Kis Ujság, 1931. december (44. évfolyam, 273-296. szám)

1931-12-01 / 273. szám

Halló... Amerika! 0© Halló . Amerika... Th­ ijcSS .­­ szólalt meg «■££?&. isg St js?. r r„térSSn“.fS Urak hozzájuk a ssa^sd' il'th­aSru^SmaS !i;,UUcr«és a zenekarból, mm.ha St&SVValaUelköhmte® magát végyeMalE„it 'holánk. KfT mlgy^ SoSkba. Aratta SgStTS?, l”ÍclkS"«ít « 1 teneercn túlról 5S “‘S^s S ** közepén. Iczái­t sorom /' ITaSffil’elkülötüitidí.ck. .^ tSrfene—,m i£ kórtSötüV xnádekt diadalma ■u* Jóit a keresztül es ölelte ^tudásnak, ^ldt Hurának mindene!­tjgjum akkor? Sor Magarov J^mSt'fűhaimauaama Sva vágy -niakarva - g ismerőn egybe fogta a lelkeket, b léjük harsogta: d.adai mégis £ Cnt rég’ hallatszanak a zörejek, mi­ntho­lyositja a kartatalm­a aAmsS látóhatárt még vitt . S eSknak, Jellegek gomolyo­n,,j. fi­ el fog jönni a hajnalnas S’ elfog következni az igazi ku urának a diadala, ez fogja cd rajzolni az emberiség egere a kib k illésnek a szivárványhidjat Has 'r^sfd'tadarméglSaf'Tk, U'3atlSam NeVk beszél U '„Ott felénk a magyar szó túl Fu-pánról a rettentő, szédítő ta\ sá°ból Az emberi agyvelőnek ez csodája megmérkőzött a lezárt­­ l írókkal, a lecsapott sorompokk foowerekkel rosszindulattal es ' hoT. a tarást kötélü* * tatain ''S'm'g'jelkép,. a holnapnak­­ ez lesz az elő igazsaga. Megszüntették a kerületi főkapitányságokat, kevesebb lesz itt közigazgatási járással A 33-as bizottság hétfői ülése két olyan kormányrendelettel foglalkozott, amelyek a belügyi tárca költségvetésé­ben némi megtakarítást vonnak ma­guk után. Az egyik rendelet kimondja, hogy megszünteti az öt kerületi rendőr­­főkapitányságot, még­pedig a budapestvidékit, szegedit, debre­cenit, székesfehérvárit és szombat­helyit s hatáskörüket a budapesti főkapitány­ságra ruházza. A rendőrségi szervezet­nek ez az egyszerűsítése 200 ezer pen­gő évi megtakarítást tesz lehetővé. Az őrszemélyzet, a detektívek és az al­tisztek létszáma változatlan marad. Szterényi József báró az igazságszol­gáltatás, a rendőrség és a csendőrség szervezeti vá­llzlalásaival s­emben nagy óvatosságot ajánlt. A személyi és va­gyonbiztonság érdeke­ megköveteli, hogy ezeknél az intézményeknél ne csökkent­sék a létszámot. Keresztes-Fischer bel­ügyminiszter kijelentette, hogy a rendőrszemélyzet akasztásáról szó sem­ lehet. A főkapitányság összevonásával csak a fogalmazói kar létszámában történik némi csökkentés. A másik rendelet öt főszolgabírói járás és három szolgabírói kirendeltség megszün­tetéséről, továbbá a járásorvosi létszám csök­kentéséről szól. Az így felszaba­duló tisztviselőket a megüresedő főszoba­­bírói állásokba oszthatja be az illető vármegye főispánja, a járásorvosokat pedig a megüresedő orvosi állásokban véglegesen elhelyezheti. Ezzel az egy­szerűsítéssel összesen 96 ezer pengőt takarítanak meg. Kállay Tibor a járások további ösz­­szevonását kívánja és a csonka várme­gyék kérdését is megfontolásra ajánlja. Ragaszkodjunk a hagyományokhoz, de ez nem jelenti azt, hogy több tisztviselőt tartsunk, mint amennyi feltétlenül szükséges a vármegye adminisztrációjára. Esterházy Móric gróf szerint még sok olyan járás van, amelyet meg le­hetne szüntetni. Erre nézve a várme­gyéktől vár javaslatot. A csonka vár­megyéket is össze kell vonni. Ezután a bizottság elfogadta a két rendeletét. Ki lesz az új országos vidéki főkapitány? A kerületi rendőrfőkapitányságok megszüntetése után országos vidéki fő­kapitányt f­og kinevezni a kormány. Mint értesülünk, vagy Ghiczy Tihamér debreceni, vagy Ferenczil Tibor szom­bathelyi főkapitány veszi át az újon­nan szervezett állást. Szalán József sze­gedi,­ Tellér Gyula székesfehérvári és Éllássy Sándor budapestvidéki főka­pitányt vagy nyugdíjazzák vagy más szolgálatra osztják be őket. Egyetlen rendőrtisztet, rendőrt, detektívet és al­tisztet sem fognak elbocsátani a meg­szüntetett főkapitányságoknál. Ezek is más beosztást kapnak. Új választást és a kisembereknek védelmet követett Eckhardt Tibor Miskolcon Vasárnap délelőtt a miskolci Korona­szálló nagytermében mintegy négyezer főnyi hallgatóság előtt beszámoló be­szédet mondott Eckhardt Tibor, Mis­­koc város független kisgazdapárti kép­viselője. Beszédében a Bethlen-rendszert os­s­torozta, majd a Károlyi-kormány poli­tikájára tért át és tiltakozott az ellen, hogy a megtakarítások során hozzá­nyúljanak a legkisebb fizetésekhez és nyugdíjakhoz. Az ellátatlanoknak — mondotta­­— a hitbizományokon és nagybirtokokon kell megélhetést terem- A szőke csoda Elbeszélés, írta Sztrókay Kálmán A »Nincs már hely esm­ű asztal­társaság békés és már ártatlan öreg urai a negyedik korsónál tartottak, mikor valaki fölvetette azt a kérdést, hogy kinek volt életében a legcsúfo­­sabb kudarc a nőknél? — Ezt a versenyt én nyerem meg. — jelentette ki Ákos méltóságos és nyom­ban hozzáfogott a történethez. Süldő legény koromban volt. Mond­juk Kanizsán. Augusztus elején érkez­tem meg, mint a pénzügyigazgatóság­hoz frissen kinevezett segédfogalmazó és első este nagy unalmamban nem tudtam egyebet csinálni, mint elmenni a cirkusz bemutató előadására. Vidéki városban, ahol egy árva lelket sem is­mer az ember, nehéz lett volna oko­sabbat kitalálni. A cirkusz is aznap érkezett, nekem is az volt az első napom, szinte illendőségnek vettem, hogy meg kell ismerkednünk. Úgy látszott, mindegy volt. A kávé­házban sem unatkoztam volna jobban, mert bizony a műsor első fele alig érte el az utcagyerek-publikum nívóját. Hanem aztán! Aztán egyszer csak megjelent egy fehér ló. Körülnyargalt szügyébe sze­gett fejével a porondon s a következő pillanatban — senki sem vette észre, honnan pattant elő — a hátán termett egy szőke csoda. Feszülő trikó, ki­bontva lebegő gyönyörű sárga haj, csillogó fekete szempár és amellett akrobata-izmok, gumirugalmasság és hihetetlen vakmerőség. A programon Adél grófnő, műlovarnő néven szere­pelt és az egész közönség minden egyebet elfelejtett a cirkusznak az ő száma után. Fergeteges taps harsogott fel és­­ oly bájos pukkedlivel köszönte meg a sikert,­­hogy az ember szeretett volna odaszaladni és összecsókolni ki­pirult pofácskáját. Mondanom sem kell, hogy rögtön beleszerettem. Otthagytam a nézőteret és a cirkuszkocsik fénytőit pár hatos­sal megvesztegetve, megtudtam, hogy Adél grófnő a mamájával együtt van a truppnál és a mama igazi sárkány­ként vigyáz a lányára. Ez természetesen csak olaj volt ná­lam a tűzre. Annál inkább, mert két nap múlva a város egész aranyifjú­­sága szintén szerelmes lett a meg­közelíthetetlen művésznőbe és olyan verseny indult meg a kegyeiért, ami megbotránkoztatta az egész várost. Sajnos, a nagy ostrom eredmény­telen volt. Még csak meg sem tudott senki sem ismerkedni a szőke csodával. Úgy ragadt a mamája hozzá, hogy egy pillanatra nem maradt egyedül. S a mama a legridegebben visszautasított minden közeledést. A cirkusz két hétre tervezett ven­dégszereplése vége felé közeledett és beláttam, hogy cselekedni kell. Elő­adás után odaálltam a kocsijuk elé az-­­­zal az eltökélt szándékkal, hogy ott rostokolok akár reggelig, de elcsípem a grófnőt. Pont éjfélkor világosságot vettem észre. A következő percben kilépett a kocsi ajtaján egy elegánsan öltözött úr. Fejébe vágta keménykalapját és fütyörészve indult a város felé, nyil­ván diadalának büszke tudatában. Megkövülve álltam és bámultam utána. Ez hát az a híres megközelít­hetetlenség? Vájjon ki lehetett az a szerencsés fickó? Amikor már tud­tommal én egyedül maradtam a po­rondon, akkor egyszerre kiderül, hogy­­ a bestia megcsal! Szégyenkezve, dühösen indultam ha­zafelé, valami rettenetes bosszún törve a fejemet. Nem tudtam kies­­e­ni semmi érdemeset, így hát megelégedtem azzal, hogy reggel levelet küldtem a mamá­nak, figyelmeztetve őt. Lovagiatlan és csúnya dolog volt ez a levél, amit azonban enyhített az, hogy aláírtam a nevemet és vártam az illető úr se­gédeit. A segédek helyett egy lovászgyerek keresett fel délután. Levelet hozott Adél grófnőtől. A levél igy szólt: Kedves Uram! Ma este játszunk itt utoljára. A számom után legyen szives, jöjjön a kocsinkhoz. Kelletlenül bár, de elmentem­. Min­denfélére gondoltam. Hogy ő bontotta fel a levelet. Hogy az illető akar ösz­­szeakaszkodni velem. Hogy ő hatódott meg végre... Szóval elmentem. A mama várt és legnagyobb csodál­kozásomra igen barátságosan. — Rögtön jön a lányom, — mondta és hellyel kínált meg a szűk kalitká­ban. A szőke csoda valóban belépett pár pillanat múlva. Végtelen bájjal nyúj­totta felém kezét, de elkapta, amikor zavaromban meg akartam csókolni. Elkapta és ugyanazzal a kézzel le­rántotta fejéről a szőke hajat, illetve a parókát. És megszólalt rendes férfi­hangon. Most jutott csak eszembe, hogy a hangját tényleg nem hallot­tam még soha. — Látásból ismerem önt már. Na­gyon kedves volt a levele... Ne hara­gudjék rám ... Higgye el, nehéz sze­rep a jó nőimitátor szerepe. Csak éj­szaka, amikor mindenki á­ssuk, akkor­ merek rendes ruhába öltözködni és­­ levegőre menni. Ha úgy tetszik, ma , este együtt lumpoltun­k­egyet, jó? tei­­. A Károlyi-kormány minden jó i­sz­ándoka megtörik azokon a képvisel­­­ikon és minisztériumi embereken, akik a nagyvállalatok igazgatóságában ülnek. Amíg a képviselői és tisztvi­selői összeférhetetlenséget komolyan nem szabályozzák és az álláshalmozá­­sokat nem szüntetik meg, addig hiába­való minden törekvés. Eckhardt Tibor nagy lelkesedéssel fogadott beszéde végén a titkos vá­lasztójogot és a becsületes új válasz­tást követelte. A hadikölcsönsegélyeket MÉMial ki kell utalni Teleszky János a 33-as bizottság hét­fői ülésén napirend előtt szóvátette, hogy a népjóléti minisztérium nem tudja kifizetni a megállapított hadi­­kölcsön-segélyeket, mert a pénzügymi­nisztériumtól­ nem kap átutalást. A tisztviselői fizetések, nyugdíjak és hadi­rokkant segélyek melett a hadikölcsön­­segélyeket kell elsősorban kifizetni — mondta Teleszky. Amíg nem orvosol­hatják gyökeresen a hadikölcsönösök sérelmeit, legalább a segélyeket kap­ják meg. A pénzügyminisztérium kép­viselője” nem volt jelen az ülésen és így csak később fog válaszolni a fel­szólalásra. Elutazott a szovjet kü­ldöttség ,­apestről Vasárnap utazott el Budapestről az a szovjet küldöttség, amely az orosz­magyar cserekereskedelem érdekében tárgyalt a hivatalos magyar körökkel. Itt tartózkodásuk alatt több fővárosi gépgyárat és villamossági vállalatot tekintettek meg, minthogy elsősorban gépeket és villamos berendezéseket akarnak venni, néhány mezőgazdasági cikken, zsíron, hasított sertésen, élő állaton és egyebeken kívül. Cserébe szenet, fát, olajat és különböző vegyesé­szeti cikkeket akarnak adni. Buda­pestről Bécsbe utazott a küldöttség, útközben azonban kiszállt Győrött és megtekintette a vagongyárat. Az orosz kiküldöttek nyilatkozata szerint az eddigi tárgyalások­ kedvezően haladtak.

Next