Kis Ujság, 1932. április (45. évfolyam, 73-95. szám)

1932-04-01 / 73. szám

9 Főváros és vidék Csak nemrégiben történt, hogy gaz­daküldöttség járt a budapesti pol­gármester hivatalában, figyelmeztet­ve s egyben kérve a főváros vezető­ségét, hogy végre-valahára vegye már észre, hogy Tápió mégis csak köze­lebb van a magyar fővároshoz s a fő­város lakosságának a gyomrához, mint akár Hollandia, akár Olaszor­szág. Ezzel nem akartak mást el­érni a pestkörnyéki kisgazdák, mint­hogy terményeiknek legalább is azt a jóindulatú támogatást biztosítsák, mint amit a külföldről lehozott ter­mények élveznek. Ha meggondoljuk, milyen ridegen kezelik a behozatal kérdését még a velünk rokonszenvező államok is, megértjük a kisgazdák köré­nél. Nemcsak indokoltnak, de túl sze­rénynek találjuk a kívánságukat, amikor egyenlő elbánással is be­érik, holott joguk volna ugyanazzal az igénnyel fellépni, mint amellyel az osztrák gazdák szorítják ki az osztrák piacokról a közös megegye­zés ellenére a magyar terményeket és állatokat. Nem igen mondhatnék, hogy e té­ren a főváros valami különös sze­letettel és megértéssel kezelte volna a gazdaérdekeket. Csak nemrégiben parázs vita folyt, hogy vájjon bejö­hetnek-e a kisgazdák a főváros te­rületére s behozhatják-e tengelyen terményeiket, hogy a korai órákban maguk árusíthassanak a közvetítő kereskedelem árdrágító bekapcsolása nélkül? A főváros előtt fontosabb­nak látszott az utcák tisztasága, mint akár a gazdák, akár a lakosság élel­mezési érdeke. Mindezek után egészen váratlanul jön a tudósítás, amely arról értesít, hogy a főváros mégsem olyan kö­zönyös a vidéki érdekekkel szemben, mint ahogyan az látszik. Ha gazda­sági kérdésekben, a rideg üzleti szem­pontok talán lazítják is a kapcsola­tot vidék­ és főváros között, de poli­tikai téren annál nagyobb az össz­hang és a kölcsönös megértés. Ezt a felfogást tükrözi legalább is az a minden tekintetben ünnepélyesnek mondható rendkívüli közgyűlés, amelynek egyetlen tárgya volt csu­pán, még­pedig a vidék politikai jo­gainak az érdekében. Ezen ú1 közgyűlésen a főváros min­den pártja egyhangúlag foglalt ál­lást az általános titkos választói jog mellett. Ebben a határozatban Budapest szíve dobbanását érezzük a magyar vidék felé, amely mindig csak a mos­tohagyerek sorsát élte eddig, akár gazdasági, akár politikai előnyökről volt is szó. Budapest egy nemes moz­dulattal elhárítja magától az első osztályú polgárság megbízhatósági bizonyítványát és egyenrangúságot kér a vidék józan, becsületes és szor­galmas népének is. Ha ez a­ kérdés nem is Budapest állásfoglalásán fordul meg, de mégis súlyát és jelentőségét nem szabad lekicsinyelnünk. Ez az állásfoglalás, ez az ünnepélyes, minden pártokat egyesítő határozat a legszebb és leg­nagyobb elégtétel annak a vidéki és falusi polgárságnak, amely tíz éven keresztül minden erőfeszítő munká­jával, áldozatkészségével, türelmével sem tudta lemosni magáról a /­/«/­­bizh­atatlanság és politikai éretlen­­ség« bélyegét. Budapestet önzőnek és rideg nagyvárosnak szokták feltün­tetni, amelyet a magyar vidékhez csak az állatokat és terményeket szál­lító teherkocsik kötik. Ez az állásfoglalás, ez az ünnepi határozat mást mond. Azt mondja, hogy Budapestnek érző szive is van s hogy kiváltságos helyzetében nem felejtette el, hogy minden nagysága és minden ereje a vidékből táplálko­zik, amely évszázadok viharaiban tett bizonyságot hazafiassága mellett s amelyet csak politikai eltévelyedés bélyegezhetett másodosztály imák és megbízh­tt­a Vámunk, Köröspark­ KIS ÚJSAG mmmammmam A hódmezővásárhelyi ínségesek ehetetlen hazája az újra megnyílt képviselőház előtt Viharos jelenetek közt tárgyalták a kisemberek sérelmeit Egyhónapos szünet után csütörtökön újra megkezdte tanácskozásait a képvi­selőház. A zsúfolt ellenzéki padsorokkal szemben feltűnt, hogy a miniszteri bár­sonyszékek üresek maradtak. Alm­ásy László elnök bejelentette, hogy a barcsi mandátumot a közigazgatási bíróság Ulain­­Ferencnek ítélte, illetve Görgey József mandátumát megsemmisítette. Napirend előtt Amlah­ázi-Kasnya Béla (ellenzéki)­­szólalt fel elsőnek. A biztosí­tások valorizációjával kapcsolatban ar­ról beszélt, hogy az infláció idején 125 millió pengő nemzeti ajándékot adtak a biztosító intézeteknek. Százezer dollárokat vihetnek ki a bizto­sítók külföldre, amikor kis sikereket száz dollárokért elfognak. Az Első Ma­gyar Általános Biztosító igazgatóságában öt volt miniszter ül: Berzeviczy Albert, Harkányi János, Teleszky János, Popo­­vics Sándor. Zichy János, a felsőház és alsóház tagjai közül összesen nem ke­vesebb, mint 107 foglal helyet a biz­tosítók igazgatóságában. Ennek árát a közönség adja meg. Kun Béla­­ független kisgazda felszó­lította a kormányt, hogy a gazdákat szabadítsa meg a kamatuzsorától és az­­ árdrágítástól, majd az Altruista Bank eljárását ismertette egy hódmezővásár­helyi parcellázással kapcsolatban és a kormány védelmét kérte a kisemberek számára. ..Meneszteni kell a törvényho­zásból a kartelérdekek szolgálóit. Ezután a Ház óriási felháborodása közisén mon­dotta el, hogy a Pulik­a konkollyal kevert pesut küldött a hódmezővásárhelyi ínsé­geseknek. A Futura további fenntartására nincs szükség. Nagymennyiségű denaturált bú­zát szállított ki a Falura az akkori földmivelési miniszter háta mögött Bécs­be, ott olcsón ,eladta, hogy a magyar állattenyésztők nyakára hizlalhassák a marhát Ausztriában. A végső összerop­panás veszélye fenyegeti ezt a nemzetet. Meddig hisz’n­ kormány a kartelek ke. báránya? Felkiáltások a baloldalról: Halljuk a miniszterelnökön Mi van a programmal ? Gyurgly Emil földmivelési miniszter nyomban válaszolt. A maga részéről is megállapította, hogy visszaélés történt­­ lód­mező­vásárhelyen. A búzamintát nem abból a vagonból vették, amelyet a Fu­tura odaszállított. Kőszénpor és más anyagok voltak a vagonban. Utasította Hódmezővásárhely polgármes­terét a visszaélés megvizsgálására. Eré­lyes megtorlást ígért. Hangsúlyozta, hogy nem a halogatás embere és ahol nem lát tisztességet, ott erélyesen jár el. Szeder Ferenc (szociáldemokrata) a csendőrségnek a vidéki szocialista szer­vezetekkel szemben való föllépését tette szóvá olyan éles kritikával, hogy az el­nök úgy őt, mint a közbeszóló szocia­lista képviselőket többször rendreutasí­­totta, Peyer Károlyt pedig, aki durván megsértette Ernyey Istvánt, a mentelmi bizottság elé utasította. Mikor végre helyreállt a rend, Károlyi Gyula gróf miniszterelnök állt föl és beterjesztette a Németországgal és Franciaországgal kötött kereskedelmi egyezményt, továbbá a költségvetés első félévéről szóló számvevőségi jelentést és az ország közállapotairól szóló kormány­­jelentést. Ezután az elnök azt javasolta, hogy április elsején tartsa a Száz legközelebbi ülését, amelyen az uzsorajavaslat kerül napirendre. Buchinger Manó szociáldemokrata azt javasolta,­ hogy a választójogi re­formmal foglalkozzék a Ház. Zsindely Ferenc egységes pártja után Hegyi­egi Kiss Pál független kisgazda­ az elmúlt egy hónap alatt végzett munkát kérte számon a kormánytól, amely — sze­rinte — tehetetlenül áll az ország álla­potával szemben és intézkedéseiben nem az adózók, hanem a nagybankok érde­keit szolgálja. Az egyik minisztériumban súlyos panama volt, amelyet meg kell to­rolni-Gyökeres rendszerváltozásra van szük­ség — mondotta végül. Orbán Gáspár (egységespárti) felszólalása után az el­nök napirendi indítványát fogadták el és az ülés véget ért. Élesen támadják Jardieut az olaszok, mert a hátak mögött tárgyal az angol kormánnyal A jövő hét közepén, szerdán vagy csütörtökön kezdődő dunai konferencián mind a négy európai nagyhatalom ve­zetői részt vesznek. A francia kormány enyhíteni igyekszik azt a kincs benyo­mást amellyel Berlinben MacDonald és Tardieu miniszterelnökök előzetes ta­nácskozását fogadták. Azt írják a su­galmazott párizsi lapok, hogy Anglia és Franciaország egyetértő politikájára azért van szükség a dunai kérdésben, mert erre a két államra hárul majd első­sorban az ínséges középeurópai or­szágok megsegítése. Tardieu magával viszi Londonba Flandin pénzügyminisztert, aki tovább marad ott és Bidlow német külügyi ál­lamtitkárral és Grandi olasz külügymi­niszterrel fog tanácskozni. Tardieut ugyanis a küszöbönál­ó francia válasz­tások hazaszólítják Londonból, ahol csak egy napot tölthet. Olaszországban nagy meglepetést keltett, hogy Tardieu előzetes meg­állapodást akar kötni az angol kor­mánnyal a többi hatalom háta mö­gött. Illetékes olasz körökben hangsúlyoz­zák, hogy Olaszország nem érdemelte­­ meg Franciaország részéről ezt a bizal­matlanságot ,amely kijátszásnak látszik. Tardieu eljárása­­könnyen kudarcba f­a­á­laszthatja a dunai konferenciát. Az olasz apák fölemelik szavukat az­ intri­kák el­en és azt mondják, hogy a du­nai kérdést minden érdekelt ország közreműködésével kell megoldani. A prágai és a bukaresti páriament csütörtökön feltűnő melegséggel fog­lalt állást a dunai blokk mellett. A csdi pártok vezetői hangoztatták, hogy Csehországnak szüksége van a Dunamedencére, amely ősidők óta fenn­őd­ő gazdasági kapcsolatokat teremtett. Csak a kommunista szónok lát fran­cia csapdát a tervben, amellyel tovább is ketrecben akarja tartani Németorszá­got. A román pénzügyminiszter pedig azt mondta, hogy először a nagyhatal­maknak kel megegyezni és csak azután indulhatnak meg a­ tárgyalások a dunai államok között. A Tardieu-terv pénzügyi előnyei voltaképpen sokkal nagyobbak, mint a gazdasági előnyök. Ehhez még hozzátette is pénzügymi­niszter, hogy Románia elsősorban olcsó hitett vár a dunai összefogástól. A du­nai államok gabonát eladó országok, tehát be kell várniok, míg a gabonát vásárló államok megegyeznek egymás­sal. Az én becsületes nevem... Elbeszélés, írta Kellér Dezső Mártával egy zsúron ismerkedtem meg. Nem tartozom a koránjövők közé, ez­úttal is elkéstem, teljes számban luhíl­­tam együtt a társaságot. Akinek tehe­tett, bemutatkoztam. Aztán magam is részt vettem a társalgásban, szerényen és félszegen, csak néha-néh­a vetettem közbe egy ártatlan megjegyzést. Később kezdtem unatkozni. Sehogyan sem tudtam beleilleszkedni a­ vihogásba, az éretlen incselkedésbe. Kifogást keres­tem, hogy minél előbb elszabadulhas­sa­k. Ekkor vettem észre Mártát. A kályha mellett ü­t egyedül és ár­ván. Keresztbevetett lábbal nyúlt el a plr­s fotelben és fejét karjával átfon­va, bámult a plafonra. Úgy elvonatkoztatta magát mindentől és mindenkitől, mintha nem is itt, a zsongó társaság kellős kö­zepén, hanem valahol 41 tengerparton, egy sziklacsúcs peremén ülne. Odamentem és bemutatkoztam: Sugár Lajos. — duruzsoltam fo­gaim között... 2. Másnap délben a Ligetben találkoz­tunk. Előbb nagy zivatar volt. Mi barátság­talan felhők még ott gomolyogtak fe­jünk felett és mi kart karba fűzve to­pogtunk a süppedő, felásott talajon. Ke­veset beszéltünk, inkább hosszú, meleg pillantásokat váltottunk, amelyek után Márta lehunyta szemét és mélyen lé­­lekzelt... — Márta. — csaptam le rá hirtelen és ahogy a nevét kiejtettem, halkan és valami nagy rajongással, a hangom szinte fütött a melegségével. — mondja, Márta, ikerei? _*.■ ■ | A < ■ Nem felelt. Csak rám nézett nagy fe­kete, ábrándos szemével és megszorította a kezemet. A karomba kaptam és megcsókoltam. Nem védekezett, csak gyengéden tovább tolta simuló vállamat és kislányos, lá­zas, reszkető hangján sziszegte: — Pista... Pistukám... 3. Késő este volt, mikor Mártától elbú­csúztam. Én még sokáig kóboroltam és mig a kihalt, sötét mellékutcákat rót­tam, agyamban egyre zakatolt a kér­dés, amire nem találtam feleletet: várjon miért szólít engem Pistának? Talán nem jól hallotta a nevem? De hiszen elég érthetően mutatkoztam be... Talán csak ártatlan tévedés volt? Vagy lehet, hogy... Hiába próbáltam elzavarni az előreto­lakodó kínzó gondolatokat, azok folyvást átcikáztak agyamon és én leírhatatlan féltékenységgel gondoltam egy férfire, egy Pistára, "aki bizonyára komoly szere­pet játszik Márta életében. Igen, csak erről lehet szó, rá gondolt, mikor kar­jaim között remegett, a csókom őt jut­tat­ta eszébe... Pista... Pista ... Egyszerre megértettem az összes re­­gényn­ősöket, akik gyilkolni tudtak fél­tékenységükben ... 4. De miért is nem világosítottam fel rögtön, mikor először vette ajkára a Pista nevet, hogy ez végzetes tévedés, engem Lajosnak “h­ívnak, ez az én be­csületes nevem, így szólít mindenki és igy vagyok elkönyvelve az élet rubri­káiban ... Azóta csak Pista vagyok számára és nincs szivem megmondani, hogy Lajos ,a hevem.A Talán vége szakadna a tündén élet­nek, a szerelemnek, a kedves ligeti sé­táknak? fia megtudná, hogy Lajosnak hívnak, biztos kiábrándulna belőlem... Már a szülei is ismernek. Mikor elő­ször léptem át lakásuk küszöbét és a két kedves öreg előtt összecsaptam a bo­kámat, hogy bemutatkozzam, azok egy intéssel véget vetettek a ceremóniának. — Felesleges itt minden formaság,­ mondta a mosolygó maga. — mi már úgy ismerjük magát, mintha a fiunk lenne... Sugár Istvánról sokat be­szélt a kinyom és ön most úgy áll előttünk, mint a ház régi, kedves ba­rátja .. Tehát nekik is az a véleményük, hogy István a nevem. A lányuktól örökölték a nevemet. Egyébként láttam a szülőkön, hogy tetszem nekik és szívesen hozzám adnak a lányukat. És­­egy napon igy nevetett felém a mama: — Engedje m­eg, hogy röviden csak Pistának szólítsam. — Örömmel, asszonyom ... Eltemették bennem a Lajost... 6. Véget akartam­ vetni ennek a visszás helyzetnek. Éjszaka felriadtam á momból és el­ül­l a szívem verése, ha arra gondol­tam, hogy mi lesz, ha kiderül, hogy Lajos vagyok? Életemnek egy homályos foltja van a Lajos­­iév, csak azt meg ne tud­ják ... Nem birtam­ tovább ezt az életet... Elhatároztam, hogy én is szakítok a Lajos névvel... Beszereztem kü­önböző vegytintákat és elkezdtem hamisítani... Én, aki még az adóbevallási kérdő­íveken sem hazudtam soha, most egyre- 1932 április 1

Next