Kis Ujság, 1931. április (44. évfolyam, 74-97. szám)

1931-04-01 / 74. szám

•2 Tatarozás s© Hiába jelennek meg rózsás jelentések — hivatalosait és hivatatlanok - hogy csak ennyi nálunk a munkanélküli, s hogy ez a csak ennyi még mindig jóval alul marad az európai állagon, ha ez a kevesebb állag itt érzi az éhséget és nem Amerikában, vagy Angliában. Ebből viszont az is következik, hogy itt kell a dolgát megoldani és nem másutt. . . Hogy a módot nem keresné a kormány a megoldásra, azt már egyáltalán nem jöhet mondani. Hiszen annyi ankét, gyűlési tárgyalás folyik ekérdésben, hogy sok. De már a tettig is elértek: megjelent az uj tatarozási rendelet Ez a városokban a boldog háziuraknak ad új és igen szép kedvezményt, ha lesznek Szívesek s*a házukat rendbe határoztatni hajlandók Nagy adókedvezményt kapnak s hogy a bizalom nagyobb legyen, maguk vonhatják le adójukból öt éven át a tiz százalékot. Mindezt a háztulajdonosok kapják ugyan, de a cél - amint a rendelet mondja -- a nagyvárosi nyomor enyhítése. A cél helyes. Csak a megoldást tartjuk egy kissé különösnek. Hogy miért? Mert a kormány már egyszer megajándékozta a pesti háziurakat, amikor valorizálta a lakbéreket, a teljes értékben átmentett vagyonnak ekként biztosítva a jövedelmezőségét. Ezt is a munkanélküliség enyhítésével indokolta, s bár ez a remény nem vált be, most megint ajándékoz, ugyancsak azoknak, ugyancsak azzal az indokkal. Tisztelettel kérdjük, ha ugyanabban az időben a gabonára is gondoltak volna, s ha kimondták volna a búza biztos árát, mint ahogy kimondták a lakbér alsó határát, s vájjon a félmillió mezőgazdasági nastszamus" ifjú munka , heti itt" és kenyér nélkül tengődne-e? S vájjon lm a bérházak értéke és jövedelmezősége" enyhiti a munkanélküliséget, nem százszorosan enyhítené-e a jövedelmezővé tett mezőgazdaság? Nem a bérházak gazdáitól irigyeljük az állami segítséget, nem. Csak rá akarunk mutatni arra a mostohaságra, mellyel a mezőgazdasági kérdéseket nálunk a mezőgazdasági államban kezelték. Kőrösparti Az új választások miatt szakadás készül a budapesti demokraták között Fonta Bélát kiszorítják a pártból A miniszterek lesznek az egységes párt fővárosi listavezetői Bethlen István gróf miniszterelnök hétfőn beszédet mondott egy pestkörnyéki kisgazdaküldöttség előtt, amelyben felelevenítette nagyatádi Szabó Istvánnal kötött fegyverbarátság emlékét és kijelentette, hogy azt a kézfogást, amely annakidején közölte és a kisgazdák vezére között megtörtént, továbbra is kötelezőnek ismeri magára és a kormányra nézve. Hogy a miniszterelnök a kisgazdaküldöttség fogadása alkalmával időt szakított arra, hogy részletesen ismertesse politikai célkitűzéseit, szintén belekapcsolódik abba a nyilatkozatsorozatba, amely a közeli választások lehetőségét bizonyítja. Megírta a Kis Újság, hogy a legújabb hírek szerint a választások június elején lesznek. Ma már tudunk arról is, hogy a kormány a fővárosi kerületekben is erőteljesebben kívan a választási harcban résztvenni. A decemberi községi választások alkalmával ugyanis — el kell ismerni — a kormánypártok a titkos választások ellenére is sikereket értek el. Igaz, hogy ennek oka az volt, hogy a polgári ellenzéki pártok, különösen a Demokrata párt és a Rassay-párt egymás ellen küzdöttek a legélesebben és így szétforgáscsolták a polgári ellenzék erejét. Így történt azután, hogy a hatalmas arányban előretörő kereszténypárt mellett az egységes községi pártás-meglepetésszerűen-Kiszezernél több" szavazatot tudott, kapni. Ez a váratlan tény most már arra készteti a kormánypártot, hogy részt vegyen Budapest kerületeiben is a tervezett országos képviselőválasztásokon. Az 1926. évi novemberi választáson kimondottan kormánypárti képviselő csupán három került be a parlamentbe: Kozma Jenő dr., Dósz Géza dr. és Usetty Béla dr. Bár régebben az akkori kormányok tagjai nagy harcokat vívtak egy-egy fővárosi kerületért, az 1926-os választásokon a kormány tagjai közül senki sem vállalt jelöltséget a fővárosi kerületekben. A mostani választásokon, mint jó forrásból értesülünk, e tekintetben is megváltozik a helyzet és a kormány tagjai közül Kí szerint Wekerte Sándor pénzügyminiszter, Bod János kereskedelmi miniszter és Zsitvay Tibor igazságügyminiszter is listavezetők lesznek az egységes párt lajstromán, sőt a belvárosi vagy terézvárosi lajstromot Kállay Miklós kereskedelmi államtitkár fogja vezetni. A kormánynak — úgy látszik — illeg fogja könnyíteni a helyzetét a fővárosi kerületekben a demokratapárt és a Rassay-párt között ma is még élesen fennálló ellentét, amely lehetetlenné teszi, hogy közös listával induljanak a választási küzdelembe és így próbálják a kereszténypárton kívül álló ellenzéki polgárságot egy táborba tömöríteni. De nemcsak ez az ellentét áll ma fenn a két ellenzéki párt között, hanem magában a Nemzeti Demokrata Pártban is súlyos szályok dúlnak, úgyhogy némelyek szerint a választások alkalmával még ez a négy tagra fogyott demokrata párt is fel fog bomlani. Ennek oka pedig az, hogy Fábián Béla dr., aki a párt községi választásait vezette, a most következő válasz...okon föltétlenül listavezető akar lenni a Budapest-déli kerületben is, amellett, hogy továbbra is vezetni óhajtaná a Budapest-környéki kerület listáját. ." Fábián Bélának ez az elhatározása meglehetős ellenérzést váltott ki Szűkebb pártjában, mert ezzel a szándékkal háborítva látják az egyes képviselők érdekeit, úgy hogy minden valószínűség szerint Fábián Bélát vagy elhatározásának megmásítására bírják, vagy pedig kiszorítja’, a demoferata pártból. Ha ez bekövetkezik, akkor a pártban csak hárman maradnak: Gál Jenő dr., Bródy Ernő dr. és Pakots József. A Sassay Károly vezetése alatt álló Nemzeti Szabadelvű Párt semmi körülmények között nem fog együtt menni a demokratákkal, ha ma sokkal valószínűbb az, hogy közös lajstromot állítanak a Friedrich-párttal, mint ez az együttműködés már megkezdődött legutóbb Budapest székesfőváros törvényhatósági tanácsi választásánál, amikor a két párt együttesen nyújtotta be az ajánlásokat a tanácstagsági helyekre és így sikerült is a két párt vezérének, Rassay Károlynak és Friedrich Istvánnak a tanácstagságot megszerezni. Eladó a Táltos elbeszélés, írta Derzsy Tivadar Táltos, a fényes szőrű paripa idegesen rángatta a gyeplőt. Elvira, a műlovarnő, a tükör elé ugrott és arcát vizsgálgatta, min a vonásokat már annyira kimélyítette az idő, hogy a dúsan rákent festéket is megtörte. Elvira nem akarta látni kiábrándító tükörképét. Elferdült. Tériötete a folyosó ponyvafalára kifüggesztett plakáton akadt meg, amin komoly, fekete betűkkel ez a könyörtelen szöveg volt. Ma esti előadásunk keretében bu isuzik Hóditó Elvira, a világhírű műlovarnő. Dicsőséges művészi pályájának befejezése alkalmával szíves pártfogást és felülfizetést kér , a Művésznő. A kiöregedettművésznőn szempillái mögött forró könnyek tolongtak, de nem engedte kicsordulni, mert alig lett volna már ideje újra elfesteni a sírás nyomait A nézőtérről szolgák siettek ki, majd a cirkusz igazgatója jött elő. — Nos, meggondoltad? — kérdezte.— Eladod nekem a Táltost . A nő végignézett a jókedvűen ficánkoló paripán. Megrázta a fejét: L— í£em. Nem válok meg Táltostól. Néhány pillanatig gondolkozott, azután kivágta — Ellenben, ha szerződtetsz még, beszélhetünk a dologról. A direktor vonogatta a vállát. — Nem tehetem, — mondta tapintatos halksággal. — Nem tehetem. De ajánlok valamit. Szerződtetlek pénztárosnak. A műlovarnő fülig pirult. Nem hitte, hogy ilyen nagyon kiöregedett már. Dühösen megsuhintotta korbácsát és elfordult a férfitől. Megcsendült a következő számot jelző csengő, a szolgák félrehúzták a kopott, bordófüggönyt és Táltos magától bevágtatott. Néhány tenyér öszszecsattant. Jobbára a szolgák tapsoltak. A közönség hűvösen nézett. — Mit keres ez itt? — kérdezték megbotránkozva a kegyetlen szemek. Elvira azonban nem látott semmit. Torka elfogódottan összeszorult. — Utólszor vagyok itt. Jaj! Utólszor vagyok itt! Táltos vidáman vágtatott a körben. A zenekar valami régi keringőt muzsikált. A közönség bosszúsan ásított. Elvira felemelte fejét és kitágult szemmel itta a villanyfényt, a sok ember jelenlétét. Igyekezett magába szivni az utolsó fellépés gyönyörűségét. Szivfárditón szép helyzet volt és a lelkében megraboltnak, csúful becsapottnak érezte magát, amiért halad az idő és az életnek ez az átka őt sem kerülte el. A puha homokhoz szokott paripa egy alattomos kavicsra lépett, megbotlott és a hátán ülő nő teste megbicsaklott. Még nem tért magához a meglepetéstől, mikor a karzatról egészséges durva kiáltás harsant: — Vigyázzon, nagyanyó! Kontyára lép a bestia! A műlovarnőnek arcába szökött a vér. Egyetlen kárörvendőn széjjelhúzódott száj lett az egész cirkusz. A zenekar valami indulóba kezdett, hogy elnyomja a szűnni nem akaró nevetést. A cirkusz oszlopain piros zászlócskák lengtek, a következő légtornász-produkció kellékei. Valami dac szökkent Elvira szívébe. Megmutatja, hogy még nem nagyanyó! Eszébe jutottak a hajdani szép lendülések, mikor úgy úszott a levegőben, mint a fecske. Egyetlen mozdulattal lova hátára pattant. — Hajrá! — kiáltotta, de minden porcikája megsajdult. Egy pillanatra megvillant előtte: — Minden hiába! De az arcokba írt meghökkenés tovább hajszolta. A ló vadabb vágtatóba fogott. A zenekar indulója még tüzesebb lett. És a zászlók, a vérpiros zászlók oly csábítón integettek, mintha a sóvárgott fiatalság lettek volna. Táltos irama fokozódott és ő keményen állt a hátán. Szive hol biztatón, hol gyáván kalapált. Vágyakozó pillantást röpített a piros zászlók, a fiatalság felé. Kissé meghimbálta testét. A zene viharosan zúgott. A nő felkiáltott: — Holló hopp! — és felpattant a levegőbe, mint régen. Úgy érezte, hogy repül. Időtlen idők rohantak el az idegeiben, de kinyújtott keze mind jobban és jobban közeledett a pirosan mosolygó zászlóhoz. Már egészen ott volt. Néhány centiméter hiányzott csak, azután ez is elfogyott és mohó ujjai a zászlóhoz értek. Érezte a lenge selymet, ami szétfoszlott érintésétől. A csalódottság érzése villámlott végig rajta: lenge, erőnélküli, álomszerűen gyönge a piros zászló. De megmarkolta és hullott vissza. Táltos már messze vágtatott. A nő szeme elsötétedett, majd pirostengert látott maga alatt. Felsikoltott: - Táltos! A közönség az iszonyat kiáltásával ugrott fel. A szolgák összefutottak. De hiába. A megvadult paripa, mintha a vak, könyörtelen fiatalság lett volna, végigtiport Hóditó Elvira testén... KIS ÚJSÁG 1931 április ) XIII. Leó Pápa kiáltványának jubileumát szőlné! Kérdések rendezésével akarják megünnepelni Megírtuk már, hogy az egész katholikus világ készül XIII. Leó pápa híres kiáltványának 40 éves jubileumára. Ezt az évfordulót, amely a pápaság szociális hitvallásának kinyilatkoztatása, a magyar katholikusok is méltó módon akarják megünnepelni és ezért a magyar püspöki karban mozgalom indult meg, hogy az ünnepségen egész sor szociális követelést vigyenek bele a köztudatba. E követelések között szerepel a mezőgazdasági cselédek szombat délutáni munkaszünete, ugyancsak a mezőgazdasági cselédek több jogi ügye, egy szegénykataszter felállítása a falvakon, az aratók részének szabályozása, nemkülönben az ipari munkásság megszervezése, valamint a szövetkezeti gondolat ápolása és terjesztése.