Kis Ujság, 1933. november (46. évfolyam, 249-272. szám)
1933-11-03 / 249. szám
2 Hogy képzeli Benes ? SS Figyelnünk kell, mi történik a túlsó oldalon. Nem dughatjuk homokba fejünket, hanem éles tekintettel kell szemlélnünk milyen tervek és célok foglalkoztatják a kisántántot. Az a beszéd, amelyet Benes cseh külügyminiszter a prágai képviselőházban tartott, ezért nevezetes. Benes régen mondott olyan nagy beszédet, mint ezúttal, amikor kifejtette a kisántánt gazdasági terveit. Bejelentette, hogy novemberben öszszeülnek a kisántánt államai és tárgyalást kezdenek a gazdasági együttműködésről és amikor azt is hangoztatta, hogy egyre szorosabb a szövetség azok között az államok között, amelyek nem járulnak hozzá semmiféle revízióhoz. " Mindaz, amit itt Benes mondott,különösen fontos reánk nézve, mert láthatjuk és megtudhatjuk, hogy a kisántánt és különösen Csehország továbbra is mereven ragaszkodik ahhoz az elgondoláshoz amely a békeszerződéseket sérthetetleneknek tartja és amelyben hirdetik ugyan a békét Magyarországgal, de ugyanekkor megtagadják tőlünk az élet jogát és feltételeit. Benes hevesen a Népszövetség védőjéül szegődött, élesen támadta Németországot és ugyanekkor a magyar revíziós politika törekvéseivel szemben is harciasan nyilatkozott, amikor hangoztatta, hogy a revíziós propaganda súlyos konfliktusokat rejthet magában. Benes arra hivatkozott, hogy a kisántánt nemcsak Középeurópában, hanem a Balkánon is olyan jelentős politikai tényező, amelynek súlyát tudomásul kell venni, különösen a mostani időkben, amikor a következő két-három esztendő lesz döntő Európa egész életében. Benes ugyanis azt a meggyőződését hangoztatta, hogy a jövő évben okvetlenül meg kell oldani a leszerelési kérdést és ezt követőleg Európa pénzügyi és gazdasági válságát is. Már most, Benes szerint, a kisántánt azért nézhet bizalommal a jövő elé, mert nemcsak politikai egységét tudta megszilárdítani, hanem erősen megnövelte súlyát Lengyelországban, valamint Titulescu balkáni tárgyalásai is komoly eredményeket hoztak a kisántánt érdekei számára. Ilyenformán tehát a kisántántnak a maga gazdasági erőit kell most megnövelnie. Ezért hangoztatja Benes, hogy a kisántánt államoknak olyan tervszerű gazdasági politikát kell folytatniuk, amelynek folytán a mezőgazdasági és ipari államok a maguk árucseréjét úgy tudják lebonyolítani, hogy nyugodt fejlődésnek nézhetnek elébe. Benes beszéde minden politikai és gazdasági részletre kiterjedt és tulajdonképpen elsősorban Romániának és Jugoszláviának szólott. Csehország legnagyobb érdeke ugyanis, hogy válságba jutott iparát megmentse és ez a miniszteri beszéd most kitanítás akart lenni a kisántánt másik két országa számára, hogy Csehország gazdasági megerősítése érdekében az ő mezőgazdaságuknak komoly áldozatokat kell hoznia. Nem is tagadja Benes, hogy mindenekfölött a német ipart kívánja kiszorítani a kisántant országaiból és hogy olyan középeurópai gazdasági szövetségre gondol, amelynek keretén belül a cseh ipari érdekek különösen érvényesülnek. De szól a csalogatás Ausztriának is különösen azért, mert Benes bécsi tárgyalásai során Dollfuss kancellárt a legkevésbé sem tudta meggyőzni arról, hogy a cseh gazdasági törekvések különösebb támogatása Ausztriának nagyobb érdeke volna. Magyarországgal szemben is kiöntötte szíve keservét Benes. Azt hangoztatta, hogy a gazdasági megegyezést különösen az akadályozza, hogy a magyar propaganda Csehországgal szemben igazságtalan és gyűlölködő. Amilyen tárgyilagosan igyekeztünk Benes elgondolásait és terveit megismertetni, annyira látható ebből a megállapításból, mennyire elfogult, mennyire a magyar, nemzet jogos érdekeivel és törekvéseivel szemben gyűlölködő éppen maga a cseh külügyminiszter és minden kijelentése. Nem tudjuk, hányszor magyaráztuk már meg, hogy a gyűlölet és az ártó szándékokat mindenkor Csehország részéről tapasztaltuk. Vagy nem a csehek mondották-e föl a kereskedelmi szerződést? Nem a csehek azok, akik a Felvidéken elrabolják a magyarság jogait, a magyarok évezredes nyelvét, kultúráját és jogát az élethez? Csak Pozsony, Kassa, Eperjes, Ungvár magyarságának végtelen szenvedésére kell gondolnunk, amikor Benes szavait halljuk. Hiába próbálja Benes akármilyen nagy beszédben is a világ előtt igazolni a cseh politikát: minden ilyen törekvése sikertelen marad, amíg csak egyoldalú jogot ismer el és amíg az erőszak elvei alapján akarja megteremteni, vagy lehetővé tenni a megegyezést. Erősen kavarog most a világpolitika, nagy események történnek mindenfelé. A tárgyalások, amelyek folynak, nyilván azt a célt szolgálják, hogy az erőket újra csoportosítsák és hogy a különböző szerdált politikai kapcsolatok helyén újabb egységeket teremtsenek. Meggyőződésünk, hogy sem a világ, sem Európa életében nem történhetik más, minthogy győzedelmeskedni kell a jognak és igazságnak, mert minden baj és szenvedés oka itten a jog és igazság eltiprása. Hiába hiszi Benes, hogy az igazságot és az emberi lelkiismeret győzelmét meg lehet állítani, olyan balga hit ez, amelynek csak csalódás lehet a vége. KIS ÚJSÁG 1933 november 3 Károly román király házassága a bolgár király testvérével Az orosz flotta látogatása a nápolyi kikötőben Párizsi jelentések szerint azok a találkozások, amelyek a balkáni államok uralkodói között mentek végbe legutóbb, érdekes házassági tervre is vezettek. Arról van szó, hogy Károly román király feleségül venné Eudoxia bolgár hercegnőt, Boris bolgár király nővér . Ennek a házasságnak az lenne a célja, hogy a bolgár-román ellentéteket kiküszöbölje a balkáni uralkodók rokoni kapcsolatainak megerősítésével. Károly román király tudvalevőleg nemrég vált el feleségétől, aki a görög király leánya volt és nővére a szerb királynénak. Ebből a házasságból született Mihály, a kis román trónörökös. Eudoxia hercegnő, a bolgár király nővére, leánya Ferdinánd volt bolgár cárnak, aki tudvalevőleg Koburg-Koháry herceg és magyar huszártisztből és főrendiházi tagból lett Bulgária felétbírűs, majd cárja, Eudoxia hercegnő férfje a bolgár királynak, aki viszont veje az olasz királynak. Januárban Boris király Bukarestbe utazik, de előbb Károly és Boris király együtt látogatják meg Belgrádban Sándor szerb királyt. A jövő héten viszont Musanov bolgár miniszterelnök utazik Bukarestbe Titulescuhoz. Olyan hírek is vannak, hogy Sándor szerb király a tavasszal Oroszországba utazik. Oroszország és Szerbia régi szláv barátsága a szovjet uralma óta megszűnt és ha most Sándor király tényleg Moszkvába utazik akkor ő lesz az első európai államfő, aki személyesen látogatja meg a szovjetet. Mint ismeretes, Litvinov szovjet külügyminiszter párizsi tárgyalásai után Amerikába utazott.. Ezalatt az orosz flotta a nápolyi kikötőben látogatást tett az olaszoknál, ahol fényes ünnepségben részesítették őket. Litvinov Washingtonból hazatérve Berlinbe megy. A kormányzó a reformáció emlékünnepén Bensőségesen ünnepelte meg a protestáns társadalom Luther napját, október 31-ét. A Vigadóban rendezett ünnepségen Horthy Miklós kormányzó is megjelent előkelő közönség élén. Radvánszky Albert báró, az evangélikus egyház felügyelője, üdvözlő beszédet intézett a kormányzóhoz. Utána Ravaszi László dr. püspök tartott emmlékbeszédet, ...»zt — Helytelen, — mondotta többek között, — ha protestánsok, vagy mások úgy gondolkoznak, mintha a mi anyaszentegyházunk négyszázéves volna. Kétezeréves, és az első Pünkösd napjától számit az élete. Ha pedig hozzávesszük az Ótestamentum előkészítő munkáját, akkor azt mondjuk, hogy a mi anyaszentegyházunk, mint Krisztusé, ott kezdődik ahol az első kegyelmi tény megtörtént. — Különösen ne.r, szabad minderről elfeledkezni a magyar emberenek. Szent István, Szent László, Boldog Margit, Ráskai Lea és Temesvári Pelbárt és minden nagy hitvalló, éppen úgy a miénk, mint bárki másé ezen a földön. -- Aki egy nemzet hőseit, a történelem kincseit felekezet szerint osztja el és ezen az alapon a vele nem egyezőt a magyar történelemből, a magyar nemzet nagy erkölcsi értékállományából ki akarja tudni, nemcsak magát teszi szegénnyé és nyomorulttá, hanem a világon a legnagyobb rombolást végzi. A püspök beszéde után Madai Gyula országgyűlési képviselő ünnepi ódáját szavalta el, majd Kovács Sándor és vitéz Kozma György mondottak beszédet. A reformáció emlékünnepén az összes budapesti protestáns templomokban ünnepi istentisztelet volt és az ünnepnapot az ország minden városában megülték. I A hazug Poldi Elbeszélés, irta Tersánszky J. Jenő A falu fensikon épült s igy nem volt egynél több kútja. Máskülönben órajárásnyit kellett a domb alá lekutyagolni egy korty vizért. Érthető volt tehát, ha a kutat és vizét óvták. Annyira, hogy többrendbeli pocsékolás, meg verekedés után, mik a merítésnél történtek, a falu elöljárósága őrt állított a kúthoz, aki felügyeljen a rendre. Poldi roppant büszke volt erre a tisztségére, hogy reggeli és esti órákban, mikor a falu kútja benépesül, ő szab törvényt a község szomjának. Mert, bár Poldi csenevész és kissé ügyefogyott fickó volt, azért a falu legerősebb legénye is engedett szavának, amint igazságot tett a merítés körül. Nemcsak azért, mert Poldinál volt a kút csinos lécpavillonjának a kulcsa és ha viszály kerekedett a merítésnél, Poldi rögtön bezárhatta az üzletet, hanem azért is, mert a falusiak legizgágábbja is rájött, hogy százszor nagyobb veszteség időben, ha marakodni kell a merítésért, eltekintve, hogy a fejét is beverhetik az embernek s még be is dutyizzák. Egyszóval a nap bizonyos óráiban, amikor efféle kaszinóvá válik a falu kútja, Poldi a bírónál is különbnek érezhette magát. És Poldi, sajátságos, hogy mégsem volt megelégedve felsőségével. Mert úgy volt, hogy csak a vízosztásnál vették őt komolyan, másként alig árthatta bele magát azokba a tereferékbe, amik a kút körül való ácsorgás alatt a falusiak ajkán kicserélődtek. Senki a faluból meg nem hallgatta mosoly nélkül a Poldi tizedik szavát. Nem pedig azért, mert Poldinak egészen fura szemlélete volt Isten szép világáról. Magyarán, Rsidi flagyan kedvelte a füllentést, nagyítást, ferdítést, dicsekvést és igy tovább. Ezt költői léleknek mondják a szerencsétlen városiak, a tisztes falu azonban legföljebb kineveti. Nahát ez volt a Poldi életének főbánata. Hogy fecsegő létére, sohasem hallgatták végig, ha valamit el akart mesélni. Vagy közbe nevettek vagy közbe tanúskodtak. Sokszor estek pedig a kútnál valódi szenzációk. Például átvonuló idegenek felfeszegették a kút rácsát éjjel és Poldi rajtuk ütött és igy tovább. Ilyenkor Poldi locsoghatott, lódithatott, fontoskodhatott kedvére. Dehát hasonlók még sem estek mindennap és mivel Poldi készakarva is kitalált kalandokat, ezek mintájára vele is megismétlődött a kis kanász és a farkasok meséje. Valóban ilyenféle volt a következő is. Nyilvánvaló, hogy a kút szörnyű mély volt. Bele lehetett volna állítani másfélszer a falu tornyát. A feneke akkorának fénylett fel a mélyből, ha valaki lepillantott bele, mint egy ezüst huszas. Keringtek is a hiszékenyebb népség száján fura mesék is, hogy odalenn lakik a békakirály és néha kinéz, de csak mikor a holdvilág, tudja pici, hogyan áll az égen. Meg, hogy a kútból jártak le valaha egy titkos alagútba, amelyik a falu dombja alá vitt, mikor még varacs volt a falu helyén. De ezt eltömték. Pedig kincsek rejteznek benne. Meg más effélék. Csak Poldit kellett megkérdezni. Tudott ő tizet is egyszerre, hacsak mese kellett. De ha a hallgató fülek nem álltak hozzá kötélnek. Hát egyszer, egy napon, csodálatos hit futotta meg a falut. Reggeli merítésnél, öt és hat és hét házból is összefutottak a szomszédok, hogy miután hazavitték a vizet, az megveresedett. Rémhandabanda keletkezett persze rögtön, hogy így-egy vérré vált a víz, csapás lészen a világra, talán háború, talán ínség. És hát ki lett volna az első a hetye-petyében, mint Poldi. Maga a bíró és az esküdtek is kimentek a kúthoz, megvizsgálni a csodálatos dolgot és faggatóra fogni Poldit, vájjon nem-e valami festékes csöbör ejtődött a vízbe? De Poldi tiltakozott kézzel-lábbal minden vád ellen, hogy ő nem őrizte meg hűen a vizet és hát csakugyan úgy tűnt ezúttal, hogy a dolog természetfölötti voltában, ami mellett Poldi kardoskodott, maga az elöljáróság is kezd nem kétkedni. De ez még semmi. Egy negyedóra múlva újabb szenzáció járta meg a falut: Poldi, a kút őre, belelreppent a kútba. Hogy-hogy nem, a nagy vizsgálódás közepett, Poldi csakugyan megbillent a kút káváján és lezuhant, Bánki sem hitt mást, minthogy vége van. El volt ájulva. Kissé vérzett a homloka. De lélegzett. Úgy látszik, szerencsésen beleakadt a ködmön a gallérjával esés közben a vödör pöcükjébe, ez feltépte a bőrgallért, mint egy horog , ez mentette meg Poldit. Nohát, hazavitték, lefektették. Kitapogatták, hogy nem tört-e csontja? És miután sehol nem fájlalta, csupán aléltsága tartott, békén hagyták. De vagy egy óra múlva Poldi felült az ágyán. Magához tért s nem érezte semmi baját, csak kissé a feje zúgott. Ez sem volt kellemetlen. Egyáltalán Poldinak az állapota úgy tetszett neki is, hogy sohasem hasonlított jobban a boldogsághoz. Poldi tóba, aa imoeenae, se. nevepasi, aa nagyvá-