Kis Ujság, 1932. október (45. évfolyam, 220-245. szám)

1932-10-01 / 220. szám

2 Új reménységek írta Szabó Sándor dr., v. országgyűlési képviselő A Gömbös-kormány kinevezésével "új reménységek kelnek az ország­ban. Az a"tizenhárom hónapos csüg­gedtség, amely a bankzárlattal egy­beeső Károlyi-kormányzat születés­től mostanáig annyira úrrá lett a lel­keken, a reménységek felé derül közéleti ember — név és program egybeforradva — ezt jelenti Gömbös Gyula miniszterelnöki megjelenése. Elvek és tettek egybeforradása, el­határozó erő és kiviteli képesség, így ismerjük a kormányelnököt és innen van a neki előlegezett bizalom, még az eszmei ellenfelek táborában is. Per­sze, hogy az idő mit tud valóra vál­tani a reménységekből, azt nehéz lenne megjósolni, de annyit előre , mondhatunk, hogy lesznek kielégítet­len kívánságok és törekvések is. Az új miniszterelnök kinevezését megelőzőleg a kormánypárt kebelé­ben soha nem tapasztalt élénkség és izgalom uralkodott. Az a párt, amely tétlenül és lomhán tűrte olyan vádak hangoztatását is, amelyek nem illethették,­­ az elmúlt hetekben a népies követeléseknek és munka­tervek felállításának olyan élénk be­állításával járt elől, hogy mellette egy időre szinte az ellenzéki követe­lések is elhalványultak. Ma még ez a kormánypártnak a hangulata. Ma még van cselekedni akarása, ma még járnak kézről-kézre pontokba foglalt követelések, progra­mok, de ez csak addig tart, míg a kormányelnök programja meg nem jelenik és abban fel nem olvadnak a tetszetős követelések, hogy aztán a megvalósítás terén lemaradjon mind­­­az, ami benne csak kortesszó propa­gandacélt szolgáló kicsinyes fondor­latosság és megvalósuljon az, ami a nemzet fennmaradása és boldogulá­sa érdekében szükséges és kívánatos. Az új miniszterelnök kijelentése, hogy az egységes pártra kíván tá­maszkodni a" kormányzatában, amel­lett szól, hogy a forgalomba került programpontok szerepelni fognak a miniszterelnök politikai hitvallásá­ban. Elkerülhetetlen ezek szerint a gazdaadósságok átalakítása, a mun­kaalkalmak biztosítása, a kirívóan súlyos közterhek, községi és várme­gyei pótlékok, társadalombiztosító já­rulékok, vízszabályozási terhek és elviselhetetlen kamatterhek enyhíté­se — nem utolsó sorban pedig az állami kiadások csökkentése. Fel kell ébreszteni a kormány programjának a vállalkozási ked­vet és annak útjából el kell hárí­tani a mostani sokoldalról tornyo­suló akadályokat. Vissza kel hozni a bizalmat a polgárságba, amely ma mindig a kormány felől és a külföld­­felől várja a segítséget. A külföldi segítség dolgában tájékoztatni kell a közvéleményt, hogy arra számítani nem lehet, a magunk erőforrásaira támaszkodva kell a reánk súlyosodó kérdések megoldását megkezdeni. Régente, a termelés, fogyasztás, for­galom és hitel egymásra való köl­csönhatásainak kiegyensúlyozott ál­lapotában alkottak szabályokat, irányadó elveket. Ma azonban meg­billent az egyensúly és az állami be­avatkozásoknak ezerféle gátló, sokszor meglepetésszerűen intézkedő rendel­kezései idején tulajdonképpen min­den szabály bizonytalan. Ez a nagy bizonytalanság töri le a kezdeménye­zést, csúfolja meg a leggondosabb gazda, gyáros és iparos előrelátó gondosságát és fojtja meg csírájá­ban a vállalkozási kedvet. Amikor az kormány bemutatkozá­sa alkalmából új reménységek hul­­lámzanak az új vezér felé, bizonyára éreznie kell a kormányelnöknek, hogy ez a nemzet és ez a polgárság már nem tud sok csalódással meg­birkózni. Gömbös Gyula miniszterelnök egyik legutóbbi nyilvános beszédében azt mondotta, hogy ezt a sok bajjal küzködő nemzetet csak erényei vált­hatják meg a szenvedéstől! Helyet tehát a nemzetfenntartó erényeknek!...« !» KIS UJS­A­G mint mondott az adókamat-amnesztia, mert megfeledkezett a kisemberekről A milliós fővárosban alig kétezerötszáz adófizető részesült a kedvezményben Tizenöt nappal ezelőtt látott napvilá­got az a kormányrendelet, amely az adókamat-ar amnesztiáról és a hátralékos adó részletfizetéséről intézkedik. Ennek a rendeletnek a lényege abban ál, hogy mindazoknak az adófizető polgároknak, akik szeptember 30-án délig kifizetik az 1932-es ért adójuk háromnegyed ré­szét, elengedik a hátralékos adójuk ka­matait, továbbá hátralékos adótartozásukra az ösz­­szeg nagyságához képest tizenöt­­húsz havi részletfizetési kedvez­ményt adnak. Ez az adórendelet bevallottan azt a célt szolgálta, hogy kivétel nélkül va­lamennyi adózó terhein könnyítsenek, a végrehajtás során azonban inkább az bizonyosodott be, hogy a rendelet egy­szerűen a vagyonosabb emberek szá­mára szolgált ijesztésül, akik hatalmas összegű adóhátralékban vannak és csakhogy adótartozásuk kamatterhei alól szabaduljanak, inkább befizetik ez évi kivetett adójuk háromnegyed részét. A rendelet kiadását követő tizenöt nap alatt a tapasztalat azt mutatta, hogy a kisemberek, a kispolgárok nem túlsá­gosan érdeklődtek a könnyítés iránt, mert hiszen rövid időről lévén szó, a szegényebb néposztály semmiképpen sem tudott annyi pénzt­­előteremteni, hogy egy évi adójának háromnegyed részét egy összegben be tudja fizetni, csak azért, hogy az előző adótartozásának kamatai alól mentesüljön és részletfi­zetési kedvezményt kapjon. Körútunk során, amelyet a határidő utolsó napjának délelőttjén tettünk a különböző budapesti adószámviteli osz­tályokon, valóban meggyőződhettünk ar­ról, hogy a kiadott adókamat-amnesztia a leg­kevésbé sem szolgálta a kispolgárok érdekeit. Az I. kerületi adószámvtteti osztályon a rendelkezésre álló tizenöt nap alatt mindössze csak háromszázhúsz adófizető jelent­kezett és fizette be ezévi adójának háromne­gyed részét, hogy ily módon érvényesít­hesse a rendeletben biztosított jogait. A háromszázhúsz adófizető között még el­vétve sem akadt olyan, aki a szegényebb néposztályból kerülne ki. Valamennyien háztulajdonosok, nagykereskedők, na­­gyobb fizetésű tisztviselők voltak. A VI. kerületi adószámviteli osztá­lyon tett látogatáskor nagy tömeg sora­kozott a pénztár előtt. Itt már valami­vel több jelentkező akadt, mint a vár­beli adóosztályon, sőt a várakozók so­rában kisemberekkel is találkoztunk. Ez azonban ne tévesszen meg senkit, mert ahány csak a jelentkezést fölvevő tiszt­viselő elé került, hamarosan vissza is fordult csalódottan, mert legtöbbjük azt remélte, hogy le lehet alkudni a háromnegyedéves részlet­ből. Szemtanúja voltunk annak, amikor egy kiskereskedő évi 210 pengős adójának háromnegyedrészét akarta befizetni, de amikor megtudta, hogy a részletfizetési kedvezményt kérvényben kell kérni és arra még külön 2 pengős bélyeget kell tenni, meggondolta a dolgot és harago­san kifordult az ajtón. — No, bizony én sem kötök ilyen üzletet! — kiáltott fel egy iparoskülsejű férfi. — Még külön kétpengős bélyeggel is terhelik az embert? Ilyen és ehhez hasonló jelenetek egy­másután ismétlődtek meg a különböző kerületekben. A VIII. kerületben körülbelül kétszáz­ötvenen jelentkeztek adófizetésre s ezek között egy gazdag háztulajdonos és ügy­véd pontosan húszezer pengőt fizetett be a pénztárba az 1932-es adójának há­romnegyedévi részlete fejében. Ilyen nagyösszegű­ befizetésre még a negyed­éves adófizetések alkalmával is ritkán van példa. A X. kerület főként a kisemberek hazája s így ennek a körzetnek adó­számviteli­ osztályánál érték el a leg­kisebb számot. Mindössze csak harmincan élt­ek az adókamatamnesztia jogával. A hivatalos helyről kapott informá­ciónk szerint tehát Budapest tíz kerü­letében­­ alig kétezerötszáz adófizető szolgál­ A tüske írta Szederkényi Anna Föllázadt a törvény ellen. Föllázadt a társadalom ellen, föllázadt a parancsolat ellen, amit még kisiskolás korában ta­nult ,és ki tudja mennyiszer mondott el, amikor arra tanítottak, hogy össze­tegye két kis kezét imádkozni: »Ne ölj«. A sánta ember. A lelke már megjelent azóta az örökbiró előtt, hogy beszámol­jon arról, hogyan és miképpen sáfár­kodott odaalant a földi tereken. Föllá­zadt az igazság ellen. Hátraszegte a nyakát — azóta már rácsavarodott a szégyenkötél — megkeményítette az ar­cát és tagadott Hasztalan volt minden szó. Szép szó, kemény szó, fenyegető szó, megbicsaklott, megátalkodott, kővé vált a szíve. Ellentmondott és ellen­szegült. Béna volt a lába. Hibás volt a keze. De példátlanul, hihetetlenül tudott ural­kodni az idegein. Nem akarta meglátni, nem akarta tudomásul venni, hogy él a Hatalom, aki jelen van a tárgyalási teremben és ott ül láthatatlanul a birák között. Pedig megtanulta, hogy az a fölöttünk lévő Isten ott van minden fűben és fában, ott van a kicsiny bo­gárkában. Elég, ha az ujját megmozdítja, már­ megindulnak a hegyek, kifordul­nak medrükből a vizek, eltűnnek a föld színéről falvak és városok. Azt hitte a sánta, hogy elég megcselekedni a bűnt, azután menekülni, fergeteges gyorsaság­gal a tett helyéről. Kl is tudott menekülni. Hegynek föl, hegynek le vitte a bicikli. Azt hitte, hogy el is fogja vinni elég messzire a csárdától. De utolérte az Isten. Nem volt szüksége csendőrökre, rendőrökre, detektívekre. Csak icike-picike tüskét tett az útjába. Picike tüske. Keresztül­lépnek rajta, eltapossák, nem is tudják, hogy ott van az út porában. Mégis elég volt a tüske arra, hogy akasztófa le­gyen belőle. A tüske megszúrta a bicikli gumiját , és a gyilkosnak vissza kellett fordulnia. Vissza kellett térnie az emberek közé. Szóba kellett állnia a fiatal sváblánnyal, a lakatosinassal, a szerelőmesterrel, a földmívessel, mindenkivel, akik azután anélkül, hogy tudták volna, kézről-kézre adták, vezették vissza. Közelebb és köze­lebb a csárdához, ahol akkor már ki­terítve feküdt az ártatlan áldozat, a ven­­déglősné, így adta vissza — nem a véletlen, hanem az Isten akarata — a tüske, igy adta vissza, igy kényszerítette vissza a tettest az igazságszolgáltatás kezére. Azután már hiába tagadott. Hiába mondta negyven embernek a szemébe »Nem én voltam, nem jártam ott, nem tudok róla, téved, ártatlan vagyok, tisz­ta a lelkem« E­ a tüske, a tüske akkor már beléje fúródott Mélyebbre és mé­'­lyebbre hatolt, egészen addig, amíg a konok, a megátalkodott, a megkövesedett lélek elkezdett verejtékezni, csurgott ró­la az izzadtság és kifakadt belőle a rettegésnek, a félelemnek, az irtózatnak, a gyötrelemnek a könnycseppje. Csak egy tüske volt. Galagonya- vagy akáctövis. Az is lehet, hogy vadrózsa­­bokorról verte le a szél. Kicsike tövis. Mégis erősebb volt a gyilkosnál, erősebb volt minden erősnél, mert az Isten ke­ze faragott nyilat belőle. Eltalálta a bűnöst és elvitte a bün­­hödés útjára... . ­ A gazdagok jóltevője Elbeszélés, irta Palásthy Marcell Két férfi, két pesti ember ül a padon és beszélgetnek, pesti dolgokról. A kopottabbik most érkezett. Fárad­tan vonszolja­­magát. Fölismeri a padon ülő embert. Üdvözli és már melléje is telepszik. Amaz fásultan hallgat, míg az újon­nan érkezett elkészült cigarettasodrásá­val. A lóca karjának dőlve leheveredik magános ismerőse mellé. — Önnek hogy megy a dolga, mester? — szólal meg a cigarettázó ember. —■ Olyan rosszul, — feleli a másik — hogy legjobb, ha nem is szólít mester­nek. Segéd vagyok a nyomorúság mű­helyében, öregem. És maga? —No, no ! Hol így, hol úgy. Ma pél­dául itt alszom a ligetben. De a válto­zatosság gyönyörködtet. Ön persze dol­gozik? — Mi mást tehessek? Bár alig érde­mes. — Ez az ostoba munka ! Ez aztán egész gyógyíthatatlan valami. Miért nem talál ki valami jó dolgot? — Szóval, ön munka helyett a kalan­dorpályát hozza javaslatba? Kedves uram, higgye el, hogy ez teljesen remény­telen. — No, no ! — tiltakozik amaz. — Én nem ezt látom az életben. — Várja be a végét. Az én szempon­tomból reménytelen. Sok egyéb ok mel­lett, amiről nem óhajtok vitába szállni, azért is reménytelen, mert nincs hozzá tehetségem, hogy kalandor legyek. Félek a csengőtől. — A csengőtől? — csodálkozik a munka megvetője. — Hja, igaz, — feleli a másik — ön nem tudhatja, mit értek ezalatt? Hallja ! 1932 októbe­r tatta be 1932-es adója háromnegyed részét és így a rendelet értelmében csak eny­­nyien részesülnek a kamatelengedésben és a részletfizetési kedvezményben. A kiadott rendelet tehát valójában csak ennek a kétezerötszáz embernek érde­két szolgálta, de semmiesetre sem is széles társadalmi rétegeket. ♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦ Véres politikai zavargások az osztrák fővárosban Pénteken délután az osztrák fő­város több utcáján verekedésre ke­­rült mó sor nemzeti szocialisták és szociáldemokraták között. Tizenkét nemzeti szocialista rohamosztagos súlyosan megsebesült. Az egyik has­lövést, a másik tüdőlövést, egy har­madik pedig az alsó testébe szúrt sebet kapott. Számos rendőr is van a sebesültek között. . Nemsokára a városi tanács ülé­sén is véres verekedés támadt a­ nemzeti szocialista és a szociál­demokrata tanácsnokok között. A­ példátlan botrány­ percekig tar­tott. A tanácsnokok gumibotokkal, ól­­mosbotokkal és kutyakorbáccsal ütötték egymást, azonkívül székek, asztaldeszkák és tintásüvegek is szerepeltek a verekedésben, amely­nek során többen megsebesültek. Kiskunhalas díszpolgárává­­ választotta Gömbös Gyulát Kiskunhalas város képviselő testülete pénteken tartott rendkívüli közgyűlésén Medveczky Károly gazdasági főtanácsos indítvány­ára egyhangú határozatával Gömbös Gyula miniszterelnököt a nem­zet és a város érdekében kifejtett her­vadhatatlan érdemeiért díszpolgárává vá­lasztotta..

Next