Kis Ujság, 1930. december (43. évfolyam, 274-294. szám)
1930-12-02 / 274. szám
2 Nyolcvahárom pengi Petrichevich-Horváth Emil báró sokszoros háziúr a fővárosban. A háziúrnak volt egy lakója özv. Plóhn Károlyné, aki már tizennyolc éve lakik a Petrichevich házában. Plóhn Károlyné 73 esztendős vak asszony, akit a gyerekei tartanak el. A fia azonban munka nélkül van és ezért elmaradt Plóhn Károlyné a házbérrel. A háziúr, amint történni szokott, ha a háziúrnak szigorú a felfogása, feljelentette a lakóját, aki tizennyolc esztendő óta mindig rendesen fizette a házbért. Plóhn Károlyné a per alatt lefizetett az adósságára annyit, hogy már csak nyolcvanhárom pengővel tartozott a háziúrnak, ígérte, hogy azt is kifizeti, mihelyt a fia munkát kap. A háziúr azonban ragaszkodott az ítélethez a bíróság előtt és a bíróság el is rendelte a hetvenöt éves, vak asszonynak és családjának azonnali kilakoltatását. A történet ezúttal Pléhn Károlynéval esett meg. Nem ritka dolog napjainkban, amikor elég sokan vannak olyanok, akik lüktető halántékkal, elfúló lélegzettel szaladgálnak körülöttünk, hogy az esedékes házbért előteremtsék, nehogy télvíz idejére az utcára kerüljenek. Talán nem is kellene különösebb súlyt fektetni az esetre, ha a szóban lévő Petrichevich-Horváth Emil báró úr nem viselte volna évek hosszú során keresztül a népjóléti államtitkárságnak büszke címét. A báró úr azonban többszörös háztulajdonosi mivolta mellett mellesleg még a népjólétet is dajkálta esztendőkön keresztül. Furcsa dolog az az emberi jóság. .Sok emberrel vele születik úgy, mint a virággal az illata. A természetének, a lelkének egyik alkotó része. Vannak olyanok is, akik nem hozták magukkal ezt az isteni adományt, de beléjük nevelte az élet. Petrichevich - Horváth Emilnek mindenesetre volt ideje is, alkalma is ahhoz, hogy a népjóléti államtitkárság alatt betekintsen az emberi élet mélységeibe. Mert hiszen a népjóléti minisztérium volna az a minisztérium, amelynek hivatása, aogy minden paragrafuson és írott törvényen túl legelsősorban az élet követelményei alapján működjék. Ez a minisztérium volna az a hely, ahol az örök irgalmasságnak kell fűteni és tartalommal megtölteni az intézkedéseket. Hiszen ennek a minisztériumnak a tatait csapkodja, ostromolja állandóan a reménytelen nyomorúság. Ide vágódnak be a háború borzalmának rokkantjai, a gazdasági válság elesettjei, a hadikölcsönök koldusai itt köt ki a szenvedés, a vigasztalanság. Aki még nem tudja, hogy mi a könny és kin, az megtanulhatja a népjóléti aktákon keresztül. Érdekes, a nyugalmazott államtitkár úr, úgy látszik, elfelejtette, amit a népjólétiben látott. Máskülönben hogyan is lehette volna meg, hogy egy karácsony tájékán rakat ki az utcára 83 pengő miatt egy hetvenöt esztendős vak aszszonyt. Olyan időkben, amikor az ország kormányzója éskormányzónéj a irányítják azokat az inségakcókat, amelyeknek feladatuk, hogy elviselhetővé tegyék az életet azoknak, akik önhibájukon kívül jutottak abba a helyzetbe, hogy a társadalom irgalmasságát kell igénybe venniük. Olyan időkben, amikor a munkanélküliek és a nyomorgók javára inségadókat fizetnek olyanok, akik nem is többszörös háztulajdonosok és annyi fizetésük sincs, mint amennyi nyugdija, a volt ■államtitkai urnák. " . KIS ÚJSÁG Nincs igazságos alul ügy, mint Magyarország ügye miadt Kossuth híres mondását ismételte meg a lord nevében a Daily Mail főszerkesztője Felavatták Rákosi Jenőő szobrát Vasárnap délben fényes ünnepség keretében, sokszáz főnyi közönség jelenlétében avatták fel Rákosi Jenő budapesti szobrát, Rothermere lord, a magyarság nagy barátja ajándékozta meg a szoborral a főváros közönségét s a szobor Kisfaludy-Stróbl Zsigmond szobrászművész alkotása. Délben fél egy órára hirdették az ünnepség kezdetét, de már 11 órakor hatalmas közönség lepte el a Dohányutca és Rákóczi-út kereszteződését. Díszruhás lovas- és gyalogosrendőrök tartották fenn a rendet. A szobor talapzata előtt néhány széksort állítottak fel a meghívott közönség számára, amely megilletődött hangulatban hallgatta végig Ward Pricenek, a DailyMail főszerkesztőjének beszédét. Rothermere lord ugyanis nem jöhetett ,pl az ünnepségre és maga helyett lapjának főszerkesztőjét küldötte Budapestre. Wilry Price nagyhatású beszédében a többi között ezeket, mondotta: A Lord szavait tolmácsolom. Rákosi volt az élő kapocs közte és a magyar nemzet között. Az ő ismereteinek kincsesházán keresztül sokat tanult Rothermere Magyarországról. Eíz után lehukott a lepel a szoborról és a talapzatra ráhelyezték Rothermerenek és fiának gyönyörű babérkoszorúját. A Lord koszorúján a következő felírás áll: Kedves barátomnak, Rákosi Jenőnek, a magyar igazság keresztes lovagjának — Rothermere. A Hiszekegy eléneklése után az alpolgármester átvette a szobrot, majd Klebelsberg Kunó gróf kultuszminiszter mondott ünnepibeszédet, a melyben Rákosi Jenő munkásságát méltatta. Végül Márkus Miksa, a Magyar Újságíró Egyesület elnöke és Lenkey Gusztáv szerkesztő mondott ünnepi beszédet, majd elhelyezték a szoborra a koszorúkat. Valóságos virágerdő vette körül Rákosi Jenő szobrát. Vasárnap este a Lord nevében és megbízásából Ward Price vacsorán látota vendégül a magyar társadalmi és politikai élet vezető egyéniségeit. A vacsora aDunapalota-szálló különtermében folyt le ünnepélyes külsőségek között. Körülbelülöt vendég volt hivatalos. A vacsora után Ward Price beszéddel üdvözölte vendégeit, bejelentve, hogy a Lordtól táviratot kapott, amelyben nagy megelégedését fejezte ki az ünnepség sikere fölött. Mikor Kossuth Amerikában járt, folytatta Ward Price, emlékérmet vertek a tiszteletére. Rothermere lord meggyőződése teljesen azonos ennek az emlékéremnek a szövegével. Kijelentem azörök igazság nevében és mindannak nevében, ami szent és drága ember előtt: amióta az emberiség történelme föl van jegyezve, nem volt igazságosabb ügy, mint Magyarország ügye . A vacsorán résztvevők lelkesen ünnepelték a Lordot és a Ward Pricet, aki az idézet utolsó mondatát magyarul mondta el. Magyar részről az első pohárköszöntőt angol nyelven Apponyi Albert gróf mondotta: Amíg azelőtt politikai lótársaságban, — szólt az ősz államférfi, komoly veszedelem nélkül ezt a szót revízió ki sem lehetett mondani, addig ma éppen ellenkezően, az a fölfogás lett úrrá, hogy a békére nem idézhetünk föl nagyobb veszedelmet, mint amely azzal jár, hogy az igazságtalan békeszerződéseket továbbra is fönntartjuk. Apponyi után Ripka főpolgármester , Herczeg Ferenc és végüel Márkus Miksa lloidott ünnepi beszédet. Willry Price ünneplése és újságíróit körében Hétfőn délután az Otthon írók és hírlapírók köre látta vendégül Ward Pricet Icára. Márkus Miksa elnök üdvözlése után, Pekár Gyula ify. miniszter, országgyűlési képviselő, angolul üdvözölte Rothermere lord első munkatársát. Ward Price válaszolt ezután és elmondotta, hogy Rothermere lordot mi indította arra, hogy melléjk álljon. Amikor Rothermere Magyarországon járt, megérezte ennek a népnek nagy katasztrófáját, végtelen szenvedését és különösen nagy tiszteletet keltett benne az a nemes bátorság, ahogy a magyarság viselkedik szerencsétlen sorsában és bízik egy jobb jövőben. De mindaz, amit Rothermere tett az országért, lényegileg nem lett volna nagy hatással a világra,ha a magyar sajtó nagy lelkesedéssel, mint pompás visszhang, fel nem karolta volna az ő cikkeit. ----- A magyar nemzet erkölcsi segítsége tette az ő közbelépését olyan eredményessé: önök állították be a magyar kérdést a világ figyelmének középpontjába. Ez a szellem fogja a magyar ügyet hozzásegíteni ahhoz a sikerhez, amelyet igazán megérdemel. A nagyhatású beszédet hosszas éljenzéssel és tapssal fogadták az újságírók, akiknek körében Ward Price még sokáig idesert. Rothermere lord főszerkesztője kedden hagyja el Budapestet, a lord kiváló magyar titkára, Fodor Nándor dr. szerkesztő, aki a vasárnapi és hétfői ünnepségek rendezésében tevékeny részt vett, még néhány napig Magyarországon marad. A rettenthetetlen hős Elbeszélés, írta Aradi-Szabó István Sárfalva egyetlen kocsmájában akácillai A tavaszi estén különös társaság verődött egybe: egy író és egy tanár Pestről, ezeken kívül pedig Sárfalva segédjegyzője és községi pénztárosa. Az író és a tanár ismerőseik látogatására utaztak le a fővárosból, s néhány Sárfalván töltött kellemes nap után a vonat felé baktattak, hogy visszautazzanak a lármás, füstös Bábelbe. Baktatás közben nagyon megszondázták s betértekegye pohár borra a Háromlábú macskádhoz címzett kocsmába, amelynél több nem is volt Sárfalván. Az író és a tanár — mind aketten fiatalemberek — a kocsma egyik sarkába húzódtak, bort rendeltek és figyelték a sárfalvai magyarok mulatozását. Eközben nem is vette észre, hogy a kocsmába új vendég érkezett. Az új vendég rögtön a belépése után meglepetve bámult az íróra, akinek az arca nagyon ismerősnek tűnt föl előtte. Az uj vendég az Íróasztalához sietett s meghajtotta magát: — Jó estét kívánok. Bocsánatot kérek, hogy zavarom az urakat. Bedő Pál vagyok, Sárfalva segédjegyzője. Ha szabad kérdeznem, ném Várdai Endre uraz van szerencsém? — De igen: Várdai Endre vagyok. A két tur kezet fogott egymással, azután az író és a tanár egyszerre mondottuk. — Parancsoljon helyet foglalni jegyző úr. Éjfél tájban uj vendég érkezett a ♦Háromlábú macskádba: ötvenedik éve felé ballagó, magastermetü, hatalmas erejű férfi. ... Sóvágó bátyám, — kiáltott a segédjegyző az uj vendég felé, — fáradjon ide hozzánk. Sóvágó bátyánk bort akart rendelni, de a segédjegyző lefogta a kezét: — Hagyja, Sóvágó bátyám. Ez a bor sem utolsó, de nekem olyan borom van odahaza, amilyen nem minden bokorban terem. Ha az urak nem utasítanák vissza meghívásomat. A segédjegyző kora valóban nagyszerű volt. Sóvágó bátyánk ezért is, de főként azért, hogy utolérje az urakat, állandóan körömpróbáig itta ki a tekintélyes űrtartalom poharakat s hamarosan ő is —sose halunk meg; — hangulatba szédült. — Voltak az urak a háborúban? — kérdezte Sóvágó bátyánk. — Én föl voltam mentve a hadiszolgálat alól, — felelte az író. — Én segédszolgálatos voltam, — válaszolta a tanár. — Én a háború alatt még gimnazista voltam. — mondotta a segédjegyző. — Akkor csak én tudok beszélni a hahóimról! — kiáltotta büszkén Sóvágóbátyánk. — Mert én ottvoltam elejétől végig! A Tolnamegyei Gazdasági Egyesület mozgalmat kezdett a kartelek ellen. Az egyesület felhívást küldött szét a gazdatársadalom tagjaihoz, amelyben tömörülésre hívja fel őket. A gazdasági, egyesület a mozgalmat úgy képzeli el, hogy a gazdák érdekcsoportba tömörülnének és az igy, egy táborba tömörített gazdák segítségével a kartelek diktatúráját meg tudják dönteni. — Melyik fronton harcolt Sóvágó bátyánk? — érdeklődött az író. —■ Melyik fronton? — kérdezett, vissza kissé sértődötten Sóvágó bátyánk. — Mindegyiken! Verekedtem a muszkákkal, talánokkal, szerbekkel, oláhokkal, — mindegyik ellenségünkkel! Tizenegyszer sebesültem meg, sokszor majd otthagytam a harctéren a fogamat, a Doberdón néhányszor egyhetes pergőtüzet álltam ki, de azért nem féltem! Félni?! Nem olyan fából vagyok én faragva! — Isten sokáig éltesse Sóvágó bátyám! — kiáltott föl lelkesedve az író. — Bárcsak minden magyar ember ilyen bátor , és hős volna, akkor hamarosan és könnyen visszaszereznénk Magyarországot! A kis társaság megéljenezte Sóvágó bátyánkat és ivott az egészségére. — Node az is igaz. — folytatta büszkén Sóvágó bátyánk, — hogy van is egy csomó kitüntetésem! Megkaptam a nagy arany vitézségi érmet, a nagy ezüstöt, kis ezüstöt, Károlycsapatkeresztet, — meg mit tudom én, melyiket még! A jegyző úr látta, fel szoktam tűzni őket a mellemre, mikor valami nagyobb parádé van. — Hát az igaz, — tanúskodott a segédjegyző, — kevés olyan szépen dekorált frontharcost láttam még, mint Sóvágó bátyám.! — Éljen! Éljen! ünnepelte a társaság újra Sóvágó bátyánkat ésmegint talpig itták ki a poharakat. .. -- " Nem "-dicsérvés kép -mondom, de meg is érdemeltem a sok kitüntetést. 1930 december 2 Tolna megyei gazdák a kartelek ellen