Kis Ujság, 1930. október (43. évfolyam, 222-248. szám)

1930-10-25 / 243. szám

ig___ KIS ÚJSÁG fyM ifrüMdMÚd wyatfa a szeg­eti íapdalmi templom orgonája Szeged városában zászlók lenge­nek, harangok zúgnak és az ország minden tájékáról ünneplő szívvel ünneplő seregek vonulnak ezrével Szeged felé. Tiz esztendő óta tartó szakadatlan munkájának eredmé­nyét adja át Klebelsberg Kunó gróf kultuszminiszter nemcsak Sze­ged városának, hanem az egész nemzetnek. A Fogadalmi templom felszentelése, az Egyetem zárókőle­tételének, az ötezredik népiskola avatásának napjai ezek. Összees­nek az ünnepségek a Csanádi egy­házmegye alapításának 900 éves fordulójával, amelynek magasztalá­­sára Serédi Jusztin hercegprímás is Szegedre utazott. •1 . Ugyancsak ezeknek az ünnepsé­­­­­eknek a keretében fogja átvenni­­ ünnepélyesen a kormányzó uj hon­­i védezredesi egyenruhájában a sze­­­­gedi­­ Hunyadi János ezredet, mint az ezred tulajdonosa. Átveszi azon­kívül a közoktatási miniszter dísz­polgári oklevelét Szeged városától, amelyet neki ez az ősi, büszke ma­gyar város felajánl, tolmácsolni akarván a nemzet háláját azért a fanatikus kitartásért, meg nem se­bezhető lelkesedésért, amellyel miniszter állta és befejezte gyö­n­­yörű munkáját. Amit nem tudott kitermelni ma­gából a boldog Magyarországnak sok százada és a háború előtti gaz­dag, hatalmas Monarchiának annyi évtizedei mindazt hallatlan tempó­val valósította meg Csonka­ Ha­zánknak irtózatos­­ terheket viselő nyolc milliónyi lakosa az utolsó évek alatt. Hatalmas intézmények, iskolák nőttek ki az Alföld régéből.­K­ultúrházak szerte az egész or­szágban, tanyai és városi könyv­tárak nevelik ma már az ország lakosságát. Áll Debrecenben a tu­dománynak egyik nagy vára, a Nagyerdőben és Szeged, amelyik­ről a mai nemzedék még azt ta­nulta, hogy a népességre­­, a máso­dik városa az országnak, szépség­ben, tudományosságban egész Euró­pa első városainak sorába emel­kedett. Nagy és nehéz harcoknak az emléke fűződik nemcsak a szegedi, hanem­­ mindazokhoz az óriási al­kotásokhoz, amelyek az utolsó tíz esztendőben folytak Klebelsberg Kunó gróf kezdeményezésére. Nem a haladási, nem a kulturális törekvéseket gáncsolták, hanem azt a kérdést vetették fel, vajjon a nem­zet teherbíróképessége bírja-e az iramot? Ma már ott áll Szeged fő­terén is a csudálatosan szép Fo­gadalmi templom, olyan orgona­szerkezettel, amelyhez hasonló csak egy van még egész Európában. Felzugtak az­ orgonának egetkereső hangjai és szálltak felfelé a men­­­nyei trónushoz. Vitték magukkal a magyar nemzetnek ezeréves só­hajtásait, annyi dicsőségének és annyi keservének szentséges imáit. Vájjon az utánunk következő nemzedékek, akik le fognak bo­rulni a Fogadalmi-templom áhita­­tosan szép oltára előtt, az utánunk következők, akik egy boldogabb korszakban járnak majd az árká­dok alatt, vissza fognak-e emlékez­ni arra,­ mennyi töredelem, mennyi önfeláldozás és mennyi bit és bá­nat van beleépítve mindazokba az építményekbe, amelyeknek szépsége és nagysága örökké fogja hirdetni, mit tudott alkotni ez a nemzet b­­­tiportságának és történelmének leg­nehezebb korszakában. Az újjáal­­kotott Szeged a nemzet életerejének, jobb jövendőjének jelképe. A kormány országos ínséget­ vet ki és egyöntetűen szervezi a nyomorenyh­ítő akciót A csütörtöki minisztertanácson Ernszt Sándor népjóléti miniszter bemutatta azt a rendeletet, ame­lyet az inségadó, illetve járulék ki­vetése dolgában már a legközelebb kibocsátani szándékozik. A rende­let többek között a következő intéz­kedéseket foglalja magában: Egyszerű ínségjárulékot kell ki­vetni: A jövedelmi adó fizetésére kö­telezettek terhére: Budapest székes­­fővárosban, a törvényhatósági jog­gal felruházott városokban, a me­gyei városokban és azokban a köz­ségekben, amelyeknek lakossága a legutóbbi népszámlálás szerint az 5000-et meghaladta. A társulati adó fizetésére kötele­zett társaságokra, valamint azokra, akiknek évi jövedelme az 5000 pen­gőt eléri, vagy meghaladja. Ernszt Sándor népjóléti minisz­ter bejelentette még a miniszterta­nácson, hogy nemcsak az ínség­já­rulékok alapján várható bevételek felhasználását, hanem az egész nyo­­morenyhítő akciót országosan egy­öntetűen szervezi meg és az akció szervezését maga vette a kezébe. A rádió utján tudta meg, hogy a fia öngyilkos lett Hétfőn éjjel fél 11 óra tájban a bu­dapesti rádió a következő­­ különös fi­gyelmeztetést röpd­elte világgá: — Özvegy Erhardt Nándorné buda­pesti lakost, aki a baranya megyei Vé­­kénybe utazott­, figyelmeztessék isme­rősei ott, ahol található, hogy nagyon fontos ügyben azonnal utazzék Buda­pestre. Özvegy Erhardt Nándorné nemrégi­ben egy szénbányát vásárolt Vékény­­ben több pénzes társával együtt. Az egyik törzstulajdonos a bányához Mé­szöly Miklós bajai ügyvéd­. Özvegy Er­hardt Nándorné Vékényben tartózko­dott, hogy a­­ szénbányától felvegye a haszonjárandóságot, de pénzt nem ka­pott. Még aznap csaknem pénz nélkül Bajára utazott, ahol Vitéz Kiss Tor­­máéknál szállt meg. A vendéglátó csa- < 1930 október 25 ald már aludni készült, mikor a rádió a hírt leadta. Nyomban berohantak a másik szobában már alvó özvegy Er­­hardtnéhoz és közölték vele a hírt.­ Az asszony, amint a hírt meghallotta, felsikoltott: — Bizonyosan öngyilkos lett a Feri fiam. Az özvegynek 22 éves Ferenc nevű fia ugyanis a Ludovika Akadémia har­madéves hallgatója volt. A fiúnak 300 pengős adóssága volt és pár nappal ezelőtt arra kérte édesanyját, szerez­zen a részére sürgősen pénzt, külön­ben kénytelen lesz öngyilkosságot elkö­vetni. Az édesanya, aki Vékonyon sem tudott pénzhez jutni, nyomban meg­sejtené, hogy valami tragédia történt. De még remélte, hogy talán fia élet­ben van. Még az éjjel az egyik kávé­­házból felhívta telefonon a Ludovikát, ahonnét az ügyeletes tiszt közölte vele a borzalmas hírt, hogy azért keresték, mert a fia fejbelőtte magát és nyom­ban meghalt. Új építkezések Székesfehérvárott bontosabb az utóirat, mint a levél Elbeszélés, irta Erdödy Mihály i­ ci: Mancikám! Jóformán még ki se aludtam magam, szempillám minden szó után, amelyet papirosra vetek, leragad ... most... is ... kérlek... ásítottam egy nagyot. .. bocsáss meg... hát igen­, hajnalban öt órakor értünk haza... és most déli tizenkét óra van... Fejemben zug még a zene és tánc. Látod, mégis csak hűséges barátnőd vagyok, még fel se keltem­ az ágyból és máris irok neked. Szélvet a bol­dogság és a szivem a torkomban ver, ha erre az áttáncolt éjszakára gondo­lok. Derekamat mintha még mindig perzselné Jenő forró karja, ahogy elő­írásszerűen átölelve magához vont a zene lüktető ütemére ... Sokszor, mint akit rajtakapnak, szinte ijedt pillan­tást vetettem a mama felé. Az a férfi,­­akit este fél tízkor bemutatnak egy ti­­zenhétéves lánynak, az a férfi tíz óra öt perckor még nem érintheti meg minden ellenkezés nélkül a derekát... ez olyan természetellenes, kérlek, úgy srat, mint az érdekházasság kérlek... Neked csak kipan­aszolhatom a szive­met, annál is inkább, mert ha már átölelve tarlóit hajnali öt óráig, akkor legalább tette volna jóvá a hibát és kérte volna meg a kezemet, nem igaz? Csakhogy Jenőnek ez esze ágában se volt, még célzást se tett rá a szemte­len ... Már most aztán csak pirulnom kell magam előtt, hogy jól mulattam egy férfival, akibe ráadásul még sze­relmes is vagyok ... Jaj, édes Mancikám, talán untattak is már ezzel a nagyképűsködéssel, de tudod, h­a legalább csúnya fiú lett volna ez a Jenő, akkor fel se vettem volna az egészet és meg se írtam volna. De ez a Jenő, kérlek, olyan fess i­iu, tudod, svéd szépség, kék szentekkel és szőke hajjal. Állítólag Stockholm­ban születek ül, az apja Newyorkban bankár. Képzelheted, micsoda férjje­lölt! Táncosnőnek jó voltam neki, de hogy feleségül vegyen, eszébe se ju­tott... Pedig hát a mama felelős­ségére a legszebb kilátásokkal kecseg­tettem. beszéltem neki a papa tőzsde­nyereségéről, a mama birtokáról és az autóról, amit a múlt héten vettünk ... De mindezek fölött Jenő fölényesen napirendre tért. Egyszerűen nem érde­kelte őt. Hát tudod, Mancikám,ezt még csak meg lehet bocsátani neki... de­­­zt, hogy esti féltíztől hajnali öt óráig egy árva szóval se említette, hogy tet­szem neki... hogy szerelmes belém... azt már nem lehet elnézni egy férfinak, aki a karján szorongatott ki világos­­kivirradtig... Mert ez már aztán ha­tártalan szemtelenség, kérlek ... Csókol szeretettel barátnőd Lili. Ulúirat. Hogy melyik ruhámat vet­tem föl a bálra? Megsúghatom: R­óza néni bugától kértem kölcsön egy szép kék selyemruhát és Pali bácsi felesége ide adta a báb­cipőjét meg a selyem­harisnyáját ... A karperecét pedig Lujza nénitől könyörögtem ki az utolsó pillanatban ... Mert mondanom se kell hogy a papa most nagyon ros­­­szul áll... a mama birtoka pedig a holdban van és az autót, amikor meg­vettük, rögtön rá fel is ébredtem ... Ha ezt Jenő tudná ... II. Kedves barátom! Miután megfogadtam, hogy életem minden különösebb eseményéről érte­­síteni foglak, sietek beszámolni leg­újabb élményemről. Még itt cseng fü­lemben a zene vérforraló üteme és behunyt szemem előtt lázas, lágyult vo­nalakkal rajzolom vissza Liliké alak­ját, ahogy a báli éjszaka elém vará­zsolta. Hogy kicsoda ez a Liliké?Nem is hí­dom­, mit emeljek ki előbb: a szép­ségét, avagy a vagyoni helyzetét? Li­liké dúsgazdag tőzsdebizományos lá­nya. Az a karperec, ami formás karján a báli és minden káprára­ ál vissza­Forstner Gyula kereskedelmi állam­titkár. Gáspár műépítész társaságában pénteken reggel Székesfehérvárra uta­zott, ahol a főispánnal a leánygimná­zium építkezésének sürgős megindítása ügyében tárgyalt. A munkát elsején meg akarják kez­­­­deni. Ezután az államtitkár meglátogatta Vizváry Lajost, az állam­építészeti hi­vatal székesfehérvári vezetőjét, akivel a Széchenyi- és a Palotai-utcák bur­kolásáról tárgyalt. Az állam 170.000 pengőt bocsátott rendelkezésre, hogy a Siófok és Balatonf­ü­red felé vezető fontos, sík nagyon elhanyagolt utcákat rendbehozzák, az útépítés azonban 350.000 pengőbe­ kerülne, a városnak pedig most nincs pénze. Az államtitkár megállapodott ab­­ban, hogy a másik 175.000 pengőt is az állam fogja viselni, hogy a munkát két héten belül megkezd­hessék. Forstner államtitkár még több köz­munka ügyében tárgyalást folytatott és este tért vissza Budapestre. Cegléd 1120 fiát vesztette el a vi­lágháborúban. Cegléden most írták össze a világháborúban eltűnt lako­sokat. A kimutatás szerint a holttá­­nyilvánított eltűntek száma 120, ehhez ,hozzászámítva az 1000 hősi­ halottat, Cegléd világháborús ember veszteségű 1120 lélek, a lakosság négy és fél szá­zaléka. verte, megér legalább is tízezer pen­gőt. Képzelheted: saját autójuk van. De ez még semmi. Anyja részéről örök­ségképen óriási birtok is kacsint rá... Még a bál kezdetén mulattak be neki és egészen hajnalig vele táncol­­tam. A tekintetéről azonnal leolvastam hogy nem tetszem neki, de angol hang­­zásu nevem és apám említése, akit csodálatos leleményességgel Newyork­ban tettem meg bankárnak, úgy látszik nem tévesztették el a hatást. Már az első fordulónál éreztem, hogy húzódik tőlem és hogy csak a mama sürgeté­sére tart ki mellettem olyan önfeláldo­zón. Szóval, hogy rövid legyek, én, a po­­mázi kántor fia, aki egy bank nyomo­rúságosan fizetett hivatalnoka vagyok, lefoglaltam a magam számára Pest egyik legszebb, leggazdagabb lányát, azonkívül hozzásimultam, magamhoz vontam, átöleltem azzal a forrósággal, amely kifelé táncmozdulatnak lett el­könyvelve, de amely itt,­­belül, a szí­vem főkönyvében, mint szerelem lett bejegyezve. Ez az úgynevezett ér­zelmi könyvvitel. Ölel barátod Jenő. Utóirat. Talán érdekelni fog, hogy a frakkot egy pincértől kértem kölcsön, az inget a bátyámtól kaptam, a lakk­­cipőt pedig egy színész-barátom adta szívességből. Ha ezt Liliké tudta volna

Next