Kis Ujság, 1932. december (45. évfolyam, 270-294. szám)

1932-12-01 / 270. szám

2 Győztesek eh­ségmarsa GH3. Előbb Washingtonban és London­ban, majd Newyorkban és Párizs­ban,­­ a munkanélküli éhezők tö­meges felvonulása hömpölyög. Még néhány évvel ezelőtt a hadisarcok könnyektől keserű kenyeréből eltek ezek — ma ököllel csapnak győztes hazájuk parlamentjének kapuira. Meg kell dörzsölni a szemünket,­­ várjon nem a csalfa képzelet űz-e velünk gonosz játékot?!... Hát hiába építettek diadalkaput Párizsban! Hát hiába ömlött össze a világ arany­áradata Amerikában? Hiába szállí­totta minden kincsét kelet és nyu­gat a londoni tőzsdére? Most a ron­gyosok hada csato­orlik ott a gaz­dagság, bőség és győzelem felett. Köz­ben Kis-Magyarország megfosztva ter­mészeti kincsekkel gazdag országré­szeitől, rettenetes erkölcsi és anya­gi értékrombolások után ij életlehe­tőségeket keres a fojtogató jelen meg­próbáltatásai között. A­ győztesek és legyőzöttek orszá­gai más-más irányból indultak el a békeparancsok után, de mindegyik a nyomorúság világába jutott. Magyarország gazdasági szétdara­­bolása után, m­agárahagyottsága mel­lett is egy nagy értékhez jutott: az önmagárautaltság öntudatához. Eb­ből kell kisarjadni a nemzeti öncélú­­ság nemzet­mentő gondolatának, amely alkalmas arra hogy­­Magyar­­ország a történelmi sors által reá kényszerített f­e­l­dalait sikeresen megoldhassa. A nagyvilágban ma már a véres erőszak célravezetőségébe vetett re­ménykedést okosabb, józan ítélet vál­totta fel. Látható, hogy az emberies­ség eszmei világa csak az egyenlő erősségű államok között érvényesül­het, m­íg a­ legyőzött felé a mai mű­velt világban is a barbár Brennus szava hangzik: jaj a legyőzöttek­nek!« . Ez a jaj­ az, ami közelebb hoz­ta egymáshoz a magyar társadalom különböző rétegeit is. Megértőbbek legyenek a hatalom birtokosai, ami­dőn a nemzet javainak megosztását igaz mérlegen és tiszta kézzel végzik Türelmesebbnek kell lenni a nemzet fiainak, amidőn a megszorított életle­hetőségek között egy darab kenyér után kiáltanak. Hordozva egymás terheit és gondjait, a mai nehéz időkben a nemzet fennmaradását kell szolgálni minden polgári áldo­zatnak és minden kormányzati ren­delkezésnek. A magyar föld erejének évről-évre való megújulása kapcsolatos a ma­gyar társadalom lelki életnyilvánulá­­saival is. A föld kenyeret és élelmet elegendő mennyiségben terem itt a nemzet fiai számára. A többi emberi javak — mint a jog, szabadság és munkalehetőségek — mind rendel­kezésre álltak a győztes országokban. Mi fújja hát a riadót ott is az éh­ség marsolóinak talpa alá? Nem más, mint a módosabb és legszegényebb társadalmi rétegek meghasonlása és ami ebből fakad: a nemzeti egység hiánya. Erre a fenyegető bajra kell nálunk is orvosság, amit ha megtalálunk, a munkanélküli nyomorgók nem a par­lament kapuján dörömbölnek segít­ségért, mint ott, hanem az építő munka szerszámaival a kezükben veszik ki részüket az újjáépítés mun­kájából. Dr. Szabó Sándor •*aa®e®«aa®e®*®®®»®®®®®®®aa i Négy lövés érte a trianoni határ újabb halottjai Kedden délután Dombegyházán lelbon­colták annak a 23—24 év körüli fiatal­embernek a holttestét, akit a trianoni magyar-román határon ismeretlen tet­tesek, alighanem a román határőrök, agyonlőttek. A boncolás eredménye sze­rint négy lövés érte a fiatalembert és ezek közül kettő halálos volt. A fiatal­ember zsebében Battonyáról Aradra szóló vasúti jegy volt. Iratokat nem ta­láltak nála, csak egy temesvári hírlapot és fehérneműjén K. R. monogram volt. KIS ÚJSÁG 1932 december 1 A magyar nyomor jajkiáltása a Házban „Ha nincs munkanélküli segély, teremtsü­nk munkaalkalmat** Az adóvégrehajtások miatt a kisgazdák nem tudnak sertést hizlalni A tej-, kenyér- és széndrágaség és a kilakoltatások a parlament élétt A képviselőház szerdai ülését 10 óra­kor nyitotta meg Alm­ásy házelnök.Be­­jelentette, hogy Sauerborn Károly füg­getlen kisgazdapárti képviselő vissza­vonta a dohánykölcsönök ügyében tett mentelmi bejelentéseit. Ezután a szocialisták által benyújtott kérvényt tárgyalták a választójog re­formja ügyében. A kérdéshez Buchffi­­ger Manó, Kertész Miklós és Propper Sándor szociáldemokrata képviselők szóltak hozzá. Pintér László nagy figyelem közt a munkanélküliség szörnyű pusztításairól beszélt. Ha nem tudunk munkanélküli se­gélyt adni, — mondta — sürgősen ,­­munkaalkalmakat kell teremtenünk. Ami az adófizetést illeti, előbb a nagy adóhátralékosokat kell elővenni és az ezerholdasok adóhátralékait kell behaj-­ tani, mert hiába szur­ ingink­ák ii kisgazdákat, akik fizetni nem tudnak. Vannak, akik tudnának fizetni, ezeket kell elsősorban adófizetésre szorítani. Fölhozott egy­­ példát is, amikor valaki adót egyáltalán nem fizetett, de közben házat épített. A Ház végül elvetette a szocialisták javaslatát. Az elnök javasolta, hogy a Ház csü­törtöki ülésén kisebb egyezmények be­cikkelyezése és a kérvényügyi bizottság jelentésének vitája szerepeljen a napi­renden. Parlavicini Gyö­rgy őrgróf szólt első­nek a napirendhez. Churchill angol ve­zető államférfinak a trianoni békeszer­ződésről szóló beszédét méltatta. Olyan­ esemény ez a beszéd, — mondta — amely mellett a magyar parlament nem mehet el szó nélkül. Meleg elismeréssel hódolt Churchillnek. Gyömörey Sándor (keresz­tény pár­ti) felszólalása u­tán Kállay Miklós fö­ldmivelési miniszter beszélt. Az osztrák szerződésről kijelen­tette, hogy ez most tárgyalás alatt áll, tehát ő, aki magyar részről a tárgya­lást vezeti, a részletekről még nem h­yi­latkozhatik. A képviselőház foglalkozik majd úgyis a szerződéssel és akkor meg­látják, hogy megfelelően járt-e el a kormány.­­ t,­­l.j A gazdabajok Helgymegi-Kiss Pál (független kis­gazdapárti) az adóvégrehajtásokat teszi szóvá, amelyeket kíméletlen szigorral folytatnak a Tiszántúlon. Kéri a pénz­ügyminisztert, hogy változtasson a rend­szeren, am­ely eredménnyel úgy sem jár és nemzeti értékeket tesz tönkre. Az adóvégrehatások miatt a kisgaz­dák nem tudják sertéseiket hizlalni, kénytelenek azokat piacra dobni. Szakértők szerint­ hatszázezer­ kilogramm rúg az a zsír- és húsveszteség, am­it ez a piacra dobás okozott. Debrecenben, ahol a kukorica mázsája mindössze há­rom és­ fél pengő, tehát olcsóbb, mint a magyar szén, sok helyen kukoricával sűtik a lakásokat. A kukorica azért ilyen olcsó, mert a végrehajtások miatt a ter­melők kénytelenek piacra dobni a ser­téseket. Hadházy férége az adókérdés általá­nos rendezését sürgette Ezután a Ház­nak többsége elfogadta a napirendet és áttértek az interpellációkra. Az állami gyógyszerek, a drágaság és a baletta Becsó Lajosnak az állami vasgyárak­ról szóló interpellációja megállapítja, hogy ezek vesztesége az ut­óbibi két évben közel évi huszonötmillió pengő volt, majd kifogásolta a MÁVAG fenntartását, amely több mint nyolcvanmillió pengő adósságot csinált. A diósgyőri gyárakat fenn kell tartani, a budapesti gyártele­pet azonban fokozatosan le­ kell állítani, mert a huszonötmilliós deficitből tizen­ötmillió erre esik. Fabinyi Tihamér kereskedelmi minisz­ter nyomban válaszolt az interpellációra. Bejelentette, hogy részletesen kidolgozott terve van az állami gépgyár üzemének jövedelmezővé tételére. Ezzel a közeli napokban kíván foglalkozni. Nem lehet egyszerűen beszüntetni egy nagy gyárat, ahol kétszáz tiszt­viselőt és kétezerötszáz munkást kel­lene elbocsátani. Müller Antal (kereszténypárti) kéri a földmivelési minisztert, hogy hajtsa végre a tej árának további csökkentését. Kállay Miklós földmivelési miniszter hangsúlyozta, hogy két fontos érdeket tart szem előtt: a termelők és a fogyasz­tók érdekeit. Hangsúlyozta, hogy amit a tejvállalatok nyereségéből­­faraghat, azt részben a fogyasztóközönség, részben a termelő javára fordítja. Minden eszközt igénybe vesz, hogy a tejárak csökkenté­sével előmozdítsa a közönség érdekeit. Müller Antal második interpelláció­jában a kenyérdrágaság kérdését tette szóvá, rámutatott arra, hogy a 11—13 pengős búzaárak mellett a kenyér kilójáért 28—48 fillért kér­nek. Kérdi, hajlandó-e a miniszter megszün­tetni ezt a nagy aránytalanságot. Kállay Miklós földmivelési miniszter válaszában elismerie­, hogy a boletta a kenyér árát cíviseihe tétlen­ül magassá tette. Ebben az évben már nem tud ezen segíteni, de mint földmivelési miniszter kijelenti, hogy jövőre nem tartja fenntart­hatónak a botettarendszert. Egyéb módot nem lát a segítségre, mert a nulláslisztet nem tudják kivinni és ezért van az, hogy a teher nagyobb része a barnalisztre hárul. A kenyér olcsóbbá tételének egyéb módjaiból csak a gyáraknak lenne "hasznuk, a kisebb sütőüzemek azonban csak a hátrányát éreznék az esetleges intézkedéseknek. Müller Antal harmadik interpelláció­ját a szénárak ügyében mondta el. Ha a miniszter átvizsgáltatná a bányák ár­­számításait, akkor a mai számárakat jelentékenyen le tudnák szállítani. Az óriási igazgatósági és egyéb körl- I Tiz pengő Elbeszélés, írta Békeffi József A horgosi gyér akácos felől sival­­kodó szél, mint óriás fehér lepedőt kergette maga előtt a buckákról felmar­kolt havat. Az alsótanyai templom mö­götti, görbetörzsű akác fekete gallyai között összedrótozott aranytányérként lebegett a teli hold. Amonnét a "szegedi határ felé eső Börcsök Anti tanyáján vad ugatásba kezdtek a kutyák. Olyan dermesztő a hideg, hogy "egyszeriben kékre festi az országúton lépdelő tagba­­szakadt ember képet. Ez az arc egyéb­ként is ijesztő. A szem fölötti fekete szőrzet összeér, az orr nyergében és a fekete kalap alól tűzben égő, aka­ratos szempár villog elő a fehér éjszaká­ban. A hideget az indulattól és a nagy­­mennyiségű rizlingtől fűtött ember nem érzi. Sietve igyekszik a Börcsök-tanya felé, majd egy pillanatra, szemben az útszéli kereszttel, megáll, dörmög, mint a megvadk­olt medve, aztán sziszeg, mint a mérgeskigyó, ránt egyet a vállán és félhangosan mondja: — Most leszámolok veled, And! Még nem tudja bizonyosan, mit tesz, felgy­új­tja-e a házat, bordái közé szúrja-e a kést, vagy csak egyszerűen leüti az öklével, mint a tavalyi vásáron azt a tolvajt, aki bőrtárcáját emelte ki a nad­­rágzsebből. Hiszen az And még annál is gyaláza­tosabb!"Az csak a nála levő pénzt akarta elvonni, ez meg a földjét akarja ki­­pörölni a lába alól. Igaz, négy kell neki a pénz, oda is adta volna jószántából az örökség negyedét, de a telhetetlen koldus mindjárt a felét akarja.,, Teg­nap kapta az írást a bíróságtól, azóta forr benne a méreg- Verőn is élesztette a tüzet, a három liter aztán egészen megtette a magáét. — No megállj, Andy,,, Most meg­­kapod a részed! — mondta keményen és ekkor már majdnem sialadt. Hát hogy Verőn tüzelte?... Persze, hogy tüzelte... Az egész alsótanya ama­zok pártján van. Borisnak, Verőn húgá­nak már az első évben megvolt a gye­reke. Nekik még most sincs... Ahogy az eszébe jutott, — úgy tetszett neki — mintha valaki utána szólt volna: »Adj meg, Szotyori Jóska!* Hallotta tisztán a hangot, de azt is tudta, hogy felében sok a szesz és ilyenkor sok mindent hall az ember. A kutyák vonítása már egészen közel­ről hallatszott. Pár lépésnyire állt And házától. Úgy tervezte, hogy kihívja egy kis egyezkedésre és az ólon kiadja a jussát. A szob­a ablakából kiszűrődő fény sárga csikót hasított le az udvar fehér abroszából. A kéményből sűrű, barna füst vékony sugárba szökött fel az égre. A hideg rántotta a magasba és csak valahol a végtelen messzeség­­ben terült szét, a felhőtlen ég sátra alatt. Éppen megindult a ház felé, mikor hirtelen kicsapódott a pitvarajtó, Eli igyekező ángyikája rojtos derfmnerkeiy nőjét már az udvaron terítette a vállára. — Szén­­séges Jézusom, mi lene velünk? !- jajgatott Boris. — Andi — kujánlok még vis­sza - vigyázz nagyon a Misi­kére! Boris végigszaladt az udvaron, csiz­mái alatt ropogott a hó, a kiskaput zárva hagyva, rohant ki az országidra s ok­ hamarosan elveszett szapora lép­tének kopogása a keményre fagyott rö­gökön, Szotyori ott állt az országút túlsó oldalán. Az elsiető asszony annyira el volt foglalva a házban történtekkel, hogy észre sem vette a sógort. Mi van ezökkel?... Tán csak nem esett baja a gyereknek? — tűnődött a szoros fej és érezte, hogy lohad benne a megvadított készség. Most lenne a legalkalmasabb bemenni Antihoz... Csak Ilon van benn, az asszony legkisebb húga, meg Misiké... De nem tudta ma­gát rászánni, hogy bemenjen a Börcsök­­tanyára. Vagy félóra múltán az asszony futva jött vissza az országúton, mögötte a cingártermelű körorvos loholt, kezében a bőrtáskával. A vékony emberke úgy dobálta maga alatt lábait, mintha nem is az övé volnának, a fekete táska, mint madzagra kötött vésztjósló madár, lebegett sovány karján. Szotyori utánuk sompolygott a házba és letelepedett a konyhában. Észre sem vélték. Az asszony jajgatott, az ember, a pörösködő sógor a kemence padkáján ült, arcát tenyerébe temette. íjon föl-aki futkározot a nagyobbik szobában. Misiké a megvetett ágyban hánykoló­dott s kis orcáján lázrózsák ültek. Az orvos fölfeszítette a gyermek száját, belenézett a torkába, megcsóválta a fejét és mintegy magának mondotta: dit terítisz!­ A kiszurásnál a gyermek fölsírt, Anti fölkapta a fejét. — Megmaradv — kérdezte fáradt han­gon az orvostól. — No, no... majdnem későn hívtak! Máskor jobban igyekezzenek az ilyesmi­­vel. Boris hálás szemekkel nézett a meg­ment­őre, aki jódarabig rakosgatott a táskájában, de mikor látta, hogy itt már csak a gyerek fontos, vele nem gondol senki, mégis rászánta magát. — Hát aztán, Börcsök gazda, ez egy kisebbfajta operáció volt. Tiz pengő jár érte! Erre Szotyori Jóska a nyitott ajtón­ál belépett a szobába. Kajánját levette a fejéről s a gyerekágyra pillantva, meg­szólalt: " — Hát sógor, ha meg nem sértelek, az én kerösztfiamml van szó, tán én fizetem meg az operációt. Az orvos átvette a mellényzsebből elő­húzott bankjegyet és sietve távozott. Künn ezalatt tovább hivalkodott a szél. A kutyák elbújtak az istálló mögé, a hold felkúszott az eperfa tetejére és benn a meleg száimban, a beteg gyer­mek ágya fejénél Szotyori Jóska meg­egyezet a sógorával.

Next