Kis Ujság, 1934. szeptember (47. évfolyam, 197-221. szám)

1934-09-01 / 197. szám

•­ Dinnyés Lajos: Engem nem zárhat ki Feltűnést keltett péntek délután a kis­a független kisgazdapárti elhatározása, amely kizárta Dinnyés Lajost határozásra azért ju­niort napokkal ezelőtt lapokban úgy nyilat­kozott, hogy nem azs­gazdapárt politikájá­ul és súlyosan elítéli, Gömbös Gyula minisz­terelnökkel tárgyal. A Kis Újság munkatár­sának alkalma volt felével a péntek esti órákban beszélni, aki a következőket mondta: — A kisgazdapárt engem nem zárt ki a párt­ból, mert több mint egy hete levélben bejelentettem­­ a kilépésemet és felsorakoztattam mindazon okokat, amelyek­mánytámogató legyen, de sajnos, hiába, hiába. — E pillanatban az a helyzet, hogy tovább dolgozom a kitűzött cél érdekében és hogy ezt helyesen teszem, mi sem bizo­­nyítja jobban, mint az, hogy kerületemből a délután folyamán, — amikor megtudták a hírt —, felkerestek választóim, akik rendülett­len bizalmukról biztosítottak. A jövőben is azt csinálom, amit eddig, dolgozom a kisemberek érdekében. Nem lépek be egyik pártba sem, hanem mint pártonkívü­li, figyelem a politikai eseményeket. 2­okr­a . Hadikölcsöni segélyek ** Hogy a hadikölcsönökről a háború befeje­zése után tizenöt évvel még mindig beszélni lehet és beszélni kell, az eléggé bizonyítja, hogy az eltűnt éveket nagy mulasztás terheli. De hogy segélyekről lehet, sőt kell beszélni a hadikölcsönökkel kapcsolatban, az már igazán bántó és érthetetlen. Miféle torz okos­kodás szülhette ezt a gondolatot, hogy az„ ál­lam „segély”” formában elégítse ki azokat, akiknek tartozik. .. Segély? Ez jótékonyság! Ez az irgalmasság ténye, amikor a szegénység, a nyomor segít­ségére siet az, akinek a segítés módja meg­adatott. A segélyért hálásnak illik lenni, mert maga a szó azt is kifejezi, hogy olyat cse­lekszünk, amire csak a jó szívünk kötelez, nem pedig a törvény. Segélyt lehet adni árvíztől sújtott,, aszállyal pusztított vidékeknek, vagy tűzvész­pusztította földönfutóknak. De segélyt adni azoknak, akik a pénzüket, a vagyonukat köl­csönadták, amikor azt tőlük kérték s az ígérettel vették el tőlük, hogy „ég­ told összedőlhet, — de a hadikölcsön nem veszt­heti el értékét*"? Ez olyan érthetetlen eljárás, amit józan fejjel nem lehet sem elfogadni, sem megérteni. Vájjon mit szólna hozzá a közvélemény, ha a bankkölcsönök törlesztése idején az adós megveregetné a bankár vállat és azt mondaná: ' . t . __ Törleszteni ugyan nem törlesztők, mert a hadikölcsöneim elértéktelenedtek. Ellenben hajlandó vagyok segélyt kiutalni, ha ker­vénytyel fordul hozzám. Ugy­e mindenki vagy mosolyogna, vagy felháborodna, vagy az illetőt Lipóti mezőre tartaná érettnek. Mert most mi a helyzet? Az, hogy az állam nem váltja be vállalt kötelezettségét a hadi­kölcsön jegyzőkkel szemben, ellenben haj­landó „segélyt“ kiutalni számukra. A „se­gélyekre" három millió pengőt állítottak be a költségvetésbe. A kiutalással a belügyminisz­tériumot bízták meg, amely nagyon vigyáz hogy az összeg elég legyen, sőt lehetőleg még meg is maradjon belőle valami. Elképzelhető, milyen feladattal kell itt a mi­nisztériumnak megbirkóznia. A boszorkány a mesében összekeveri a kását a makkal s azt kell a szegény Hamupipőkének szétvá­lasztania naplementéig. Hát a minisztérium feladata még ennél a feladatnál is borzalma-­ sabb és nehezebb. Tessék elgondolni! Hát: *kínézésf‘ 'kérvény könyörgött az idén is ilyen segélyért" Hatvanezer hitelező vált segély-1 hírro­­alattizstaássá. •­­Nagy feltűnést keltett a múlt hónapokban­­ az a hír, hogy egy szegedi úriasszony ilyen segélykérés címén százezer pengőt kapott­­ hadikölcsönére. A hír hihetetlennek, fan­tasztikusnak látszott, de a hivatalos nyilat­kozat megerősítette. A magyarázat így alat t’ x. Y. úrnő többmilliós vagyonát fék-­­tette be hadikölcsönökbe s most nyomorog.­­ A szociális érzés diktálta, hogy segítségére jól van. De mit szóljanak azok a kisebb­­ tőkések, akiknek Ugyan nem volt milliós vagyonuk, de akik mégis a kérésükből is odaadtak annyit, amennyit adhattak s amennyivel gondtalanná tehették volna öregségüket, míg most áldozatkészségükért s­­a „segélyt kérők" szomorú sorait gyara­Felvetjük a kérdést: vájjon leh­et-e nag­­agyobb kincse egy államnak, mint az a bi­zalom, amellyel polgárai iránta viseltet­nek? De tovább megyünk. És kérdjük, vaj-­ jón lehet-e reménye erre a bizalomra olyan I államnak, amely polgárai közt elhelyezett I adóslevelét „könyöradománnyá, segéllyé süly-­ lyeszti és úgy forgatja a dolgot, hogy adós­ból alamizsnaosztogató váljék? Váljon adott­­ esetben igénybe vehetné-e az állam újból polgárai bizalmát? . Véget kell tehát vetni ennek az eljárás­nak. Mindenkiben szabad és lehet csalódnia­­ a polgárságnak, csak éppen az államban nem. Mert a polgárság bizalma ez állami legerősebb alapja. Az állam érdeke ki-í­várná, hogy a kormány vessen véget ennek­­ a hadikölcsön-segélyezésnek, am­ely mai formájában nemcsak igazságtalan de ha­tározottan megalázó is. Hiszen bilincselő kéregetővé zülleszti azokat a polgárokat, akik a veszély idején áldozatkészségükr­ől­­ olyan nagyszerű bizonyságot tettek , akik-­ nek az állam tartozik. Hogy­ nincsen pénz? Emlékezzünk csak­­ vissza a pénzromlás éveire, amikor a pénz­ügyi politika oly bőkezűen ontotta, az egyre értéktelenebbé váló koronák milliárdjait a bankhatalmasságok páncélszekrényeibe. De egyetlen koronát nem volt hajlandó „ál­la­dozni" a hadikölcsönösöknek. Azt mondta, I nincsen. Pedig akkor szinte filléreket érő I koronákkal elégíthette volna ki őket Meg ehhez sem volt meg bennük a hajlandóság No de talán most nem zörgetünk süket , füleknek. Annyit a hadikölcsönösök min­­­ denesetre elvárhatnak, hogy ne alamizsna­­segélyeket utalgassanak ki, mikor a maguk vagyonának morzsáit kapják csak vissza, ha ugyan kapják... Kfeo8­,arti I. KIS ÚJSÁG Szombat, 193­1 szeptember 1 A független kisgazdapárt helyesli Eckhardt Tibor eljárását a választói jog körül A független kisgazdapárt több ízben el­halasztott és nagy érdeklődéssel várt érte­kezletét pénteken tartotta meg, a párt kép­viselőtagjainak nagy részvételével. Az ér­tekezletet megelőzőleg a tanácskozásra váró képviselők és a párt kültagjai között élénk eszmecsere indult meg a párt vezetőinek kormánypárti, tényezőkkel való tanácskozá­sairól, Eckhardt Tibor leveléről és az ah­hoz fűzött állítólagos törvénytervezetről és bizalmas elgondolásról. Sándor István kép­viselő annak a véleményének adott kifeje­zést, hogy a megjelent tervezet nem fedheti a párt vezetőjének álláspontját. Ő maga úgy tudja, hogy a párt tulajdon­képen csak az alapielvek tekintetében kö­zölhette állásfoglalását. Olyan ... tervezetet, amely mint a párt javaslata szerepelhet, nem készítettek, mert arra csak a párt állandó választójogi bizottsága jogosult. Andaházi-Kasnya Béla szerint a párthoz beküldött választójogi tervezetekből ki fog­ják küszöbölni a választói jogosultságot szigorító rendelkezéseket. A hatéves helybenlakás gondolatához ragaszkodnak, mert titkos választás esetén valamilyen megszigorításnak helye van. Nem kívánja azonban a párt az ínségesek választójogá­nak az eltörlését, mert ilyenformán olya­nok sem kaphatnának választói jogosult­ságot, akik aszálykár okozta segélyben, vagy állami vetőmagban részesültek. De nem kívánják a városi szükségmunkákban résztvetteknek a törlését sem. A hatévi helybenlakás feltétele — mondotta — a földmunkásokra nem sérelmes és csak az ipari munkásságot érinti, akikkel szemben bizonyos korlátozásokat szükségesnek tart. A pártértekezlet minden nagyobb izgalom nélkül kezdődött és azon Eckhardt Tibor is­mertette a titkos választójog­­ megvalósítása tárgyában folytatott tanácskozásait és azt a megoldást, amelyet a titkos választójog­ és­­becsületes választási eljárás fejében enged­­,m­,int lehetségesnek tart, erről emlékiratát Sztrányovszky Sándornak is megküldte. Az értekezleten igen sokan szólaltak fel. A legérdekesebb felszólalás Kun Béláé volt, aki a premia rendszer elejtését kívánta, mert szerinte a lajstromos szavazás kell, hogy a kispártokra is kihatással legyen. Kun Béla beszédére Eckhardt Tibor vála­szolt. Megmagyarázta, miért van szükség az ajánlásokra. Szerinte egy megyében ezer vagy két­ezer választó ajánlása előfeltétele a fel­lépés lehetőségének. Ezután a párt egyhangúlag tudomásul vette vezéré­nek eljárását és megállapodtak abban, hogy tervezetüket teljes terjedelmében közzéteszik. Eckhardt Tibor bejelentette, hogy szeptember 6-tól kezdve két hétig távol lesz a fővárosból, mert részt vesz, mint Magyarország főmegbízottja a genfi népszövetségi tanácskozásokon. Dinnyés Lajost ismeretes nyilatkozata miatt törölték a párttagok sorából. Végül a gönci ajánlási ívek elsikkasztásának­ ügyére vonatkozó intézkedéseket beszélték meg. Őrültség a napvilágra került választójogi tervezet — mondta az agrárszövetség elnöke Itt említjük meg, hogy az agrárszövetség elnöke, amely szövetségben a kisgazdapárt is helyet foglal — Farkasfalvi-Farkas Géza őrültségnek nevezte a napvilágra ke­rült választójogi tervezetet és kijelentette, hogy kizártnak tartja, hogy ezt a tervezetet Eckhardt Tibor szerkesztette volna meg. Ez politikai életének legnagyobb csalódása lenne, de öngyilkos politika volna a független kisgazdapárt számára is. A nyilvánosságra került választójogi tervezet nem lehet alapja a tiszta választójog megal­kotásának. t­ Rozi szívesen nyújtja Elbeszélés, írta Sz. Szigethy Vilmos Amire a háztartás körül asszonyt fel lehe­tett használni, arra mindre alkalmas volt Rozi. Akár nagymosás volt soron, akár nagy­­takarítás, megjelent és szolgálatait felaján­lotta. Családjának ő volt a feje, beléje szo­rult minden élelmesség, mert az urát csak bamba mosolygásra teremtette a végzet. Mi­hály mosolygott akkor is, ha keresethez ju­tott s derült volt az ábrázata, ha felszólítást kapott, hogy a szolgálatból sebesen távoz­zék. Maga Rozi ama családfőkhöz tartozott, akiket „szerző" titulussal illet a történelem, mert nem volt a világon­ olyan valami, amit el ne kért volna, ha azt hitte, hogy az a ház­tartásokban felesleges. — Ugyan, nagysága kérem, mit csinál ez­zel az ócska meszelővel? Szemétre való az, ide adhatná nekem.­­ A kiérdemesült mosogatórongyot épp úgy elkérte, mint a gyerekek harisnyáját, ha sok lyukat fedezett fel rajtuk. A házaira, ahová járt, halálos féltékenységet terített, meg volt sértve, ha a konyhában idegen nő­személyt talált, annak egyéni gyöngéit nyomban kifürkészte és felsőbbséggel ter­jesztette, hogy érvényesülésében megakadá­lyozza. Rozi holtra tudott sápadni, ha vala­merre, a nyaralásból vagy utazásból haza­térő háziak ajándékot hoztak a cselédjük­nek, amit az nem késett hivalkodva muto­gatni. Szinte lesett az ilyesmikre, hogy meg­kínozza önmagát akárcsak a középkori szer­zetes, akinek gyönyörűség volt a szeges öv, — úgy tudta a keserves sóhajtása teljes tökéletességgel megremegtetni a mennyezetet. — Jó magának, csak engem vert meg az isteni lépésemre kényszerítettek. — Megírtam, hogy a kisgazdapárt messze el­távolodott attól a céltól, amelyet a párt nagy­nevű megalapítója, néhai Gaal Gaszton kitű­zött. Eckhardt Tibor más vágányra terelte a párt politikáját. A párt teljesen tehetetlen. Az utóbbi időben semmi eredményt nem tudott felmutatni, legfeljebb azt, hogy Eckhardt le­­paktált Gömbössel. •­ Aki figyelemmel kísérte eddigi politikai működésemet, láthatta, hogy több mint egy éve nem vettem részt a pártiletben, sőt a képviselő­házban sem jelentem meg. Ennek az volt az oka, hogy tiltakoztam az ellen, hogy a párt­­­kor­aztán süntürgött, fecsegett, száz kérdése volt az útról, merre jártak, mit ettek, mit lehetett arrafelé vásárolni? Mindenáron azt akarta kihozni, hogy hátha neki is jut va­lami, csak pillanatra elfeledkeztek róla. Két fia is volt Rozinak, vastag fejű, sűrű agyvelejű gyerekek, akiknél meghat­óbb bambasággal a világon senki se kíváncsis­kodott a semmibe és az emberekre egyaránt. Az iskolát túlzott szorgalommal látogatták, minden elemi osztályt két évig s a tanító urak nem szűntek meg célzásaikkal, amik az állatkitömők egyoldalúságára és csökkent figyelmi körére vonatkozott. Fiait Rozi szigorú fegyelemben tartotta, ha este kilenckor tértek meg a csavargásból, meg is korholta, ellenben bevezette őket a maga házaihoz és igen jó néven vette, ha azok oda maguktól ellátogattak. Újévkor föltétlenül, de sátoros ünnepek előtt épúgy, akárcsak húsvéti locsolkodásra, névnapra és más kinyomozott évfordulóra. Ebben egyet­értettek a gyerekek is, egész az osztozkodá­sig, mert akkor a töltés alján szedték össze őket, ahová veszekedésükben megtöredezve legurultak. Még házat is épített Rozi, vályogból valót ugyan, amortizációs kölcsönnel, versenyt verte az urával a falakat és ekkor igyeke­zett mosónői minőségben bejutni némely építőmesteri családhoz, ahol alkalomadtán el lehet mondani, fitymáló hangon, hogy esetleges nagyobb igényeket letörjön vele. — Ugyan már, tekintetes úr, mit kezd azzal a régi rongyos ablakszárnnyal, ami ott rohad az udvaron? Nem jó az még tüzelő­nek se. Elvinném szívességből, hogy ne fog­lalja el itt a helyet, így szerezze meg a házra való ajtót is, le­becsülve mindent, voltaképpen azonban ér­téknek tartva a törött nyelű borosüveget is. A moslék, amit szintén összeszedett min­denhol, a moslék nagy megtiszteltetésben részesült, mert azzal hizlalta a malacát. Ér­kezésekor Rozi kedélyállapotából nyomban meg lehetett állapítani, hogy mit csinál a disznó, rokonszenvesen röfög-e vagy búnak ereszti a farkát? A család valósággal ünnepi látogatásokat végzett nála, testületileg fel­vonult, úgy nézte, gyönyörködött benne. — Szép hasaalja szalonnája lesz, — álla­pította meg Rozi ura. A Misi gyerek ellenben pofont kapott, mert vad örömében kijelentette, hogy ő a toron kenyér nélkül fogja enni a kolbászt. — Te szemtelen, mit nem képzelsz! Épp az hiányzik, hogy megbetegedj nekem. Az ősz minden szépsége érzéketlenül pat­togott le Roziékról, életük egybeforrott a disznó haladásával, hány kiló lehet, ereszt-e majd elegendő zsírt, hogyan fogják pácolni, felfüstölni, sonkájából melyik kerül először sorra? Ha a kis telepen látogatóba mentek vala­merre, az első kérdés az ottani hízókat illette, azoknak a körülményeit tisztázták és csak jóval később tértek át Verka ángyára, hogy lám ni, az is megelégelte az életszigo­rúságot, már­mint hogy meghalt, hozzá dok­tor nélkül. Decembertől kezdve a gyerekek azzal éb­redtek: — Mikor szúrják már le a disznót? Ünnepre nem készültek különb örömmel, lázas volt az álmuk, ha erre gondoltak, mérföldeket nőtt a türelmetlenségük. A disznó még jóízűeket evett, kábr elprédálni azt a pár zsilót, amit még magára szed. Ro­­ziék elvégezték karácsonyi látogatásaikat. a iiiiiiiiiiiiiMiiiiiiiiiiiiiiii Fabinyi miniszter ma nyítja meg a soproni munkahetet­ ­ A KIS ÚJSÁG TUDÓSÍTÓJÁTÓL . Szombaton délelőtt nyitja meg Fabinyi Tiha­mér kereskedelmi miniszter a soproni munka­heteit A­ •miiiiil­d# "fél tizenegykor érkezik •Szombathelyről Sopronba, majd a kaszinóba megy és ott megnyitja az ipari és mezőgazda­sági kiállítást. Délben tizenkét órakor a posta-­ palota erkélyéről végignézi a rábaközi bokréta felvonulását. Délután megnézi a várost, majd résztvesz azon az uzsonnán, amelyet vitéz Simon Elemér főispán ad tiszteletére. A Rábaközi Bokréta délután a vasutas sporttelepen tart előadást Paulini Béla rendezésében. Az egész munka­hét alatt mindennap budapesti próbakisasszo­nyok közreműködésével divatbemutatót tarta­nak a soproni divat- és kalapszalonok. A munkahét eseménye lesz még a nemzet­közi sakkverseny is, amelyen a magyar mes­tereken kivitt angol, német, olasz és osztrák mesterek indulnak. A soproni munkahét iránt mindenütt óriási érdeklődés nyilvánul meg.

Next