Kis Ujság, 1931. május (44. évfolyam, 98-121. szám)
1931-05-01 / 98. szám
9 . Komoly törléselmi órák {°}{°} Bethlen István gróf miniszterelnök és Apponyi Albert gróf nagy beszédet mondottak a külügyi bizottságban. A miniszterelnök azokról a tárgyalásokról nyilatkozott, amelyek a magyar búza elhelyezésére vonatkozóan most folyamatban vannak. Amint a Kis Újság csütörtöki számában megírtuk, kilátás van arra, hogy Olaszországban és Németországban is nagy vámkedvezményeket adnak a magyar búza bevitelére. Megvan tehát a remény arra, hogy az ország el fogja erteni helyezni búzafeleslegét. lkinvi teurópa mai helyzetéről ■1 'f«ímnlH^Bos/l'p ro*- ezer gép■r lllltl IH9 Vi IIIIBB tüzérségi lövedéket. jP-j''* r®r.B f §■ V llllEliHH1 tüzérségi lövedéket, ■ II J? gsjlfj I! la ifi. Sir 1. fala a /r i I **‘i'-i H A PnLC^liiTS^^^^^14li4fcépet 'Svájc (a semleges Svájc, ahol a Népszövetség és leszerelő bizottság ■désezik) 12 ágyút. Görögország 40' puskát, 300 ágyút, 275 ezer Ij^^légi lövedéket, 12 katonai roll^^pet. Törökország 150 ágyút, I '•!■ puskát, i’erzshi 100 ezer Ülfimi’ i’."T 'Ziyószói'öl Kim llfSHI^puskái. Mexikó II ezer mmmm • • ■■ • i*_:•;■i ■ m^pnitu orszag^^egyveripar hadianyagot Spanyolországhélkp-~Szovjetoroszországnál, és Bulgáriának is. Ez a kimutatás csak azokról a hadianyagokról számol be, amelyeket Csehszlovákiából indítottak útnak a világ minden tájéka felé. Elképzelhetjük, mi folyik az amerikai, az angol, az olasz, a francia, az orosz és belga hadianyaggyárakban. És ha ezt el tudjuk képzelni, akkor nem csodálkozhatunk, ha Apponyi történelmi órákról beszélve így szól: — Olyan feladat előtt állunk, amikor súlyos dolog megtalálni az elhatározás módját és időpontját, azt a pillanatot, amely az elhamarkodás és a lekésés között fekszik. A külügyi bizottság ülésével egyidőben Gömbös Gyula honvédelmi miniszter előadást tartott a nemzeti klubban. A honvédelmi miniszter szintén a történelmi órákról beszélt. A szovjetkérdésről, a világválságról, a búzaproblémáról, mint olyan kérdésekről, amelyek együttvéve a békék revíziójának kérdésével függnek össze. Rámutatott a szovjet veszedelemre, amelyet Európa nem lát, vagy nem akar meglátni a kellő súlyában. Mi azonban érezzük, hogy mind a súlyos problémák között ragaszkodnunk kell ezeréves hagyományainkhoz A, honivédelmi miniszternek igaza van, -.amikor a nemzeti erők épségben tartásáról beszél'— a válságos időkben. Ennek a legelső és, egyedüli ' előfeltétele, hogy lekerüljön végre a napirendről a válság. A munkanélküliség és‘ az általánossá vált szegényügy. ff / S( aK ■I , ’íf'.M ívül ni Hlik ■iifj ,* Ü$ K ÜA't If ■Híj , L f**, H |Hj| "j ■ “ Ü'w A? fm |fHl KIS ÚJSÁG Még súlyosabb esetek vannak a népjólétiben, mint amelyekről tudunk — mondotta Farkas Tibor a képviselőházban Befejezték a népjóléti költségvetés általános vitáját A képviselőház csütörtökön befejezte a népjóléti minisztérium költségvetésének általános vitáját és Ernszt miniszter válaszolt a beszédekre. Kijelentette, hogy nagy dolgokat nem tud alkotni és csak azt akarja befejezni, amit nagy elődje, Vass József megkezdett. A költségvetési vita első szónoka Rothenstein Mór (szocialista) volt, aki a Társadalombiztosító vezetésében tapasztalt visszaéléseket tette szóvá. Slomonnay Tivadarkereszténypárti) szintén a Társadalombiztosító Intézetről beszélt és kijelentette, hogy az Intézet elleni támadások túlzottak. Beszéde közben a szocialisták óriási lármát csaptak és ilyen közbekiáltások hallatszottak. Lopnak a Társadatom biztosi lóban! Falazni akarnak a tolvajoknak! Koplaltatni, éezlelni szeretnék a népet! A közbekiáltásokat a jobboldal nagy felháborodással fogadta és az elnök csak percek múlva tudott rendet teremteni. Farkas Tibor (független kisgazda) arról beszélt, hogy a népjóléti minisztériumot kortescélokra használták föl, mindenféle szociális intézkedést, kórházépítést, ruhasegélyt ígértek és semmit sem teljesítettek. Ha ebben a Házban mindig úgy szavaztak volna, mint ahogy beszéltek, akkor Magyarország helyzete ma egész más volna. Ezután azt kifogásolta, hogy a népjóléti visszaélések ügyében indított vizsgálat túlságosan sokát húzódik. A vizsgálat eredményéről még ma sem jutott nyilvánosságra semmi, pedig állítólag sokkal súlyosabb visszaélések történtek, mint amilyeneket Fábián Béla a Házban szóvá lett. A Társadalombiztosítót túlméretezték. Hiteltúllépés van a mátrai szanatórium építkezésénél. Inkább egyszerű kórházakat építsenek a vidéken, mint kórházpalotákat. Igazságtalan az is, hogy 3—4 holdas gazdákra ápolási díjat vetnek ki. A Társadalombiztosító 12 százalékos késedelmi kamatja uzsorakamat. Fitz Artúr (kereszténypárti) azt javasolta, hogy a köztisztviselők számára betegségbiztosító intézményt szervezzenek. Pakots József (demokrata) arról a szörnyű erkölcsi válságról beszélt, amely különösen a fiatal nemzedék, a gyermekek körében tapasztalható. A háború alatt kezdődött meg a gyermekek züllése, ennek következménye azután az, hogy mostanában a legtöbb gyilkosságot, rablást fiatalemberek követik el. Budapesten évente 10.000 gyermek kerül a fiatalkorúak bírósága elé és legalább 2500 a csavargó gyermekeik száma. Ezen az állapoton sürgősen segíteni kell, mert az élő gyermek védelme legalább olyan fontos kérdés, mint az egyke megakadályozása. A hadikölcsönök után rendes kamatot kell fizetni. Erre a célra elegendő lenne évi 20 millió pengő. Meskó Zoltán sürgeti a mezőgazdasági munkások biztosítását, úgy, mint az ipari munkásokról, gondoskodni kell a mezőgazdasági munkásokról is. "Beyer Károly (szocialista) követelte, hogy a társadalombiztosítást terjeszszék ki a mezőgazdasági munkásokra is. A Társadalombiztosító ügyvitelét és pénzpocsékolását bírálta ezután, majd tiltakozott a táppénzek és más járulékok leszállítása ellen.Pintér László (kormánypárti) arról beszélt, hogy a tőkepénzeseknek nagy kötelességeik vannak a társadalommal szemben. Lázár Miklós (pártonkívüli ellenzéki) a hadikölcsönjegyzők támogatását kérte, majd a Társadalombiztosítóról és a tokajvkléki nagy vízhiányró beszélt. Kray István báró (kereszténypárti) a szegényügy rendezését sürgette. Hegymégi-Kiss Pál (pártonkívüli ellenzéki) a gyermekvédelem terén elkövetett mulasztásokat tette szóvá. , Gstál Endre (kormánypárti) a gyógyszerészek sérelmeiről beszélt. Kabase Lajos (szocialista) keveseli a népjóléti minisztériumnak előirányzott pénzt és erélyesebb munkásvédelmet követelt. ” Kórsán Károly (kereszténypárti) , Bárdos Ferenc (szocialista) felszólalása után Ernszt Sándor népjóléti miniszter beszélt. Kijelentette, hogy egyelőre saját terveit nem hajthatja végre”, mértanié rá pénz, tehát csak arra törekszik hogy a minisztérium 17 milliós hiányát megszüntesse.. Gondoskodni fog vidéki kórházak építéséről, a nyomorék gyermekek gondozásáról és újabb rokkantotthonokról. A munkanélküli segélyt nem lehet megvalósítani, mert ez 47 millióba kerülne. A Társadalombiztosító szanálásáról szóló törvény rövidesen a Ház elé kerül. Lehetővé teszi, hogy a betegek a jövőben maguk válasszák meg kezelő orvosukat, a Társadalombiztosító tehát kiváltásra kezelés helyett pénzt fog kiutalni. A népjóléti visszaélésekkel kapcsolatos vizsgálatról kijelentette, hogy eddig 107 évet tesz ki a vizsgálatról szóló jelentés. Ezután a Ház általánosságban megszavazta a népjóléti költségvetést. Farkas Tibor beszélt ezután a tanítás szabadságáról és visszautasította, hogy Zsitvay igazságügyminiszter szerdán megtámadta Eckhardt Ferenc egyetemi tanárt, mert az egyetemen új tanokat hirdet a magyar történelemről " . Kiebelsberg Kunó gróf kultuszminiszter válaszában kijelentette, hogy az igazságügyminiszter nem avatkozott bele a tanítás szabadságába, csak jogos bírálatot mondott . Zsitvay Tibor igazságügy miniszter szólalt föl ezután és fönntartotta szerdai kijelentéseit. Az ülés ezzel véget ért. Pénteken megkezdik a népjóléti költségvetés részletes vitáját. . Kezet csókol a vén kujon Elbeszélés, irta C. Nagy Gyula Nincs szándékomban a Dunába csöbörnyi vizet zúdítani. A mai csáléra billent házasságokról irt tanulságos történetek amúgy is "fölös számát gyarapítani pedig éppenséggel nem akarom. Hanem hát ez a jókedv mellől elereszted história mégis csak megkívánja, hogy el ne sikkadjon és a betűk időálló erejével megörökítődjön mindenek okulásául. A méltóságos úr (akinek tüstént átadom a szót, csak előbb elmondom róla, amit jómaga elhallgatna), amily mértékben tekintélyesedett, éppen úgy öregbedett a pocakja is. A hivatalában pontos ember lévén, a magának való életében annál duhajabban áldozott a megkaparintható örömöknek. Hovatovább kezdett ledérember számba menni, akinek csinyjein fél Pest kacagott. De mert a miniszter úr rácsördített egyszer, hogy nem ember a nőtlen ember, lelkére vette a buzdítást és megházasodott. — Hát tudja, öcsém, — mesélte vagy húsz évi házasság után — azt tartom, amit az egykori ködmönös bölcs: a Paradicsomban nem voltak házasságok, a mai házasságokban nincs paradicsom. Nem mintha örökkön csatáznék az asszonnyal... mégis. Hadd mondom el, hogy mint vagyok én ezzel a házas dologgal. Sündörgő gyerek voltam, eleven, ami nem esett valami nagy gyönyörűségére egyik szülőmnek se. Egy az,hogy több condrát pusztítottam egymagam, mint más hat korombeli, de még nem bírt velem sem az édesanyám angyalbánatos könnye, se az apai pofon. Volt részem bennük ugyancsak. Lehettem kilenc éves tán, izzasztó katlan volt az a nyár, amiben akkor lettek az emberek. Megbeszéltük hárman, hogy ha engednek otthon, ha nem, fürdeni megyünk. Hídpénzünk éppen megvolt, — még akkor a hídon vámot szedtek — elhazudtuk magunkat hazulról és fel Budára. A Lánchíd és az Erzsébet híd között lapult vágyaink célpontja: az ingyenuszoda. Egész délután buktattuk, fröccsengettük egymást és viháncolásunk zaja felverte jódarabon a környék álmos csöndjét. Kedvünk tellett módfelett abban, hogy vetélkedésre ösztökéljük egymást: melyik bírja szuflával legtovább a víz alatt. Mert minden jónak vége szakad egyszer, fáradatlan mulatságunkra is rácsöngettek. Okulár és öreg bácsi volt az úszómester, az hessegetett bennünket kifelé. Nekifohászkodtunk hát az öltözéshez. Azazhogy csupán a pajtásaim öltözhettek, az én göncöm szőrén-szálán elkallódott. Eleintén véteni keresték a többiek is, de mert közben alábukott a nap is az ég peremén, haza kellett iszkolniok. Magam maradtam és életemben ezúttal először sósat harmatoztak a szemeim. Pőrén csak nem mehetek végig a városon, mitévő legyek? — Haszontalan sok csirkefogója! — dohogott az élte javán túllévő úszómester. " Rimánkodtam neki, hogy segítsen rajtam, különben halálra keresnek a szüleim és lesz nemulass. — Honnét vegyek én neked fiaról hát? — esett meg a szive rajtam. ] Addig-addig, hogy előkotort tej nyútt női hálóinget, amit a felesé® foltnak való gyanánt dobott félre valahová. Persze a hálóing akkora vol hogy négy magamfajta is belet® volna bőven. Nem finnyáskodhattam, magam is vettem az inget és sirva-nevetve kilódultam a hosszú útnak, a bámi emberek igaz mulatságára. Méghogy a szemfüles rendőröket elátani kerülni, így csak a járókelők hazája elől menekedtem siető léppel. No látja öcsém, igy vagyok a házassággal is. Muszájból magam tölteni, aztán most lötyöghet.! Ha jobb nincs, jó igy csak nem rám szabták, hi^^F Megkérdeztem kellő méltóságos nénit is, I hálóing példázatot. ÖjH solygott az arcán, a^J - Ilöbörtös a gabb emberek mondhatom. Csal^r telli, hogy pernaj® belébujt a háza® Büszke a régi K lálta ki azt a® az egy rigói® külnöm vek® hon csüesi® boldog, hm hyedek. m püffeszty mondjy vithatdr vagy ! ninis.uyuy 1931 május 1