Kis Ujság, 1933. június (46. évfolyam, 123-145. szám)
1933-06-01 / 123. szám
2 Ma a bőrt drágították meg ea Hej Riska tehén, de sok bajt csittalsz! Mi van veled, Riska? Vagy nem te miattad csinálták azt a tejrendeletet, amelyik miatt drágább lett a tejföl, drágább lett a túró és drágább maradt a tej is? Aztán azt is hallottuk, hogy éppen a tejrendelet miatt tízezer tehénre kell kimondani a halálos ítéletet. Azt hinné az ember, hogy legalább nem okozol több bajt. Most aztán jön a Slire, hogy a bőrgyárak tíz százalékkal fölemelik, a talpbőr falát meg a felsőbőrét is. Drágább lesz a bőr, drágább maradt a fej, miket csinálsz, Riska? (►>) Nem értjük a dolgot. Mi valahogy azt hisszük, hogy a mostani gazdasági és kereseti viszonyok között olcsóságnak kellene végre jönnie. Hogy az emberek vásárolni tudjanak, dolgozni tudjanak, megélni tudjanak. Erre aztán fölemelik a bőr árát. Most nyárba hajlik az idő, lehetne azt is mondani: járjunk mezitláb. A bőrgyárosok nyilván arra gondolnak, hogy az egészséges, mivelhogy Kneipp páter. Igen lelkes féraru, nagyon is ajánlotta ezt a kúrát.De hogy miért éppen a bőrgyárosok igyekeznek csökkenteni a cipőfogyasztást, azt nem tudjuk megérteni. A bőrgyár arra való, hogy flört gyártson és tisztességes keresettel a lehető legolcsóbban adja. E semmi esetre sem lehet azonban helyes, hogy akkor emeljék a bőrárakat, amikor az egész világon olcsóbb lesz a bőr és amikor csak a vámvédelem falai, mögött lehet végrehajtani az ilyen áremelést. Mert me tagadjuk: sehol sem drágább ma a lábbeli, mint éppen nálunk, sleg sem tudja megfizetni a közönsség. Magyarország lábbeljfogyasztá®a ijesztő mértékben csökken. Amíg más országokban minden ember átlag évenként két pár cipőt vásárol, addig nálunk három esztendőbentelik kettőre. Amikor ez az országosátlag, akkor a bőrdrágítás csakkisebbíti a fogyasztóképességet, nőm.Veri a munkanélküliséget, tehát árt. Jól tudják ezt a cipésziparosok.Mert bizony, ők nem emelhetik az farat, hiszen akkor egyáltalán nem tudnak eladni. Ilyenformán ez a bőrdrágítás most elsősorban a cipészek kenyerét veszélyezteti. Harmincezer cipészkisiparos él az országban. Él? Vergődik! Ez a harmincezer iparos nem emelheti az árát, nem is fogja felemelni, tehát a bőrgyárosok tíz százalékos emelését egyelőre ők érzik meg. ők, meg az alkalmazottaik, meg a családjuk. Aztán megérzi afogyasztás s végül megérzi minden fogyasztó. "Nem jól van ez így. Londonban most össze fognak ülni az okosok ,és megtartják a világgazdasági konferenciát. Nem hisszük, hogy sokat végeznek. De igenis hisszük, hogyha olcsóság van, akkor többet tudunk termelni, jobban tudunk fogyasztani és mégis csak az a legfontosabb, hogy mentől több ember boldoguljon. Ennek az útját kell keresni, mégpedig nem áremelésekkel, mert nem az fontos, hogy az egyes nagy bőrgyárak hasznát növeljék, hanem az a" fontos, hogy a kisemberek boldoguljanak. -De mit csináljon szegény kisember? Drága a villany,drága a gáz, drága a közlekedés,most drágítják a bőrt. Tegnap megdrágították a zsákot, holnap meg drágítják a téglát, összeül a kartell és drágít. Egyet gondol és árat emel. - Mi azt mondjuk, üljenek összeazok is, akiknek hatalmukban áll ■az olcsóbbítás. Gondoljanak egy nagyot és akadályozzák meg a drajgitásokat. Példát kell már egyszercsinálni l éss az ország tapsolni fog. ! Borul a láthatár Elbeszélés, írta C. Szemere Klára Muki bácsi térdére fektette a hófehér asztalkendőt, kanalat belementette a párolgó lyuklevesbe, azután megszólalt: — No, gyerekek, mi jót eszünk máma? Muki bácsi mindennap föltette ezt a fontos kérdést. Egyrészt megszokásból másrészt előrelátásból nehogy túlságosan bepakoljon a töltöttpaprikából, ha netalán kacsapecsenye következne utána. A felelet rendszerint kórusban hangzott el, mert az asztalnál orgonasíp módjára sorakoztak a csemeték. Ezúttal megelégedett mormolással nyugtázta a választ, eltalálták a gusztusát. Muki bácsi — saját bevallása szerint — szeretett jól élni. Ha megkérdezték volna, mit ért ezalatt, aligha tudott volna pontos választ adni, bozontos üstöke mögött zengő búzatáblák, táncoló négyesek pompája, tavaszi snepfhúzások, ádáz tarokpartik izgalma, Utrós galuskák halmozott tálai kóvályogtak volna eszeveszett összevisszaságban. Általában jámbor, tréfáskedvű „ember volt , egyetlen szenvedély emésztette csak: a politika. Ezen a ponton nem ismert kegyelmet, kuruc természete térdig gázolt a bécsi kamarilla, ormányos, talpnyaló urak vérében, az ebéd sem ízlelt volna talán, ha ráadásul labancfejekkel nem tetézte volna lakomáját. A mai tyúkleveses ebéd utójátéka különösen véresen zajlott le. Muki bácsi úgy vagdalkozott maga körül, mint egy megveszekedett torreádor. Áruló miniszterek vére piroslott az arénán, újonc- és vámtörvények kerültek máglyára. Muki bácsi diadalittasan maradt a porondon. — Ki a legény a csárdában — öklözött benne az ősi magyar átok förgetege.. Csibukot vett elő, felajzolt idegeit lecsillapítandó, sűrű füstgomolyba fojtotta honfiúi bánatát. Szállott az illatos muskotályfelhő a nyári égbolt felé, a határból rengeteg kalászerdő integetett, valahonnan jókedvű legények durjantását hozta a szél. Csönd, békesség, nóta széles Nagymagyarországon. — Nem boldog a magyar! — sóhajtotta Muki bácsi, elmélázva táncos füstkarikái mögül. Kocsizörgésre riadt fel Sárga homokfutó karikázott a pálink mögött húzódó országút porfelhőjében. Kapatos, városi sörnyi emberke gubbasztott a rázós alkalmatosságon. Leszegett sunyi feje árnyékba borult a gyűrött szalmakalap alatt. Egy hétre rá beállít az öreg János. Afféle hazibulor, agyafúrt vén ezermester, Muki bácsi bizalmasa. Együtt tárgyalják meg az őszi vetés esélyeit, időjárást, falu pletykáit, miegymást. — Iiaj van, naccságos uram, — böki ki sürü nógatás után — nagy baj! — Ki vele, öreg, tán bizony a menyecske rakoncátlankodik! — kacagott harsányan Muki bácsi, János kései lakzijára célozva. Az öreg nem felelt a gazdája huncutkodására. — Valami görbelábú fiskális pusmog már egy hete a faluban, telebeszéli a népek fejét, hogy igy-ugy... kevés a bér, nyúzzák a bőrüket, nem jó vége lesz, instálom. Muki bácsi elkacagta magát. — Ne beszéljen bolondokat, öreg, ismerem én a népemet, több esze van annak tucat fiskálisnál, ebrudon hajítják ki az ipsét, ha sokat okoskodik. János bácsi hümmögve, dörmögve távozott. Harmadnapra megállott az aratás. Estenden aratógazda, béresazda egymást taszítva botlott be az ajtón. —Mit akarnak kendtek, mi a fránya ütött magukba, dologidőben letenni a kaszát! — ágaskodott Muki bácsi recsegő basszusa. Az atyafiak tétován könyökölték egymást. . — Igen hitvány a búza, instálom —• merészkedett elő István bácsi izzadó üstökkel. Kockás kendő kerül elő a lajbizsiebből, hűsíti a fölhevült, barázdás homlokot. — Hitvány az aratórész is — böki ki felháborodva Miska aratógazda. Most már egymást licitálva bátorkodik elő a szó, szajkómódra betanultan hangzik a keserű áradat. Muki bácsi sűrű szippantással élesztgeti a csibukja tüzét. Les fellóbálta a hosszúszáru szerszámot, csöndesen izzott a felvillanó parázs. — Micsoda ,vöröshajú jövevény settenkedik a faluban, István bácsi? — fordult huncut kis mosollyal a bajusza alatt az öregebb atyafihoz. István bácsi csavaros esze egyszeriben kitalálta, hová céloz gazdája szava. Igen melege lett tőle, elszégyelte magát. — Ismerik-e kendtek az egyszeri atyafiak történetét? — folytatta jószót szippantva Muki bácsi. — Ketten ülnek asztalnál, közös tálból kanalazzák a levest. Bőséges porció, jut is, marad is, mindenki jóllakhat. Odajön az irigy harmadik, settenkedik, spekulál, egyszer csak egy óvatlan pillanatban beleköp a kettejük táljába. Oda a vacsora, éhkoppon az atyáfiak, harmadik lakik jól a jussból. Csönd. István bácsi, Miska koma fejét hűvös zuhannyal járja át az okos szó. Barázdás homlokok derűsre simulnak, megértő mosoly villan a keménypillantású, barna szemekben. Távoli kutyaugatás, harmonikaszó töri meg a hosszú hallgatást. — Mondok én valamit, emberek — szólalt meg Muki bácsi. — Elcsavarták a kendtek fejét, jött-mint idegenek bolondgombát ültettek belé. Magyar ember KIS ÚJSÁG fi felsőházban is megbélyegezték Bleyer képviselő nemzetsértését Széchenyi Aladár gróf a királykérdésről beszélt A felsőház szerdán Wlassics Gyula báró elnöklésével ülést tartott, hogy a közigazgatás rendezéséről szóló törvényjavaslatot letárgyalja. Széchenyi Aladár gróf napirend előtti felszólalásában Gömbös miniszterelnöknek a rokkantjavaslat tárgyalása során tett kijelentéseivel foglalkozott. Elmondotta, hogy miután Zápolya Jánossal elhunyt az utolsó magyar király, a nemzetnek folyton önvédelmi harcot kellett folytatnia. Az 1528 után következő Habsburg királyok némelyike meg akarta fosztani a nemzetet önállóságától, sokszor nyelvétől, vallásától is, a védelem tehát jogos volt. Olyan is akadt a Habsburg királyok között, aki meg sem koronáztatta magát. — Arra törekedjék a miniszterelnök — folytatta Széchenyi , hogy kemény, független gondolkodású emberek vegyék körül. Sajnos, ma kevés van ilyen. Azt is mondta a miniszterelnök, hogy ne támadják folyton a Bethlen-kormányt. A 10 éves Bethlen-korszakot azonban nem lehet kitörülni a történelemből. Hoepfner Guido Bleyer Jakab nemzetsértési ügyét tette szóvá. Mint felvidéki, szepességi származású ember tudja, hogyan bánt a magyarság a szepességi németséggel. A szepességi németség 1918- ban Magyarország iránti hűségének adott kifejezést és azt kívánta, hogy Magyarországhoz tartozzék továbbra is.• Hasonló érzelmekkel van eltelve a magyarországi németség az ország más részein is. • El lehet-e képzelni azt, hogy Párizs környékén német községek lennének? Kérdezi: a magyar, vagy cseh uralom fordított-e nagyobb gondot a Szepesség gazdasági jólétére? Bleyer Jakab a legrosszabb időben és a legügyetlenebbé mondotta el beszédét. — Ha olyanok lennének a kisebbségi viszonyok Magyarországon, mint amilyeneknek a külföldi sajtó festi, akkor Bleyer Jakab nem lehetett volna miniszter és nem volna ma is egyetemi tanár. Nagy taps és éljenzés közben fejezte be Hoepfner a beszédét. Ezután az elnök Festetics Tasziló herceg elhunytéról emlékezett meg, majd Tomcsányi Móric előadó ismertette a napirenden levő javaslatot, amelyhez Némethy Károly és Bezerédy István szóltak hozzá. A felsőház ma, csütörtökön folytatja a javaslat tárgyalását. Helyreállt a magyar és német diákság békéje A magyar egyetemi szervezetek Könczöl László jogszigorlót Bécsbe küldték, hogy a Bleyer-ügyről világosítsa fel az osztrák és német egyetemi ifjúságot. Könczöl a Münchenből Bécsbe küldött német ifjúsági vezéreket meggyőzte arról, hogy a Bleyer-ellenes tüntetések nem a németség ellen irányultak. Kizárólag Bleyer tanár személyének szóltak a tüntetések és a magyar ifjúság nem akart állást foglalni sem Németország, sem a Magyarországon élő németajkú polgárság ellen. A félreértést a diákság küldöttei teljesen tisztázták és kifejezték azt a reményüket, hogy ezentúl a viszony még barátságosabb lesz a magyar és a német diákság között. Két müncheni katholikus diákvezér eljött Magyarországra. Meglátogatták a budakörnyéki svábokat, elutaztak Ágfalvára és ott győződtek meg arról, hogy szó sem lehet nálunk németgyűlöletről, sem a nemzetiségek elnyomásáról. 1 1933 Június 1 Kitört a gazdasági háború Ausztria és Németország között • A német utazási rendszabályok a magyar idegenforgalomnak is súlyos károkat okoznak Óriási felháborodást keltett Ausztriában a német kormánynak az a rendelkezése, amelynek értelmében ezentúl 1000 márka külön, útlevélilletéket kell fizetnie minden olyan, német állampolgárnak, aki az osztrák köztársaság területére, vagy azon keresztül akar utazni. Ezt a súlyos rendszabályt, amely mérhetetlen károkat jelent Ausztria idegenforgalmának, a német kormány tudvalevőleg Dollfuss kancellár nemzeti szocialistaellenes akciója miatt rendelte el. A rendelkezés súlyosan érinti Magyarországot is. Bajorországból ugyanis jelentékeny idegenforgalom volt Budapesten és ez most az 1000 márkás külön illeték miatt valószínűleg teljesen megszűnik. A bajor kiránduló ugyanis, akiMagyarországot meg akarja ismerni, aligha fogja meghozni azt az áldozatot, hogy 1000 márkát fizessen az Ausztrián való keresztülutazás miatt. Más után viszont csak nagy kerülővel, Prágán, Brünnön és Pozsonyon át tehetnék meg a bajorok az utat Budapestre, ami, szintén nagyobb kiadásokat jelentene a részükre. A német gazdasági támadással szemben Ausztria nem marad tétlenül. Az osztrák kormány olyan intézkedéseket határozott el, amelyek tulajdonképpen a nyílt gazdasági háború kitörését jelentik Ausztria és Németország között. | | Az osztrákok bevezetik azt az újítást, hogy aki Németországba akar utazni Ausztriából, annak szintén magas illetéket kell fizetnie. Az osztrák kormány kártérítésben fogja részesíteni azokat az osztrák szállodásokat és vendéglősöket, akik a németországi kirándulók elmaradása miatt károkat szenvednek. A legsúlyosabb elhatározása Ausztriának az, hogy a kiviteli forgalom ellenőrzésére pénztárat állít fel. Ez az intézmény meg fogja akadályozni, hogy Németországból több árut vigyenek be Ausztriába, mint amilyen értékű árut Ausztria Németországnak szállít. Megállapították, hogy Németország az utolsó öt év alatt 12041 millió slilinget keresett az Ausztriával való kereskedelmi forgalmon és ebből idegenforgalom révén alig 300 millió sliingje térült vissza Ausztriának. Most tehát az osztrák intézkedés révén majdnem egymilliárd sillinggel kevesebb