Kis Ujság, 1931. február (44. évfolyam, 26-48. szám)
1931-02-01 / 26. szám
2 KIS ÚJSÁG Breszt miniszter megkezdte a takarítást a népjóléti minisztériumiján Váratlanul felmentette állásától Angyal Kálmán miniszteri tanácsost, a rokkantalap kezelőjét Eltűnt a pénztári napló, amelyben a pénzkiutalásokat vezették A népjóléti minisztériumban tapasztalt szabálytalanságok ügyében megindított állami számvevőszéki vizsgálat adatai, amint a Kis Újság megírta, Ernszt Sándor népjóléti miniszterhez kerültek átvizsgálás és a szabálytalanságok megszüntetése céljából. Azóta a népjóléti minisztériumban nagy izgalommal várták a további fejleményeket. Krászt miniszter részben már áttanulmányozta a jelentést és a jövő héten tájékoztatja minden részletre kiterjedően Bethlen István gróf miniszterelnököt. Nyolc-tíz napon belül várható Bethlen miniszterelnök parlamenti felszólalása, amelynek során megadja a nyilvánosságnak a népjóléti minisztérium ellen emelt vádak dolgában a szükséges felvilágosításokkat.Ernszt miniszter kemény kézzel torolja meg azokat a szabálytalanságokat, amelyeket a vizsgálat egyes osztályvezetők hivatalában talált és ha szükségesnek fogja találni, akkor a számvevőszék jelentésével, a törvény értelmében, a minisztertanácshoz fordul orvoslásért és ha ott sem ér el eredményt, akkor a képviselőhöz elé kerül az ügy. A népjóléti minisztériumban Fábián képviselő leleplezése óta a tisztviselők között nagyon izgatott a hangulat. Többen egymást vádolják a szabálytalanságok elkövetésével, súlyos támadások hangzanak el és elkeseredett küzdelem folyik a másik belé kerlésére. A támadások középpontjában áll a többi közt a sokat emlegetett rokkantellátási osztály főnöke, Angyal Kálmán miniszteri tanácsos is. Máig a parlamentben hangoztatott vádak során is felmerült a rokkantellátási osztály szabálytalan ügykezelése, a rokkant pénzeknek egyéb célokra való felhasználásáról esett szó, az úgynevezett szerszámsegélyeknek ügyét is firtatták és körülbelül IS.OUN pengőre becsülték azt az összeget, amelyről a rokkantellátási főosztálynak számadást kellene adni. A számvevőszéki vizsgálat során Angyalt is kihallgatták és felszólították, hogy adjon pontos felvilágosítást az elszámolatlan pénzek kezeléséről. A miniszteri tanácsosnak a könyvelési naplóból kellett volna ezt igazolnia, azonban a legnagyobb meglepetésre ez a napló elleni. Angyal Kálmán szerint a naplóban minden tétel pontosan bent volt és szerinte azt ismeretlen tettesek, valószínűen ellenségei tüntették el Angyalnak ugyanis az a feltevése, hogy a minisztérium tisztviselőinek nagy része haragszik rá, adatokat gyűjtenek ellene és mindenáron be akarják keverni a minisztérium visszaéléseinek dolgába. Talán ezek vitték el a fontos naplót. Detektíveket is kéri, hogy nyomozzák ki a minisztériumban a napló eltüntetőit, de Ernszt miniszter ezt a kérelmet kereken visszautasította. A számvevőszék tudomásul vette a különös eltűnési esetet és Angyal Kálmánnak felelről tételre emlékezetből kellett magyarázatot adni az elszámolatlan összegekről. Ez az elszámolás, úgy látszik, nem sikerült a legteljesebb mértékben, mert Ernszt miniszter szombaton váratlanul felmentené állásától Angyal Kálmánt és mindjárt ki is nevezett két tisztviselőt, akik közül az egyik a rokkantpénzeket fogja kezelni, a másik pedig a kórházakba utalt beteg tisztviselők gyógyítási és ellátási költségeinek kiutalásával megbízott osztály vezetője lesz. Angyal Kálmán új beosztásáról egyelőre még nem történt döntés. A minisztérium kötelékében ugyan megmarad, de osztályvezetői állást nem fog betölteni. Esetleg valamelyik másik miniszteri tanácsos mellé osztják be előadónak. _ A népjóléti miniszter erélyes intézkedése minden megokolás nélkül történt Angyal Kálmánnal szemben. Hogy a számszéki vizsgálóbizottság a rokkantellátási alap pénzeinek kezelése körül, valamint a tisztviselői betegellátási alap ügyeinek intézésénél milyen szabálytalanságokat és visszásságokat állapított meg, azt ebben a pillanatban még nem lehet tudni, mert a számszéki vizsgálóbizottság jelentését szigorúan bizalmasan kezelik. 1931 február 1 Kérdések, amikre nincs felelet Nagyon sok a ráérő időnk!... Főként azért, mert ilyenkor — télvíz idején — nem igen akad dolog. Ilyenkor aztán különös kérdések akaszkodnak reánk. Amikre nem tudunk megfelelni. Amikre nem lehet megfelelni. Mert a felelet olyan egyszerű volna, hogy — hihetetlennek hangzanék.* Miért van az, hogy szépségkirálynőt választunk, Miss Hungáriát? Holott igazában a szegénység királynőjét kellene megválasztanunk, Miss Nyomorúságot ... Miért van az, hogy* szép hazánkban, amelyet valamikor tejjel-mézzel folyó Kánaánnak neveztek, olyan fekete a gond és olyan vigasztalan a keserűség, hogy inkább Siralom Völgyének lehetne elnevezni?... Miért van az, hogy minden hétre jut egy-két ünnepség, a fogadtatás, de a rendőröknek arra is kötelességük vigyázniuk, hogy a munkanélküliek tüntetését megakadályozzák?... Vagy talán ez is az ünnepélyes fogadtatás egyik programpontja?... * Miért van az, hogy' mindenki csak ígér és senki nem vált be semmit?... Vagy' valán megváltozott a régi közmondás és az 'igére! csak úgy szép, ha soha be nem váltják?... Miért?... Miért?... Miért?. . És még ezer és ezer kérdés van, ami olyan súlyos teherként lóg rajtunk, hogy majd belepusztulunk. A kérdés pedig örökre kérdés marad, mert senki nem tud rája válaszolni. (y) Madíha az túráit CLí&zwutgyt6UkUkn agyteásom* Vmiá ~ Luduckínyi CLatta Kedves Lili, a korszakot alkotó esemény megtörtént. Tegnap történt meg fényes és tiszteletreméltó külsőségek között. Megalakítottuk az E. A. E.-et. Persze, te még nem tudod, hogy mit jelent ez a három betű. Pedig ezt a három betűt valamikor sziklába fogják vésni, gránitoszlopokba fogják faragni, ki fogják önteni aranyból-ezüstből és mint medáliákat fogják viselni serdülő leánykáink. E. A. E. Elvált Asszonyok Egyesülete. Ez alakult meg. Leszállt az este, ködös és csatakos este volt. Finom pihécskékben szórták le az égi angyalok a felvágott dunyhákból a selymes, fehér pelyheket. Felgyűltek a villanylámpák a pesti utcákon. Sürgő és forgó emberek, dagadozó szívvel rohantak otthonukba. Némelyek apró csomagokkal, némelyek pedig apró púpokkal a hátukon. A púpok nem látszottak, mert ezek jelképes púpok. Gondpúpok. Sokkal könnyebben viselték volna őket, ha tudták volna, hogy most indultak el a város különböző pontjaiból azok a szabad szellemű és felvilágosult agyú női hősök, akik elhatározták, hogy a hézagpótló intézményt életre fogják kelteni. A körúti kávéháznak külön szobájában már várakozott a hosszú asztal. A helyzethez méltóan le volt terítve fekete posztóval. Két gyertyatartóban, az asztal közepén két szál gyertya égett. És a két gyertyatartó közt gyászkoszorú nyújtózkodott a fekete poszton. A két gyertya azt jelentette, hogy a nő életében addig tart a költői boldogság, áráig leég egy szál gyertya. A gyászkoszorú azon a ravatalon feküdt, amelyik alatt nyugszanak a korán lehervadt álmok, reménységek, gyönyörű elképzelések, amelyeket a férfilábak tönkregázolnak, agyonlapítanak izgalom nélkül. Nem tett bele rövid másfél óra — a kitűzött idő után és együtt voltunk. Minden társadalmi osztály jelen volt. Az az utálatos Csibi új ruhát csináltatott magának a gyűlésre. Csak azért csináltatta, mert tudta, hogy meg fog vele engem pukkasztani. A nyomorult, hálátlan kígyó. Azért csináltatott lilát, mert tudta, hogy az Oszkár azt szereti legjobban. Olyan feszülésre csináltatta és olyan rövidre, hogy kitelt az egész másfél méterből. Mozgott benne, mint a csik, amikor fő a káposztában. Pedig az Oszkár nem volt ott a gyűlésen. Férfiak általában csak a pincérek voltak. Mi közük van a férfiaknak az ilyen gyűléshez? Ők majd akkor fogják megtudni az egészet, amikor már működésbe léptünk. Voltak a gyűlésen vékonyak és kövérek, rövidek és hosszúak. Ott volt az a seprűnyél Bencsikné is. Még most se vágatta le a feje tetejéről azt a nyavalyás kis diókontyát. Az orra olyan vékony, mint a cérnaszál. Sipitkázik. Mindig csak sipitkázik, azt hiszi, hogy ő a legokosabb az egész világon. Mindjárt tudtam, hogy ő akar elnöknő lenni. Általában mindenki elnöknő akart lenni. De amikor kiderült, hogy a legidősebbnek kell megnyitni az ülést, akkor Csibi azt mondta, hogy én üljek az asztalfőre. Ezért még tesz a Csibinek. Nem is ültem az asztalfőre, mert végül azt határoztuk, hogy a legfiatalabbnak kell az asztalfőre ülni. Amikor már ott ültünk, szólásra emelkedett a hordó alakú, de nagyon okos Göndöcsné és megtartotta a nagy beszédét. Először borzasztó értelmesen fejtette ki, hogy olyan időket élünk, amikor mindenki tömörül. Mert a tömörülésben lehet csak erőt kifejteni. A nőknek eddig az volt a bajuk, hogy nem tudtak összetartani. Hiába mondják a férfiak, hogy a nők között összeesküvés van, a nők mindig elárulták egymást A nők — tisztelet a kivételeknek — folyton pletykálnak egymásra. Ezért alakították meg Angliában is a pletykaellenes egyesületet. Akkor közbevágtak többen, hogy Göndöcsné ne személyeskedjék. Volt egy kis felfordulás, mert azt mondták, hogy éppen Göndöcsné szokott legtöbbet pletykálni. Szemére vetették, hogy a Stiglicnéről is ő kezdte el az egészet a bankhivatalnokkal. Ő mondta a Stiglicnéről, hogy a bankhivatalnok és a Stiglicné és bunda ... Göndöcsné kijelentette, hogy ha nem hallgatnak el, ő azonnal elmegy. Nem is folytatta tovább a pletykát, hanem elkezdte az elválást. Siri csönd lett. Mindenki tudta, hogy itt van a kutya eltemetve. Az elválás réme. Kezdődik mindjárt a házassággal, mint kivont kard lebeg a fejünk fölött és aki soha sem tudhatja a szegény kiszolgáltatott, boldogtalan asszony, mikor fúródik bele a kard hegye vérző szivébe. Amikor a vérző szivet mondta, könnyekbe fűlt, reszkető hangon, mindnyájan elsápadtunk a teremben. A pincér éppen akkor rakta elibénk a második dupla habos kávét, de a rémületnek ebben a perceiben, alig tudtuk lenyelni a habot. Többeknek a jelenlévők közül elolvadt a hab a kávéján és gyászosan csurgott le a csésze széléről, úgy kellett felkanalazni később, amikor már elmúltak az ijedség első percei és kissé magunkhoz térve, enni tudtuk a habot. Többeknek még akkor is a torkán akadt. Lui, ezek komoly percek voltak. Lui, vedd tudomásul, hogy alelnöki tisztségre emeltek az Elvált Asszonyok Egyesületében. Tagja lettem a nemes egyesület résztörvényszékének, amelyik meg fogja alkotni egyesületünk alapszabályait. Választottunk három díszelnököt, egy elnököt, tizenkét társelnököt, huszonnégy alelnököt, három választmányi tagot és egy rendes tagot A többi rendes tagok majd ezután jönnek. Az a fontos, hogy együtt van az elnökség. A nyomorult Csibi díszelnök akart lenni, de én úgy kiabáltam, úgy vertem az asztalt, hogy, sajnos, három csészét le is löktem az asztalról. Az a fő, hogy Csibi nem lett díszelnök. Hiába vette fel magára a rövid lilát. Nem is szólt azután egy szót sem, csak a végén jelentette ki, hogy ebbe az egyesületbe se fogja betenni a többet a lábát. Ne tegye. Ide nem lilák és Csibik kellenek. Ebijén az egyesületben érző keblekre van szükség, akik hasadozott szívvel felismerik idejekorán a vészes gödröt, ahová rohanunk. Az a gödör várakozik ránk, mint a sülyesztő. Ebbe a sülyesztőbe gyömöszöltek ti férfiak bennünket, szegény asszonyokat, amikor vérszomjas pillantástokat más tájékok felé kezditek irányítani. Az elvált asszonyok most végre kilépnek a porondra. Minden héten egyszer tüntető menetben fogunk felvonulni. Különböző magas állásokat fogunk követelni magunknak, mindenekelőtt legalább is egy államtitkárságot. Ha lehet, kettőt is. Legalább lesz hatáskörünk. Majd ha már meg lesz az államtitkárság, akkor be fogjuk hozni