Kis Ujság, 1933. március (46. évfolyam, 49-73. szám)

1933-03-01 / 49. szám

2 Harc a dollárért # €-es? Ami az Egyesült Államokban tör­ténik, most már egyre nagyobb iz­galmak között, a legcsodálatosabb je­lenségek egyike az utóbbi idők törté­netében. Csodálatos, de egyúttal ter­mészetes jelenség is. Amikor a világ­háború befejeződött, az Egyesült Ál­lamok lakossága úgy gondolta, hogy hatalmas erejével és gazdagságával az egész világ gazdasági ura lesz. Valóban Amerika elkövetett mindent, hogy így legyen. A nemzetközi pénz­piacon ép úgy diktált, mint a ter­melésben. Az aranyat gyűjtötte és árukkal akarta elhalmozni a vilá­got. Minden aranyat magához akart szivni és ugyanekkor azt akarta, hogy áruit világszerte vásárolják és hogy a maga üzleti politikájával mindenünnen kiszorítsa az európai termelést. A magyar gazda is érezte ezt. Az amerikai búzát olcsóbban kínálták itt a szomszédságunkban, mint amennyiért mi adhattuk a mi­enket, így rohant az amerikai nép a dol­lár után. S ennek lett a követke­zése, hogy a világgazdaság fokoza­tosan elpusztult. Amerika egyszerre azt vette észre, hogy mialatt az arany nála gyűlt össze, azalatt az áruit nem volt mivel fizetni. Lassankint már az adósságok kamatait sem tud­j­ák neki fizetni az országok. Ugyanek­kor természetesen az amerikai ter­melés is megcsappant, hiszen nem volt kinek eladni az árut. Így jutott el Amerika odáig, hogy az Egyesült Államokban húszmillió munkanél­küli van. így jutott el odáig, hogy az ipar nehézséggel küszködik, hogy a házaknak és a földeknek értéke lement, hogy a vasutak nem jöve­delmeznek, mert nincs mit szállíta­­niok és hogy így nem érik meg a tizedrészét sem régi értékeiknek a részvények, tehát azok a hitelek sem, amelyeket ezekre a részvé­nyekre adtak. Mit csinált az amerikai ember a pénzével, amit összeharácsolt? Rész­vényt vásárolt rajta, vagy zálogle­velet, avagy a bankba vitte­k felél­nek. Igen ám, csakhogy a részvé­nyek és a záloglevelek értéke le­ment és most kezdik észrevenni a betevők, hogy a bankok vagyona is hitelekben van, vagyis részvények­ben és záloglevelekben. Miután a farmerek nem tudnak fizetni, előbb párezer kisbank ment tönkre az Egyesült Államokban, majd az utolsó hetekben kezdtek meginogni a nagy­városok bankjai is. Miért? Mert kö­veteléseik olyan gazdáknál, iparosok­nál és közlekedési vállalkozóknál vannak, akik most nem tudnak fi­zetni. Ettől ijedt meg az amerikai kö­zönség és egyszerre el is vesztette a fejét. Idegei összeomlottak és ennek hatása az utolsó napokban félelme­tes rémületben jelentkeztek. Detroit­iján kezdődött a baj, ahol tudvale­vőleg a nagy autógyárak vannak. Mi­után autókat most alig vesznek, itt a legnagyobb a munkanélküliség. Ugyancsak itt a legnagyobb a ban­kok zavara is. Ez természetes. A betétek összege Amerikában négy­szerese az összes bankjegyforgalom­nak. Ha tehát a betevők a bankok­tól kérik a pénzüket, akkor a ban­kok nem csinálhatnak mást, mint­hogy váltóikkal a jegyintézethez men­nek és azokért pénzt kérnek. És itt van a baj. Mert mihelyt az ame­rikai jegyintézet több dollárt ad ki, mint amennyi most van forgalom­ban, akkor elkövetkezik a dollárin­fláció, vagyis a betevők vissza­kap­ják ugyan a pénzüket, de már rosz­­szabb dollárban. Az amerikai kor­mánynak tehát meg kell védeni a bankokat és a betevőket is. Ha a bankoknak vissza kell fizetniük a betéteket, tönkremennek, de ugyan­ekkor a betevők is tönkremennek. Az erős pénz, amelyről olyan so­kat álmodoztak, a dollár egyelőre még tartja magát, de várjon ki tudja, hová fejlődnek azok a bajok, ame­lyek olyan rettenetesen rázzák most Amerika gazdasági életét. KIS ÚJSÁG 1933 március 1 Hitler kemény ököllel csapott le a kommunista lázadók vezéreire­­ Tömeges letartóztatás a birodalmi gyűlés palotájának felgyúj­­tása miatt — A moszkvai vörös felforgatók bérencei a rendőrség kezén — Hitler és Mussolini március végén tárgyal lámában A német birodalmi gyűlés palotája ellen elkövetett alávaló merénylet történelmi fordulat elindítója lett Németország életében. A Hitler-kor­­mány most már habozás nélküli döntő rohamra szánta el magát a kommunista bujtogatással szemben. A parlament felgyújtása, ez a pél­dátlanul hitvány gaztett, azt bizo­nyítja, hogy a Moszkvából pénzelt és irányított bolsevista agitáció­ sem­mitől sem riad vissza, bizonyos te­hát, hogy a védekezés eszközeiben sem lehet válogatni. Hitlernek, ha el akarja hárítani nemzete felől a végső összeomlás veszedelmét, ir­galmatlan és megállást nem ismerő erőre lesz szüksége Nemcsak az ő kancellársága forog kockán, hanem az egész német birodalom sorsa is. Kedden reggel a birodalmi kor­mány hivatalos jelentést adott ki a történtekről. A jelentés szerint hétfőn este, amint a parlament épü­lete lángbaborult, Göring b­rodalmi miniszter, a porosz belügyminisz­térium vezetésével megbízott biro­dalmi biztos a helyszínen haladék­­talanul megtette az összes szüksé­ges intézkedéseket. A borzalmas k­­r­­katasztrófáról érkező jelentések vé­tele után Hitler birodalmi kancel­lár és Papen helyettes kancellár is azonnal a birodalmi gyűlés épületé­hez sietett. A parlament felgyújtása minden kétséget kizáróan a legsúlyosabb természetű gyújtogatás, amely va­laha is előfordult Németországban. ■A rendőri nyomozás megállapí­­totta, hogy a birodalmi gyűlés épü­letében a földszinttől a kupoláig mindenütt tüzcsóvák voltak elhe­lyezve, amelyek kátránykészítmény­­ből és gyújtótöményekből állottak. Ezeket a tüzcsóvákat a b­rodalmi gyűlés bőrszékeiben, nyomtatványai között, ajtókon, ablakokon, függö­nyöknél, faburkolatokon és más könnyen gyúlékony helyeken he­lyezték el a gyújtogatók. Egy rend­őrtisztviselő a sötét épületben több embert látott, akik égő fáklyákkal rohantak fel és alá. A rendőrtiszt­viselő azonnal fegyverét használta. Sikerült az egyik tettest letartóz­tatni. Megállapítást nyert, hogy azonos a hollandiai Leydenből származó 24 éves Van der Lübbe kőművessel, akinek szabályszerűen kiállított hol­landi útlevele volt. Lübbe kijelen­tette, hogy tagja a holland kommu­nista pártnak. A birodalmi gyűlés épületének kö­zépső része teljesen leégett. Az ülés­terem elpusztult. A kár sokmillió. A rendőri eljárás, amelyet hétfőn éjszaka végrehajtottak évek óta a legnagyobb rendőrségi megmozdulás volt a német birodalomban. Magá­ban Berlinben a politikai rendőrség tisztviselőin kívül a rendőrfőnökség, a rendőri hivatalok és a rendőri kerületek valamennyi bűnügyi tiszt­viselőjét álmukból verték fel és sza­lasztották a rendőrfőnökségre. Itt a tisztviselőket beosztották és az egyenruhás rendőrség segítségével­­ készültségi kocsikon különböző vá­­­rosrészekbe szállították, ahol azután az előre elkészített jegyzékek alapján házról-házra járva, le­tartóztatták a gyanús kommu­nista vezetőket. És úgy, mint Berlinben, az or­szágban is mindenütt rendőri eljá­rás indult, miután a rádió útján az összes rendőri állomásokat értesí­tették. A kommunista párt központi bizottságának tagjai ellen letartózta­­tási parancsot adtak ki. A kommu­nista párt parlamenti tagjainak egy­ része a letartóztatás elől megszö­kött de minden határon szigorúan vigyáznak, úgyhogy a szökevények­nek aligha sikerül kisurranniuk. A letartóztatottak kihallgatását nagy rendőri személyzet végzi. Már­ eddig is nagyon érdekes adatok ke­rültek napvilágra, de a további nyo­mozás érdekében egyelőre semmit sem közölnek. A letartóztatásokkal kapcsolatban megtartott házkutatá­sok hasonlóképpen gazdag anyagot szolgáltattak a rendőrség kezére. A berlini kommunisták általános vörös lázadást terveztek Ma már egészen világosan látszik, hogy a birodalmi gyűlés palotájának fel­­gyújtása volt a jeladás a bolsevik­ forra­dalom kitörésére. Ezeket a terrorcse­lekményeket­ tervszerűen kidolgozott pro­gram alapján akarták végrehajtani. A birodalmi gyűlés palotájának tűzvésze lett volna a jel a pol­gárháború­k robbantására. A hétfő esti gyújtogatást méltán lehet a németországi bolsevista terror legar­cátlanabb és legszörnyeiségesebb csele­kedetének nevezni. A sok száz mázsányi súlyosan terhelő lefoglalt anyag­ között, amelyet a legutóbbi rendőri házkutatás alkalmával a vörösök székházában, a Liebknecht Károly-házban találtak, pon­­tos utasítások voltak arra az esetre, hogy miként kell végrehajtani kom­munista forradalom esetén a terrorisz­­tikus intézkedéseket orosz módszer sze­rint. Ez utasítások értelmében haladéktalanul föl kell gyújtani ­ Romlott kár,­­ bomlott erkölcsök Utolsó szó a szerelem és szenvedély nagy perében írta Szederkényi Anna A törvényszék bejárata előtt tolong a közönség, a rendőrök nem bírják szét­oszlatni a kiváncsi tömeget. Még az utolsó pillanatban is fogadásokat köt­nek, hogy mi lesz az ítélet. Az asszo­nyok égre-földre esküdöznek, nem fog­ják Littkénét felmenteni. A férfiak ez­zel szemben azt hangsúlyozzák, igenis az ítélet felmentő lesz. Benn­e a törvényszék épületében a lépcsőkön és a folyosókon életveszélyes a tolongás. Zsivaj, ve­rekedé , kérés, könyörgés. Mindenki vitatkozik a rend­őrökkel, ismerősökre hivatkozik, újság­írókat akar kikéretni a teremből. Be akarnak jutni, látni akarják Littkéné arcát, amikor utolsó védekezését mondja el a bíróság előtt. Felvonultak drága prémekben az elő­kelő társaság hölgytagjai. Grófnők, bá­rónők, művésznők, katonatisztek fele­ségei. Különösen sok volt a nő és fel­tűnően kevés a férfi az Ítélethirdetés napján. A tárgya­ási terem is zsúfolásig telt. Pótszékeket állítottak fel, ahova csak lehetett. A tetőfokára hágott a szenvedélyes vitatkozás. Az asszonyok azt beszélték, hogy a saját férjükkel fogadtak az ítéletre. És fogadtak egy­mással az ismerősök. Mindenki izgatott a teremben. Csak egy valaki nyugodt — a vádlott. Littké­né, mint mindig, végig a tárgyaláson, most is magasan kiegyenesedve lép be. Hosszú, fekete posztókabát van rajta, széles, fülig érő szil-gallérral. Fekete ha­jára fekete sapka feszül. A lábán bronz­­színű selyemharisnya. Leül a bíróság emelvénye előtt arra a székre, amelyiken végigülte a tárgyalást. Most nem integet, nem mosolyog az ismerősökre. Mozdu­latlanul fordít hátat a tárgyalási terem közönségének. Pedig a látcsövek most is rá vannak szegezve. „Köszönöm .. Az Ítélet kihirdetése és az indokolás befejezése után Szemák elnök feltette a kérdést Littkénének : — Megértette az Ítéletet? — Igen, megértettem ! — hangzott a felelet, hangosan és erélyesen, mint­ahogyan az egész tárgyalás alatt beszélt Littkéné és hozzátette: Köszönöm ! Ellentmondást nem tűrő hangon uta­sította vissza ezt a köszönetét Szemák elnök. Azonnal rávágott: »Ne köszönjön semmit! Üljön le!» Ebben a visszautasításban benne volt nemcsak az, hogy a bíróság a köteles­ségét teljesítette a legjobb lelkiismerete szerint, mint mindig az igazság szolgá­latában, hanem mindaz, amire ez a per rávilágított. Nem ölte meg a vádlott Ruttkay Gábort, az öngyilkosságra sem beszélte rá, hanem — a bíró szavai szerint — egyik okozója, hajtóereje lett annak a romboló szélvésznek, amely a sértettet, Ruttkay Gábort, a halálba kergette. Nem az állami büntetőhatalommal, ha­nem az erkölcsi világrenddel jutott összeütközésbe ezzel a cselekményé­vel... Van Arany Jánosnak egy halhatat­lan szép verse, az a cinje: »Tetemre­ hivás». Ebben a versben az van megírva,­ hogy a radványi sötét erdőben halva találták Bárczi Benőt. Nem tudják ki a gyilkos, ezért tetemre hívják mindazo­kat, akiket gyanúsítanak. Odaállítják a szép ifjú halott mellé titkos aráját,­ Kund Abigélt. Amikor a szép leány megáll a holttest mellett, a sebből piro­san bugyogni kezd a vér. Megvádolják Kund Abigélt azzal, hogy ő ölte meg Bárczi Benőt. Mire a leány reszketve mondja: ő nem ölte meg Bárczi Benőt, csak amikor a férfi szenvedélyesen faggatta a szerelméről és azzal fenyegette, ha nem mond igent és nem bizonyítja újból és újból a sze­relmét, akkor meg fogja ölni magát,­­ nevetve válaszolt neki: »Nosza hát! ...» Littkéné, amint ez bebizonyítást nyert a törvényszék előtt, nem adta a kezébe Ruttkay Gábornak a revolvert. Nem is mondta neki: »Nosza hát». Csak oda­költözött a lakásának közvetlen köze­lébe. Csak odaadta neki a saját lakásá­nak a kulcsát. Amikor tudta, hogy a­­ férfi lélekgyilkos küzdelmet folytat­­ön­magával és nem tud a két asszony kö­zött választani, amikor már azt is tudta, hogy a fiáról nem bír lemondani, hiszen megfordult a fejében az a gondo­lat is, hogy el akarta vinni ezt a fiút bemutatni Littkénének, hadd ismer­kedjék meg a leendő második anyjával — a szenvedélyt, amelyik a férfit ilyen cselekedetek felé hajtotta, egyre lobog­tatta. Ezért mondta a bíró : »Korunk dekadens asszonya , ez a törvényszék ítélete. „A szerelmes gyerek" Azt mondta a védőügyvéd, amikor Ruttkay Gábornak és Littkénének a kapcsolatáról beszélt, hogy a nagy sze­

Next