Kis Ujság, 1931. november (44. évfolyam, 249-272. szám)

1931-11-01 / 249. szám

9 Irányzat: a régi Bethlen István miniszterelnök le­mondása óta sokan és sokszor gon­doltak arra, vájjon hogyan érintik a volt miniszterelnököt azok az ese­mények, amelyek távozása óta a nemzet életében lejátszódtak. A ki­váncsi közvélemény most megkapta a választ egy külföldi újságon, a Deutsche Allgemeine Zeitungon ke­resztül, amely Bethlen István gróf­nak egy nyilatkozatát közli. Az új­ság munkatársa meglátogatta a mi­niszterelnököt és elmondja a lap­ban mindazt, amit hallott tőle. Bethlen István gróf kijelentette,­­hogy távozása óta sok ostobaságot írtak róla össze-vissza«, azután rá­tér a mai helyzet bírálására és azt­­mondja, hogy a jelenlegi kormány­­ mindenben abban a szellemben dol­­­­gozik, amelyet a régi kormányzattól­­ átvett. A hajó halad előre, már ameny­­nyire ez a mai nehéz­ időkben le­hetséges, de az irány, a belpolitikai és külpolitikai tekintetben a régi maradt.« Bethlen tehát úgy látja, hogy a hajó, már mint az ország ,hajója előre halad. Csak az a kár, hogy a hajóűr túlságosan meg van terhel­ve. Lefelé húzzák és állandóan el­­­sülyedéssel fenyegetik a szörnyű ter­hek amelyekről bőséges tájékozódást kaphattunk a Népszövetség kikül­döttei által készített jelentésből. Megtudhatta ebből az ország, ha addig nem érezte volna az elvisel­hetetlen terheken keresztül, hogy az előző kormány több mint négy­ezer millió adósságnak a hátraha­gyásával vonult vissza. Azt is mondja Bethlen István gróf, hogy a világválság volna az egyedüli magyarázata minden baj­nak. Az ország azonban teljesen tisztában van vele, mennyit kell fölírni ennek a világválságnak a ro­vására és mennyi terhet jelentettek a fölösleges üzemek, a mammutfize­­tések, a fölösleges kiadások, a fény­űzés, és mindaz, ami ellen a tíz esztendő alatt oly sokszor tiltako­zott az ország lakossága, ami miatt a végsőkig kellett megterhelni az egész nemzetet — és amiről úgy látszik megfeledkezik a volt minisz­terelnök, amikor kijelenti, hogy az irányzat maradt a régi. A nemzet azonban azt mondja erre: nem. Az irányzat nem marad­hat a régi. Új irányzatnak kell el­következnie és pedig olyan irány­zatnak, amelyiknek a programját egyetlen egy mondatban lehet ösz­­szefoglalni. Az új irányzatnak elvi­selhetővé kell te­nnni az életet az or­szág lakossága számára. Az új irányzatnak ezt a siralomvölgyet a termelőmunka számára kell újra elfoglalni. Az új irányzatnak lehe­tőséget kell teremtenie, hogy a­ dol­gozni akaróknak ne kelljen sorfalat­­ állniuk az irgalom kenyeréért. Az új irányzatnak ki kell nyitni annak a bizonyos egészséges háznak a kapuját, amelyet valamikor Bethlen István gróf ígért be ennek az or­szágnak a debreceni nagy prog­rambeszédében, amikor azt mon­­­­dotta, hogy a kormányzat célja fel­építeni az egészséges házat, azt, amelyikben mindenki meg fogja tudni alapítani magának a boldog és reményteljes életét. Bethlen István gróf adós maradt az országnak az egészséges házzal. Sőt ellenkezőleg. Rogyadozó, kidüh­­­bedült viskót kapott itt örökségül a nemzetnek minden ira-fia, olyat, amelyiket minden oldalról elnye­léssel fenyeget az áradat. Az irány­zat tehát nem lehet, a régi­ ir i­ány­­zatnak meg kell változni. A hajót át kell irányítani a legsürgősebben más vizekre. Mert azt már megta­nultuk a bőrünkön, hogy a régi irányzat hová vezetett. KIS ÚJSÁG Győr városa nem számolt el 530.000 pengő állami adóval -1 ——mm­mmm­­­mi. Meglepő feljelentés a város vezetősége ellen Az államkincstár Győr város veze­tősége ellen az ottani ügyészségen fel­jelentést tett, mert a város 530.000 pengő beszedett adót nem szolgáltatott át. Szauter polgármester a különös eset­tel kapcsolatban a következőket mon­dotta: — A följelentés megtörtént, a tények azonban, amelyeken ez alapszik, vitat­hatók. Győrnek ugyanis a különböző minisztériumoktól nagyösszegű­ követe­lése van. Például a népjóléti minisz­tériumtól kórházi ápolási díjak meg­térítése fejében olyan követelése van a városnak, amely körülbelül megegye­zik a visszatartott adó összegével. Mi többször sürgettük a követelések visz­­szatérítését, minthogy azonban ez nem történt meg, a város kényszerhelyzet előtt ál­lott, hogy vagy megfizeti az állam­nak az esedékes adóösszegeket, vagy ezt az összeget követelése fe­jében visszatartja és kifizeti a vá­ros részére dolgozó iparosokat. Mi az utóbbit választottuk, mert ezt követelte a győri iparosok és kereske­dők rendkívül súlyos helyzete. A további fejlemények elé nagy ér­deklődéssel néznek. Berki Gyula nagybetegen fekszik édesanyja siklósi lakásán .■ " mi ■0 Érthetetlen módon terjedt el öngyilkosságának és halálának híre Pénteken este megdöbbentő hír járta be az ors­zágot, amely arról szólt, hogy Berki Gyula országgyűlési képviselő, a parlament egyik legmunkásabb és leg­értékesebb tagja hirtelen meghalt. A Kis Újság a hírt szombat reggeli szá­mában közölte, de ekkor még sem mi, sem mások nem tudták megállapítani, hogy mi igaz a híresztelésből és ki bocsátotta szárnyra. Vasárnap azután tisztázódott a rej­tély, kiderült, hogy a híresztelésből egy szó sem igaz: Berki Gyula él és csupán az tör­tént, hogy súlyosan megbetegedett és most is betegen fekszik sik­lósi lakásán. Pénteken éjjel, amikor Berki Gyulá­ról ezek a hírek elterjedtek, az embe­rek képzelete gyorsan működni kezdett és sokan már arról beszéltek, hogy a képviselő öngyilkosságot követett el. Természetesen ebből sem igaz egy szó sem. Berki Gyula, aki nagyatádi Szabó Ist­ván leghűségesebb barátja és munka­társa volt, Baranya megye szolgálatá­ban kezdte pályafutását. Sok üldöz­tetésben volt része a kommunista rém­uralom idején, különösen pedig a szerb megszállás alatt, ahol a magyarság el­lenállását szervezte. Nagyatádival együtt ő is tagja lett a kormánypárt­nak, lassan kint belátta azonban, hogy Bethlen nem hajlandó megvalósí­tani a kisgazdák igazi programját. Ki is lépett a pártból, csakhamar azonban újra kibékült Bethlenekkel. A legutolsó választások idején a sarkadi kerületet felcserélte a nagyatádi kerü­lettel. Nagy küzdelem árán jutott be ekkor a képviselőházba. Úgy látszik, a nagy választási harc megviselte idegze­tét, mert Berki ez idő óta úgyszólván alig szerepelt a politikai életben. Orvosának tanúsága szerint régi gyo­ Karambol Elbeszélés, írta Heller Alfréd A Reform főgimnázium igazgatója elgondolkozva fordult ki házuk kapu­ján és egyenesen nekiment egy arra menő fiatal lánynak, még­pedig olyan szerencsétlenül, hogy szegény kislány egész hosszában végigvágódott a föl­dön. Az igazgató kétségbeesetten állott meg a szerencsétlenül járt gyermek mellett. Uram atyám, most mit csi­náljon? Odafordult, hogy fölsegítse. A kislány testszínű selyemharisnyát vi­selt és ... teremtem, ha most valami ismerős erre jönne és meglátná a gimnázium szigorú igazgatóját ebben a helyzetben! Végre nagy ügyetlenül sikerült a szerencsétlenül járt jószágot talprasegí­­tenie. — No, ne sírjon hát! Megütötte ma­gát? Két könnyben úszó, nagy, barna szem nézett szemrehányóan a zavarában vér­vörös igazgatóra. A szemrehányó pil­lantás azonban nagyon hamar változott mosollyá a gyönyörű barna szemek­ben és az igazgató negyedóra múlva boldogan folytatta útját. Hogyisne! Kalandja van! Életében először! Szom­baton találkozni fognak a bájos Eri­kával. Mert Erikának hívják. Hogy milyen Erika, az nem fontos. Elég az, hogy bájos, szép és fiatal és szomba­ton találkozik vele. A leánygimnáziumban csodálkozva látták, hogy a mord, szigorú igazgató, aki az érettségin elnökölt, szokat­lanul vidám és mosolygó képpel állí­tott be a vizsgára. No, a mai nap talán jobban sikerül a­ szegény érett­ségizők számára, mint a tegnapi. A tegnap érettségizett tizennégy lány kö­zül ugyanis kilencet buktatott el a szigorú elnök. Az osztályfőnök kiszólította az első négyet. Két név elhangzott, aztán kö­vetkezett a harmadik: — Erika Stolberg... Az igazgató is­ csak félfüllel halj­­a fejét az Erika név hallatára. És­­csakugyan az! Erika Stol­erg, az ijedt, nagy barna szemek tulajdonos­nője, a kis Erika, akivel az utcán ösz­­szeütközött, az állott ott a Katedra előtt és vidám pillantással nézett a megrökönyödött elnök úr szemébe. Az igazgató úr csak felfüllel hall­gatta az első két lány feleletét. Min­den erejére szükség volt, hogy önural­mát megőrizze. Szerencsére a tanári kar túlságosan el volt foglalva az érett­ségi kérdéseteket, hogy a közrettegés­nek örvendő elnök úr előtt szégyent ne valljanak, hogysem bárki is ész­revette volna az igazgató úr zavarát. Az a választási küzdelem, amely most folyik a pest megyei Albertiirsán, példátlanul áll az alkotmányosság tört­­énetében. Két jelölt indult a kerület­ben: Marton Béla földbirtokos, egysé­­gespárti és Kemenczey János kisgazda, független kisgazdapárti.. . Minthogy az ország egész területért tilos a gyűlés, fölmerült a kérdés: mi történjen Albertiirsán? A belügyminisz­t­­érium arra a különös álláspontra hel­­yezkedett, hogy a gyűléstilalom a vál­­asztási gyűlésekre is kiterjed és nem­­ adott engedélyt gyűlések tartására az­ albertiirsai kerületben, így hát a jel­­öltek még programbeszédet sem tud-­ nak mondani. És a választók szavazni fognak, anél­­kül hogy tudnák, mit akarnak a je­löltek. Végül Erikára került a sor. Az igaz­gató szórakozottan figyelte a karcsú fehér ujjakat, amelyek a krétát ves­zették. Micsoda badarságokat h­­ött össze ez a kislány! Hiszen ennek sej­í­telme sincs a számok tudományától! És a tanárnő? Miért nem szakítja félbe? , • — Köszönöm, elég, — szólt közbe. — Kérem a következőt. A következő feleletére éppen úgy nem figyelt, mint az első kettőére. Csak akkor hallgatott oda, mikor me­gint Erikára került a sor. Szegény igazgató úr, soha életében nem állott még ilyen közel a guta­­ütéshez. Pedig Erikának jelesen érett­nek kell lennie. Nem engedheti meg, hogy kis barátnője csalódjék benne, hiszen nyilvánvalóan várja, hogy se­gítsen rajta. Hát segített is. Hosszas fejtegetésbe fogott Vergilius, a nagy latin költő erős, élettel teli kifejezései­ről, a versek hibátlan üteméről, ami­nek az lett a vége, hogy a tanári kar, elragadtatva az igazgató úr gyönyörű érettségi feleletétől, egyhangúan jelesen érettnek nyilvánította Erika Stolberget. És Erika meg is érdemelte ezt. Mert akinek ilyen ragyogó ötletei vannak, hogy hetekig tartó kétségbeesett biflá­­zás helyett odaáll az igazgató úr háza elé és szándékosan összeütközik vele s igy biztosítja az igazgató barátságát és jóindulatát a vizsgán, az igazán megérdemli, hogy érettnek, sőt jelesen érettnek nyilvánítsák. 1931 november 3 morbaja és kínzó fejfájásai újultak ki, gyakran gyötörte az álmatlanság és­ a teljes kimerültség érzése. Ezek a körülmények késztették arra, hogy két héttel ezelőtt elhagyja budapesti laká­sát és távol a nagyvárosi élet zajától, édesanyja siklósi házában húzódjon meg. Gondos orvosi kezelés mellett és csa­ládja szerető körében itt pihen most Berki Gyula, akiről ilyen teljesen ért­hetetlen és alaptalan szomorú hírek terjedtek el. Annyi bizonyos, hogy a képviselő nagyon beteg. Hosszú pihe­nésre van szüksége és így még sokáig nem vehet részt a politikai küzdel­mekben. Pedig éppen most lenne a legnagyobb szükség az okos, megfon­tolt és a kisemberek gondját-baját eny­­nyire szívén viselő közéleti férfiakra. A világsszes népeihez fogri­ a magyar reformátusok Nagy jelentőségű ünnepi üléssel fe­jezte be négynapos tanácskozásait a református országos zsinat. A befejező ülésen Dókus Ernő mon­dott beszédet, majd Görömbei Péter­ nagykállói lelkész terjesztett elő hatá­rozati javaslatot, hogy forduljon a zsi­nat a­­Tág összes népeihez, hassanak oda, hiígy a trianoni szerződés miatt széttört magyar református egyház is­mét egyesülhessen. Itt említjük meg, hogy a reformáció 114-ik évfordulóját impozáns ünnep­séggel ünnepelte meg az ország pro­testáns társadalma. Hogy választ Általira?

Next