Kis Ujság, 1934. június (47. évfolyam, 122-145. szám)

1934-06-01 / 122. szám

2 A tőke pajkoskodik * * Az egész világon folyik a harc a tőke srtel­­lett és a tőke ellen. Sokan azt mondják, hogy már ez a tőkesertészet meg is héli s csak még meg kell várni az időt, amíg i­ utódja megszületik. Sokan viszont az ellen* Lezőjét vallják I azt hirdetik, hogy a tőke sosem fog meghalni, legfeljebb új formába öltözik, mint most Amerikában, hogy aztán az új viszonyokhoz alkalmazkodva, tovább teljesítse szolgálatát az emberiség javára. Nálunk — szerencsénkre, vagy szeren­csétlenségünkre? ez a kérdés nem igen zavar sok vizet, mert hiszen mindabból a harcból ami a tőke körül a nagyvilág­ban lezajlik, vajmi keveset érzünk. Kis sziget vagyunk hozzá, hogy akár mellette, akár ellene állást foglalhatnánk. Ha foglal­nánk is, nem volna több értelme, mint a régi Nagymagyarországban a kurackodó Ugocsa-határozatnak, amely a 62 vármegyé­vel szem­ben egymaga nem akart koronázni. A most lezajlott költségvetési vitában azonban sok szó esett erről a kérdésről mel­lette is, ellene is. Maga a pénzügyminiszter is szükségét érezte, hogy nyilatkozzék. Nyi­latkozott is, kijelentve, hogy tőkére szük­sége van, anélkül a közgazdasági élet nem boldogulhat s hogy mindent el kell kö­­­vetíti, hogy a megrendült bizalom a tőké­vel szemben, helyreálljon. Tehát a minisz­teri megállapítás is elismeri, hogy valami baj mégis csak van a tőke körül. Akár akarják tudomásul venni a tőke barátai, akár nem,­­ valami bajnak csak kell lenni, különben nem beszélhetne a miniszter a m­egrendült bizalomról. De­ még csak egy másik bankember, Éber Antal sem kerül­hetne abba a helyzetbe, hogy hosszas be­szédet mondjon a tőke mellett, mondhat­juk bátran: védőbeszédet, amellyel nem­csak igazolni akarja a tőke létét, de egy­­szersmint mentesíteni és védeni is mindama sok-sok váddal szemben, amellyel az utóbbi időben a szorongatott tőkét elhalm­ozták. A tőke és a bankók veszteségeit is sietett a képviselő bankember a védő érvek fegy­vertárába állítani, amelyre persze vissza­­pottyant legott az ellenérv, hogy várjon mindenkinek szabad és lehet vesztenie a közgazdasági életben, csak éppen a tőké­nek nem? És a tőke? Ferenc Józsefről mondották, hogy olyan tekintélye volt, amilyenre alig volt példa. Ennek jellemzésére hozták fel, hogy mikor az öreg uralkodó a halállal ví­vódott, az egyik Udvari előkelőség jelentette a másiknak: őfelsége meghalt. — Igen, igen — felelte a másik zavartan­­— de ki fogja ezt neki jelenteni? Mintha a mi tőkénkkel is úgy volna va­lahogyan. Míg a világ nagyfejű közgazdá­szai álmatlan éjszakák vergődésében töp­rengenek, hogy mi is lesz hát voltaképen a tőke sorsa, a mi tőkénk Csak mosolyogni látszik ezen a fejtörésen. Mintha Csák azt mondaná: — Igett? Haldoklom, Vagy baj nap veg­­em­? De ki fogja ezt nekem jelenteni? Mert senki sincs, aki legalább is a mi tőkénket figyelm­eztetné, hogy mi megy Végbe a Világban , hogy az új változott körülmé­nyekhez minden embernek, minden társada­lomnak, de minden intézménynek is alkal­mazkodnia kell, ha nem akar megsemmisülni és elpusztulni. S eme törvény alól semmi sem lehet kivétel. Még maga őfensége a Tőke sem. Nem bizony. Ha ezt nem érzi át a mi tőkénk, majd át fogja érezni holnap, amikor arra a miniszteri kívánságra, hogy legyen bizalmunk a tőke iránt, majd a tőke kizsák­­mányoltjai, rabszolgái fogják megadni a szavalókórust, hogy: a tőke értünk van és nem mi őérette. A tőke azonban minderről semmit nem hajlandó tudomásul venni. Nagyon is biz­tosnak érzi a maga helyzetét, biztosnak a jogrendét is, amely védi, a hatalmat is, ame­lyet mindmáig gyakorolhat s a jövőben is gyakorolni óhajt. Hogy mennyire biztos a maga dolgában, azt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy jókedvében és megelégedésében még ráér pajkoskodni is. Igen, igen, a mi tőkénk derűje egészen körülad­ott. Szépnek, tisztá­nak és felhőtlennek látja a maga horizont­ját. Hogy ezt miből tudjuk? A Házban mon­­itálta el egyik képviselő. Éppen akkor, ami­kor a tőke mellett történtek kiállások. A kép­viselő elmondotta, hogyan és miként teljesí­tette a nagytőke a kormány ama helyes óha­ját, hogy helyet biztosítson a Vállalatoknál a fiatal erőknek. Ezek szerint? 1. Az egyik bank minden elsején elküldi a kormány akciója révén felvett „II.­­erőnek 11 a nyomorúságos kis fizetését, ama óhaj ki­fejezése mellett, hogy az „új érő" maradjon csak odahaza, mert munkájára a bank nem tart igényt. 2. Egyik nagyvállalat kimondottan fiatal mérnököt kért. Persze, kapott. S miután megkapta, beosztotta szolgának, azzal a ki­kötéssel, hogy ne tegye be a lábát a gyár­telepre, mert ennek szigorú következményei lehetnének az új erőre nézve.­­ Az „új erő“ mit tehet egyebet? Tiszto­gatja az irodákat és tépelődik, vájjon miért kellett ehhez egyetemi oklevél, mikor mind­ezt hat elemivel is elvégezhette volna. Hát nem játszik ez a tőke kormánnyal is, társadalommal­ is, a fiatalsággal is, az élet­tel is? Éber Antal panaszolta fel, mégpedig éppen tőkevédelmi beszédében, hogy a fáterm­elő R.-T. azért hozat be idegen fát s azért nem pártolja a hazait, mert ezen csak 18 pengőt nyer, míg a külföldin 38-at. Mit neki pénz­ügyi helyzet —­ külkereskedelmi mérleg, mi­kor ő így többet nyerhet?..., S mindezt ugyanakkor kell hallania a magyar társadalomnak, amikor az a törek­vés nyilvánul meg, hogy újraélesszék lankadt bizalmát ezzel a tőkével szemben. Vájjon sikerül-e, sikerülhet-e ez, mikor ez a tőke, a mi tőkénk annyira merészkedik, hogy tréfát űzzön, játékot űzzön egy élet-halálharcot vívó társadalom megoldatlan problémáiból és rossz tréfákkal vessen gáncsot az őt vé­deni akaró kormányhatalom lábai elé? ... Kőrösparti l A­­ Sátán Elbeszélés, írta Holló Jenő fi fehérség egyre növekedett. Ferkő már látta a hosszú, prágaiba nyúló testet. Hátsó­­ lábain állt, a mellsők előremeredtek és a távolságon át Úgy tetszett előtte, hogy feléje nyújtogatta őket. Nyakéhoz kapott A kis, ólomból öntött Szent Antal, mely amulettként védte minden rossz­ ellen, most nem lógott szokott helyén, fekete zsinórra fűzve, a nyakában. Rémület szállta meg. Vissza akart fordulni. Mikor álmá­ból lelik­eltette a gazda hangja, elfeledte nya­kára kötni az idldasfi­oló szentet. Enélkü­l pe­dig sohasem indult útnak, különösen késő éj­jel, mikor a rossz szellemek szabadon járnak­­kéznek a világban és nincs ellenük egyéb véde­kezés, mint az tíz tiszta, szent igéje. Néhány lépést már megtett visszafelé, mikor eszébe ju­tott, hogy nem tudna zajtalanul elosonni a gazda éles füle mellett. Biztosan meghallaná az ajtónyitást s még gondolatnyi időbe sem lelne, lapos tenyérét máris odaütné az arcához. Nem, sem­m­iesetre sem szabad visszamennie! A gazda­gtóg k* ablakot is kinyitotta és id­énakiadott, hogy sebesen szedje lábait. Jól össze is szidta, meg meglátta, hogy a dombon, ahol az Út le­kanyarodik a mezőkre, néhány percig tanács­talanul, ijedős szemekkel meredt bele a min­dent elnyelő feketeségbe. A falu akkor már aludt. Mint sötét ha­silók feküdtek egymás mel­lett a házak. Csupán a keskeny ablakok csillog­tak tompán, az éjszaka sötétségénél is feketéb­ben. Már az utolsó vonat utasai is h­azaszátlin­­góztak a szomszédos falu állomásáról. Ferkő remegve gondolt arra, hogy az úton egyetlen élő lélekkel sem fog találkozni. Az emberek meleg párnák közt aludtak, csupán őt keltette fet a gazda kemény, reszelés hangja. És sietnie kellett. A gyermek megint rosszul volt. A gazda beszédje még rekedtebb volt, mint a múlt éj­jel, pedig akkor sem bíztak már, hogy a gyer­mek még megért a reggelt. De akkor holdvilág velt és az út is keményre volt fagyva. Most azonban már énedért a hideg. A dombra ív­felé még csak tűrhető volt az út, de amint el­hagyta a keskeny patak hídját, a nedves agyag belekapaszkodott csizmájába. Lábai bibidén té­pésnél súlyosabbak lettek a talprarakódó vas­tag agyagrétegtől. És előtte, a megcsopaszodott csörgő nyárfás alján mindinkább növekedett a fehérség. Ferkó szemei kitágultak. Szíve­­elsza­ladt egészen a torkáig és mikor mér csak pár­­ezer lépés választotta el a fehér alaktól, bizto­san tudta, hogy most a legrosszabb lőt kell tar­tania. A sátán állt előtte. Fehér kutya alakját vette fel, mint ahogy anyja előtt is ebben az alakban jelentkezett. A némütet kövesre der­mesztette testét. Egyetlen lépést sem tudott előremenni. Ujjaival gyors egymásutánban ve­tette mellére a kereszteket és szájából öntudat­lanul ÖVJÖnek az imádság Szavai: „Miatyánk, ki vagy a mennyekben ...“ Az imádság után mintha valamit megköny­­nyebbült volna. A fehér alak is egyhelyben állt és nem közeledett többé. Eszébe jutva elhalt anyja szava: Imádkozni kell fiam, mert csakis az Úristen igéjével lehet elűzni az útonjáró, gonosz szellemeket. Még maga a sátán, a leg­nagyobb kísértő is eltűnik, mihelyt az Úr Jé­zus szent nevét említed előtte. Akkor beszélte el, hogyan ijesztette meg őt is a kutya alak­jába bújt sátán. — Krumplit kapáltunk a Vica keresztanyád­dal, — mondta az anyja. — Hát egyszer csak láttuk ám, amint felénk séttenkedett. Az egész faluban nem volt akkora kutya. Tiszta fehér volt, csupán a farka végén látszott egy kis fe­kete pont. Mikor a dű­lő mesgyéjéhez ért, két­­lábra állott, aztán egyre növekedni kezdett. Igen megijedtünk tőle. A Vica keresztet vetélt, el akart szaladni, de a faluban éppen megkondult a déli harangszó. Nem volt szükség még az imádságra sem. Az öreg harang szavára úgy nekiiramodott, mintha ott se lett volna. Hanem a Jóska bátyád idő előtt megszületett. Nem is élt az aranyom két napot sem. A Vica mondta, hogy a sátán azért gyűlt, hogy elvegye tőlünk. Ferkő kilencéves volt, mikor anyja elbeszélte neki a sátánnal történt históriát. Akkor adta neki a kisdedet tartó, gömbölyű bádogdobozzal védett Szent Antalt is, melyet maga a plébános úr hozott a messze Páduából. — Ez megvéd minden gonoszság ellent — Intelt az anyja. *** Sohase indulj enélkü­l útra, mert látod, szegény apádat is azért szúrták agyon a beledi vásárban, mert nem volt istenes ember. Ferkó anyja két év múilva befejezte a nap­­számbajárást és elment az úristen égi kertjét gyomlálni. A nú pedig őrző gyerekfiók került Szűcs Gáborhoz, a falu egyik gazdájához. Mialatt lelkét szorongatták a felidézett sza­vak, újra elindult. Szája egyenletesen, halkan mormolta a Miatyánkot. De a fehér alak nem mozdult helyéből. Folyton egyhelyben állt és a sustorgó szél irányával, mintha jobbra, balra hajladozott volna, Ferkó útja most már a meg­dagadt vizű patak partján vezetett. Alig látott maga elött egyebet a fehérségnél, lépteit az apró emelkedésekről lezuhanó víz csobogása szerint irányította. És a patak egyhangú mor­­molása egy pillanatra még a sátán jelenlétét is kizavarta fejéből. Ismét a gazdára gondolt, aki­nek könnyen jár a keze... De a lovait saj­­nálja... futott keresztül a gyermek fején. Pe­dig már ott is lehetne az orvosnál. De a gazda azt mondta: nem enged befogni, mert a doktor akkor is elkér harminc pengőt, ha ő hozatja el, még akkor is csak annyit kér, ha a maga­ kocsiján jön. — A Ferkó Csak menjen gyalog! — mondotta feleségének, — visszagyüvet úgyis fölveszi a doktor. A tizennégyéves gyermek pedig egyre jobban remegve törtetett előre a ruhájába kapaszkodó száraz fűzfabokrok között. Már visszafordulni sem mert, úgy érezte, hatalmas, az éjszakánál is ór­i­sabb árnyék lohol utána. A fűzfaindák érintésére hideg borzongás futott keresztül tes­­tén. Hirtelen szaladni kezdett, de hamar meg­torpant, mert az előbbi fehér alak teljes nagy­ságban kirajzolódott előtte. Szorgalmasan ve­tette a kereszteket s mondogatta az imádságot. Csak mikor egészen a közelébe ért, látte, hogy odvas fatörzsre száradt, és nem olvadt be, mely egyre változtatta alakját a fák hajladozó, ne­héz árnyékától. Ferkó eztán gyorsan átsietett a patakon át­vezető keskeny partón, onnan mér látta a szomszéd falu éjszakába sűrűsödött házait. Hogy hamarább elérje őket, teljes erejéből ro­hanni kezdett. A falu végén elnyújtott ugatásba­ kezdtek a kutyák, de nem állíthatták meg fu­tásában mindaddig, míg be nem zörgetett a falu közepén álló széles ház ablakon. *— A SzücS Gábortól gyüttöm, — válaszolt a belülről kérdező hangra. — A Jani megint igen rosszul van! Erre odabenn mozgolódás támadt. Meggyúj­­tották a petróleumvilágot s néhány perc múlva Gyuri bácsi, az orvos kocsisa, kinyitotta az utcaajtót. Beszólította a gyermeket, hogy segít­sen befogni a lovakat. — Aztán nem félsz éccaka idején te gyerek? — kérdezte Gyuri bácsi, mialatt a falu felé hajlottak és az öreg doktor nehéz bundába burkolva szunnyadt a kocsi hátsó ülésén. “ Hát azúz félek, Gyuri bátyám! — vála­szolt a pokrócba takart Ferkó. — De máma már úgyis megvert a gazda. Mer az asszony KIS ÚJSÁG mmmmiimimiimiiiiiHmiiiimmiiiiimiiiimraH!iiiRituimiiiifliiiiMimmiiimiaiii Az­­­ gabonában napokon belül megkezdődik a tőzsdei spekuláció Előbb a pesti t­őzsdén aratnak és csak utána a földeken — Ujabb hőhullám pusztitja a világ termését — A KIS ÚJSÁG TUDÓSÍTÓJÁTÓL — Világszerte igen gyenge az idei gabonater­més és a termelők mirt csak emiatt is várhat­ják a jobb árakat. Világos, hogy amikor a 9— 12 méter mázsás átlagtermés helyett sokkal ke­vesebb a húzam úgy az európai, min a kana­dai, az orösö , a többi országban, akkor a kevés búza ára fölfelé iparkodik. A termelés­nek ebbe az egyenes törvényszerűségbe fo­gaskerék módjára bekapcsolódnak a tőzsdék és hallatlan spekulációs hullám veti előre az ár­nyékát,­­­ a termelők és­ fogyasztó tömegek ro­vására. Az amerikai ég a nagy európai gabonatőzs­dében máris sok millió pengőt, illetve dol­lárt, fontot nyertek a Spekulánsok. Az érdekeltek azt mondják, hogy a budapesti gabonatőzsde se maradhat tovább tétlenül. Mozgalmat indítottak, hogy az idei termés le­­aratása előtt engedélyezze a kormány az új gabona árjegyzéseit a tőzsdei határidőüzletben. Ez a művelet dít at jelenti, hogy a tőzsdei üzlet­kötések során, a spekulánsok szájaíze szerint, naponta alakítsák az idei búza, árpa, zab­la rozs árát és októberre, továbbá azután követ­kező hónapokra, tehát „határidőre”1, jegyezzék a jövő héttől kezdve az ársziftjét. A valóságban a vidéken is hozzá akarják idomítani a budapesti tőzsde áraihoz a ga­bona átvételi árát. A­mikor a kormány életre hívta a Futurát és milliókat áldoz, és eléggé „szabályozta11 a gabona árait. Semmi szükség arra, hogy még a tőzsdén is „irányítsák 11. a magyar búza árát. Ezzel a kettős beavatkozással meggátolják a magyar gabonatermés egészséges, szabad és spekulációmentes áralakulását. Amerikában felugrott a búza ára A csikágói gabonatőzsdén a búzaárak elér­ték, sőt meghaladták a bushetenkénti egydol­láros árfolyamot, amit általában az amerikai felépülés szempontjából olyan életbevágóan fontosnak tartanak. A rögtöni szállítás 1031/s, a májusi szállítás 1030/s, a szeptemberi 1031/s centtel zárult. A többi gabonaneműek is erősen szilárdul­tak. Amerikában a búza 1930 óta most érte el a legmagasabb tőzsdei jegyzését. Ha magyar pengőre átszámítjuk és a dollár amerikai ér­tékelését vesszük figyelembe, akkor látjuk, hogy a csikágói tőzsdén a búza ára ismét 10 pen­gő felett mozog, métermázgártként. Ifjabb hőhullám pusztít a gabonamezőkön! Az amerikai középnyugati államokat, ame­lyeknek termését a Szárazság és a horaokórká­nok már régen erősen megrontotta, most újabb hőhullám borította el és a terméskilátások napról-napra rosszabbak. Szakértők úgy számítják, hogy a búzater­melő nagy farmerek a hőség miatt naponta sokszázezer dollár kárt szenvednek Hasonló a helyzet Szibériában, európai Oroszországban, Ausztráliában, Kanadában, úgyszintén valamennyi európai állam terüle­tén. Félmillió szarvasmarhát levágnak Amerikában Az Egyesült Államok középső államaiban, főleg a középnyugati államokban a szárazság az állatállományt pusztulással fenyegeti. A ré­rek és mezők teljesen kiégtek és a zöld takar­mány eltűnul. A hatóságok elhatározták, hogy abban az esetben, ha gyorsan nem jön meg az eső, fél­millió szarvasmarhát levágatnak. Az Egyesült Államok aszályöve mindinkább terjed és máig 21 állam beleesik. Óriási vidé­kek ínség­ elé néznek. Jégesők Franciaországban, tüzek Angliában A legutóbbi két napon jégesők pusztítottak Franciaország területén. Több községet elön­töttek a megáradt folyók és elvitték az idei termést a meglepett határokból Angliában elpusztult az átlagtermésnek a fele. 1887 óta nem volt olyan száraz nyara Angliának, mint az idén. Kutak száradtak ki messzi vidékeken, úgyhogy a marha itatásához is nagy távolságból kell vizet hordani. Dél- Anglia gyönyörű erdőségeit és parkjait vesze­­delmes tüzek pusztítják, amelyek ezrével sem­misítik meg a százados tölgyeket és jávorfá­­kat. Surrey grófságban katonaságnak kellett kivonulnia, hogy az erdőtűz ne semmisítse meg a tanyákat és a majorságokat. Szombat, 1934 június 2 Tovább térjed a bútoripari sztrájk -A KIS ÚJSÁG TUDÓSÍTÓJÁTÓL­­ Újpesten napok óta tart már a bútoripari sztrájk, amely a jelek szerint egyre erősödik. Ma már nemcsak a nagyobb bútorgyárak munkásai sztrájkolnak, hanem az önálló kis­iparosok segédei is. Az újpesti munkások azt hiszik, hogy a fővárosban, de másutt is, Sztrájkba lépnek a bútoripar szakmunkásai. A sztrájkolók igyekeztek megakadályozni az újpesti bútorgyárakban a munkát és erő­szakosan léptek fel a dolgozókkal szemben, úgyhogy újabb 25 embert állítottak elő a rendőrségen. Felbujtás miatt indították meg ellenük az eljárást. A munkaadók egy része, úgyszintén a munkások közül is sokan, közösen azt köve­telik, hogy országosan vezessék be a bútoripar­ban a 48 órából álló munkahetet. A munkaadók küldöttsége ezt a kérelmét előterjesztette már Fabinyi Tihamér keres­kedelmi miniszternek.

Next