Kis Ujság, 1932. március (45. évfolyam, 49-72. szám)

1932-03-01 / 49. szám

KIS ÚJSÁG 1932 máacíus A szakadék ©© Szakadék, választja el a milliós uéptömegeket a taktikázásban ful­dokló parlamenti élettől. Mikor ve­szik észre, hogy ezt a szakadékot nem lehet áthidalni a szavak zuha- Lagával, akármennyire hangsúlyoz­zák is ezek. hogy elkövetkezett vég- re-valahára a tetteknek az ideje. A tavasz, az áhítozott megújhodás már a kertek alatt jár, a fagyos föld­ben már mozdul az élet a tavasz elé. A keserves, a szörnyűséges ín­séges tél után sóvárogva várja min­den épkézláb ember a tavas I és azt remélte, hogy mire beköszöni, akko­rára uj, céltudatos, célravezető nnin- katerv nyomán fog itt felpezsdülni az uj élet. A nemzőImentő munka. Helyette azonban még mindig csak sopánkodások, sóhajtozások, sürgeté­sek, hogy valaminek lenni kell. va­laminek történnie kell. A vezető po­litikusok bevalljak_ maguk is. hogy igy nem mehet tovább. Veszélyeztet­ve van a nemzet étele, a nép széles rétegei nem bírják tovább a mai helyzetei. A gazdasági élet minden vonalán béklyóbakötöttség, haldoklás és pusztulás. A beismerések nyomán azonban nem látjuk a cselekvéseket. Azt mondják, hogy a munkánaknem holnap, vagy holnapután, hanem még ma, azonnal meg kell indulnia. De csali mondják. Az elhatározó lépés azonban nem történik meg. Folyik a nagy hangverseny, mindenki tudja, hogy ezt vagy azt kellene tenni, de hol vannak a cselekvésre kész. bá- torlelküek? Azt mondják, igy nem mehet to­vább. Ezt azonban már beláthatatlan idő óta halljuk és ment tovább min­den — lefele a lejtőn. A megsiratott néptömeg rágja az ínség kenyerét, elhagyatottan bandukol a munkanél­küliségnek szörnyű utján és: álmél- kodva látja, hogy ebben az utolsó órában a hivatott vezetők még min­dig; a tanakodásnál tartanak. Eszünké jut az a bizonyos.-Laszáp nevezetű, nyitraivánkái derék lelkész, aki tót létére mindig magyarul pré­dikált és ezt mondotta egy Szent István-napi prédikációjában: »Tavat besziltem Szent István királról. Az­óta nem történte semmi... Ami azt illeti, elég régen, beszél­getnek itt már a tennivalókról: :>Csak az a kár, hogy azóta nem történte semmi.* gon nhu« annyi szabadság, mint a nem szabad és nem független Ma­gyarországon volt. Odáig jutottunk, hogy ma már csak fehér asztalnál lehei nyilatkozatokat tenni. Pedig a vidéki néptől ivem kell félteni ezt az országot, sőt a budapesti munkásság is hazafias és csak akkor veszti el telki egyensúlyát, ha elfogyott a kenyere és munkája. A g'iiztlaközünségnek azt az adóssá­géi, amit 32 pengős búzaár mellett csinált. S 10 pengős búzaár mel­leit, 12 százalékos kamattal kell visszafizetni. (.ehetetlen,-.'hogy..csak a pénz maradjon érintetlen szentség ebben az országban akkor, amikor vagyonok és értékek om­lanak össze. Csak* annvit követelhe tnek az adóstól, amennyi értéket kapott. A külföldi hitelezők sem követelhetnek tő­lünk olyan értékeket, amikkel nem ren­delkezünk. ei kell fogadniuk búzánkat, borun­kat, állatunkul. Az adóztatásról, majd a kurlelkérdés- rőt beszélt ezután és kijelentette, hogy nem ellensége a gyáriparnak, de ellen­sége a kizsákmányolásnak. A nagy tetszéssel fogadott szavak után a többi képviselő is nyilatkozott. Dél­után a szomszédos Vaskút községbe mentek a képviselők, ahol Péter János pártelnök üdvözölte ökot. \viradonyhan Hegymegi Kiss Pút kép­viselő vett részt a iüggetleu kisgazdapárt vacsoráján. Kívüle Nanássv Imre, a sza- bolcsmegyej szervezet elnöke és Albrecht Ferenc, a kerület volt képviselőjelöltje beszélt. Földesen most alakult meg a független Kisgazdapárt. Kör Hely esi Géza, a bi- Itarnagybajomi kerület pártjának elnöke 700 kisgazda előtt fejtegette a párt­programot. Vallás- és osztálvkülönbségi nélkül mindenkit Gaal Gaszton táborába] szólilöU; v-' A szabadságjogokra figyelmeztették vay főispánt a debreceni beiktatáson Hajdú megye és Debrecen város hétfőn iktatta be hivatalába Vav László bárót, az uj főispánt, aki Bethlen. István gróf Vasárnap riépes értekezletet tartott a ceglédi égységespárt. Dobos Sándor párt­elnök azt a kérdési terjesztette elő, mi­lyen álláspontot foglal el a párt Erdélyi Aladár országgyűlési képviselőnek a kor­mánypártból való kilépésével szemben. Sjri csend követte az elnök felhívását, amelyet Kukta Béni. a megalakult füg­getlen kisgazdapárt uj elnöke tört még. hangoztatva, hogy Erdélyi Aladár kilé­pése jó alkahmu szolgálhatna, arra, hogy Cegléden megalakítsák az egységes pol­gári frontot úgy, hogy az egységes párt testületileg csatla­kozzék az ellenzékhez. Hittel' Miklós azt kívánta, hogy tárják be. előbb Erdélyi Aladár elhatározását. Hunyadi Ferenc" helyeselte a Kukta Béni áltat Fölvetett gondolatot, de egyelőre — úgymond —- maradjunk pártokon kívül. Bezzegh Ernő és Piubint János hasonló értelemben szólaltak föl. Ezek után az elnök megállapította, hogy a ceglédi egységespárt helyesli kép­viselőjének a pártból való kilépését és kimondja a helyi egrségsspárt föloszlását. de egyelőre néni csatlakozik egyik ellen­zéki párthoz sem és mini párionkiruli ellenzéki párt folytatja működését. Kukla Béni a gyűlés után úgy nyi­latkozott, hogy a párt határozatát ideig­lenesnek tekinti és azt hiszi, hogy a párt teljes egészében a független kisgazda- párthoz csatlakozik. A bajai kisgazdák gyűlése Mióta gyüléstiLalom van az országban, a független kisgazdapárt minden vasár­nap más és más vidékén tart olyan összejövetelt, amely szigorúan láí'sa- dalmt formák közt "zajlik le. Az elmúlt vasárnap Baján rendeztek párluapot, amelyen Gaal. Gaszton, Kun RélárÁníSá István. Sauerbom, Káröivy; Mojzes Já­nos, Dinnyés Lajos, Láng Léhárt kép­viselők. Vass Sándor pártigazgató és Lel- bach Oszkár, a párt volt hajai képvi­selőjelöltje vett részt. A vendégek tiszte­letére adott társasebéden Gaat Gaszton beszélt elsőnek. — Az időknek egészen különös fordu­lása kelleti ahhoz, — mondta, — hogy a szabad és független Magyarorszá­és Károlyi Gyula gróf hívének vallotta magát. Behatóan foglalkozott gazdasági kérdésekkel. Debrecen közgyűlésén Hegymegi Kiss Pál képviselő kifogásolta a föispáni in­tézmény fönntartását, majd szokatlannak mondotta, hogy Kossuth városában, a demokr a tik us D ebrecenben a városi tényezők meghallgatása nél­kül Vay László báró lelt főispán. Nem akar ünneprontó lenni, csak az el­len tiltakozik, hogy a föispáni székből a kormány támogatására hívta fel a pár­tokat. A beszéd nagy vihart keltett. Az egységespártiak erre eláll -l kiáltottak. Hegymegi Kiss azonban folytatta és fi­gyelmeztette a főispánt, hogv Debrecen­ijén jobban vigyázzon u szabadságjo­gokra. mini líiliarmegy ébert, mért azokat Debreeenhrn nem lehet meg­nyirbálni. Állandó lárma közben bjrálta a főis­pán beszédéi, aki röviden azzal felelt, hogy nem szólított föl senkit a kor­mány támogatására. II pápa lÉkrnkl iniolt a mai itt példátlan ínségéről A pápa vasárnap este egy boldöggá- avatási por befejező ülésén beszédet mondott, amelyet rádión is továbbítot­tak. A pápa szólott a mostani idők nagy erkölcsi és anyagi ínségéről is, amely talán példátlan a történelemben s amely három alapvető bajra : a kevélységre, a kapzsiságra és az élvezetvágyra vezethető vissza. Megáldja mindazokat, akik a mostani súlyos időben szűkölködnék. Megáldja az összes nemzeteket és különösen a tá­volkeletnek azt a két nagy nemzetét, amelyekre aggodalommal tekint ma az egész világ. Áldásával gondol azokra, akik Oroszországban, Mexikóban és Spanyolországban különleges okokból lelki szükséget szenvednek. Pápai áldá­sába zárja azokat is, akiknek kezében nyugszik a nemzetek sorsa. hogy az isteni kegyelem mindenütt felébressze az uj keresztény életet ,j4Uí ■«ioe>®®®®®©epns®Eis ' HU Nyugalomba vonni a széfcesfehflH^ tiszti főügyész. Kisteleki KárölyMpH Székesfehérvár tiszti főügyésze, aki lRt^Pclal áll a város szolgálatában, megrongálódott ■egészségi álta|K)ta miatt a jövő héten adja be nyugdíjaztatási kérelmét. A megüresedett tiszt­séget áprilisban töltik be. Ezidő szerint N'agv Zsigmond dr. helyettes főügyész és Schraölfz József dr. ügyvéd pályáznak. Az öreg Marci Elbeszélés, irta Rezek Román Hát bizony falun is'történnek igen nagy dolgok, teszem azt, hogy a Marci kanász menyeeskelányának kisfia szüle­tett. No, kutyateringettét, ez aztán öröm 1 Csapták is olyan mulatságot, hogy az öreg Marci a hivataláról is meg­feledkezett. Máskor hajnalban telitül­költe a falut, most meg, a keresztelő utáni reggelen, kilenc óra tájt is hiába biztatja a felesége. Marci elneveti magát és pattint az ujjával . — A hévatal? De onokám se született még sohse, igaz-e? Erre aztán a nagyeszű kanászné se tud mit felelni, csak örül szörnyen. Onoká- juk született, — lám, így szereti őket az Isten. Hanem hát egy szó, mint száz, indulni kell. De nem ám csak amolyan kurtán-íurcsán. Hogyisne ! A muzsikus cigány mirevaló? És Marci komoly hi­vatal idején, utcán is két szál cigánnyal huzattá a fülébe, de csak a jegyzőék házáig. A jegyzőné tekintetes asszony kint áll a kapuban és neveti az örege . Meg se látszik Marcin, hogy egész éjsza­ka mulatott, táncolt, csak nagyon jó­kedvű. — Jaj, de türelmetlenek már a hízók, Marci bá ! — Mán csak tessék megbocsátani, tekintetes asszony, kicsinyég elidőztem. Roppant tisztességtudással kezet csó­kol a jegyzőnének: — De mondok, most már a hévatal a legelső. — Aztán szép-e a fiú? — Hogy szép-e? A rózsa se szebb. És vagy generális lesz belőle vagy minisz­ter. A tanítónő tekintetes asszonynak is cldicsekszik Marci az unokájával, aztán már itt is, ott is kitárulnak a kapuk. Megjött Marci a keresztelőről, hát nyitni kell az ólakat frissen. Röf, röf, hármá- val-négyével sietőznek a kocák, hol in­nen, hol onnan. Rózsaszínűek, szürkék, meg sok-sok malac, fekete disznó is akad; bezzeg a Kaporéit kandisznója már csak nagyurasan lépeget. Nini, hogy reng a tokája, hja, igen-igen, fiata­labb kéne, hát addig még elsátálgat egy csöppet. Igaza van. Marci különben is úgy véli. hogy mindenkinek igaza van. Oly aranyos a jókedve, hogy megölelné az egész világot. Végre kiér a faluból. Tréfás szellőcske lengedez, ami jót tesz Marci fejének: kicsit hüti, liütögeti. Piros bort is ittak az éjjel, egy, két, három literrel, az ilyen portékától pedig nem igen nyughatnak másnap a gondolatok. Neki pedig igen nagyok a tervei az onoka körül. Hiszen mi tagadás benne, az idő kereke nagyot fordult: a kanászság ma már —■ igaz-e — nagy gazdagság, a sokféle járandósá­got számon se tudja tartani. Fordulni ugyan fordult az idő kereke, de csak egyet. Mert ha oda is elfordul a nagy­eszű anyjukom sürgetésére, hogy a ka- nászság hévatal legyen, amelyiknek kö­szönés jár minden olyan embertől, aki­nek nincs hévatala akár gazdaember, akár boltos, akkor abban a szempillan­tásban örökre elsimul minden baj ezen a kövér, gazdag világon. Az onokának hadd járjon ki a gazdagság tetejébe hévatal, köszönés, rang is ! Ilyen gondolíitokban úszik Marci. A konda ietér az országúiról, könnyedén feljut egy szelid dombra, onnan le és a messzeségben már ott zöldül haragos színével az erdő. Pedig hát dehogy ha­ragszik : teli van makkal. Ezt jól tudják a disznók, amiből nyilvánvaló — véli Marci —, hogy a sertés a legokosabb állat a világon. Annyi szent, hogy sok embernél sokkal okosabb, mert sohasem haragszik. Mire való is az? Eljutnak az erdőszélig, ott aztán akár le is fekhetnék Marci, hiszen a két fia is vele van, de nem úgy verik ám acigányt. Jó kanásznak ezer a gondja. Ismer min­dért fürge malacot, hát még az öreguras ártányokat. Aztán, ha legokosabb állat is a disznó, de a legkényesebb is. Olyan könnyen megbetegszik, akár valami kisasszony. És ami a legnagyobb hiba: nem tud beszélni. Csak kókadozik, ét- vágytalankodik, aztán se szó, se beszéd, örökre elnyujtózik. ilyen bajok ár­mánykodnak a hivatal körül és Marcit épp azért szereti mindenki, mert soha ki nem fogy a gondoskodásból. Lám, most is, kialvatlan és zákányos fejjel sorra szemléli a sertéseket mind és mivel­hogy meg van elégedve, hát rágyújt, még csak most és körültekint. Felhőtlen az ég, süt a nap, és amint Marci néz, nézelődik, két-három puska- lövésnyire egy másik konda tűnik fel, a szomszéd falubeli. Annak Hajbók And­rás a főkanásza, ugyanaz a Hajbók, aki­vel tizenöt év óta gyülölségben él. Vala­mi zsebórán vesztek össze. Végigmérték akkor egymást, szörnyű, fekete gyülöl- séggel. de holmi sebes tapintásra, vagy, ments Isten, késre nem került a sor. Marci nézelődik. Hajbókot nem látni- Hát ha nem látni, akkor majd meg­keresi. — Esvány, — szól az egyik fiának — átmék Hajbókhoz. Egy kis eligazitani- valóm van vele. Vigyázzatok a gvesz- nókra. Megy, megy az öreg, odaér t másik kondához. Hajbók vadrózsabokor alatt heverósz subán, pipaszó mellett. És amint Marci egyre közeledik. András fölkel fektéből. Vájjon mit akar a nagy ellenség? — Adj isten! — köszön tíz lépésre Marci. Barátságos a hang, hát András szívesen viszonozza. Marci kezet nyújt. Ilajbók elfogadja és két öreg. kérges kéz egymásba kapcsolódik. Szép dolog ez nagyon. — Mondok, elgyüvök hozzád, -Andris, mivelhogy igen meg vagyok elégedve a dolgok állapotjával. Onokám született. — E mán nagy dolog. Hallottam róla. — A legislegnagyobb ! — ;javít And­ris vélekedésén Marci. — Ott csintalan­kodtam reggel kilenc. óráig. Nevet és a subájából öblös I orosüve- get húz elő: — De mondok, ez a piros bor még csintalanabb, no, csak Andris, huzz belőle. Hajbók szeme megcsillan, hát ez csakugyan a legislegnagyobb dolog : bé- kiilni jött a nagy ellenség! Iszik-iszik András, aztán Marci társal- kodik az italallal. Leülnek. — Ilyen a világ, — mondja Hajbók — ilyen. Elhallgatnak, mert András azt akarja ezzel mondani, hogy ha a haragból bő­Cegléden feloszlott az egységespárt és egyelőre pártonkiviili ellenzéki marad Nagy erővel folyik a kisgazdák szervezkedése Gaal Gaszton és Hegymegi Kiss Pál a szabadságjogok helyreállítását követeli 2

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék