Kis Ujság, 1931. január (44. évfolyam, 1-25. szám)

1931-01-01 / 1. szám

■ k* ■ ■ ■ ■Elmúlott év, örökre megsemmi­sült 1930, most, az új esztendő­k hajnalán, mégis csak bucsut ve­szünk tőled. Az elmúlt­ éjszakán í­gyis bekövetkezett a halálod, amin ■vem lehet változtatni. A te órád rmár elverte az éjféli tizenkettőt ,és abban a pillanatban te is meg­szűntél, hogy átadd helyedet az feljövendőnek, az utódnak, az uj- Inak­ 1931-nek.­­ Mégis illik, hogy baestit vegyünk Ibiled­, hiszen háromszázhatvanöt "teljes napra szegődtél az oldalunk mellé. Velünk voltál­, mint az ár- Lnyék, vagy mint­ a levegő, ami ak­ikor is velünk van, ha nem is aka­­­k tudomást szerezni róla. Ki­voltál, mint a leghűségesebb' ■■ti. csak éppen barátnak nem ■' 'hmUilkozni De a/.'rí■ ■|w aívmk idei lenül . e, IK, dm.■ |||B e Sfy^E'mán: §|§« \vi. d. mm1 ■ s/.ii a­■ ■Ui'öM r! a feledés!:; orv. l'» mm emlék kek­ i­­­­s. SilBnL á : ■ . • n : 'i ;■ I Bt i n Vön bűztél .Volta­­­m Wr Br Bt wéuWSm m ■ i ijBS'ivliai Bff|,Bn!:-ei'ck hálának bőre!)!)! hasit BMrTi, hogy iazzal játszadozzék. wj// esztendő voltál csupán, de Belértél a bibliai hét: sovány esztén- Blővel. Huszonnégy óra alatt hosszú "hónapok minden csapását zuditol­­tad ránk és egy étien hét alatt olyan alapos m­unkát tudtál végez­ni, amihez más rendes esztendő­nek az egész éve kevés lett volna. Ne csudálkozzál tehát azon, ha úgy veszünk tőled búcsút, hogy mindörökre el szeretnénk felejteni. Nehezen fog ugyan sikerülni, mert olyan mélyen belerágtad magad az életünkbe, hogy testünk legkisebb mozdulata, szívünk egyetlen dob­banása, sőt a lelkünk megrezze­­nése is rád emlékeztet. Az örömet, ti boldogságot könnyű elfelejteni, de a gond és­ a bánat elkísér az egész élet­ után,­amíg bele nem fek­szünk, a ránk várakozó sírba. Te pedig, 1930, a gond és a bánat esz­tendeje voltál!­... Uj esztendő, 1931, tőled pedig Csak egyet kérünk: De ez az egy — minden! Hogy semmiben ne kövesd elő­död példáját! Hogy ne hasonlíts hozzá! Hogy :légy:egészen más, mint 1930 voltX Neiá fatttöse hogy: jobb légy, de: más 'légy!. És mi­­már akkor­­m­a boldogok Eszünk. . f- ■ ■ síp í ifmmm.■U S. I JBí^h■l Bifj fck flk■ ■ H *7 0 KIS ÚJSÁG 1931 január l Visszakapjuk az elrabolt magyar földet! Újévi üzenet a magyar nemzetnek - irta: Rolltermere lord1 1931 Szomorúsággal és csalódással tel­jes év zárult le Magyarország szá­mára. Ez volt a Trianoni Évtized. Most új és vidámabb korszak kez­dődik: a Remény Évtizede. Az egyes nemzetekre, éppúgy mint a férfiakra és asszonyokra, a Sors a szenvedésből aránytalanul súlyos terhet mért. Egy üdvös ellenha­tása azonban van ennek a csapás­nak is: önállóságra nevel, bátor­ságra -­ösztönöz és megedzi a tü­relmet. Ezek azok a tulajdonságok, ame­lyeket a magyar faj elődeitől örö­költ. A mai nemzedék tel­jesen mél­tónak bizonyult a nemzet e nagy tradícióira. Felszegett fejjel állja a súlyos megpróbáltatást, amelyet egy"kiméltlen és vérszomjas "béke­­szerződés juttatott osztályrészéül. Nekem mélységes hogy meggyőződésem: az az évtized, amelynek útjaira a világ­ m­a rálépett, tanúja lesz­­a magyar igazság elismerésének. Senki sem meri kétségbe vonni, hogy a jog­­Magyarország oldalán van. Az egyetlen védekezés, amelyet a trianoni szerződés oltalmazói igazolásul előter­jeszthetnek, az, hogy alkalmas megol­dásnak bizonyult. Ezt a becstelen ér­velést egyre gyorsabban ássa alá a mű­velt világ lelkiismerete, amely ma már teljesen ráeszmélt azokra a sérelmekre, amelyek Magyarországot érték. Amióta-''én három és fél évvel ez­előtt síkra szálltam Magyarország mel­lett, világszerte nőttön-nő és még egy­re növekszik a közvélemény ereje "a magyar határok revíziója mellett. Minden országban rájöttek már az értelmes emberek, hogy ez lénye­ges fe­létele­­annak, hogy­ Közép-­ Európában állami, békés ál­­apad ....lök teremtethessenek. Nemcsak el lehetne hárítani ezzel azoknak a nagy háborús veszedelmek­nek egyikét, amelyeknek árnyéka még mindig az európai kontinens felett le­beg, hanem azonnal fel lehetne lendí­teni a nemzetközi kereskedelmet. Ma a helyzet az, hogy három és félmillió magyar kénytelen akarata el­lenére, mint idegen uralom alatti­ ki­sebbség, az európai nyugtalanság té­nyezői közé sorakozni. Abban a pil­lanatban, amint visszacsatolják őket szülőhazájukhoz, a szilárd egyensúly tényezőivé lesznek a nemzetek közös­­­ségében. Egy megelégedett, békés, virágzó Magyarország hasznos szomszéd­nak bizonyulna. Végetérne a kereskedelem lespedése, és az ínség, amely abból fakad, hogy könnyelműen leamputálták Magyaror­szág­­természetes piacait. Középeurópá­­ban helyre állna a gazdasági egyen­súly és" Magyarország könnyen köz­pontjává válhatna egy olyan vámunió­nak, amely megszüntetné a kereske­delem céljaira önkényes és bosszantó határokat, amelyek ma útjában álla­nak úgy­ Magyarország, mint szomszé­dai ipari és­­mezőgazdasági fejlődésé­nek. Szerencsekívánataimat küldöm most a magyar nemzetnek ahhoz az önmegta­gadáshoz és józansághoz, amelyet az elmúlt évtizedben tanúsított. Magyar­­ország kiérdemelte az egész világ tisz­teletét azzal a méltóságteljes magatar­tással, amelyet nagy bajok közepette­­tanúsított. Gyorsan közeledik az iálés, amikor a jóindulatot, amelyet itt szer­zett, javára fogja elkönyvelhetni. Magyarország barátainak száma a külföldön­­növekvőben van. Nemcsak Mussolini, akivel sok biztató megbeszélésem volt­­Magyarország jövő kilátásait illetőleg, hanem más orszá­gok befolyásos államférfiai is teljesen megegyeznek abb­an, hogy a­ b­ék­efelté­teleket észszerű revízió alá kell venni. Arra buzdítok minden magyart, hogy ne, lankadjanak egy pillanatig sem és méltósággal, de h­atározotta­" tárják ba­jaikat a" világ" elé. Európának el kell ismernie, hogy a magy­ar nemzettel szemben kel­lős hálatartozása van. Ha a magyarok nem szálltak volna vitézül szembe a törökökkel a XVI. században, a nyugati civilizáció száz évvel mögötte lett volna annak a pontnak, amelyet elért. Ha nem lép­tek volna bátran fel a bolsevizmus vér­­szomjas önkényuralma ellen 1910-ben, ez­ a halálos betegség megvethette­ vol­na lábát az európai kontinens­­szívé­ben. . " * Én abban a kiváltságos helyzetben vagyok, hogy jobban tudom, mint bár­ki, aki nem magyar, milyen keserű szenvedéseken ment és megy keresz­tül még ma is a­, magyar nép. Az önök politikai és gazdasági élértékély­an gon­dos figyelemmel kísérem, mint a ma­gam országáét. Mélyen átértem azo­kat a súlyos következményeket, ame­lyeket a gabonaneműekben világszerte bekövetkezett áresés az önök mezőgaz­dasági népessége számára jelentett. Ez a­ baj nem szorítkozik kizárólag Ma­gyarországra, bár hatásai sokkal sú­lyosabban jelentkeznek egy olyan or­szágban, amelyet szántszándékkal le­gyengített­ek. Más­ nemzetek Ugyancsak­­ komolyan megérzik a gabona világórá­ban bekövetkezett­ példanélküli zuha­nást. Ez a körülmény azt jelenti, hogy egyelőre nem szűnnek meg a t­án­héz idők, amelyek miatt az önök földmíves lakossága szenved, bár ami azt illeti, a helyzet nem kü­lönb más országok hasonló­­fogla­ko­zási ágaiban sem. Rokonszenvemet küldöm Magyarország ipari és többi osztálya tagjainak is, akiknek ener­giája számára az önök megcsonkított országa nagyon csekély érvényesülési teret enged. Mégis a múlt csalódásai és a je­len nyomott hangulata ellenére is azt üzenem: kitartás! Az igaz­ság nagyon gyakran ólomlábakon jár, de tizenkétmillió magyar­ tántorít­­­hálátlan akarata siettetni fogja a rajtuk esett kiáltó igazságtalanság orvoslását. Nem lehet­ bizonyosabb politikai jóslatokba bocsátkozni az elkövetkező évtizedet illetőleg, mint­hogy hosszú idővel az évtized­ le­járta előtt Magyarország vissza­kapja három és félmillió idegen uralom alatt szenvedő fiait azzal a területtel együtt, amelyet bené­pesítenek. Kovács úr megnősül Elbeszélés, irta Nagy Lajos Ma a sértés súlyos, akkor könnyű visszavágni. De ha, a sérté­s, fin­om, esetleg burkolt akkor csaknem.­ tehe­tetlen a nyomban való i­­­gkor­lás • Mive­­l­öteszmél az ember, már késő. írtért azután az embernek nincs­­percnyi nyugta s azon töprenkedik, hogy mit kellett volna mondania,­­vagy sé­rtpic,, persze nyomban a sértés u­tán. És.Jub­i­kor az ember már­ eltávozott a­ .tett színhelyéről, mondjuk, hogy­ éppen a lépcsőházban lépked lefelej, akkor jut eszébe a helyes megoldás: valami el­més ötlet, amely túllicitálja a­ sértő megjegyzést, így vagyunk ezzel mindnyájan és Kovács úr sem volt sem jobb, sem rosszabb nálunk. Fölszállt egy autó­buszra, a végállomáson." Az­ autóbusz már csaknem megtelt, mindössze két hely volt üres. Kovács úr,­ különben rendes külsejű ember, leült a patti­ag szabad helyére. Ebben a pillanatban a hölgy, aki mellé letelepedett,­ átült a szemközti helyre. Kovács úr megle­pődött. Micsoda illetlenség ez'.' Talán olyan ember ő, aki mellett nem te­het üln­i'­ Szó ami szó, ami történt, az csak­ugyan illetlenség. Kovács úr szúró te­kintettel nézte a nőt, amit az,'észre .sem. vett. Már pedig-a- nő - .sajnos! — igeit csinos volt. Ez különösen ak­kori tűnt ki, amikor a végátbon­táson leszállt s­ láthatóvá vált az égési­ alakja.'­­ Kovács tü.“üregvetö fillantást vetett ai. ijtetlen nőre , s azután mit lehetett volna m­­ég egyebet? — ,elindult a törzs­kávéháza felé, de pontosan az el­­lenkezű irányban. Most hirtelenében­ eszébe jutott, hogy nincs­­kisebb pénze, ■mint busz pengő , nagyobb sem igen van . Ezzel nem fizethet a kávéháziban, mert valamelyik cimborája, rögtön köl­csön kér tők két-három pengőt, hol­napig. Fel kell váltania a huszpangőst. Odament tehát a közeli, trafikbódéhoz, megállt az üvegablak előtt,­ kezében a huszpengőssel. A bennülő bark­ablúzos és sárgásarcú nem egészen fiatal nő, feltolta a kis ablakreteszt. Kovács úr szólt: Kérek öt szlambust. De csak huszpengésöm­­ van. A nő letolta a reteszt, és elfordult. Na ja! Öt sztambulért nem akar ekkora pénzt váltani!:--*— gondolta hir­telen Kovács úr! Képtelen modor, ezt is gondolta, de mire itt tartott, akkorára már ő is elfordult az ablak­tól és sietett el a bódétól. És most következett az elmélkedés őt ez a nő megbántotta. Akár csak az a másik az autóbuszban.) Ez már tűrhetetlen. Az ember nem hagyhatja magát. Egy­szerűen, de keményen azt kellett volna mondania: Aki az üzletben működik, annak a vevőivel udvariasabban kell bánnia! Ezt tessék tudomásul venni! Mire ezt' Kovács úr kigondolta, már husz lépésre járt 'a bódétól." Bement Mi U .legközelebbi­ üzletbeju­tóivá­ : tótta a buszpengőst s visszasietett a bódéhoz. Terve az volt: Kérek öt sztambult ! Amikor megkapja az öt sztambult s átadja az árát, keményen rászól a nőre:­­ Aki trafikot tart, an­nak legyen jobb modora!- így. A szö­veg egy kicsit módosult. Lesz, ami lesz. Lehet benn a bódéban férfi is, valami hozzátartozója a nőnek. Hát akkor meg fognak verekedni. Harminc és feles ágyúval fognak egymásra lőni, zsebkendővégtől végkimerülésig. De ő nem hagyja magát. Egyszer és min­denkorra: nem. Kovács úr kemény léptekkel oda­­masírozott a bódéhoz, kezében az öt­ sztambul árával, megállt az ablak előtt mereven és villámló szemekkel. A nő feltolta a reteszt. Kovács úr szólt, tompán, sőt rekedten: Kérek öt sztambult! A nő nagyon, de igazán nagyon ked­vesen mosolygott rá és meglepően kel­lemes hangon (ni. nem is olyan vén az arca, nem is olyan öreg!) ezt mondta: — Miért szaladt el olyan hirtelen az előbb? Visszafordulok az ablakhoz és maga már nincs sehol. Kovács úr vad indulatának egyszerre vége lett: Hát, kérem... kegyed nem­ adott cigarettát, hanem ha nem tévedek, le­tolta a reteszt és elfordult tőlem. - Persze. Hogy cigarettát vegyek ki ehből, a skatulyából­, ni! Hiszen rögtön nyúltam is a skatulyához. És mond­­­tam is a buszpengő­re, hogy m­ém­ baj . - ■ (■ ' ■ • ■— Bocsánat, ezer búcsúnak ezt nem hallottam ... . .. .

Next