Kis Ujság, 1935. március (48. évfolyam, 51-74. szám)

1935-03-02 / 51. szám

2 A titkos bolyongása •­­ Az egységes párt vezetőségének a miniszter­elnökkel folytatott választójogi tanácskozásá­ról csak szűkszavú jelentés számol be, hírül adván mindenkinek, akit csak érdekel, hogy a vezetőségben megvan az egyetértés és az összhang. S ha változtattak is a tervezeten, de ez a változtatás nem érinti magát a lénye­get. Most már azzal is adták át a tervezetet a belügyminiszternek, hogy azt formába öntve javaslattá dolgozza át. Amint halljuk, az értekezlet minden egyes résztvevője megelégedett és derült arccal tá­vozott a miniszterelnöki palotából. Kijelen­tették, hogy több tárgyalásra most már a választójogot illetőleg nem lesz szükség. Megtárgyalták minden részletét — a jó ég tudja, hányadszor! — s amit kockázatosnak találtak benne, azt vagy kihagyták, vagy át­formálták. Most már aztán valóban a belügy­minisztériumtól függ csupán, hogy mikorra fogja elkészíteni a végleges szöveget. A hí­rek szerint hamarosan. De vannak hírek arról is, hogy majd csak későbben kerül rá a sor, ősz felé, a lombok sárgulásának és hullásának szomorú időszakában. Talán akkorra csakugyan elkészülhet, ha ugyan az átformálás úgy sikerül, hogy azzal a párt­­vezetőség minden tagja meg legyen elégedve. Mert igen nehéz dolog ám úgy készíteni el egy javaslatot, hogy az mindenkinek a szája­­íze szerint való legyen s mindenkit kielégít­sen. Hát még hozzá, ha ez a javaslat éppen a titkos, amely a magyar politikai életnek valóságos bolygó hollandjává lett s meg nem tud nyugodni a szerencsétlen. Mert hol a belügyminisztérium löki odébb, hol a párt, hol a miniszterelnökség, hogy a három állo­más körforgásából ki ne tudjon szabadulni a gyakorlati élet mesgyéjére. De legyünk reménykedők.­ Legyünk bizakodók. Fogadjuk el a rosszabbik esetet, hogy ne csalódjunk , mondjuk, hogy csak őszre kerülhet a tör­vényhozás elé a javaslat. Nem is a párhóna­pos késedelmen van a hangsúly. Hanem inkább azon, hogy milyen lesz hát ez a titkos, amelyen annyit kellett változtatni, fúrni, faragni, hogy talán egyetlen betű sem marad meg az eredeti elgondolásból, mire a magyar nép oly hosszú évtizedes várakozás után hozzájuthat? Nagy titokzatosság veszi körül még mindig a kérdést. A nyugtalanság nem hogy csillapulna, hanem ellenkezőleg, egyre fokozódik. Legyen új választás, — mondotta az egyik Ellenzéki párt­ vezetője t némrégiben. —­ Bettim.# a régi nyiltszavazásos rendszer alapján is, de csak legyen. S ez az új tör­vényhozás alkossa meg az új választói jogot a titkosság alapján. Új választás? Nyílt szavazással? Hogy a múltak sebei újra felfakadjanak s nemhogy a régiek behegedjenek, hanem melléjük még újabbak támadjanak, talán még sajgóbbak és veszedelmesebbek, mint a régiek voltak? /S miniszterelnök egyénisége és személye a kezesség, hogy visszaélések nem történhetnek, mondja az érvelés. Jó, jó. Ezt el is fogad­juk. De egy körülményt itt elfeledni végze­tes hiba volna. Mégpedig azt, hogy az utolsó évek választásai szinte önállósították a köz­­igazgatást. Mindegyik a maga módszerével dolgozhatott — fő szempont lévén az ered­mény. Hogyan, miként érte ezt el a m­egye, az a főispán dolga volt. S a főispántól lefele ment a szükséges „nyomást” egészen a segéd­­jegyzőig, vagy még lejjebb. Ez a körülmény aztán kifejlesztette a közigazgatás szervei­ben azt az érzést, hogy ők feltétlen urak a maguk terü­letükön. Ez időből datálódik a mondás, amely oly gyakran hangzott el egyes tisztviselők ajkáról a vidéken: Itt én parancsolok, a belügyminiszter meg Budapesten. Az egységes párt legutóbbi értekezletén egyik képviselő panaszkodott a főispán­jára, mert ez semmibe veszi a párt intézke­déseit s úgy tesz, mintha neki senki nem parancsolna s mintha nem is tartoznék kö­telező engedelmességgel felfelé. A választá­sok ideje nagyon alkalmas, hogy az­ ilyen ..egyéni11 felfogásnak teret nyisson. A köz­ponti akaratot ezer formában és változat­ban lehet megkerülni is, kijátszani is, el­hanyagolni is. Hiszen itt érvényesül valójá­ban a mondás: ha akarom vemhes, ha aka­rom nem vemhes. Hírek keringenek arról is, hogy rövide­sen fel is oszlatnák a törvényhozást, hogy a titkos választójogot egy új testület hozza meg. Az érvet is megadják hozzá:­­• Egy törvényhozás, amely a maga létét a nyílt szavazásos rendszer hibáinak, héza­gainak köszönheti, nem hozhat törvényt az önmaga léte ellen. Senkitől sem lehet kí­vánni, hogy önmaga döntse meg a maga hatalmát. Ez is csak látszólag igazság. Azok, akik a tizenöt év parlamenti életének állandó­ságáról, az örökössé vált mandátumokról be­szélnek, elfeledik megvizsgálni az állítás belső igazságát, mert ez esetben rá kellene jönniök, hogy a 245 képviselőből mindösz­­sze csak 24 van egy ugyanazon kézben 1920 óta. A Csere tehát eléggé élénk volt, de hogy a lényeg nem ebben van, hanem a választás mikéntjében, a polgárság akaratának sza­bad megnyilatkozásában, azt igazán fölös­leges volna hangsúlyozni és kiemelni. Mindezt pedig csak azért hozzuk fel, hogy tiltakozhassunk minden halasztás és min­den kísérlet ellen, amely a titkos kérdését mellékvágányra akarná terelni. Eleget bo­lyongott már ez a kérdés egyik zöldposztós ajtótól a másikig, hogy végre a megvalósu­lás nyugvópontjához juthasson el. Nem kell tehát kerülő utakat keresni. Elé­g szövevé­nyes az az út, am­iyet még meg kell tennie, hogy törvénnyé válva, a nemzet élhessen is vele. Éppen ezért félünk az egyre gyak­rabban hangoztatott pótintézkedésektől, a hi­vatalos nyelv­ korrektívumaitól is. Az egész magyarság egy lélekkel, egy szent meggyőződéssel helyesli a kormányzói jogkör kiterjesztését. A lefolyt tizenöt év alatt, amióta Otranto, hőse áll az ország sorshajójának kormányánál, mindig azt érezhette a nemzet, hogy egy olyan egyéni­ség intézi sorsát, aki felette áll a kicsinyes egyéni szempontoknak s mindent az ország egyetemes érdekének a szemszögéből tud megítélni és mérlegelni. Ha a kormányzó szerénysége és tisztalelki­sége el is tiltotta a tizenötéves évforduló hangos ünneplését, de ennek vágya annál mélyebben lángol minden magyar lelkében. Talán éppen ez a rajongó szeretet és bizalom teszi,, hogy a kormányzói jogkör kiterjesztését mindenki megnyugvással veszi tudomásul. Természe­tesnek találja az ország, hogy az a kéz, amely a veszedelmek olyan mély és titok­zatos örvényein vezette már át az elmúlt idők alatt a nemzetet, az országot, új erőt, új fegyvert kapjon, hogy történelmi hiva­tását még nagyobb eredménnyel és sikerrel tölthesse be. És ebben a jogkiterjesztésben már benne is van minden szükséges elővigyázat, min­den megkívánható óvatosság a titkos válasz­­tójog minden esetleges kockázatával szem­ben. Kár tehát pótintézkedéseken törni a fe­jét. Hogy a végén úgy ne járjunk mi is ez­zel a választói joggal, mint a debreceni gazda a bécsi paprikáscsirkével. Minden ízt megtalált benne a szegény, csak éppen a paprikát s a csirkét nem. Pedig neki éppen arra lett volna étvágya. Kőrösparti KIS ÚJSÁG MmnmiiimsiiiiiiiiiiiiiiininiHiiiiiiMiiiiiKHiHiiHiuuniiiniiiniiiunnuiiiiiiinMunn Nagy meglepetést keltett a kormány gyűléstilalmi rendelete A politikusok pártállásuk szerint ítélik meg a szokatlan Intézkedést — A KIS Ú­JSÁG TUDÓSÍTÓJÁTÓL — Péntek reggelre nagy meglepetés érte a politikai életet. Megjelent a miniszterelnök rendelete, amelynek értelmében a politikai jellegű népgyűlése­k, felvonu­­­­lások és kim­enetek tartása további intézkedésig tilos és megtartásukat kar­hatalommal is m­eg kell akadályozni. A rendelet kihirdetésével egyidőben, tehát azonnal hatályba lépett. A Kis Újság olvasóit nem éri váratlanul a kormány rendelete, mert hiszen a legutóbbi időkben a független kisgazdapárt üléséről szóló beszámolónkban megemlékeztünk arról, hogy a szentesi gyűlés óta a kisgazdapárt vezetősége állandóan tartott attól, hogy a kormány általános gyűléstilalmi rendeletet­ ad ki. Legutóbb szerdán Hegy­mégi Kiss Pál közölte ezt az értesülését a párt vezetőségé­vel. Ennek tulajdonították a békési gyűlések betiltását is, amely már szerdán másodfokon megtörtént., A kormánypártot sem érte egészen csaratl* tanul a rendelet, bár itt is,­nagy meglepetést keltett, hogy sor került reá, ,i;., -^*j. A gyűlésbetiltás gondolatát a pártveze­tőség egyik ülésén Keresztes-Fischer belügyminiszter vetette föl és az ország nagy érdekeire való tekintettel ajánlotta, hogy a szentesihez hasonló izgal­mak keltését egyelőre tegyék lehetetlenné. Maga a miniszterelnök már azért is magáévá tette a javaslatot, mert mint mondotta, a küszöbön álló nemzetközi tárgyalások idejére feltétlenül kívánatos a belső nyugalom. Igaz ugyan, hogy a kormánypárt március 10-én akart Szentesen nagygyűlést tartani, sőt a szervezési főcsoport ülésén — mint je­lentettük — elhatározták, hogy az ország más vidékein­­ is gyűléseket tartanak, de mindez most tárgytalanná vált. A miniszter­­elnök az általános, tilalom mellett foglalt állást. Illetékes helyen hivatkoznak arra, hogy a Gömbös-kormány, hivatalba lépése után egyik első intézkedésével megszüntette­­a Károlyi­­kormány által elrendelt gyűléstilalmakat. A Károlyi-kormány az abban az időben egyre jobban terjeszkedő szélsőbaloldali agitáció miatt kényszerült erre a lépésre, most azonban — mondják — más ol­dalról jelentkeztek olyan tünetek, me­lyek arra mutattak, hogy a gyűlések megtartásával nyugtalanságot és komo­lyabb zavarokat akarnak kelteni. A gyűlésük­ sem­különben nem terjed ki alap­szabályokkal bíró egyesületek közgyűléseire, egyházi, felekezeti igazgatással kapcsolatos gyűlésekre, valamint kereskedelmi társaságok gyűléseire. A tilalom szerint csak politikai gyűléseket nem engedélyezhetnek a hatósá­gok, más természetű gyűlések, amennyiben azokat a rendőrhatóságoknak bejelentik, megtarthatók. Mindazokon azonban politikai kérdésekkel s­em foglalkozhatnak. Párizsi levelek írta Szentmiklósi József I. Amikor Peti Dani bácsi, az öreg levél­hordó végigdöcögött az udvaron és a föld­szint tizenhetes számú ajtónál becsengetett, Firczákné, a fűszeres kövér felesége min­­gyárt összesúgott-búgott Kánya Vilmával, a varrókisasszonnyal. *— Regős tekintetes asszony megint levelet kapott. Biztos, hogy Párizsból jött! — mondta a fűszeresnő. — Egész biztos! — erősítette Vilma kis­asszony, mivel neki egyszer mondta a tekin­tetes asszony, hogy mástól nem is vár leve­let, csak ő fiától. Mire Dani bácsi leadta a levelet és kiko­­pogott az utcára, Szevacsek néni is bele­kapcsolódott már a diskurzusba. Kis virág­üzlete Volt Szevacsek néninek itt a Fenyő­utcában, amelyet a leányával együtt vezetett. Mikor észrevette Dani bácsi sapkáját az üvegajtón keresztül, gyorsan szólt a leányá­nak. — Erzsikém­, lelkem! Beszaladok egy pil­lanatra az udvarba. Rögtön jövök vissza. Mert nem mindennapi dolog ám az ilyen kisvárosban, ilyen csendes kis utcában, mint a Fenyő­ utca is, hogy levelet hoz a postás, még­hozzá Párizsból. Mert kinek jön ide le­vél? Csak Kincses Annusnak egyedül, dehát azt meg is lehet érteni. Vőlegénye van Ka­nizsán. Azon nem is kell csodálkozni, az ilyenkor így dukál, de ha már Párizsból jön, azt nem lehet szó nélkül hagyni! — Párizsból jött! — így Firczákné. — Egész biztos! — így Vilma kisasszony. — Az a Jani úr, az a Jani úr! Meglát­ják lelkeim, még nagyobb úr lesz, mint az apja volt. Pedig szolgabíró volt az apja Er­délyben! •— így Szevacsek néni. — Az pedig elég nagy úr már, — tol­dotta meg a fűszeresné. — Tudós lesz belőle. Doktor. Az egyetem­ről küldték ki, ösztöndíjjal. Nem kicsi do­log ám! — Boldog is lehet az anyja, akinek ilyen fia van. — Büszkén is ment vele tavaly nyáron a korzón. Mehetett is, Vilma kisasszony! Maga látta. — Egész biztos! Akkor mentem­ próbálni a polgármesternéhez. Ezalatt a földszint tizenhétben egy fekete­ruhás ősz úriasszony gyakran letette a csontkeretes szemüvegét, mert minden szó­nál megtelt,a szeme könnyel. ” — Azt írja a drága életem, hogy már jobban van. Hogy láza sincs már. — „Meg­látja, édesanyám, ha végzek és hazamegyek, rövid idő múlva éppen olyan villát építünk, mint amilyen régen volt a Maros partján.11 Nem lehetett ezt tovább olvasni, pedig olyan nagyok voltak a betűk, mint egy jó­kora babszem. A tekintetes asszonynak rosz­­szak voltak a szemei, csak a nagy betűket tudta elolvasni, azokat is csak szemüveggel. Rásborult az asztalra és sírdogált csende­sen. Később nézte a szép, kerek betűket. — De szépen ír, de szépen ír a fiam ... És végigcsókolta a könnyáztatta levelet. A fia kezevonásait. II. A diáknegyed egyik negyedik emeletén mindennap még késő éjszaka is lámpafény szűrődött ki az ablakon. Dubois asszony nem állhatta meg, hogy meg ne dorgálja ezért egyszer a magyar diákot, azt a Regős Jánost. Új! Milyen furcsa neve van. Félénken bár, de bekopogott a szobába. -1- Kedves Messzié. Szeretnék valamit mondani magának. — Foglaljon helyet, Madame. Hallgatom. — Nézze, édes fiam, ezt nem szabad, amit ön csinál. Én anya vagyok és az anya szó­lalt meg bennem, amikor bejöttem, hogy figyelmeztessem, ön beteg, mégis minden éjszaka későn fekszik le. Ezt’ nem szabad, fiam! Magának sokat kell pihenni, aludni. Vigyázzon az egészségére! — Az egészségemre, Madame?... Az egészségemnek megásták a sírját akkor, ami­kor egy szeles, esős éjszaka Kolozsvárról jöt­tünk Budapestre, vagy tizenhárom évvel ez­előtt, ön nem érti ezt, de ha anya, megérti majd, amire kérni szeretném. — Igen, Messzié! Anya vagyok, — és tö­­rülgetni kezdte a szemét. — Anya és özvegy. Tudom, milyen nagy fájdalom: elveszíteni azokat, akiket forrón szeretünk. Az uram a Vogézekben harcolt és elesett, az egyetlen fiam­ meg Verdun ostrománál... — Igen, Madame. Én is egyetlen vagyok most már, de volt két bátyám... Az egyik Uzsoknál esett el, a másik az Isonzónál. Az apám, szegény, orosz hadifogságban halt meg. Egyetlen vagyok most már, én vagyok, Madame, az utolsó Regős. Amint mondtam, az egészségemnek örökre vége.,, igen, igen, Madame, tudok mindent, hiába titkolják a doktorok! Néhány nap, egy-két hét talán és megyek az apám, meg a két bátyám után. Madame, az előbb azt mondta, hogy anya. Ugy­e, megteszi akkor, amire kérem. Dubois asszony figyelmesen hallgatott. — Madame — mondta János diák és hangját­ letompította —, otthon a Duna. Mit mondanak Politikai körökben a kiadott rendeletről megoszlanak a vélemények. ’ Apponyi Oybrgjy­ gróf elvi szempontból hely­teleníti a gyölészlabhiat és a tilalom kádásáért­­ felelősséget a független kisgazdapártra ho­z!wiíjr*«fíí iratóvso­t •■»»*?. tiójédti&láiktj"" ■ Bériy Gyula- Ipppészptgsnek tartja a.­i^p­del­­kezést, mert a kormány ellen lázslottak. Vol­tak olyan ^ülések* íVtóíldfit1—* ah'ótt ffjflet ás; kenyeret ígértek a népnek. Egyébként is enyhíti szerinte a gyüléstilalomról szóló rende­letét az a körülmény, hogy a parlament ösz­­szeü.l. . Buchinger Manó a szociáldemokrata párt ré­széről kárhoztatja a rendeletet. Eckhardt Tibor sajnálattal látja, hogy az alkotmányos kritika elnemítására irá­­­­nyuló törekvés újból érvényesül. A saját­­gyűléseikről azt mondja, hogy azok ellen törvényes kifogás nem hangzott el Ernszt Sándor szerint a legutóbbi gyűlések pusztító hatással jártak és már korábban ki kellett volna adni ezt a rendeletet. Friedrich István viszont nem vár semmi jót a gyűléstilalomtól. a politikusok? Hajós Kálmán helyesli, hogy nem engedik a kedélyek további felizgatását. Rassay Károly érthetetlennek és helytelennek mondja a rendeletet, mert legfeljebb a kis­gazdapárt gyűlései ellen merülhettek fel kifo­gások. A kisgazdapárt gyűlésein, ha érvénye­sült is az izgatás, az­­ enyhítve volt azáltal, hogy a szónokok bizalmukról és megértésük­­-érti biztosítv Mók­. a., miniszterelnököt* .Szerinte a miniszterelnöknek módja lett voln­a, más esz­közökkel is elhárítani a demagógiát. Végül ideiktatjuk Ulain Ferenc felfogását, ő kijelentette, hogy nem érti az egész rende­letét. A Ház összehívása A képviselőhöz elnöke a képviselőház ülését március 5-re, kedden délutánra összehívta és annak napirendjén a további intézkedésről szóló határozat szerepel. Beszélnek arról, hogy Bethlen István gróf személyes kérdésben felszólal és felelni szándékozik Eckhardt Tibor vádjaira. Ezt a hírt azonban a miniszterelnök környe­zete nem erősíti meg, d­e a keddi ülésen két­ Szombat, 1935 március 9

Next