Kis Ujság, 1932. július (45. évfolyam, 144-170. szám)
1932-07-01 / 144. szám
ki Élesen támadta Pallavicini Dombóváron a mult rendszert Pallavicini György őrgróf pártonkívüli ellenzéki képviselő szerdán beszámolót mondott Dombóváron. Kilenc ellenzéki és három kereszténypárti képviselő kísérte a kerületbe. Minthogy népgyűlést nem engedélyezett a hatóság, közébédet tartottak, amelyen több ezren voltak jelen. Pallavicini éles beszédben támadta az elmúlt rendszert, amelyről azt mondta, hogy az soha többé nem támadhat föl, mert a nemzet nem hihet azoknak, akik megcsalták. Elnevezték magukat — mondotta — keresztény-keresztyén kisgazda- és polgári pártnak, de ami az elsőt illeti, nem törődtek a keresztény erkölcsökkel, hanem tűrték, hogy felburjánozzon a panama, a polgári szabadságot elnyomták a kisgazdáik pedig kijárók voltak. Károlyi miniszterelnök azt kérdezte a minap: mit értenek egyesek a rendszer alatt? Erre azt felelte, hogy rendszer alatt azokat érti, akik lefogják Károlyi kezét, mert tudják, hogy Károlyi meg akarja tőlük tisztítani a közéletet. A nagy tetszéssel fogadott beszéd után Friedrich István szólalt fel, új szabadságharcot hirdetve a párt zsarnokság,a 2 Károlyi felajánlotta a kormány lemondását A kormányzó teljes bizalmát nyilvánította és felkérte Károlyi Gyula grófot, folytassa a megkezdett munkát Károlyi Gyula gróf miniszterelnök felajánlotta lemondását a kormányzónak, aki azonban rendkívül meleghangú kéziratban arra kérte, hogy maradjon továbbra is hivatalában. A kormányzó kézirata ezeket tartalmazza: Kedves gróf Károlyi! A magyar királyi minisztériumnak a mai napon felajánlói lemondását nem fogadom el. Amidőn a múlt nyáron válságos viszonyok között, ritka hazafias önfeláldozással megalakította kormányát, meghatározott feladatok elvégzésére vállalkozott. E feladatoknak immár eleget téve arra az elhatározásra jutott, hogy helyét ezzel elhagyhatja. Az egymást követő, valóban nehéz elhatározást igénylő kérdések megoldásánál, amelyek a kormányzat elé tömörültek, lelkes fáradozásukat a lehetőségek keretein belül siker kísérte. Elértük azt, ami a mai kivételesen nehéz viszonyok között rendkívüli erőfeszítést és körültekintést igényel: az államháztartás egyensúlyának és fizetési eszközünk értékállandóságának biztosítását. Azadéma, amidőn a külföldön egyik napról a másikra életbevágó érdekeink kerülhetnek döntés alá, a nemzet egységének kifejezésre juttatására fokozottabb mértékben van szükség. A minisztériumot a legteljesebb bizalmamról biztosítva, arra kérem tehát Önt, hogy az ország érdekeinek teljes súlyát átérezve, továbbra is vállalja miniszterelnöki tisztének ellátását. Kelt Kenderesen, 1932. évi június hó 30. napján Horthy sk., gróf Károlyi Gyula sk. A miniszterelnök eleget téve a kormányzó óhajának, lemondását viszszavonta és továbbvezeti az állam ügyeit. Emlékezetes, hogy annak idején, amikor Károlyi Gyula gróf a kormányalakításra vállalkozott, ezt bizonyos feltételhez kötötte. A feltétel az volt, hogy amint kitűzött feladatát elvégzi, visszaadja a megbízatást. Ez be is következett most, hogy az új költségvetés parlamenti tárgyalását befejezték és a kormányelnök az államháztartás jövő évi helyzetét biztosítottnak látta, beadta lemondását néhány csoportjával : Hunyady Ferencékkel és a független kisgazdapárt több vezető emberével. Komoly formában tárgyaltak arról, hogy milyen feltételek mellett hajlandók belépni a kormányba. Ezek a tárgyalások, bár nemhivatalosak voltak, már az év elején annyira Károlyi Gyula gróf ellen ingerelték az egységes pártot, hogy a miniszterelnök a béke kedvéért kénytelen volt szakítani azzal a tüntető barátsággal, amelylyel az első időkben a keresztény párttal szemben viselkedett. A tavasz elején bekövetkezett szakítás annyira menynyire leszerelte a hatalmára kényesen féltékeny egységes pártot, amikor azonban egyes kereszténypárti és polgári ellenzéki politikusok titkos tárgyalásai újra megélénkültek, az egységes párt is fegyverbe sorakozott, hogy körömszakadtig védelmezze pozícióját. A kormányzópártnak ez a nekibuzdulása különösen kapóra jött az ellenzéki (főleg független kisgazdapárti) vezetőknek, akik úgy vélték, hogy a nagy többségében még mindig bethlenista egységes párttól játszva el lehetne idegeníteni Károlyi Gyula grófot, aki azután kénytelen volna a polgári ellenzéket is maga mögé vonni, hogy a keresztény párttal és más pártcsoportokkal megfelelő többséget alakíthasson. Nosza, meg is indult a harc, amelynek kimondott célja volt éket verni a kormányelnök és a kormányzópárt közé. Közvetlenül a cél előtt állott már a mesterien rendezett politikai háború, maga Pesthy Pál, az egységes párt elnöke jelentette be az elégedetlenek értekezletén, hogy nemsokára kenyértörésre kerül a sor és Károlyi lemond, amikor egyszerre csak megjelent a színen Bethlen István gróf és figyelmeztette híveit, hogy pillanatnyilag csak az ellenzéknek kedvez a párt és a kormány harca. Erre a figyelmeztetésre lábhoz kerültek a fegyverek, ismét szent lett a béke s a nagy reményekkel eltelt ellenzéki pártcsoportok — Hunyadyék és Gaal Gusztotiék — egyelőre nem tehettek mást, mint — egyesültek. Hogy azután meddig tart Károlyi Gyula gróf kormányzása és meddig lesz szent a számtalanszor megújított béke Károlyi Gyula gróf és az egységes párt között? Erre a kérdésre alighanem egyedül Bethlen István gróf tudna csak válaszolni . Kik akarták megbuktatni a Károlyi-kormányt? A politikai világban már hetekkel ezelőtt ez az egyetlen kérdés érdekelte a politikai világot: mikor mond le Károlyi miniszterelnök? Képviselők, felsőházi tagok és újságok valamennyien erre vártak feleletet és izgalmak közben tárgyalták, ki jöhet Károlyi Gyula gróf után? Kombinálták Gömbös Gyulát, Keresztes-Fischer Ferencet, Bethlen István grófot, Zsitvay Tibort, csupán egy lehetőségről feledkeztek meg: Károlyi Gyula grófról. Jobboldalon, baloldalon, az egységes párton és az ellenzéken egyöntetűen az volt a vélemény, hogy Károlyi nem tarthatja tovább magát, mennie kell, sőt akadtak olyanok is, akik csaknem esküvel merték fogadni, hogy Károlyi Gyula gróf már el is juttatta illetékes helyre a kormány lemondását. És aztán nem történt semmi. Nem hogy Károlyi Gyula gróf ment volna el, hanem egyetlen bársonyszék gazdája alatt sem ingott meg a talaj. A mai kormányzói kézirat után a közvélemény joggal lehet kiváncsi arra, hogy honnan, merről is fújt hát a kormánybuktató szél, kik voltak azok, akik a kulisszák mögül olyan mesterien tudták rendezni a játékot, hogy Károlyi és az egységespárt között szinte végleges szakításra került a sor? Mert tagadhatatlan, hogy az elmúlt hetekben valóban voltak olyan napok, amelyeknek bármely órájában bekövetkezhetett volna a kormány végleges lemondása az egységespártnak immár nemcsak hideg, hanem egyenesen ellenséges magatartása miatt. Mi okozta ezt az ellenséges magatartást és mi vetett véget neki? Ez az a kérdés, amelyre a felelet mélyen belevilágít abba, a magyar politikában eddig ismeretlen, teljesen összekuszált helyzetbe, ami Bethlen István gróf lemondása óta kialakult. Ez a helyzet a következő : — Károlyi Gyula gróf kormányrajutása vérmes reményeket ébresztett a keresztény pártban, amely a miniszterelnök vején, Esterházy Móric grófon keresztül próbált törekvéseinek érvényt szerezni. Törekvése az volt, hogy a kormányzatra gyakorolható befolyásban föléje kerekedjen az egységespártnak, amelynek tagjai sorában változatlanul többségben maradtak Bethlen István gróf hívei. Károlyi Gyula grófnak az immár rég elfelejtett nemzeti összefogásról itt-ott tett kijelentései nyomán a kereszténypárt ösztökélésére Esterházy Móric gróf közeledést keresett a polgári ellenzék Ó, azok a nők! Elbeszélés, írta Szőnyi János Megkapó külsejű, zergebokájú hölgy álldogált a villamosmegállónál. Divatos kosztümben, nyakán elegáns sállal. Csillogó szemeit finomkásan legeltette tova a villamossínek felett. Kocsit várt. Unott percek után villamoscsengetés rajzott fel a távolban. Majd megérkezett a várvavért alkalmatosság. A hölgy apró lábait felszállásra egyengette. A gépkocsi kalauza, Lődöcsy Balázs, udvariasan igyekezett a felszállásnál segítségére lenni. Gyengéden a hóna alá nyúlt és felsegítette az utast. Kedves köszönet lett érte a díj. Őnagysága helyet foglalt. Egyedül volt a kocsiban. Szinte csodálatos körülmény Pesten. De így volt. — Szolgálhatok, kérem? ! — Átszállót kérek. Egy ötvenfillérest nyújtott át a kalauznak, miközben rátekintett. Balázs nem volt még szerelmes senkibe sem. Most azonban langyos melegség futott át rajta. Szeme ugyanis találkozott az első pillanatra is eszményien szépnek tetsző hölgy simogató pillantásával. Néhány másodpercig néztek egy farkasszemet. Feledhetetlen pillanatok lettek ezek Lödöcsy életének kalendáriumában. Pirosbetűs bejegyzések. Parancsoljon huszonhat fillért vissza. — Köszönöm. — 31ilyen másként mondja, a többi átlagutashoz képest, hogy aköszönöm, — villant át Balázs agyán a megállapítás. A villamos eközben rohant. És Lődöcsy szive is, mint száraz tapló az acél és kova szikrájától rohamosan — tüzet fogott. A hátsó perionról nézte, nézte hosszasan, elmerengve. Elfelejtett mindent, ami prózai. Legelsősorban azt, hogy kalauz a villamoson. A csinos hölgy közelsége szinte hihetetlenül rövid idő alatt valósággal hősszerelmest formált belőle. De eddig még csak hagyjon. Mielőtt a hölgy leszállt, a perronon állva, selymesen, lágyan, simogatóan nézett Balázsra. Lődöcsy erre már valósággal megszédült. Szinte öntudatlanul ejtette ki a szavakat: — Ó, ha újra láthatnám és megcsodálhatnám ... Hölgyünk ellopta a félhangos, álmatag szavakat. A lépcsőről visszafordult és mosolygós kacérkodással tett megjegyzést a hallottakra : — Ha csak ez az óhaja, kalauz úr !... Viszontláthat és megcsodálhat. Várjon vasárnap délután négy órakor a Jérceutca 13 előtt. Ezt mondva leugrott, sarkon fordult és csakhamar eltűnt Lödöcsy Balázs tekintete elől. Biztató szavai azonban sokáig ott csengtek fülében. Vasárnap délután Lödöcsy Balázs utolsó fordulóját tette. Minél jobban közeledett a leváltás ideje, annál idegesebb, szórakozottabb lett. Egy öreg anyókának átszállójegy helyett gyermekjegyet adott. Talán mivel rózsaszínben látta csillogni a világot, azért szakította le a rózsaszínű jegyet a fehér helyett. ... Csigalassúsággal múltak a percek. Egy öröklét az utolsó forduló. Végre mégis elérkezett a leváltás ideje. Balázs hazament. Sarokba vágta megviselt táskáját. Nem is ebédelt. Örült az életnek. Mielőtt civilbe vágta volna magát, simára borotválta kétnapos borostáit. Kölnivizet fújt az arcára. Egy kevés púdert kent fel. Felhúzta a szarvasbőrkesztyűjét és elindult boldogságot kereső útjára. Mert,hogy útja egyenlő a boldogsághoz vezető út első szakaszával, arról Balázs teljesen meg volt győződve. Mint egy feledhetetlen muzsika andalító melódiája, ott csengett fülében újra és újra a csábos hölgy búcsúbeszéde : — Viszontláthat és megcsodálhat !. . . Gépiesen ismételgette magában a szavakat. Nem is vette észre, hogy közben megérkezett a Jérce utca sarkára. Néhány lépés és szemtől-szembe állt a 13-as szám kapujával. Csinos, rendes épület. Négy emeletes. Balkonjait élénk virágerdők díszítik. Balázs megnézte az óráját. Háromnegyed négy múlt. Fel s alá kezdett sétálni hogy palástolja izgatottságát. Szive hangosan kalapálni kezdett. Homloka gyöngyöket vert a mámoritó érzéstől. Nemsokára . .. Az utcába hosszú kocsisor kanyarodott be. Balázs önkéntelenül is a zaj felé fordult. — Lakodalmas hintók, — állapította meg, az utolsó felbokrétázott kocsi láttára. Vegyes érzelmek fogták el. — Ó, bár értünk jönnének ! . . . Ért és értem . . . De . . . A 13-as ház kapuja előtt nagy csődület támadt. A kocsik ott álltak meg. A kíváncsiak ütötte zaj egyre hangosabb lett. — Jönnek ! Balázst is magával ragadta a bámészkodók áradata. Közvetlen a kapu szegletében szorult. Jól láthatta onnan, hogy a kapu alatt kígyózott a nászi menet. Élő apró gyermekek, lányok, patyolat fehér ruhában, virágkoszorúval, bokrétával. Utánuk komoly tekintetű népek, feketében. A menet végén a menyasszony, habselyem ruhában, mirtuszcsokorral. Fátyollal fedett fejét szertartásosan tartotta. Amint kiért a kapu elé, körültekintett. Akárha keresne valakit, ki ha nincs is a meghívottak között, de megjelenésére feltétlenül számít. Lődöcsy tekintete felfogta a kutató pillantásokat. Ereiben csaknem elhűlt a vér. — Hiszen ez »Ő !* A bájos utas, ki ran devút adott !... Sohasem mondtam volna el ezt a »tragikomédiát*, ha velem is nem történt, volna a múlt héten hasonló eset. Szolgáljon vigaszul Lődöcsy Balázs barátunknak, hogy nem ő az egyedüli férfi, akit a nők rászedtek, nem az utolsó. KIS ÚJSAG 1932 július 1 Bethlen és kívei bevonultak a 33-as bizottságba A Ház elnöke kedden pártközi értekezletet hívott össze, hogy megbeszéljék a 33-as országos bizottság újjáalakítását. Június 30-án ugyanis lejárt a bizottság mandátuma és újabb egy évre kellett tagokat választani. Az ellenzék eddig nem vett részt a bizottságban. Károlyi miniszterelnök arra kérte az értekezleten megjelent, ellenzéki pártokat, vegyenek részt a súlyos kérdések megoldásában, mert az ország nehéz helyzetében szükség van az ellenzék tanácsaira és bírálatára is. Hangoztatta Károlyi, hogy a bizottság nem a kormány, hanem az ország érdekében dolgozik. Nagy Emil pártonkívüli kijelentette, hogy úgy ő, mint barátai hajlandók résztvenni a bizottságban. Gaal Gaszton a függetlenségi kisgazdapárt nevében közölte, hogy a jövőben sem hajlandók a 33-asban helyet foglalni. Hasonló álláspontra helyezkedett a szociáldemokrata és a nemzeti demokrata párt is. Az ellenzékiek közül Rassay Károly, Nagy Emil, Pallavicini György őrgróf, Sigray Antal gróf és Kállay Tibor voltak hajlandók részt venni a 33-asban. Szilágyi Lajos mint pártonkívüli továbbra is tagja marad a bizottságnak. A kereszténypártot Esterházy Móric gróf, Gyömörey Sándor és Wolff Károly képviselik. Az egységes párt régi tagjai közül kimaradt Hajós Kálmán, Pesthy Pál, Kubinek István és Csizmadia András, és mint új bizottsági tagok vonulnak be : Bethlen István gróf, Kállay Miklós Mayer János és Péntek Pál. Bethlen István környezetéhez tartozik Bessenyei Zénó, Bíró Pál, Ivády Béla, Kozma Jenő, Lakatos Gyula, Schandl Károly, Temesváry Imre és Ugrón Gábor is, úgy hogy a 35-ös bizottságban az fog történni, amit Bethlen akar. A felsőház ma egészíti ki 11 taggal a 33-as bizottságot. Előrelátható, hogy ismét a nagytőke, a kartelek, és a nagy- birtok képviselőit vezénylik ki.