Kis Ujság, 1934. június (47. évfolyam, 122-145. szám)
1934-06-01 / 122. szám
2 A tőke pajkoskodik * * Az egész világon folyik a harc a tőke srtellett és a tőke ellen. Sokan azt mondják, hogy már ez a tőkesertészet meg is héli s csak még meg kell várni az időt, amíg i utódja megszületik. Sokan viszont az ellen* Lezőjét vallják I azt hirdetik, hogy a tőke sosem fog meghalni, legfeljebb új formába öltözik, mint most Amerikában, hogy aztán az új viszonyokhoz alkalmazkodva, tovább teljesítse szolgálatát az emberiség javára. Nálunk — szerencsénkre, vagy szerencsétlenségünkre? ez a kérdés nem igen zavar sok vizet, mert hiszen mindabból a harcból ami a tőke körül a nagyvilágban lezajlik, vajmi keveset érzünk. Kis sziget vagyunk hozzá, hogy akár mellette, akár ellene állást foglalhatnánk. Ha foglalnánk is, nem volna több értelme, mint a régi Nagymagyarországban a kurackodó Ugocsa-határozatnak, amely a 62 vármegyével szemben egymaga nem akart koronázni. A most lezajlott költségvetési vitában azonban sok szó esett erről a kérdésről mellette is, ellene is. Maga a pénzügyminiszter is szükségét érezte, hogy nyilatkozzék. Nyilatkozott is, kijelentve, hogy tőkére szüksége van, anélkül a közgazdasági élet nem boldogulhat s hogy mindent el kell követíti, hogy a megrendült bizalom a tőkével szemben, helyreálljon. Tehát a miniszteri megállapítás is elismeri, hogy valami baj mégis csak van a tőke körül. Akár akarják tudomásul venni a tőke barátai, akár nem, valami bajnak csak kell lenni, különben nem beszélhetne a miniszter a megrendült bizalomról. De még csak egy másik bankember, Éber Antal sem kerülhetne abba a helyzetbe, hogy hosszas beszédet mondjon a tőke mellett, mondhatjuk bátran: védőbeszédet, amellyel nemcsak igazolni akarja a tőke létét, de egyszersmint mentesíteni és védeni is mindama sok-sok váddal szemben, amellyel az utóbbi időben a szorongatott tőkét elhalmozták. A tőke és a bankók veszteségeit is sietett a képviselő bankember a védő érvek fegyvertárába állítani, amelyre persze visszapottyant legott az ellenérv, hogy várjon mindenkinek szabad és lehet vesztenie a közgazdasági életben, csak éppen a tőkének nem? És a tőke? Ferenc Józsefről mondották, hogy olyan tekintélye volt, amilyenre alig volt példa. Ennek jellemzésére hozták fel, hogy mikor az öreg uralkodó a halállal vívódott, az egyik Udvari előkelőség jelentette a másiknak: őfelsége meghalt. — Igen, igen — felelte a másik zavartan— de ki fogja ezt neki jelenteni? Mintha a mi tőkénkkel is úgy volna valahogyan. Míg a világ nagyfejű közgazdászai álmatlan éjszakák vergődésében töprengenek, hogy mi is lesz hát voltaképen a tőke sorsa, a mi tőkénk Csak mosolyogni látszik ezen a fejtörésen. Mintha Csák azt mondaná: — Igett? Haldoklom, Vagy baj nap vegem? De ki fogja ezt nekem jelenteni? Mert senki sincs, aki legalább is a mi tőkénket figyelmeztetné, hogy mi megy Végbe a Világban , hogy az új változott körülményekhez minden embernek, minden társadalomnak, de minden intézménynek is alkalmazkodnia kell, ha nem akar megsemmisülni és elpusztulni. S eme törvény alól semmi sem lehet kivétel. Még maga őfensége a Tőke sem. Nem bizony. Ha ezt nem érzi át a mi tőkénk, majd át fogja érezni holnap, amikor arra a miniszteri kívánságra, hogy legyen bizalmunk a tőke iránt, majd a tőke kizsákmányoltjai, rabszolgái fogják megadni a szavalókórust, hogy: a tőke értünk van és nem mi őérette. A tőke azonban minderről semmit nem hajlandó tudomásul venni. Nagyon is biztosnak érzi a maga helyzetét, biztosnak a jogrendét is, amely védi, a hatalmat is, amelyet mindmáig gyakorolhat s a jövőben is gyakorolni óhajt. Hogy mennyire biztos a maga dolgában, azt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy jókedvében és megelégedésében még ráér pajkoskodni is. Igen, igen, a mi tőkénk derűje egészen körüladott. Szépnek, tisztának és felhőtlennek látja a maga horizontját. Hogy ezt miből tudjuk? A Házban monitálta el egyik képviselő. Éppen akkor, amikor a tőke mellett történtek kiállások. A képviselő elmondotta, hogyan és miként teljesítette a nagytőke a kormány ama helyes óhaját, hogy helyet biztosítson a Vállalatoknál a fiatal erőknek. Ezek szerint? 1. Az egyik bank minden elsején elküldi a kormány akciója révén felvett „II.erőnek 11 a nyomorúságos kis fizetését, ama óhaj kifejezése mellett, hogy az „új érő" maradjon csak odahaza, mert munkájára a bank nem tart igényt. 2. Egyik nagyvállalat kimondottan fiatal mérnököt kért. Persze, kapott. S miután megkapta, beosztotta szolgának, azzal a kikötéssel, hogy ne tegye be a lábát a gyártelepre, mert ennek szigorú következményei lehetnének az új erőre nézve. Az „új erő“ mit tehet egyebet? Tisztogatja az irodákat és tépelődik, vájjon miért kellett ehhez egyetemi oklevél, mikor mindezt hat elemivel is elvégezhette volna. Hát nem játszik ez a tőke kormánnyal is, társadalommal is, a fiatalsággal is, az élettel is? Éber Antal panaszolta fel, mégpedig éppen tőkevédelmi beszédében, hogy a fátermelő R.-T. azért hozat be idegen fát s azért nem pártolja a hazait, mert ezen csak 18 pengőt nyer, míg a külföldin 38-at. Mit neki pénzügyi helyzet — külkereskedelmi mérleg, mikor ő így többet nyerhet?..., S mindezt ugyanakkor kell hallania a magyar társadalomnak, amikor az a törekvés nyilvánul meg, hogy újraélesszék lankadt bizalmát ezzel a tőkével szemben. Vájjon sikerül-e, sikerülhet-e ez, mikor ez a tőke, a mi tőkénk annyira merészkedik, hogy tréfát űzzön, játékot űzzön egy élet-halálharcot vívó társadalom megoldatlan problémáiból és rossz tréfákkal vessen gáncsot az őt védeni akaró kormányhatalom lábai elé? ... Kőrösparti l A Sátán Elbeszélés, írta Holló Jenő fi fehérség egyre növekedett. Ferkő már látta a hosszú, prágaiba nyúló testet. Hátsó lábain állt, a mellsők előremeredtek és a távolságon át Úgy tetszett előtte, hogy feléje nyújtogatta őket. Nyakéhoz kapott A kis, ólomból öntött Szent Antal, mely amulettként védte minden rossz ellen, most nem lógott szokott helyén, fekete zsinórra fűzve, a nyakában. Rémület szállta meg. Vissza akart fordulni. Mikor álmából lelikeltette a gazda hangja, elfeledte nyakára kötni az idldasfioló szentet. Enélkül pedig sohasem indult útnak, különösen késő éjjel, mikor a rossz szellemek szabadon járnakkéznek a világban és nincs ellenük egyéb védekezés, mint az tíz tiszta, szent igéje. Néhány lépést már megtett visszafelé, mikor eszébe jutott, hogy nem tudna zajtalanul elosonni a gazda éles füle mellett. Biztosan meghallaná az ajtónyitást s még gondolatnyi időbe sem lelne, lapos tenyérét máris odaütné az arcához. Nem, semmiesetre sem szabad visszamennie! A gazdagtóg k* ablakot is kinyitotta és idénakiadott, hogy sebesen szedje lábait. Jól össze is szidta, meg meglátta, hogy a dombon, ahol az Út lekanyarodik a mezőkre, néhány percig tanácstalanul, ijedős szemekkel meredt bele a mindent elnyelő feketeségbe. A falu akkor már aludt. Mint sötét hasilók feküdtek egymás mellett a házak. Csupán a keskeny ablakok csillogtak tompán, az éjszaka sötétségénél is feketébben. Már az utolsó vonat utasai is hazaszátlingóztak a szomszédos falu állomásáról. Ferkő remegve gondolt arra, hogy az úton egyetlen élő lélekkel sem fog találkozni. Az emberek meleg párnák közt aludtak, csupán őt keltette fet a gazda kemény, reszelés hangja. És sietnie kellett. A gyermek megint rosszul volt. A gazda beszédje még rekedtebb volt, mint a múlt éjjel, pedig akkor sem bíztak már, hogy a gyermek még megért a reggelt. De akkor holdvilág velt és az út is keményre volt fagyva. Most azonban már énedért a hideg. A dombra ívfelé még csak tűrhető volt az út, de amint elhagyta a keskeny patak hídját, a nedves agyag belekapaszkodott csizmájába. Lábai bibidén tépésnél súlyosabbak lettek a talprarakódó vastag agyagrétegtől. És előtte, a megcsopaszodott csörgő nyárfás alján mindinkább növekedett a fehérség. Ferkó szemei kitágultak. Szíveelszaladt egészen a torkáig és mikor mér csak párezer lépés választotta el a fehér alaktól, biztosan tudta, hogy most a legrosszabb lőt kell tartania. A sátán állt előtte. Fehér kutya alakját vette fel, mint ahogy anyja előtt is ebben az alakban jelentkezett. A némütet kövesre dermesztette testét. Egyetlen lépést sem tudott előremenni. Ujjaival gyors egymásutánban vetette mellére a kereszteket és szájából öntudatlanul ÖVJÖnek az imádság Szavai: „Miatyánk, ki vagy a mennyekben ...“ Az imádság után mintha valamit megkönynyebbült volna. A fehér alak is egyhelyben állt és nem közeledett többé. Eszébe jutva elhalt anyja szava: Imádkozni kell fiam, mert csakis az Úristen igéjével lehet elűzni az útonjáró, gonosz szellemeket. Még maga a sátán, a legnagyobb kísértő is eltűnik, mihelyt az Úr Jézus szent nevét említed előtte. Akkor beszélte el, hogyan ijesztette meg őt is a kutya alakjába bújt sátán. — Krumplit kapáltunk a Vica keresztanyáddal, — mondta az anyja. — Hát egyszer csak láttuk ám, amint felénk séttenkedett. Az egész faluban nem volt akkora kutya. Tiszta fehér volt, csupán a farka végén látszott egy kis fekete pont. Mikor a dűlő mesgyéjéhez ért, kétlábra állott, aztán egyre növekedni kezdett. Igen megijedtünk tőle. A Vica keresztet vetélt, el akart szaladni, de a faluban éppen megkondult a déli harangszó. Nem volt szükség még az imádságra sem. Az öreg harang szavára úgy nekiiramodott, mintha ott se lett volna. Hanem a Jóska bátyád idő előtt megszületett. Nem is élt az aranyom két napot sem. A Vica mondta, hogy a sátán azért gyűlt, hogy elvegye tőlünk. Ferkő kilencéves volt, mikor anyja elbeszélte neki a sátánnal történt históriát. Akkor adta neki a kisdedet tartó, gömbölyű bádogdobozzal védett Szent Antalt is, melyet maga a plébános úr hozott a messze Páduából. — Ez megvéd minden gonoszság ellent — Intelt az anyja. *** Sohase indulj enélkül útra, mert látod, szegény apádat is azért szúrták agyon a beledi vásárban, mert nem volt istenes ember. Ferkó anyja két év múilva befejezte a napszámbajárást és elment az úristen égi kertjét gyomlálni. A nú pedig őrző gyerekfiók került Szűcs Gáborhoz, a falu egyik gazdájához. Mialatt lelkét szorongatták a felidézett szavak, újra elindult. Szája egyenletesen, halkan mormolta a Miatyánkot. De a fehér alak nem mozdult helyéből. Folyton egyhelyben állt és a sustorgó szél irányával, mintha jobbra, balra hajladozott volna, Ferkó útja most már a megdagadt vizű patak partján vezetett. Alig látott maga elött egyebet a fehérségnél, lépteit az apró emelkedésekről lezuhanó víz csobogása szerint irányította. És a patak egyhangú mormolása egy pillanatra még a sátán jelenlétét is kizavarta fejéből. Ismét a gazdára gondolt, akinek könnyen jár a keze... De a lovait sajnálja... futott keresztül a gyermek fején. Pedig már ott is lehetne az orvosnál. De a gazda azt mondta: nem enged befogni, mert a doktor akkor is elkér harminc pengőt, ha ő hozatja el, még akkor is csak annyit kér, ha a maga kocsiján jön. — A Ferkó Csak menjen gyalog! — mondotta feleségének, — visszagyüvet úgyis fölveszi a doktor. A tizennégyéves gyermek pedig egyre jobban remegve törtetett előre a ruhájába kapaszkodó száraz fűzfabokrok között. Már visszafordulni sem mert, úgy érezte, hatalmas, az éjszakánál is órisabb árnyék lohol utána. A fűzfaindák érintésére hideg borzongás futott keresztül testén. Hirtelen szaladni kezdett, de hamar megtorpant, mert az előbbi fehér alak teljes nagyságban kirajzolódott előtte. Szorgalmasan vetette a kereszteket s mondogatta az imádságot. Csak mikor egészen a közelébe ért, látte, hogy odvas fatörzsre száradt, és nem olvadt be, mely egyre változtatta alakját a fák hajladozó, nehéz árnyékától. Ferkó eztán gyorsan átsietett a patakon átvezető keskeny partón, onnan mér látta a szomszéd falu éjszakába sűrűsödött házait. Hogy hamarább elérje őket, teljes erejéből rohanni kezdett. A falu végén elnyújtott ugatásba kezdtek a kutyák, de nem állíthatták meg futásában mindaddig, míg be nem zörgetett a falu közepén álló széles ház ablakon. *— A SzücS Gábortól gyüttöm, — válaszolt a belülről kérdező hangra. — A Jani megint igen rosszul van! Erre odabenn mozgolódás támadt. Meggyújtották a petróleumvilágot s néhány perc múlva Gyuri bácsi, az orvos kocsisa, kinyitotta az utcaajtót. Beszólította a gyermeket, hogy segítsen befogni a lovakat. — Aztán nem félsz éccaka idején te gyerek? — kérdezte Gyuri bácsi, mialatt a falu felé hajlottak és az öreg doktor nehéz bundába burkolva szunnyadt a kocsi hátsó ülésén. “ Hát azúz félek, Gyuri bátyám! — válaszolt a pokrócba takart Ferkó. — De máma már úgyis megvert a gazda. Mer az asszony KIS ÚJSÁG mmmmiimimiimiiiiiHmiiiimmiiiiimiiiimraH!iiiRituimiiiifliiiiMimmiiimiaiii Az gabonában napokon belül megkezdődik a tőzsdei spekuláció Előbb a pesti tőzsdén aratnak és csak utána a földeken — Ujabb hőhullám pusztitja a világ termését — A KIS ÚJSÁG TUDÓSÍTÓJÁTÓL — Világszerte igen gyenge az idei gabonatermés és a termelők mirt csak emiatt is várhatják a jobb árakat. Világos, hogy amikor a 9— 12 méter mázsás átlagtermés helyett sokkal kevesebb a húzam úgy az európai, min a kanadai, az orösö , a többi országban, akkor a kevés búza ára fölfelé iparkodik. A termelésnek ebbe az egyenes törvényszerűségbe fogaskerék módjára bekapcsolódnak a tőzsdék és hallatlan spekulációs hullám veti előre az árnyékát, a termelők és fogyasztó tömegek rovására. Az amerikai ég a nagy európai gabonatőzsdében máris sok millió pengőt, illetve dollárt, fontot nyertek a Spekulánsok. Az érdekeltek azt mondják, hogy a budapesti gabonatőzsde se maradhat tovább tétlenül. Mozgalmat indítottak, hogy az idei termés learatása előtt engedélyezze a kormány az új gabona árjegyzéseit a tőzsdei határidőüzletben. Ez a művelet dít at jelenti, hogy a tőzsdei üzletkötések során, a spekulánsok szájaíze szerint, naponta alakítsák az idei búza, árpa, zabla rozs árát és októberre, továbbá azután következő hónapokra, tehát „határidőre”1, jegyezzék a jövő héttől kezdve az ársziftjét. A valóságban a vidéken is hozzá akarják idomítani a budapesti tőzsde áraihoz a gabona átvételi árát. Amikor a kormány életre hívta a Futurát és milliókat áldoz, és eléggé „szabályozta11 a gabona árait. Semmi szükség arra, hogy még a tőzsdén is „irányítsák 11. a magyar búza árát. Ezzel a kettős beavatkozással meggátolják a magyar gabonatermés egészséges, szabad és spekulációmentes áralakulását. Amerikában felugrott a búza ára A csikágói gabonatőzsdén a búzaárak elérték, sőt meghaladták a bushetenkénti egydolláros árfolyamot, amit általában az amerikai felépülés szempontjából olyan életbevágóan fontosnak tartanak. A rögtöni szállítás 1031/s, a májusi szállítás 1030/s, a szeptemberi 1031/s centtel zárult. A többi gabonaneműek is erősen szilárdultak. Amerikában a búza 1930 óta most érte el a legmagasabb tőzsdei jegyzését. Ha magyar pengőre átszámítjuk és a dollár amerikai értékelését vesszük figyelembe, akkor látjuk, hogy a csikágói tőzsdén a búza ára ismét 10 pengő felett mozog, métermázgártként. Ifjabb hőhullám pusztít a gabonamezőkön! Az amerikai középnyugati államokat, amelyeknek termését a Szárazság és a horaokórkánok már régen erősen megrontotta, most újabb hőhullám borította el és a terméskilátások napról-napra rosszabbak. Szakértők úgy számítják, hogy a búzatermelő nagy farmerek a hőség miatt naponta sokszázezer dollár kárt szenvednek Hasonló a helyzet Szibériában, európai Oroszországban, Ausztráliában, Kanadában, úgyszintén valamennyi európai állam területén. Félmillió szarvasmarhát levágnak Amerikában Az Egyesült Államok középső államaiban, főleg a középnyugati államokban a szárazság az állatállományt pusztulással fenyegeti. A rérek és mezők teljesen kiégtek és a zöld takarmány eltűnul. A hatóságok elhatározták, hogy abban az esetben, ha gyorsan nem jön meg az eső, félmillió szarvasmarhát levágatnak. Az Egyesült Államok aszályöve mindinkább terjed és máig 21 állam beleesik. Óriási vidékek ínség elé néznek. Jégesők Franciaországban, tüzek Angliában A legutóbbi két napon jégesők pusztítottak Franciaország területén. Több községet elöntöttek a megáradt folyók és elvitték az idei termést a meglepett határokból Angliában elpusztult az átlagtermésnek a fele. 1887 óta nem volt olyan száraz nyara Angliának, mint az idén. Kutak száradtak ki messzi vidékeken, úgyhogy a marha itatásához is nagy távolságból kell vizet hordani. Dél- Anglia gyönyörű erdőségeit és parkjait veszedelmes tüzek pusztítják, amelyek ezrével semmisítik meg a százados tölgyeket és jávorfákat. Surrey grófságban katonaságnak kellett kivonulnia, hogy az erdőtűz ne semmisítse meg a tanyákat és a majorságokat. Szombat, 1934 június 2 Tovább térjed a bútoripari sztrájk -A KIS ÚJSÁG TUDÓSÍTÓJÁTÓL Újpesten napok óta tart már a bútoripari sztrájk, amely a jelek szerint egyre erősödik. Ma már nemcsak a nagyobb bútorgyárak munkásai sztrájkolnak, hanem az önálló kisiparosok segédei is. Az újpesti munkások azt hiszik, hogy a fővárosban, de másutt is, Sztrájkba lépnek a bútoripar szakmunkásai. A sztrájkolók igyekeztek megakadályozni az újpesti bútorgyárakban a munkát és erőszakosan léptek fel a dolgozókkal szemben, úgyhogy újabb 25 embert állítottak elő a rendőrségen. Felbujtás miatt indították meg ellenük az eljárást. A munkaadók egy része, úgyszintén a munkások közül is sokan, közösen azt követelik, hogy országosan vezessék be a bútoriparban a 48 órából álló munkahetet. A munkaadók küldöttsége ezt a kérelmét előterjesztette már Fabinyi Tihamér kereskedelmi miniszternek.