ön órája! Az igazgató most már tudta, hon­nan fuj a szél. Ez az. ismeretlen alak az ő arany zsebórájára pályázik. Itt csak két dolog segíthet: 'agy fejbe­vágja azonnal a botjával, vagy pedig teljes nyugalommá! felejget neki. amíg a támadója megunja a céltalan beszél­getést és odébb áll. Az utóbbit választotta. ... táraságodnak talán színésznek mé llózlalik lenni? kérdezte, szinte szere (e t re mélt ó kedvességgel. — Miért gondolja, hogy színész, va­gyok?! — Mert olyan pompásan méltóztatik domborítani az utonúllót, hogy ekkor* művészeire csak a legnagyobb színé­szek képesek. — Ne fecsegjen! — kiáltott rá a másik.- —- Egy-kettő, adja ide a zseb­óráját! — lís ha nem adom? — kérdezte még mindig nyugodt hangon az igaz­gató ur, de most már emelgetni kezdte a botját.- Akkor leütöm, mint... Csak ennyit mondott az. útonálló, aztán hirtelen megfordult és nyilscbe* sen futni kezdett. Néhány pillanat múlva már hire-hamva sem volt. Dagály! Rómeó nem értette a dol­got, de azért — óvatosságból — vissza­felé vette az. útját. Alig lett néhány lépést, amikor megint egy sülét alak került eléje. Már éppen ütésre emelte föl a botját, amikor jobban megnézte és elmosolyodott. Ez a sötét alak — csendőr voít. Hát ezért párolgóit cl az útonálló, — Igazgató ur, kivel veszekedett? — kérdezte a csendőr udvariasan. —- Senkivel, — felette Dagályi Ró­meó. — Iíát akkor mi volt az a lárma? — hangzott az újabb kérdés. — Egy ur kérte az órámat, de én nem akartam odaadni. j — Ki volt az az ur? — Sejtelmem sincs!... Nem mu­tatkozott be nekem. Igaz, hogy én sem . .. Azt 'hiszem, közönséges úton­álló volt, — nevetett Dagályi Rómeó. — Szóval egy útonálló megtámadta az igazgató urat, — állapította meg a csendőr. — Hát akkor tessék ve­lem jönni. .. — Miért? — kérdezte ijedten Dagá­ly! Rómeó. Ez az ijedelem egészen ösztönös volt az igazgató urnán.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék