Kis Ujság, 1935. március (48. évfolyam, 51-74. szám)
1935-03-02 / 51. szám
2 A titkos bolyongása • Az egységes párt vezetőségének a miniszterelnökkel folytatott választójogi tanácskozásáról csak szűkszavú jelentés számol be, hírül adván mindenkinek, akit csak érdekel, hogy a vezetőségben megvan az egyetértés és az összhang. S ha változtattak is a tervezeten, de ez a változtatás nem érinti magát a lényeget. Most már azzal is adták át a tervezetet a belügyminiszternek, hogy azt formába öntve javaslattá dolgozza át. Amint halljuk, az értekezlet minden egyes résztvevője megelégedett és derült arccal távozott a miniszterelnöki palotából. Kijelentették, hogy több tárgyalásra most már a választójogot illetőleg nem lesz szükség. Megtárgyalták minden részletét — a jó ég tudja, hányadszor! — s amit kockázatosnak találtak benne, azt vagy kihagyták, vagy átformálták. Most már aztán valóban a belügyminisztériumtól függ csupán, hogy mikorra fogja elkészíteni a végleges szöveget. A hírek szerint hamarosan. De vannak hírek arról is, hogy majd csak későbben kerül rá a sor, ősz felé, a lombok sárgulásának és hullásának szomorú időszakában. Talán akkorra csakugyan elkészülhet, ha ugyan az átformálás úgy sikerül, hogy azzal a pártvezetőség minden tagja meg legyen elégedve. Mert igen nehéz dolog ám úgy készíteni el egy javaslatot, hogy az mindenkinek a szájaíze szerint való legyen s mindenkit kielégítsen. Hát még hozzá, ha ez a javaslat éppen a titkos, amely a magyar politikai életnek valóságos bolygó hollandjává lett s meg nem tud nyugodni a szerencsétlen. Mert hol a belügyminisztérium löki odébb, hol a párt, hol a miniszterelnökség, hogy a három állomás körforgásából ki ne tudjon szabadulni a gyakorlati élet mesgyéjére. De legyünk reménykedők. Legyünk bizakodók. Fogadjuk el a rosszabbik esetet, hogy ne csalódjunk , mondjuk, hogy csak őszre kerülhet a törvényhozás elé a javaslat. Nem is a párhónapos késedelmen van a hangsúly. Hanem inkább azon, hogy milyen lesz hát ez a titkos, amelyen annyit kellett változtatni, fúrni, faragni, hogy talán egyetlen betű sem marad meg az eredeti elgondolásból, mire a magyar nép oly hosszú évtizedes várakozás után hozzájuthat? Nagy titokzatosság veszi körül még mindig a kérdést. A nyugtalanság nem hogy csillapulna, hanem ellenkezőleg, egyre fokozódik. Legyen új választás, — mondotta az egyik Ellenzéki párt vezetője t némrégiben. — Bettim.# a régi nyiltszavazásos rendszer alapján is, de csak legyen. S ez az új törvényhozás alkossa meg az új választói jogot a titkosság alapján. Új választás? Nyílt szavazással? Hogy a múltak sebei újra felfakadjanak s nemhogy a régiek behegedjenek, hanem melléjük még újabbak támadjanak, talán még sajgóbbak és veszedelmesebbek, mint a régiek voltak? /S miniszterelnök egyénisége és személye a kezesség, hogy visszaélések nem történhetnek, mondja az érvelés. Jó, jó. Ezt el is fogadjuk. De egy körülményt itt elfeledni végzetes hiba volna. Mégpedig azt, hogy az utolsó évek választásai szinte önállósították a közigazgatást. Mindegyik a maga módszerével dolgozhatott — fő szempont lévén az eredmény. Hogyan, miként érte ezt el a megye, az a főispán dolga volt. S a főispántól lefele ment a szükséges „nyomást” egészen a segédjegyzőig, vagy még lejjebb. Ez a körülmény aztán kifejlesztette a közigazgatás szerveiben azt az érzést, hogy ők feltétlen urak a maguk területükön. Ez időből datálódik a mondás, amely oly gyakran hangzott el egyes tisztviselők ajkáról a vidéken: Itt én parancsolok, a belügyminiszter meg Budapesten. Az egységes párt legutóbbi értekezletén egyik képviselő panaszkodott a főispánjára, mert ez semmibe veszi a párt intézkedéseit s úgy tesz, mintha neki senki nem parancsolna s mintha nem is tartoznék kötelező engedelmességgel felfelé. A választások ideje nagyon alkalmas, hogy az ilyen ..egyéni11 felfogásnak teret nyisson. A központi akaratot ezer formában és változatban lehet megkerülni is, kijátszani is, elhanyagolni is. Hiszen itt érvényesül valójában a mondás: ha akarom vemhes, ha akarom nem vemhes. Hírek keringenek arról is, hogy rövidesen fel is oszlatnák a törvényhozást, hogy a titkos választójogot egy új testület hozza meg. Az érvet is megadják hozzá:• Egy törvényhozás, amely a maga létét a nyílt szavazásos rendszer hibáinak, hézagainak köszönheti, nem hozhat törvényt az önmaga léte ellen. Senkitől sem lehet kívánni, hogy önmaga döntse meg a maga hatalmát. Ez is csak látszólag igazság. Azok, akik a tizenöt év parlamenti életének állandóságáról, az örökössé vált mandátumokról beszélnek, elfeledik megvizsgálni az állítás belső igazságát, mert ez esetben rá kellene jönniök, hogy a 245 képviselőből mindöszsze csak 24 van egy ugyanazon kézben 1920 óta. A Csere tehát eléggé élénk volt, de hogy a lényeg nem ebben van, hanem a választás mikéntjében, a polgárság akaratának szabad megnyilatkozásában, azt igazán fölösleges volna hangsúlyozni és kiemelni. Mindezt pedig csak azért hozzuk fel, hogy tiltakozhassunk minden halasztás és minden kísérlet ellen, amely a titkos kérdését mellékvágányra akarná terelni. Eleget bolyongott már ez a kérdés egyik zöldposztós ajtótól a másikig, hogy végre a megvalósulás nyugvópontjához juthasson el. Nem kell tehát kerülő utakat keresni. Elég szövevényes az az út, amiyet még meg kell tennie, hogy törvénnyé válva, a nemzet élhessen is vele. Éppen ezért félünk az egyre gyakrabban hangoztatott pótintézkedésektől, a hivatalos nyelv korrektívumaitól is. Az egész magyarság egy lélekkel, egy szent meggyőződéssel helyesli a kormányzói jogkör kiterjesztését. A lefolyt tizenöt év alatt, amióta Otranto, hőse áll az ország sorshajójának kormányánál, mindig azt érezhette a nemzet, hogy egy olyan egyéniség intézi sorsát, aki felette áll a kicsinyes egyéni szempontoknak s mindent az ország egyetemes érdekének a szemszögéből tud megítélni és mérlegelni. Ha a kormányzó szerénysége és tisztalelkisége el is tiltotta a tizenötéves évforduló hangos ünneplését, de ennek vágya annál mélyebben lángol minden magyar lelkében. Talán éppen ez a rajongó szeretet és bizalom teszi,, hogy a kormányzói jogkör kiterjesztését mindenki megnyugvással veszi tudomásul. Természetesnek találja az ország, hogy az a kéz, amely a veszedelmek olyan mély és titokzatos örvényein vezette már át az elmúlt idők alatt a nemzetet, az országot, új erőt, új fegyvert kapjon, hogy történelmi hivatását még nagyobb eredménnyel és sikerrel tölthesse be. És ebben a jogkiterjesztésben már benne is van minden szükséges elővigyázat, minden megkívánható óvatosság a titkos választójog minden esetleges kockázatával szemben. Kár tehát pótintézkedéseken törni a fejét. Hogy a végén úgy ne járjunk mi is ezzel a választói joggal, mint a debreceni gazda a bécsi paprikáscsirkével. Minden ízt megtalált benne a szegény, csak éppen a paprikát s a csirkét nem. Pedig neki éppen arra lett volna étvágya. Kőrösparti KIS ÚJSÁG MmnmiiimsiiiiiiiiiiiiiiininiHiiiiiiMiiiiiKHiHiiHiuuniiiniiiniiiunnuiiiiiiinMunn Nagy meglepetést keltett a kormány gyűléstilalmi rendelete A politikusok pártállásuk szerint ítélik meg a szokatlan Intézkedést — A KIS ÚJSÁG TUDÓSÍTÓJÁTÓL — Péntek reggelre nagy meglepetés érte a politikai életet. Megjelent a miniszterelnök rendelete, amelynek értelmében a politikai jellegű népgyűlések, felvonulások és kimenetek tartása további intézkedésig tilos és megtartásukat karhatalommal is meg kell akadályozni. A rendelet kihirdetésével egyidőben, tehát azonnal hatályba lépett. A Kis Újság olvasóit nem éri váratlanul a kormány rendelete, mert hiszen a legutóbbi időkben a független kisgazdapárt üléséről szóló beszámolónkban megemlékeztünk arról, hogy a szentesi gyűlés óta a kisgazdapárt vezetősége állandóan tartott attól, hogy a kormány általános gyűléstilalmi rendeletet ad ki. Legutóbb szerdán Hegymégi Kiss Pál közölte ezt az értesülését a párt vezetőségével. Ennek tulajdonították a békési gyűlések betiltását is, amely már szerdán másodfokon megtörtént., A kormánypártot sem érte egészen csaratl* tanul a rendelet, bár itt is,nagy meglepetést keltett, hogy sor került reá, ,i;., -^*j. A gyűlésbetiltás gondolatát a pártvezetőség egyik ülésén Keresztes-Fischer belügyminiszter vetette föl és az ország nagy érdekeire való tekintettel ajánlotta, hogy a szentesihez hasonló izgalmak keltését egyelőre tegyék lehetetlenné. Maga a miniszterelnök már azért is magáévá tette a javaslatot, mert mint mondotta, a küszöbön álló nemzetközi tárgyalások idejére feltétlenül kívánatos a belső nyugalom. Igaz ugyan, hogy a kormánypárt március 10-én akart Szentesen nagygyűlést tartani, sőt a szervezési főcsoport ülésén — mint jelentettük — elhatározták, hogy az ország más vidékein is gyűléseket tartanak, de mindez most tárgytalanná vált. A miniszterelnök az általános, tilalom mellett foglalt állást. Illetékes helyen hivatkoznak arra, hogy a Gömbös-kormány, hivatalba lépése után egyik első intézkedésével megszüntettea Károlyikormány által elrendelt gyűléstilalmakat. A Károlyi-kormány az abban az időben egyre jobban terjeszkedő szélsőbaloldali agitáció miatt kényszerült erre a lépésre, most azonban — mondják — más oldalról jelentkeztek olyan tünetek, melyek arra mutattak, hogy a gyűlések megtartásával nyugtalanságot és komolyabb zavarokat akarnak kelteni. A gyűlésük semkülönben nem terjed ki alapszabályokkal bíró egyesületek közgyűléseire, egyházi, felekezeti igazgatással kapcsolatos gyűlésekre, valamint kereskedelmi társaságok gyűléseire. A tilalom szerint csak politikai gyűléseket nem engedélyezhetnek a hatóságok, más természetű gyűlések, amennyiben azokat a rendőrhatóságoknak bejelentik, megtarthatók. Mindazokon azonban politikai kérdésekkel sem foglalkozhatnak. Párizsi levelek írta Szentmiklósi József I. Amikor Peti Dani bácsi, az öreg levélhordó végigdöcögött az udvaron és a földszint tizenhetes számú ajtónál becsengetett, Firczákné, a fűszeres kövér felesége mingyárt összesúgott-búgott Kánya Vilmával, a varrókisasszonnyal. *— Regős tekintetes asszony megint levelet kapott. Biztos, hogy Párizsból jött! — mondta a fűszeresnő. — Egész biztos! — erősítette Vilma kisasszony, mivel neki egyszer mondta a tekintetes asszony, hogy mástól nem is vár levelet, csak ő fiától. Mire Dani bácsi leadta a levelet és kikopogott az utcára, Szevacsek néni is belekapcsolódott már a diskurzusba. Kis virágüzlete Volt Szevacsek néninek itt a Fenyőutcában, amelyet a leányával együtt vezetett. Mikor észrevette Dani bácsi sapkáját az üvegajtón keresztül, gyorsan szólt a leányának. — Erzsikém, lelkem! Beszaladok egy pillanatra az udvarba. Rögtön jövök vissza. Mert nem mindennapi dolog ám az ilyen kisvárosban, ilyen csendes kis utcában, mint a Fenyő utca is, hogy levelet hoz a postás, méghozzá Párizsból. Mert kinek jön ide levél? Csak Kincses Annusnak egyedül, dehát azt meg is lehet érteni. Vőlegénye van Kanizsán. Azon nem is kell csodálkozni, az ilyenkor így dukál, de ha már Párizsból jön, azt nem lehet szó nélkül hagyni! — Párizsból jött! — így Firczákné. — Egész biztos! — így Vilma kisasszony. — Az a Jani úr, az a Jani úr! Meglátják lelkeim, még nagyobb úr lesz, mint az apja volt. Pedig szolgabíró volt az apja Erdélyben! •— így Szevacsek néni. — Az pedig elég nagy úr már, — toldotta meg a fűszeresné. — Tudós lesz belőle. Doktor. Az egyetemről küldték ki, ösztöndíjjal. Nem kicsi dolog ám! — Boldog is lehet az anyja, akinek ilyen fia van. — Büszkén is ment vele tavaly nyáron a korzón. Mehetett is, Vilma kisasszony! Maga látta. — Egész biztos! Akkor mentem próbálni a polgármesternéhez. Ezalatt a földszint tizenhétben egy feketeruhás ősz úriasszony gyakran letette a csontkeretes szemüvegét, mert minden szónál megtelt,a szeme könnyel. ” — Azt írja a drága életem, hogy már jobban van. Hogy láza sincs már. — „Meglátja, édesanyám, ha végzek és hazamegyek, rövid idő múlva éppen olyan villát építünk, mint amilyen régen volt a Maros partján.11 Nem lehetett ezt tovább olvasni, pedig olyan nagyok voltak a betűk, mint egy jókora babszem. A tekintetes asszonynak roszszak voltak a szemei, csak a nagy betűket tudta elolvasni, azokat is csak szemüveggel. Rásborult az asztalra és sírdogált csendesen. Később nézte a szép, kerek betűket. — De szépen ír, de szépen ír a fiam ... És végigcsókolta a könnyáztatta levelet. A fia kezevonásait. II. A diáknegyed egyik negyedik emeletén mindennap még késő éjszaka is lámpafény szűrődött ki az ablakon. Dubois asszony nem állhatta meg, hogy meg ne dorgálja ezért egyszer a magyar diákot, azt a Regős Jánost. Új! Milyen furcsa neve van. Félénken bár, de bekopogott a szobába. -1- Kedves Messzié. Szeretnék valamit mondani magának. — Foglaljon helyet, Madame. Hallgatom. — Nézze, édes fiam, ezt nem szabad, amit ön csinál. Én anya vagyok és az anya szólalt meg bennem, amikor bejöttem, hogy figyelmeztessem, ön beteg, mégis minden éjszaka későn fekszik le. Ezt’ nem szabad, fiam! Magának sokat kell pihenni, aludni. Vigyázzon az egészségére! — Az egészségemre, Madame?... Az egészségemnek megásták a sírját akkor, amikor egy szeles, esős éjszaka Kolozsvárról jöttünk Budapestre, vagy tizenhárom évvel ezelőtt, ön nem érti ezt, de ha anya, megérti majd, amire kérni szeretném. — Igen, Messzié! Anya vagyok, — és törülgetni kezdte a szemét. — Anya és özvegy. Tudom, milyen nagy fájdalom: elveszíteni azokat, akiket forrón szeretünk. Az uram a Vogézekben harcolt és elesett, az egyetlen fiam meg Verdun ostrománál... — Igen, Madame. Én is egyetlen vagyok most már, de volt két bátyám... Az egyik Uzsoknál esett el, a másik az Isonzónál. Az apám, szegény, orosz hadifogságban halt meg. Egyetlen vagyok most már, én vagyok, Madame, az utolsó Regős. Amint mondtam, az egészségemnek örökre vége.,, igen, igen, Madame, tudok mindent, hiába titkolják a doktorok! Néhány nap, egy-két hét talán és megyek az apám, meg a két bátyám után. Madame, az előbb azt mondta, hogy anya. Ugye, megteszi akkor, amire kérem. Dubois asszony figyelmesen hallgatott. — Madame — mondta János diák és hangját letompította —, otthon a Duna. Mit mondanak Politikai körökben a kiadott rendeletről megoszlanak a vélemények. ’ Apponyi Oybrgjy gróf elvi szempontból helyteleníti a gyölészlabhiat és a tilalom kádásáért felelősséget a független kisgazdapártra hoz!wiíjr*«fíí iratóvsot •■»»*?. tiójédti&láiktj"" ■ Bériy Gyula- Ipppészptgsnek tartja a.i^pdelkezést, mert a kormány ellen lázslottak. Voltak olyan ^ülések* íVtóíldfit1—* ah'ótt ffjflet ás; kenyeret ígértek a népnek. Egyébként is enyhíti szerinte a gyüléstilalomról szóló rendeletét az a körülmény, hogy a parlament öszszeü.l. . Buchinger Manó a szociáldemokrata párt részéről kárhoztatja a rendeletet. Eckhardt Tibor sajnálattal látja, hogy az alkotmányos kritika elnemítására irányuló törekvés újból érvényesül. A sajátgyűléseikről azt mondja, hogy azok ellen törvényes kifogás nem hangzott el Ernszt Sándor szerint a legutóbbi gyűlések pusztító hatással jártak és már korábban ki kellett volna adni ezt a rendeletet. Friedrich István viszont nem vár semmi jót a gyűléstilalomtól. a politikusok? Hajós Kálmán helyesli, hogy nem engedik a kedélyek további felizgatását. Rassay Károly érthetetlennek és helytelennek mondja a rendeletet, mert legfeljebb a kisgazdapárt gyűlései ellen merülhettek fel kifogások. A kisgazdapárt gyűlésein, ha érvényesült is az izgatás, az enyhítve volt azáltal, hogy a szónokok bizalmukról és megértésük-érti biztosítv Mók. a., miniszterelnököt* .Szerinte a miniszterelnöknek módja lett volna, más eszközökkel is elhárítani a demagógiát. Végül ideiktatjuk Ulain Ferenc felfogását, ő kijelentette, hogy nem érti az egész rendeletét. A Ház összehívása A képviselőhöz elnöke a képviselőház ülését március 5-re, kedden délutánra összehívta és annak napirendjén a további intézkedésről szóló határozat szerepel. Beszélnek arról, hogy Bethlen István gróf személyes kérdésben felszólal és felelni szándékozik Eckhardt Tibor vádjaira. Ezt a hírt azonban a miniszterelnök környezete nem erősíti meg, de a keddi ülésen két Szombat, 1935 március 9