Kis Ujság, 1931. március (44. évfolyam, 49-73. szám)
1931-03-01 / 49. szám
2 Csődület a banküzlet előtt vagy: egy egész ország hiénák karmaiban! sitás: nincs pénz, pénzszűke van! Pedig nincs pénzszűke, s ha van, azok csinálják éppen, akiknek kötelességük az volna, hogy a gazdasági életet friss vérrel, anyagi eszközzel frissítsék fel és lássák el. Ehelyett azonban derék pénzintézeteink a maguk számára csinálnak vállalatokat, hogy azon keresztül az állami olcsó hitelt Furcsa, megdöbbentő jelenségek az utcán. Csődület egy üzlet előtt. Mi van ott'.' — kérdi az arramenő. Nál mi? Semmi, csak az üzletet árverezik. Elég régi vászonüzlet a belvárosi Kék csillag. Százéves. És most dobra kerül. Egy, ahogyan van: Pakk and pakk. Testvérek közt is megér .60—70 ezret. De nem adnak érte tizet se. Mit, tizet? 3—4 ezret se igen kínálnak az egészért, azt is csak úgy foghegyről. Senki nem vesz, senkinek nincs pénze. El kell halasztani az árverést. Egy másik utcában ugyancsak csődület van. Az emberek százai szoronganak előtte, ha rendőr nincs, megostromolják. Kétségbeesetten hadonászik, ordít, jajveszékel mindenki. A pénzét, az ékszerét, a zálogcéduláját követeli valamennyi. A rendőr alig tudja visszatartani a kétségbeesettek rohamát. Mind neki akar esni a boltnak, átkozódva, halálra szánt kétségbeeséssel. De a bankhelyiség vasrácsa nyugodt hidegséggel állja az ostromot, s a tulajdonost már a rendőrség őrzi. Az újságok hasszan ismertetik a bankbukást és szagi szenzációval szolgálnak. Leleplezik, hogy a bank »»kosztpénzzel« dolgozott. Sokszor 24, mondd, huszonnégy százalékos pénzt forgatott. Hallatlan! , hangzik mindenütt a megdöbbenés. Még mindig kosztpénz! Még mindig ilyen uzsora? Ez is lehetséges? —HÉtfőn_az_ elszörnyüködésrü eszébe jut az embernek egy igen népszerű és sokat nyilatkozó kép-, viselő esete, aki 12 évvel ezelőtt lent járt a kerületében s visszajővén, felszólalt a Házban. Előadta,, hogy most jött rá a borzalmas gazdanyomor igazi mélységért, megtudván, hogy a gazdák tizenhat-tizennyolc százalékos uzsorapénzzel dolgoznak . Erre mindenki csak mosolygott, naivnak mondván a képviselőt. Hiszen amin ő annyira kétségbeesett, azon pár régen túl volt mindenki, jól tudva, hogy az a tizenhat-tizennyolc százalékos pénz a valóságban sokkal több ha ugyan egyáltalán van! Franciaországban megbukik az Austrie-bank utána bukik a kormány. Kisül, hogy mulasztások voltak, megbukik a pénzügyminiszter. Nálunk megbukik egy bank, s kisül, hogy maga a bankár 30 százalékos kosztpénzt vett fel ügyletei lebonyolítására. Kisül, hogy még mindig koszipénzzel dolgoznak egyesek, és mi történik? Semmi. A bankot lezárják, a bankárt is. Punktum Az a pár száz ember, aki földönfutóvá lett nem számít. Egy úriasszony kétségbeesésében megmérgezi magát semmi. Ki törődne ilyen részletkérdésekkel ebben a nagy kavarodásban". Pedig ez nem részletkérdés. Még csak nem is .■elszigeteli. jelenség. . Jaj volna nekünk, jaj volna az illetékeseknek, ha nem látnák még a Balogh Konstantin bankján keresztül, hova jutott nálunk a gazdasági élet a becsületes bankpolitika hiánya miatt. Ne gondolják, hogy csak ebben a bankban dolgoznak kosztpénzzel . Ne gondolják, hogy csak itt van uzsora. Az egész pénzügyi életünk ki van szolgáltatva a legborzalmasabb uzsoránál. Nincs '■ftífpr ’ a~ fénz 'Ni'tUM. ~ A kamatot bár törvénnyel szabályozták de ezzel szemben elfeledtek gondos'odni arról, hogy aszabályozott kamathoz tőke is dukál. Tőke, amely rendelkezésre áll ____________________________--------Ön a becsületes szándékú hitelezőnek. De a tőke nem a becsületre néz, hanem a haszonra, úgy van, a haszonra. A nagybankok duzzadnak a rengeteg pénztől. Kapnak a fegyintézettől is -a magánosoktól is Hiszen egy kimutatás szerint a magánbéslélek kamatra betett összege mintegy 1450 millió pengő. Ez csekély kamat mellett áll ,a bankok rendelkezésére. És ha hitelt kérsz, nagy- vagy kisbirtokos, nagy- vagy kiskereskedő,, nagy- vagy kisiparos, a válasz mindig csak az: Hja, nincs pénz! Pénzszűke van! Hogy miért, van ez így? Mert a bankjaink nem azok, amiknek lenniük kellene. Nem a hitelélet lebonyolítását szolgálják hanem a maguk vállalatain keresztül üzérkednek és drágítanak A kartelvita kapcsán egyik felszólaló képviselő egyetlen bankról kimutatta, hogy csaknem 200 vállalata van, amit finanszíroz egyrészt olcsón kapott állami pénzen, másrészt olcsón kapott betéti pénzzel. Így válik aztán lehetővé, hogy az állami és a magánpénz segíti elő a bankokat abban, hogy árukat gyárthassanak a karterek részére, hogy pénzüket megduplázzák, megtriplázzák maijának az államnak és a kiuzsorázott közönségnek a pénzével. Polond is volna ilyen körülmények között a bank, ha a hitelélet ellátására fordítaná figyelmét, mikor itt a kamat meg van határozva s a haszon ekként csak nagyon szolid, mérsékelt lehet csupán. Ezért van az Ahogyakárnagybirtok, akár kisbirtok, akár V.vagy-, akár kiskereskedő, akár ragy-, akár kisipar keres hitelt, a Válasz mindig csak az ismert elit fakosztpénzes pénznél is jobban fizető haszonná duzasszák. Addig, míg ez a visszás helyzet meg nem szűnik, mindig lesznek, akik a pénzszűkét uzsorára fogják használni. Mindig lesznek, akik ezt az uzsorás pénzt igénybe fogják venni i Ha ezen segíteni akar az illetékes tényezők közül valaki, könnyen megteheti. Csak azt kell biztosítania, hogy a bankok ne vállalatokkal uzsoráskodjanak, hanem foglalkozzanak azzal, ami a törvényes hivatásuk és rendeltetésük: a hitelélet szükségletének szolid és becsületes lebonyolításával. Ha ez így lesz, nem lesz többé megostromolt banküzlet, s nem lesz többé. Kék Csillaga:. sem, melyet 100 éves tisztességes múlt után pár pengőn akarnak elkótyavetyélni. De nem kell majd folyton a rendőrjáratokat sem megduplázni a munkanélküli tüntetők megfélemlítésére. Mert a tisztességes hitelélet kiszabadítja az országot az uzsora hiéna karmaiból s lesz munka, lesz kenyér. De amíg ez meg nem történik, mindig lesznek Balogh Konstantinok is, akik kosztpénzzel dolgoznak, könnyelműek is, akik a kosztpénz lehetőségéért minden fillérjüket kockáztatják. De lesznek tüntetők is, akik a vörös Moszkvától várják a megsegítésüket Első dolog és első kötelesség tehát: a bankuralom letörése és a becsületes hitelélet visszaállítása. Enélkül nincs itt sem.„", se boldogulás. f JCwő&ports A vezérigazgató úr .Elbeszélés, írta Csermely Gyula Az egész hatalmas méretű bankban, jövö-menő emberek sokaságától és sürgő-forgó tisztviselők százaitól nyüzsgő pénzintézetben csakis a Máté, a méltóságos vezérigazgató úr személye kö-, ■Fül ténykedő szolga sejtett valami közeli sorscsapást. J-hogy itt lefelé mehet valami Az első, amit megfigyelt, a méltóságos úr nagy idegessége volt, amikor maga volt. Egyik igazgató társa jött be hozzá: gondtalannak igyekezett látszani. Kívül való nagyobb úr járult elébe: csupa közvetlenség és nyájasság tudott lenni. — Ezer kell, kedves barátom? Szívesen, akár többet is, ha parancsolsz. Csak fizettesd ki magadnak a pénztárnál. .. He mikor egyedül volt a méltóságos vezér úr, akkor — megfigyelhette Máté — csak úgy marcangolta őt a legnagyobb fokú idegesség. Rágyújtott egy szivarra, szippantott bánnal és eldobta, rágyújtotta egy másikra, szippantott kettőt és nekivágta az ablaknak. Azután levetette magát a divánra, megint felpattant és fel és alá rohant a szobában A harmadik aztán, amit megfigyelt Máté, az volt, hogy a vezér úr nagytakarítást csinált, íróasztala minden fiókját kihúzta és rakásra tépte a sok levelet, és iratot. " De mindez még nem döbbentette meg Mátét. Tudta, mi a Markó-utca,olvasott róla eleget a lapokban, hogy sok igazgató és vezérigazgató úr ott végzi, egész flegmával lement a pénztárhoz és kivette tízmilliós betétjét, mert hátha fedet vett a sógor, annak kő . Ami megdöbbentette Mátét, az a beiratlan sima ír papiros volt, amit a vezér úr egy tárgyra dobott, mikor ő belépett. Ő négy évig kint volt a harctéren, jó katonaszeme tüstént látta, hogy az revolver. A vezér ur félig bosszúsan, tétig zavartan és ijedten ránézett s ahogy megigazította az odadobott iv papirost, bizonyos gyermeki sunyiság is ütközött ki tétova szeméből. Igyekezett elfogulatlannak látszani. Máskor akkor jöjjön be, amikor csengetek magának. Máté, mondta tompa hangon a vezér ur. - Különben, mégis jó, hogy bejött. Váltson nekem ma estére földszinti páholyt a színházba és vigye haza a feleségemnek, hadd készüljön. Máté elment, félórával később a vezér is. De nem haza az asszonyhoz, hanem kiment a pályaudvarra és jegyet váltott Győrbe. És csak azt vitte magával, amit Máté az ir papiros alatt sejtett. Azzal a szándékkal váltotta meg Győrbe szóló jegyét, hogy valahol Bicske és Komárom között becsapja maga mögött az ételből kivezető ajtót. Nagy úr volt, hatalom volt, ötszáz embernek, többnek is parancsolt, megszámlálhatatlan milliókat mindenféle vállalatokba beleölt, további sok milliót könnyelműen eltékozolt pazarolt, másoknak milliói, nem a magáért; most mindennek végét, s a pontot a végéhez ő teszi. Egy darabka acélba burkolt ólommal. Valahol Bicske és Komárom között. Forró tejjel, nyugtalanul fel és alá járt, aztán idegesen eltépte s egy sarokba dobta megváltott jegyét. — nem lesz jó, nem lesz, jó, mormolta. Borzalommal töltötte el a gondolat, hogy valami kis állomáson két olajoskezű vasúti málházó lecipelje holttestét a vonatról, hogy talyigán kivigyék a községi hullaházba s ott hagyják. Sürgönyzök sógorának Győrbe, föltétlenül várj az állomáson. És úgy tervezte, hogy pont akkor, mikor Győrött megáll a vonat, végrehajtja szándékolt tettét. A sógor nyomban megállapítja kilétét, a többi azután az ő dolga. . És este vonatra ült a méltóságos vezérigazgató úr. Bérelt szakaszban utazott, egyedül s mennél jobban robogott bele vonata az éjbe, annál nyugtalanabb, idegesebb lett." Halál, halál! Hogy közeledett a cselekvés órája, mintha megbénult és megállt volna a szive. Behunyta a szemét és csak egy zavaros gondolat volt a fejében. Ha kegyes lenne hozzám a sors, vasúti összeütközés, ilyesmi. . s én úgy veszteném életemet ... anélkül, hogy ... Ez a gondolat úgy meglógta az agyát, mint avasmacska a folyó fenekét. — Vasúti karambol, kisiklás... s én meghalnék anélkül, hogy. . A foga is összeverődött, mikor révedezve a többire gondolt. Hirtelen olyan érzése támadt, hogy valaki rámereszti a szemét. A folyosó felé nézett, az ablak mellett valami sötét úr. Fekete, fénytelen, cilinder, összeaszott, csontok, szögletes arc, inkább terjedelmes gödrökkel, mint szermekkel s a szikár csupa csont és bor testen szűk, fénytelen fekete kabát. — Aratni jöttem, — mormolta a kísérteties fekete ur. — Karambol leszj hatvanöt halottal. . — S én is köztük leszek ! — riadt fel lázálmából az igazgató. Állomások jöttek, állomások maradtak el. Egyszerre ijesztő világosság rohanta meg a megállótt vonatot s az ijesztő fényből az igazgató szakasza is kapott. Felszökött fektéből... aludtam?. . hisz nem aludtam!... hol vagyunk? — Győr. . tizenöt perc! — harsogta kint a kalauz hangja. — Győr... Győr! Hát csak ámított a Halál"?! — nyögött fel az igazgató és leroskadt. — Nincs összeütközés, nincs kisiklás... s én most itt vagyok! Félholtan is érezte, hogy valami keményen ül. A hátsó zsebében bujkáló revolver volt. Most már az egyetlen valami, ami beteheti ő mögötte az ajtót. De nem vette ki. Szinte kiugrott a vasúti kocsiból és bement-betámolygott a városba. Becsengetett a törvény*székhez, a soros ügyész elé kéredzke* dett és mikor előtte állt és azt kérdezte: — mit óhajt? Ő megtörtén és tompán rebegte. — Tartóztasson le, ügyész ur. Okiratot hamisítottam, sikkasztottam és csallam és loptam... KIS ÚJSÁG 1931 március 1 Kinevezések a győri egyházmegyében. A győri püspök Hajós Antal markovafc bödögri plébánost megbízta a fehértói plébánia ügyeinek intézésével, Schmidt Béla magyaróvári segédlelkészt pedig Tatabányára rendelte kisegítőnek.