Kis Ujság, 1931. október (44. évfolyam, 222-248. szám)

1931-10-01 / 222. szám

9 Bányászok sorsa 00 ' A bányász felnéz még egyszer az égre, körülnéz az Isten világá­ban, teleszívja a tüdejét egészséges levegővel és azt mormolja: a sze­rencse fele, mielőtt lebocsátkozik a föld mélységébe, hiszen nem tud­hatja, milyen sors éri majd. A föld gyomrába, ahol minden oldalról le­selkedik rá a százszemű halál. A bányász ismeri a sorsát. Azért hallgatag a legtöbbje. Magába mélye­­dő és Istent hivő, mint az olya­nok, akiknek élete sorsa az, hogy állandóan ott laknak a halál pit­varában. Mindig közel érzi magához a ke­gyetlen kaszást. Nem tudhatja, mi­kor ér, melléje, mikor nyújtja ki utána a kezét. Mint a kosdi bányá­szok után, akiknek már csak más­fél óra lett volna a munkaidejük. Rövid másfél óra. És újra felvon­tatták volna őket a föld színére. De ez a másfél óra a végtelenbe nyúlt bele, mert egyszerre csak lá­buk alatt zubogni kezdett a szeny­­nyes áradat és mire magukra esz­méltek, már csak annyi idejük volt, hogy mégegyszer, az utolsó pilla­natban rágondoljanak kedveseikre, az életre, Istenre... Ki tudja, mi minden zajlott, forrt és kavargott bennük abban az utolsó turában. Amikor már tudták, hogy nincs menekvés, mert a víz feljebb és fel­jebb hágott, már a szájukig ért, az­után ellepte őket egészen. A bányát majd megvizsgálják. Kutatni fogják, mi okozta a szeren­csétlenséget, mit kellett volna tenni, mit lehetett volna tenni, hogy ne teljesedjék be az áldozatokon a »bányászsors«. Valahányszor meg­történik a szerencsétlenség, itt vagy amott, ez a kérdés újból felmerül. Mit kellene tenni? Mindent meg kell tenni, ami emberileg lehetsé­ges, védelmezni az emberéletet, ezt az utolsó meglévő javunkat, amit ma valamennyien felteszünk a koc­kára, hogy be tudjuk várni és vé­gig tudjuk küzdeni a bizonytalan holnapot. Hiszen bizonytalan min­den embernek a holnapja, de a bányászé még hatványozottabban az. "Nem volna szabad megtörtén­nie, hogy amikor bekövetkezik a szerencsétlenség, akkor csak sok ki­lométeres távolságból lehessen elő­­keríteni az orvost, mert kiderül, hogy a kétszázhetven bányászcsa­ládnak még orvosa sincsen hely­ben. Olyan üzemnél, ahol fokozot­tabban veszélyeztetett a munka. Az áldozatoknak martírsorsa fölhívja a figyelmet erre és bizonyára gyor­sítani fogja annak a régen sürge­tett kívánságnak a teljesítését, hogy az ilyen kisebb bányáknál is adják meg a bányászoknak legalább azo­kat a jóléti intézményeket, amelyek már kötelezőek a nagyobb bánya- és ipartelepeknél. Ne történhessen meg az, hogy a sebesülteket az or­vos hiányában munkástársaiknak és a tisztviselőknek kelljen az első segélyben részesíteni. A vizsgálat fogja kideríteni, vár­jon emberi mulasztás, vagy az ele­m­ek előre nem látható csapása okozta-e a szerencsétlenséget? Ha mulasztás történt, a bűnösök bűn­hődni fognak. Ha olyan okok idéz­ték elő a csapást, amit nem tud­hatott senki előre, vonják le a ta­nulságot és a bányászkoporsók mel­lett tegyenek fogadalmat, hogy ezentúl még éberebb, még fokozot­tabb lesz a vigyázatosság. Erre kö­telez az emberiség és köteleznek az özvegyeknek és az árváknak hulló könnyei, akiknek már nem adhatja vissza emberi hatalom — az elve­szített kenyérkeresőt, azt, akit a szivük szívdobogva hazavárt... KIS ÚJSÁG Laval a világ nyomorúságának megszűnését várja a berlini békés megállapodásoktól Laval miniszterelnököt és Briand külügyminisztert kedden éjjel röpítette vissza­ a gyorsvonat Párizsba. Ami­kor megjelentek a szalonkocsi abla­kában, az emberek százai pillanatok alatt áttörték a rendőrkordont és vi­harosan éltették az államférfiakat, a békét és a nemzetek megértését. Csak a legnagyobb erőfeszítéssel tehették szabaddá az utat a rendőrök havai­nak és Briandnak, akik zenekar hang­jai mellett vonultak ki a pályaudvar­ról. Végig az útvonalon, amerre a gépkocsijuk elhaladt, lelkesen éltetett az ezernyi tömegekben felsorakozott nép. Lávai egyenesen a minisztérium­ba hajtatott, ahol a hírlapíróknak ezt mondta: — Amikor visszaadtuk Berlinben a német államférfiak júliusi látogatását, az volt a célunk, hogy ezzel meg­könnyítsük a két ország közeledését. A közös gazdasági bizottság meg­alakításával új reménység született és új módszer kerül alkalmazásra.­­ Súlyosak és nehezek a megol­dandó problémák. Ha hozzájuk mérjük mostani megállapodásunkat, akkor ez a kezdeményezés szerénynek látszik, de ítéletet akkor kell majd alkotni, ha már ismerik az eredményt. Mindazok a rendszabályok, amelyek a világ nyomorúságának megszün­tetésére szolgálnak, nagyobb egyensúly felé vezetnek min­ket és megszilárdítják a békét. Ame­rikában minden tőlem telhetőt meg­teszek országom nevében, hogy kive­gyem részemet azokból az új és ke­mény feladatokból, amelyek elé a vi­lágválság állította a kormányokat. A francia-német gazdasági összefogás első látható gyümölcse a közlekedés terén fog mutatkozni. A délamerikai hajózást és a léghajózást egységes módszerrel fogják lebonyolítani a jö­vőben. Ünnepel a 400 éves pataki főiskola . ■ — I ■ I —ta—mummm ■ ■■■ ■■— Az ősi diákváros lobogódíszben fogadta a vendégeket Szerdán kezdődött a 400 éves sá­rospataki református főiskola jubile­umi ünnepsége. Az ország minden ré­széből zarándoklás indult ez alkalom­ból az ünneplő iskolaváros felé. Hat­száznál több vendég, jórészt a főis­kola egykori diákja, érkezett Sáros­patakra, hogy a kétnapos jubileumon résztvegyen. Az egész város boldog lázban van, az utcákon csupa örven­dező, mosolygó ember hullámzik, min­den házon ott leng a háromszínű lo­bogó. Az országos nevű előkelőségek közt már szerdán megérkeztek: Baltazár De­zső dr., Ravasz László dr., Antal Géza dr., Pálóczi Czinke István és Péter Mihály (felvidéki) református püspö­kök, Petri Pál dr. és Szily Kálmán államtitkárok és sokan mások. Délután kezdődött az ünnep, a fő­iskola udvarán. Lassú menetben hozták elő a hófehér új selyemzászlót és az intézet régi, kétszázéves fekete zászlajá­nak másat. A zászló felavatása után a gimnázium második emeletére vonult a közönség és megnyitották a tanügyi kiállítást, majd az iskolakertben lelep­lezték Kazinczy Ferenc, a nagy nyelv­újító, Kazinczy Lajos tábornok 49-es vértanú és Lorántfy Zsuzsanna feje­delemasszony szobrát. Ezután az új angol internátus dísz­termében volt ünnepély. Itt Klebels­­berg Kuno gróf is beszélt és kijelen­tette, hogy tíz éves miniszterkedésének legnagyobb művét a felekezeti béke fenntartásában látja. A szerdai eseményeket műkedvelő előadás zárta be. A jubileum főünne­pe ma lesz. A kurucasszony Elbeszélés, írta Lelkes Nándor József Nagyon hangos volt Sándor báróék lakácsi udvarháza. Sokszor csendült meg már itt a jókedv a mulatós ven­dégek zajától, de ez alkalommal kü­lönösen Sérült volt a hangulat. Ugyan a ház ura, a zsémbes Sándor Gáspár báró ő kegyelmessége néha izgott-moz­­gott, mintha helyét nem tudta volna találni, de azért csak együtt úszott az árral. A lukácsi kastély uráról olyasfélét súgtak-bugtak össze, hogy nagy titokban egy gyékényen árul a labanccal és mintha szívesebben is venné azok látogatását, mint a kuruc­­vendégeskedést. Nő, de a bárónéról épp ennek ellen­kezőjét vélték tudni. Az asszonyt a szíve a kurucok ügyéhez vonzotta. Most is a ház úrnője "lehelte lelkét a mulatságba, " tette elevenné, széles jókedvűvé az egész társaságot. A derült társalgás között a kandalló barátságos melegénél alig vették észre a mulató kuruc tisztek, hogy odakünn csillagos estére fordult már "a ropogós téli idő. Hamarosan előkerültek a mé­csesek is. Egyik-másik tiszt uramékat — a nagy utak fáradalmaitól — egy­másután kezdte meglepni a buzgóság, egy-két órai pihenő után néztek. A ház urát pedig a gazdaság gondozója foglalta le. Végre csak a daliás tiszt, Tajnay Pál uram maradt a vendég­asztalnál a bárónéval. Akkor a báróné halkan igy szólt: — Ide legyen vigyázással kegyelmed, Tajnay uram. Olyanféle írástudó em­ber kegyelmed, szaladja csak át ezt az ákombákomos levelet. A minap egy staféta hozta Nagyszombatból férjem uramnak Starhemberg Maximilián ge­nerálistól. De sietséggel legyen vele, nehogy megcsapjanak. A kuruc tiszt bizonyos szakértelem­mel a mécsesek világánál gyorsan át­vizsgálta a báróné keble alól előkerült levél tartalmát, amelyben pedig Star­hemberg Miksa gróf tábornok udva­riasan és bizalmasan adja hírül Sán­dor Gáspár báró excellenciájának, hogy­­bizonyos élése rekvirálása végett ha­dával arra fog szállani és igy maga is által jön karácsony táján. Bizony különb örömhírt a kuruc tisztnek aligha okozhatott volna valaki. Szinte lázasan kezdett lüktetni a szive, szemei­ élénken csillogtak. Egész uj kedvre hangolta a levél tartalma. — Kegyelmed érje fel ésszel, hogy ezt csak kegyelmednek adom hírül; kegyelmed pedig cselekedjen. — Értem méltóságodat, — hálálko­dott a kuruc tiszt, miközben a báróné apró keze után nyúlt, hogy azt meg­csókolja. Kéz kézbe került és eközött szemei­ket is egymáson feledték. A kuruc tiszt szemeiből azt lehetett kiolvasni, hogy ez az asszony nem­csak kuruc asszony, de szép asszony is. — Méltóságod angyali jóságu perszó­­nája lesz az én pátrónám ott is! — volt a találó válasz a gyöngéd figyel­meztetésre. — Leszek kegyelmednek a pátrónája a Nagyságos Fejedelmüknél és a m­él­­tóságos Főgenerális Bercsényi uram­nál, ha megcsapja kegyelmed portá­jával a Starhemberg generált; aztán ... bizony, hogy én is meggrátiázom kegyelmedet. — Mint méltóztatik méltóságod a grátiát? A "bárójáé "némi habozás után adta Az amerikai Denverben kedden a vá­ros különböző pontjain hat bomba robbant fel. Az egyik egy templomban robbant, de csak anyagi kárt okozott, emberéletben nem esett kár. A lakos­­ságot ez a tömeges bombarobbanás annyira megrémítette, hogy többezer ember nem merte az éjszakát lakásá­ban tölteni, csak meg a feleletet, nem minden el­fogultság nélkül. — Ha elfogja kegyelmed a Starhem­berg bagázsiát, egy... ha pedig kézre­­keríti őt magát, három csókkal ju­talmazom meg. Járjon kegyelmed sze­rencsésen ... Tajnay uram most meg az iránt győződött meg, hogy nemcsak szép asszony a báróné, de kemény kuruc asszony is. Starhemberg az előre jelzett időben csakugyan megérkezett Lukácsi­a. A kurucok »fortélyosan« cselekedtek. A falvak népét rendre kilakoltatták és lábasjószágaik és élelmiszereikkel mind beljebb költöztették Starhemberg előtt, úgyhogy az kénytelen volt mind to­vább, csaknem Nagytapolcsány­ig ha­tolni seregével az eleség végett." És csak erre vártak a kurucok. Mikor már jó mélyen beengedték a kelepcébe, egyszerre nyakába fordul­tak. Starhemberget a saját hintájában fogták volna el, ha idejekorán egyik vezetéklovára nem ugrik és a nagy kavarodás között a kiséretével együtt sebesen el nem vágtat. Nagy baj volt ez Tajnay uramra. Két csókot vesztett rajta. De pótolta hamarosan. Nemsokára rá ugyanezt a Starhemberg Miksa tábornokot sa­ját bátyja, Starhemberg Guidó főhad­vezér szeme láttára ejtették foglyul hallatlan vakmerőséggel a kunb­ok­. Hogy a báróné kegyenc kuruc tiszt­jének, Tajnay uramnak keze közre­játszott a dologban, az kétségtelen. Nagy része lehetett neki Starhemberg elfogatásiban! Nemcsak a dicsőség be­vitette, nemcsak az adott ígérete köte­lezte, de az ígért jutalom is. Hogy megkapta-e, hol és mikor ment értük, azt nem örökítették meg. De mintha valahol olvastuk volna, hogy­ ezt a nyalka kuruc tisztet érdemen kívül, valakinek kitűnő ajánlására, a fejede­lem még különös kegyeibe is fogadta. , 1931 október 1 A hatos bizottság több követség megszüntetését sürgeti A hatos bizottság, melynek Teleszky János az elnöke, ma délután megjele­­­nik a külügyminisztériumban és a költségvetés egyes tételeit fogja felül­vizsgálni. A külügyi tárcánál jelentő­sebb megtakarításokat akar elérni az albizottság egyrészt egyes követségek megszüntetéséből, másrészt pedig a külügyi szolgálat észszerűbb és gazda­ságosabb ellátásából. Értesülésünk sze­rint a követek túl magas fizetését és pazar autótartását is erősen kifogá­solják a bizottság tagjai. Az állami gépgyár beolvad a Ganz-gépgyárba? A 33-as bizottság hatos albizottsága a kereskedelmi tárca költségvetésének felülvizsgálatánál megállapította, hogy a fogyasztási terület csökkenése miatt az állami acél- és gépgyáraknál ked­vező üzleti eredmény nem mutatható fel. Megoldásul a beolvasztás gondo­latát vetette föl Szakkörökben megállapították, hogy a legtöbb érintkezési pont a Gan­z­­gépgyár és az állami gépgyár között áll fenn, mert ez a két nagyüzem számos hasonló cikket állít elő és már ezen az alapon is régebben felmerültek a szoros együttműködésre vonatkozó tervek. Más kérdés természetesen, hogy a kormány mennyire teszi magáévá a bizottság javaslatait. Egyébként október első felében in­dulnak meg az idevonatkozó tárgya­lások. Bombamerényletek egy amerikai városban

Next