Kis Ujság, 1932. december (45. évfolyam, 270-294. szám)
1932-12-01 / 270. szám
2 Győztesek ehségmarsa GH3. Előbb Washingtonban és Londonban, majd Newyorkban és Párizsban, a munkanélküli éhezők tömeges felvonulása hömpölyög. Még néhány évvel ezelőtt a hadisarcok könnyektől keserű kenyeréből eltek ezek — ma ököllel csapnak győztes hazájuk parlamentjének kapuira. Meg kell dörzsölni a szemünket, várjon nem a csalfa képzelet űz-e velünk gonosz játékot?!... Hát hiába építettek diadalkaput Párizsban! Hát hiába ömlött össze a világ aranyáradata Amerikában? Hiába szállította minden kincsét kelet és nyugat a londoni tőzsdére? Most a rongyosok hada csatoorlik ott a gazdagság, bőség és győzelem felett. Közben Kis-Magyarország megfosztva természeti kincsekkel gazdag országrészeitől, rettenetes erkölcsi és anyagi értékrombolások után ij életlehetőségeket keres a fojtogató jelen megpróbáltatásai között. A győztesek és legyőzöttek országai más-más irányból indultak el a békeparancsok után, de mindegyik a nyomorúság világába jutott. Magyarország gazdasági szétdarabolása után, magárahagyottsága mellett is egy nagy értékhez jutott: az önmagárautaltság öntudatához. Ebből kell kisarjadni a nemzeti öncélúság nemzetmentő gondolatának, amely alkalmas arra hogyMagyarország a történelmi sors által reá kényszerített feldalait sikeresen megoldhassa. A nagyvilágban ma már a véres erőszak célravezetőségébe vetett reménykedést okosabb, józan ítélet váltotta fel. Látható, hogy az emberiesség eszmei világa csak az egyenlő erősségű államok között érvényesülhet, míg a legyőzött felé a mai művelt világban is a barbár Brennus szava hangzik: jaj a legyőzötteknek!« . Ez a jaj az, ami közelebb hozta egymáshoz a magyar társadalom különböző rétegeit is. Megértőbbek legyenek a hatalom birtokosai, amidőn a nemzet javainak megosztását igaz mérlegen és tiszta kézzel végzik Türelmesebbnek kell lenni a nemzet fiainak, amidőn a megszorított életlehetőségek között egy darab kenyér után kiáltanak. Hordozva egymás terheit és gondjait, a mai nehéz időkben a nemzet fennmaradását kell szolgálni minden polgári áldozatnak és minden kormányzati rendelkezésnek. A magyar föld erejének évről-évre való megújulása kapcsolatos a magyar társadalom lelki életnyilvánulásaival is. A föld kenyeret és élelmet elegendő mennyiségben terem itt a nemzet fiai számára. A többi emberi javak — mint a jog, szabadság és munkalehetőségek — mind rendelkezésre álltak a győztes országokban. Mi fújja hát a riadót ott is az éhség marsolóinak talpa alá? Nem más, mint a módosabb és legszegényebb társadalmi rétegek meghasonlása és ami ebből fakad: a nemzeti egység hiánya. Erre a fenyegető bajra kell nálunk is orvosság, amit ha megtalálunk, a munkanélküli nyomorgók nem a parlament kapuján dörömbölnek segítségért, mint ott, hanem az építő munka szerszámaival a kezükben veszik ki részüket az újjáépítés munkájából. Dr. Szabó Sándor •*aa®e®«aa®e®*®®®»®®®®®®®aa i Négy lövés érte a trianoni határ újabb halottjai Kedden délután Dombegyházán lelboncolták annak a 23—24 év körüli fiatalembernek a holttestét, akit a trianoni magyar-román határon ismeretlen tettesek, alighanem a román határőrök, agyonlőttek. A boncolás eredménye szerint négy lövés érte a fiatalembert és ezek közül kettő halálos volt. A fiatalember zsebében Battonyáról Aradra szóló vasúti jegy volt. Iratokat nem találtak nála, csak egy temesvári hírlapot és fehérneműjén K. R. monogram volt. KIS ÚJSÁG 1932 december 1 A magyar nyomor jajkiáltása a Házban „Ha nincs munkanélküli segély, teremtsünk munkaalkalmat** Az adóvégrehajtások miatt a kisgazdák nem tudnak sertést hizlalni A tej-, kenyér- és széndrágaség és a kilakoltatások a parlament élétt A képviselőház szerdai ülését 10 órakor nyitotta meg Almásy házelnök.Bejelentette, hogy Sauerborn Károly független kisgazdapárti képviselő visszavonta a dohánykölcsönök ügyében tett mentelmi bejelentéseit. Ezután a szocialisták által benyújtott kérvényt tárgyalták a választójog reformja ügyében. A kérdéshez Buchffiger Manó, Kertész Miklós és Propper Sándor szociáldemokrata képviselők szóltak hozzá. Pintér László nagy figyelem közt a munkanélküliség szörnyű pusztításairól beszélt. Ha nem tudunk munkanélküli segélyt adni, — mondta — sürgősen ,munkaalkalmakat kell teremtenünk. Ami az adófizetést illeti, előbb a nagy adóhátralékosokat kell elővenni és az ezerholdasok adóhátralékait kell behaj- tani, mert hiába szur inginkák ii kisgazdákat, akik fizetni nem tudnak. Vannak, akik tudnának fizetni, ezeket kell elsősorban adófizetésre szorítani. Fölhozott egy példát is, amikor valaki adót egyáltalán nem fizetett, de közben házat épített. A Ház végül elvetette a szocialisták javaslatát. Az elnök javasolta, hogy a Ház csütörtöki ülésén kisebb egyezmények becikkelyezése és a kérvényügyi bizottság jelentésének vitája szerepeljen a napirenden. Parlavicini György őrgróf szólt elsőnek a napirendhez. Churchill angol vezető államférfinak a trianoni békeszerződésről szóló beszédét méltatta. Olyan esemény ez a beszéd, — mondta — amely mellett a magyar parlament nem mehet el szó nélkül. Meleg elismeréssel hódolt Churchillnek. Gyömörey Sándor (keresztény párti) felszólalása után Kállay Miklós földmivelési miniszter beszélt. Az osztrák szerződésről kijelentette, hogy ez most tárgyalás alatt áll, tehát ő, aki magyar részről a tárgyalást vezeti, a részletekről még nem hyilatkozhatik. A képviselőház foglalkozik majd úgyis a szerződéssel és akkor meglátják, hogy megfelelően járt-e el a kormány. t,l.j A gazdabajok Helgymegi-Kiss Pál (független kisgazdapárti) az adóvégrehajtásokat teszi szóvá, amelyeket kíméletlen szigorral folytatnak a Tiszántúlon. Kéri a pénzügyminisztert, hogy változtasson a rendszeren, amely eredménnyel úgy sem jár és nemzeti értékeket tesz tönkre. Az adóvégrehatások miatt a kisgazdák nem tudják sertéseiket hizlalni, kénytelenek azokat piacra dobni. Szakértők szerint hatszázezer kilogramm rúg az a zsír- és húsveszteség, amit ez a piacra dobás okozott. Debrecenben, ahol a kukorica mázsája mindössze három és fél pengő, tehát olcsóbb, mint a magyar szén, sok helyen kukoricával sűtik a lakásokat. A kukorica azért ilyen olcsó, mert a végrehajtások miatt a termelők kénytelenek piacra dobni a sertéseket. Hadházy férége az adókérdés általános rendezését sürgette Ezután a Háznak többsége elfogadta a napirendet és áttértek az interpellációkra. Az állami gyógyszerek, a drágaság és a baletta Becsó Lajosnak az állami vasgyárakról szóló interpellációja megállapítja, hogy ezek vesztesége az utóbibi két évben közel évi huszonötmillió pengő volt, majd kifogásolta a MÁVAG fenntartását, amely több mint nyolcvanmillió pengő adósságot csinált. A diósgyőri gyárakat fenn kell tartani, a budapesti gyártelepet azonban fokozatosan le kell állítani, mert a huszonötmilliós deficitből tizenötmillió erre esik. Fabinyi Tihamér kereskedelmi miniszter nyomban válaszolt az interpellációra. Bejelentette, hogy részletesen kidolgozott terve van az állami gépgyár üzemének jövedelmezővé tételére. Ezzel a közeli napokban kíván foglalkozni. Nem lehet egyszerűen beszüntetni egy nagy gyárat, ahol kétszáz tisztviselőt és kétezerötszáz munkást kellene elbocsátani. Müller Antal (kereszténypárti) kéri a földmivelési minisztert, hogy hajtsa végre a tej árának további csökkentését. Kállay Miklós földmivelési miniszter hangsúlyozta, hogy két fontos érdeket tart szem előtt: a termelők és a fogyasztók érdekeit. Hangsúlyozta, hogy amit a tejvállalatok nyereségébőlfaraghat, azt részben a fogyasztóközönség, részben a termelő javára fordítja. Minden eszközt igénybe vesz, hogy a tejárak csökkentésével előmozdítsa a közönség érdekeit. Müller Antal második interpellációjában a kenyérdrágaság kérdését tette szóvá, rámutatott arra, hogy a 11—13 pengős búzaárak mellett a kenyér kilójáért 28—48 fillért kérnek. Kérdi, hajlandó-e a miniszter megszüntetni ezt a nagy aránytalanságot. Kállay Miklós földmivelési miniszter válaszában elismerie, hogy a boletta a kenyér árát cíviseihe tétlenül magassá tette. Ebben az évben már nem tud ezen segíteni, de mint földmivelési miniszter kijelenti, hogy jövőre nem tartja fenntarthatónak a botettarendszert. Egyéb módot nem lát a segítségre, mert a nulláslisztet nem tudják kivinni és ezért van az, hogy a teher nagyobb része a barnalisztre hárul. A kenyér olcsóbbá tételének egyéb módjaiból csak a gyáraknak lenne "hasznuk, a kisebb sütőüzemek azonban csak a hátrányát éreznék az esetleges intézkedéseknek. Müller Antal harmadik interpellációját a szénárak ügyében mondta el. Ha a miniszter átvizsgáltatná a bányák árszámításait, akkor a mai számárakat jelentékenyen le tudnák szállítani. Az óriási igazgatósági és egyéb körl- I Tiz pengő Elbeszélés, írta Békeffi József A horgosi gyér akácos felől sivalkodó szél, mint óriás fehér lepedőt kergette maga előtt a buckákról felmarkolt havat. Az alsótanyai templom mögötti, görbetörzsű akác fekete gallyai között összedrótozott aranytányérként lebegett a teli hold. Amonnét a "szegedi határ felé eső Börcsök Anti tanyáján vad ugatásba kezdtek a kutyák. Olyan dermesztő a hideg, hogy "egyszeriben kékre festi az országúton lépdelő tagbaszakadt ember képet. Ez az arc egyébként is ijesztő. A szem fölötti fekete szőrzet összeér, az orr nyergében és a fekete kalap alól tűzben égő, akaratos szempár villog elő a fehér éjszakában. A hideget az indulattól és a nagymennyiségű rizlingtől fűtött ember nem érzi. Sietve igyekszik a Börcsök-tanya felé, majd egy pillanatra, szemben az útszéli kereszttel, megáll, dörmög, mint a megvadkolt medve, aztán sziszeg, mint a mérgeskigyó, ránt egyet a vállán és félhangosan mondja: — Most leszámolok veled, And! Még nem tudja bizonyosan, mit tesz, felgyújtja-e a házat, bordái közé szúrja-e a kést, vagy csak egyszerűen leüti az öklével, mint a tavalyi vásáron azt a tolvajt, aki bőrtárcáját emelte ki a nadrágzsebből. Hiszen az And még annál is gyalázatosabb!"Az csak a nála levő pénzt akarta elvonni, ez meg a földjét akarja kipörölni a lába alól. Igaz, négy kell neki a pénz, oda is adta volna jószántából az örökség negyedét, de a telhetetlen koldus mindjárt a felét akarja.,, Tegnap kapta az írást a bíróságtól, azóta forr benne a méreg- Verőn is élesztette a tüzet, a három liter aztán egészen megtette a magáét. — No megállj, Andy,,, Most megkapod a részed! — mondta keményen és ekkor már majdnem sialadt. Hát hogy Verőn tüzelte?... Persze, hogy tüzelte... Az egész alsótanya amazok pártján van. Borisnak, Verőn húgának már az első évben megvolt a gyereke. Nekik még most sincs... Ahogy az eszébe jutott, — úgy tetszett neki — mintha valaki utána szólt volna: »Adj meg, Szotyori Jóska!* Hallotta tisztán a hangot, de azt is tudta, hogy felében sok a szesz és ilyenkor sok mindent hall az ember. A kutyák vonítása már egészen közelről hallatszott. Pár lépésnyire állt And házától. Úgy tervezte, hogy kihívja egy kis egyezkedésre és az ólon kiadja a jussát. A szoba ablakából kiszűrődő fény sárga csikót hasított le az udvar fehér abroszából. A kéményből sűrű, barna füst vékony sugárba szökött fel az égre. A hideg rántotta a magasba és csak valahol a végtelen messzeségben terült szét, a felhőtlen ég sátra alatt. Éppen megindult a ház felé, mikor hirtelen kicsapódott a pitvarajtó, Eli igyekező ángyikája rojtos derfmnerkeiy nőjét már az udvaron terítette a vállára. — Szénséges Jézusom, mi lene velünk? !- jajgatott Boris. — Andi — kujánlok még vissza - vigyázz nagyon a Misikére! Boris végigszaladt az udvaron, csizmái alatt ropogott a hó, a kiskaput zárva hagyva, rohant ki az országidra s ok hamarosan elveszett szapora léptének kopogása a keményre fagyott rögökön, Szotyori ott állt az országút túlsó oldalán. Az elsiető asszony annyira el volt foglalva a házban történtekkel, hogy észre sem vette a sógort. Mi van ezökkel?... Tán csak nem esett baja a gyereknek? — tűnődött a szoros fej és érezte, hogy lohad benne a megvadított készség. Most lenne a legalkalmasabb bemenni Antihoz... Csak Ilon van benn, az asszony legkisebb húga, meg Misiké... De nem tudta magát rászánni, hogy bemenjen a Börcsöktanyára. Vagy félóra múltán az asszony futva jött vissza az országúton, mögötte a cingártermelű körorvos loholt, kezében a bőrtáskával. A vékony emberke úgy dobálta maga alatt lábait, mintha nem is az övé volnának, a fekete táska, mint madzagra kötött vésztjósló madár, lebegett sovány karján. Szotyori utánuk sompolygott a házba és letelepedett a konyhában. Észre sem vélték. Az asszony jajgatott, az ember, a pörösködő sógor a kemence padkáján ült, arcát tenyerébe temette. íjon föl-aki futkározot a nagyobbik szobában. Misiké a megvetett ágyban hánykolódott s kis orcáján lázrózsák ültek. Az orvos fölfeszítette a gyermek száját, belenézett a torkába, megcsóválta a fejét és mintegy magának mondotta: dit terítisz! A kiszurásnál a gyermek fölsírt, Anti fölkapta a fejét. — Megmaradv — kérdezte fáradt hangon az orvostól. — No, no... majdnem későn hívtak! Máskor jobban igyekezzenek az ilyesmivel. Boris hálás szemekkel nézett a megmentőre, aki jódarabig rakosgatott a táskájában, de mikor látta, hogy itt már csak a gyerek fontos, vele nem gondol senki, mégis rászánta magát. — Hát aztán, Börcsök gazda, ez egy kisebbfajta operáció volt. Tiz pengő jár érte! Erre Szotyori Jóska a nyitott ajtónál belépett a szobába. Kajánját levette a fejéről s a gyerekágyra pillantva, megszólalt: " — Hát sógor, ha meg nem sértelek, az én kerösztfiamml van szó, tán én fizetem meg az operációt. Az orvos átvette a mellényzsebből előhúzott bankjegyet és sietve távozott. Künn ezalatt tovább hivalkodott a szél. A kutyák elbújtak az istálló mögé, a hold felkúszott az eperfa tetejére és benn a meleg száimban, a beteg gyermek ágya fejénél Szotyori Jóska megegyezet a sógorával.