Kis Ujság, 1931. július (44. évfolyam, 146-172. szám)

1931-07-01 / 146. szám

9 önkormányzatához és ebből a kö­vetelésből nem hajlandók engedni. Tiltakoznak Benes külügyminiszter és társai szemforgató politikája ellen, amit csak azért csinálnak, hogy el­tereljék a figyelmet a Felvidék nyo­moráról, elszegényedéséről és elnyo­matásáról. Richter János magyar nemzeti párti szenátor beszéde után Fedor Miklós ostorozta Prága visszaéléseit és kije­lentette, hogy Prágát a csehek azért nevezik Arany-Prágának, mert a Felvidék­ről minden arany oda vándorol. A gyűlés a magyar, tót és német testvériség lelkes éltetésével ért véget A repítő ember Visszafojtott, lélekzettel, az iz­­­­galomtól lázasan dobogó szívvel –olvastuk gyermekkorunkban Verne Gyulának, Flammarionnak­ fan­tasztikus regényeit. A regények hősei földkörüli utat tettek meg nyolcvan nap alatt, száz nap alatt. Világhírű írónk, Jókai Mór is áb­rándozott káprázatos képzelettel megírt könyveiben földkörüli uta­zásokról, megpróbálta megálmod­ni, milyen lesz a világ képe akkor, amikor az ember szárnyra kél. Tombolt a világ örömében, ami­kor az első óceánrepülőknek sik­i­került átvágni a tenger fölött, meg­rövidíteni a távolságot a két föld­rész között. Emlékoszlopok hir­detik az első repülő hősök és re­pülő mártírok hőstetteit. Akik pe­dig túlélték csodálatos teljesítmé­­­nyüket, ragyogó kitüntetésekkel, jólétben és mint a modern világ­nak igazi hősei élnek. A repülő ember. A magasba lendíti őket forró szívük és átviszi az óceánon, a földi határokon. Hi­dat vernek a testükből világrészek között, hogy átmehessenek rajtuk a népek és megtalálhassák egy­mást. Közelebb, mindig közelebb, ők a modern világnak a hősei. Mit nekik a politika! A végnélküli tanácskozások, fullasztó szóárada­­tok! Fölrepülnek és megmutatják, milyen közel van egymáshoz em­ber és ember, akármilyen nyelven dicséri az Urat. Post és Gary. A két amerikai csoda, akik körülrepülték a világot — hét nap alatt. Amerikában reggeliztek, Angliá­ban ebédeltek, Németországban vacsoráztak. Megmutatták a vi­lágnak, mire képes az ember. Vágtázik a nagy világ körülöt­tünk. Föld felett, ég alatt, hét nap alatt körül a földtekén. Mi pedig döcögünk a kalyibán — halott vá­gányokon— halott paragrafusok között. Ez a választás. Millió és millió kívánság ostromolta a kínai falat: legyen titkos a választás. Engedjen a kormány szabad utat a népaka­rat megnyilvánulásának: szabadít­sa föl az ember­ rögöket — hadd repüljenek. . A sötétbeugrástól félt a kor­mány, erre hivatkozott, ez volt a legfőbb és döntő érv. Mit igazol­tak be a választások? Az egész országban, ahol nyílt volt a sza­vazás, rendőrök, csendőrök, a ki­vezényelt gépfegyverek, a hatósági közegeknek légiója őrködött, hogy ne történjenek meg nem engedett dolgok. Ezzel szemben az egész fővárosban és Pest környékén,­­de a többi olyan városban is, ahol­ titkosan folyik a szavazás, mintaszerű rend, tökéletes nyuga­lom, a választóhelyiségeken belül és kívül. Nincs szükség a hatósági beavatkozásra. Mindenki tudja a kötelességét, emberi méltóságának a tudatában tesz­ neki eleget. Az 1931-es választás beigazolt valamit, azt, hogy a repülő korszak emberét már nem..szabad béklyóba verni — akkor• veszedelmesebb... - 4 - KIS ÚJSÁG 1931 július 1 660.000 kormánypárti szavazó 103 képviselőt, 314.000 ellenzéki mindössze 12 képviselőt küldhetett be az új parlamentbe ■■I l ■ I MI­.... Kedden a titkos kerületekben is befejezték a szavazást A nyíltan szavazó kerésetek vá­lasztásának végleges eredményét pontosan ismerjük. Százkilencven­­kilenc kerületből hatvanhatban úgynevezett »egyhangú« választás volt, míg százharminchárom kerü­let polgársága az adott keretek közt élhetett szavazati jogával. A hiva­talos jelentések alapján összeszám­lálták a különböző pártokra és je­löltekre adott szavazatokat. E sze­rint a szavazatok így oszlottak meg: Az egységes párt hivatalos jelöltjei ’ ‘ '419.525 Az egységes párt nemhiva­­­talos jelöltjei 87.220 Pártonkívüli, de nem el­lenzéki jelöltek 37.673 Keresztény gazdasági párt 86.170 A kormánytámogató jelöl­tekre esett összes szava­zatok száma 660.588 Nézzük most, hány szavazatot kaptak az ellenzéki jelöltek. Független kisgazdapárt 160.339 Szociáldemokrata párt 27.992 Kossuth-párt 21.368 Keresztény szocialisták 12.112 Földmunkás párt 9104 Keresztény ellenzékiek 8447 Nemzeti radikális párt 6903 Nemzeti demokratapárt 4552 Fajvédőpárt 4362 Pártonkívüli ellenzékiek 59.750 :1 . ** *A . Az ellenzéki jelöltekre esett összes szavazatok száma 314.929 Eszerint, tehát a tényleg választó vidéki kerületekben a kormány­­párti jelöltek alig valamivel több szavazatot kaptak összesen, mint­ha kétszer vesszük az ellenzéki je­löltekre adott szavazatok számát. Nemde, ebből igazságos választási rendszer és alkotmányos gondol­kodás mellett az következik, hogy a kormánypártiak a mandátumok­nak csak a rájuk eső részét sze­rezhessék meg, tehát az adott eset­ben több mint kétszeresét az ellen­zékieknek. Ezzel szemben az tör­tént, hogy az egységes párt, a ke­reszténypárt és a kormánytámo­gató pártonkívüliek a választás alá került 133 mandátumból 103-at kaptak, míg az ellenzékiekre 12 jutott (18 kerületben tudvalevőleg pótválasztás lesz). Vagyis: 660.588 kormánypárti szava­zatnak körülbelül ötször akko­ra súlya volt, mint 314.929 el­lenzéki szavazatnak.­­Más szóval: átlag hatezer sza­vazat kellett egy kormánypárti mandátumhoz, ellenben több, mint huszonhatezer szavazat kellett egy ellenzéki mandátumhoz. Ebből is látható, milyen igazság­talan és tarthatatlan a mai rend­szer. Ha a nyugati bevált alkot­mányos példát követnénk és az úgynevezett aránylagos választási rendszert honosítanánk meg, ak­kor a nyílt kerületekben lefolyt szavazás alapján a fönt említett 133 mandátumból 54 jutott volna az ellenzéki pártoknak és 73 a kor­mánypártoknak. Ha pedig a bot­rányos ajánlási rendszert is eltö­rölnék és helyébe egy hátsó gondolat nélküli, becsületes eljárást léptet­nének életbe, az ellenzéki képvise­lők száma még ennél is jelentéke­nyen nagyobb lett volna, a nyílt szavazás feltételezésével is, mert nem hatvanhat, de talán csak há­rom-négy kerületben rendezhettek volna egyhangú választást, így fest az országos választások eredménye.­­ a számok kérlelhe­tetlen megvilágításában. Nagy erővel tör előre az ellenzék a titkosan választó vidéki városokban A negyvenhat titkos szavazású mandátum közül tizenhatnak az ország hét nagy vidéki városában, dől el a sorsa. Vasárnap és hétfőn járult az urnákhoz Hódmezővásár­hely népe, míg Szeged, Debrecen, Gyök, Kecskemét, Miskolc és Pécs hétfőn és kedden választott. Mily megnyugtató és földtn£lő az a ne­mes és tiszta kép, amelyet a titko­san választó kerületek mutatnak szemben a nyílt szavazású kerü­letekkel! Egyetlen városban sem fordult elő zavaró mozzanat a sza­vazás rendjén. De épp oly meg­nyugtató és felemelő az a tudat is, hogy a polgárság zöme a titkosan szavazó kerületekben a mai rend­szer ellen nyilatkozott meg túlnyo­mór­észben, így­ legalább remé­nyünk van rá, hogy a július 21-én összeülő parlamentben mégis lesz ellenzéki hang, ellenőrzés és függet­len, bátor vélemény, mikor a nép dolgairól tanácskoznak a törvény­­hozásban. A vidéki városokban lefolyt válaszo­lásról s annak eddigi eredményéről alábbi tudósításunk számol be: Debrecen 29.860 választójából hétfő estig 25.559-en szavaztak le,­­ vagyis 3414- gyel többen, mint 1926-ban A hét külső körzetben , m­ár lezárták a sza­­vazást, innen bevitték­­az urnákat a­­ városházára és négyet kedd délelőtt felbontottak. A négy urnában talált szavazatok a következőkép oszlottak meg: Az­ első urnában: Bethlen 60 (a A sírkőfaragó Elbeszélés, írta Rezek Román A mi falunk, kis temetőjén semmi, de igazán semmi szomorú sincs. Csupa rózsa s égfél­ virág. Ilyen hely a mi temetőnk és mondom, már csak azért sem szomorú, mert Hiroschik sírkő­faragó négyéves leány unokája nyári napsütéskor nevetgélve futkos a sírok közt, a fehér kis macskája meg utána. A macska elől szökdel kékpettyes ru­hácskában a pöttöm kislány és ször­nyen mulat azon, hogy a macska nem tudja elfogni. De ha már mindenről szó esik, ak­kor meg kell említeni azt is, hogy sírkövet, szép keresztet, koszorút sokan tudnak faragni, hanem az öreg Hi­roschik bátyám munkáját nézze meg valaki! Nem is kell messzire fárad­nia. A temető sarkában, mindjárt elől, kis faházikó gunnyaszt, benne a kis műterem. Nagy nem is kell. Négy-öt sírkőről is megítélheti bárki, micsoda művészi kéz dolgozott rajtuk. Sírkő­faragónak csak az a cégtábla mondja túlzott szerénységgel Hiroschikot, ame­lyik ott­­függ- a házikón, no de nim­-, denki jól tudja­, hogy Hiroschik, mű­vész, magam is jól tudom, azért :ije­­szétek róla. Csak rá kell nézni arra Krisztusfejre, amelyen ,­ép­p most doilgö-­ zik,­ akkor, tüstént megvilágosodik min­denki­­előtt az öreg Hiroschik nagysze­rűsége. .-Fehér márváriglápok dombor­mű a.Töviskoszorus fej,behunyt szemű" Krisztus Urunk fej­e. Halódik. És néz­zen rá bár pogány, oly an dalitó fa­ragás­u a fej, hogy a lelketlen könnye is megindul, ha ugyan az Isten végte­len jósága megengedte, hogy a pogány is sírással könnyítsen a bánatán. A fej­ alatt pedig dombormű ke­reszt, de nem ám virágékítéssel, jaj dehogy is, hiszen igazán művészi fa­ragás a kereszthez nem való ilyesmi. A Krisztusfejen megrendelés nélkül dolgozott. Hiroschik, csak úgy ma­­gamagának, bele is adta a lelkét egészen. Ott fog állatii a márványlap időtlen időkig a sírján, ezer ember is megfordul majd előtte s mindenki csak ennyit mond ámulva: . . Hiroschik. Egyszer, munka közben, felsőbb hata­lom, titokzatos erő egészen világosan megsúgta neki: — Ha kész lesz a szobor, akkor meghalsz. Hiroschik megnyugvással tudomásul vette a felsőbb üzenetet és dolgozott.­­De a munka ,nem haladhatott siető­­­­seb, mert közben, mindig 'akadt­­ meg-., rendelés':, sírfeliratok, esetleg' versikék'-; ke'. - .v '- ' v:- ■-■ - / ! - U*! S amint Hiroschik a­­rendeléses mono 'ka végeztével • megint Tovább­­dolgo­­­_­zott á'.iKrisztusfeje.n, ''szinte' b'h'altotta­­. is-hogy-.mire felkészül -vele,­ akkor az­ ő élete is végképp lealkonyuljön. Sok volt. Mennyi kárbaveszett remény a hosszú élete mögött. Uram Isten! Va­laha művész szeretett volna lenni, de falusi sírkőfaragó lett belőle. Elég volt az életből, határozottan elég! Maholnap teljesen kész a dom­bormű, annál jobb. Addig pedig estén­­kint, a Temető­ utca , sarkán,­­ özvegy Safranyikné vendéglőjében három deci bort iszik. Módos gazdák, iparosok járnak a vendéglőbe, elbeszélgetnek, sokszor a vendéglőben kap Hiroschik megrendelést és így halad az idő. De a Krisztus-dombormű megmun­kálása is. Aztán egyszeriben csak kész. És Hiroschik tisztán érzi, hogy most már ő is meghal. Sok volt-e az élet­ből? Hát... várjunk csak, ne siessük el a választ... Nem volt kevés, szót se szólna, ha a kis unokája nem fut­kosna a fehér macskával a sírok kö­zött. De ott játszadozik,­­ezért nem szabad elsietnie a választ... A műteremben mindennap sokáig elnézegette a saját sírkövét. S amint nézte, nézte, döbbenetes hibát v­ett rajta észre: a töviskoszorús, behunyt sze­mű Krisztus Urunknak nem hull a könnye! Már­pedig könny­ nélkül kon­tármunka a dombormű, bárki faragná is. Igen, „igen könny kell! Krisztus : Űrünk,behunyt­ szeméből hullanak alá ■ és örökre­ elérzékenyitik millió-és mil­lió ember- szivet.. Csakis igy érzéke­­nyitik el.. . • Egy nyárvégi szombati napon, dél­­táj­t­­beállít. Hiroschik műtermébe Mol­­dován­ Pál ünneplőbe- öltözötten, rop­pant komolyan­ .

Next