Kis Ujság, 1935. július (48. évfolyam, 147-172. szám)
1935-07-02 / 147. szám
A llszíeSefes ur : vonata * * Csupa ragyogó, boldog gyermekarc. Mind kacagva sugározza az örömteli megelégedést s pihegve várja, hogy a tisztekles úr megadja a jelet az indulásra A ványadt arcokra pirt lop az öröm. A puha, csenevész, rosszul táplált kis testek acélossá rágódnak a várakozás nagy feszültségében. Irlei Károly tiszteletes úr még egyszer végigjárja a gyermektábort, mosolyogva ölelgeti magához a kis szegény magyarokat, akiket Svájcba’ visz, hogy ott megerősödjenek, vérhez és húshoz jussanak, hogy amikor hazakerülnek, már ne a nyomor képe riogasson le róluk, hanem a jól táplált egészség, az erő, az élet. Hányadik vonata ez már a svájci papnak? A jó Isten tudja. Talán ő maga se. Hisz az írás is azt mondja:- Amit tesz a jobb kezed, ne tudja a bal. No, az ő esetében szakasztott így van. 1920-ban jött először hozzánk. Hallott egyetmást a mi nagy nemzeti szerencsétlenségünkről. A sorsról, amely egykori jómór, duókból, gazdagságunkból alamizsnás koldussá nyomorított bennünket. Elhozta a kíváncsiság s azóta — tizenöt éven át hozzánk fűzi a megértés és a részvét. Nem beszéltet magáról. A munkája olyan, mint a napsugáré. Nem tűri a zajt, a lármát. Csendben végzi a maga áldásos munkáját. Bár hivatalosan már beszüntették ezeket a segítő gyermneknyaraltatásokat, de hát a tiszteletes úr nem a hivatalos utakat tapossa. A maga útját járja, azt az utat, amelynek ösvényei a szeretet egyengeti és amely nem retten vissza sem a nehézségektől, sem az akadályoktól. Ö, egymaga, az évek hosszú során át talán össze sem számolta, hogy milyen sok magyar gyermeket ment meg az életnek és a szebb jövőnek. Ez az egyetlen svájci ember, aki sem rokonunk, sem lekötelezettünk, még csak nem is ismerősünk jóformán, hiszen ami összeköti velünk, az a szegény magyar gyerekek nyomorúsága csupán... De ez az, igen, ez az a motorikus erő, ami az Irlei Károly tiszteletes úr szívét úgy hajtja felénk, mint hegyes völgyes szép hazájának hegyi patakjai a gépeket és turbinákat, hogy világítsanak és meleget adjanak. Tizenhatezer gyermek. Igen, megismételjük: kereken és határozottan tizenhatezer magyar gyermek erősödött meg,javult fel és nyerte vissza megromlott egészségét egyetlen ember szüntelen munkája által. Ennyi magyar gyermek nyaraltatását tette lehetővé ez az egyszerű papi ember. És? Ésmég jóformán a nevét is alig ismerjük. Ünnepélyes banketteken sem csengenek össze a poharak, hogy nevét a reklám szárnyaira adják. Mindezt ő nem is akarja. Mert mindaz, amire vágyik, ami őt kárpótolja a fáradságért és csendes munkájáért, azt bőven megtalálja a kis magyar gyerekek kacajában és hozzá simuló meleg- gyermeki szeretetében. S mindez egyetlen ember munkájának és Szívós akaratának a csodálatos eredménye. Valami hihetetlen erő ez, ani ezt az ernyedetlen, csüggedést, fáradtságot nem ismerő munkát s ezt a csodás eredményt lehetővé teszi. A csodálkozás ámulatában kérdezzük magunktól, hogyan lehetséges az, hogy egyetlen ember, egy külföldi, egy svájci lelkész egy idegen, balsorsú nép gyermekeiből egész emlészerdőt menthet meg az országnak. Gazdag ember ez az Irlet lelkész? Nem. Csak a lelke gazdag. És ez, úgy látszik, többet jelent, mint minden anyagi gazdagság. De ebben a percben, amikor Irlet tiszteletes úr újabb gyermekkaravánt visz Svájc felé a szikkadt, sovány magyar talajról, nem állják meg, hogy fel ne tegyük a kérdést: hol vannak a mi hazai Izlet Károlyaink? Hol vannak azok a milliomos urak, akik a trianoni országban is megtalálják a maguk paradicsomát s akik befolyásukkal el tudják érni, hogy a gabonát takarmánnyá lehessen euzináltatni, csakhogy a hajdúsági és szabolcsi kis magyaroknak annál kevesebb jusson a tápláló kenyérből? Hol vannak a gazdag gyáros urak, akik takarmánnyá rontják a kész cukrot is, hogy amit rengő 20 filléren nem vehet meg az ember, azt pár filléren kaphatja meg az állat? Hol rejtőzködtök, hazai Izlet Károlyok? Hol vagytok, hogy a magatok csendes és öntudatos munkájával megakadályozzátok azt a nagy gyermekpusztulást, ami az egész Alföldön és Duna—Tisza közén úgy söpri le a magyar élet fájának embertermését, akárcsak az idei jégverés és fagykár Kecskemét baracktermését? Hol van, hol indul az a vonat, amelyen a ti áldozatkészségetek menti a magyar jövendő harcosait, hogy a feltámadni akaró ország majdan erős katonákat találjon bennük? Ivlet Károly tiszteletes úr vonata indul .. . Viszi feléleszteni a hervadó magyar palántákat. Várjon dübörgő zakatolását a vonatának meddig nyeli el még visszhang nélkül a magyar pusztaság tunya zsombékja és csalóka délibábja? Kőrösparti KISUJLA. Pénzügyi és gazdasági bojkottot hirdet Anglia Olaszország ellen a keletafrikai kérdés miatt A fekete császár kétségbeesett panasza Európa ellen Napról napra újabb meg újabb olasz csapatszállítmányok érkeznek a keletafrikai harctérre, rengeteg repülőgép, ágyú, meg egyéb harci eszköz várja, hogy megkezdhesse halált okádó munkáját. Olaszország oly előkészületeket tesz, ami már magában véve is kizárja, hogy ismét olyan kudarc érje az olasz hadsereget Afrikában, mint amilyen egy ízben már Menelik császár részéről érte az aduai ütközetben, ahol közel 22.000 halott olasz katona teteme borította ütközet után a harcteret. De nemcsak arra van gondja Olaszországnak, hogy kellőképen felszerelje és ellássa afrikai hadseregét, hanem arra is, hogy Abesszínia ne fegyverkezhessék fel. Mailé Szelasszié császár egy amerikai hírlapíró előtt keservesen panaszkodott amiatt, hogy Olaszország elgáncsolta egyes európai országokban, így Csehországban, Dániában és Belgiumban az abessziniai fegyverrendelések végrehajtását. Magánkívül, felháborodva mondta a fekete császár, hogy az európai államok Abesszíniának, amely állattenyésztő és földmívelő állam, nem engedik meg, hogy védelmére néhány ágyút vásárolhasson a külföldön, míg Olaszország a legmodernebb fegyvereket gyártja és szállítja tömegesen Kelet-Afrikába. Abesszíniát — mondta a császár — arra kényszerítik, hogy karddal és lándzsával vívja meg nagy harcát szabadságáért. Abesszínia fekete uralkodója azonban mégsincs annyira elhagyatva, mint ahogy azt panaszolja. Anglia közvéleménye és politikusainak egy része mellette van és így van olyan baráti állam, amely segíti Olaszország ellen való nagy küzdelmében. Angliában nagyon éles a hangulat Olaszország ellen. Az angol kormány nem nyugszik bele Mussolini egyoldalú elhatározásába és még egy utolsó figyelmeztetést akar , , , intézni Olaszországhoz. A londoni lapok szerint a kormány kebelén belül két egymástól eltérő irányzat uralkodik. Az egyik irányzat, amelyet a parlamenti baloldal támogat és amelynek élén Edén miniszter áll, a Népszövetség beavatkozását sürgeti, továbbá a Szucz-csatorna elzárását és Olaszország teljes gazdasági és pénzügyi bajkutatását, azzal a céllal, hogy Olaszországot megfoszszék a hadianyag gyártásához szükséges nyersanyagoktól. A másik irányzat hívei hangoztatják, hogy Angliának semlegesnek kell maradnia, még egy esetleges háború veszélyének esetére is. Az utóbbi irányzat hívei hangoztatják, hogy az olaszellenes angol politika csak hátrányokat jelenthet Anglia számára és nem gyakorlati hasznot. imhhwim wimmjtkimgwummim miután Franciaország minden valószínűség szerint Olaszország mellé áll és a népszövetségi tanácsban is megakadályozná egy esetleges olaszellenes határozat egyhangú megszavazását. Ami magát az abesszíniai hadsereget illeti, fias. Mulugueta abesszin hadügyminiszter kijelentette, hogy Abesszínia hadereje ezidőszerint 350.000 emberből áll, de néhány hét alatt 8.900.000 embert tud mozgósítani, ha ennek szüksége felmerül. Mindez azt mutatja, hogy az abesszíniai kérdés egyike a legnehezebbeknek, amely még sok bonyodalmat fog kelteni, nemcsak Afrikában, hanem Európában is. Rendőri hír Elbeszélés, írta Erdődy Elek Ruhája még rendes, külseje még ápolt, csak a szemében van valami végtelen szomorúság. A fejét nagyon lehajtja, tekintetével az aszfaltot sepri, mint aki jól tudja, hogy nem érdemes várni, remélni és bizakodni. Aztán hirtelen meggyorsítja lépteit, karjaival hevesen kaszál és furcsa, tört mondatok buggyannak ki a száján: — Holnap elmegyek hozzá és megmondom neki!... Követelni fogom, hogy vegyen vissza! Nem lehet csak úgy, máról-holnapra az embert az utcára dobni! Nekem feleségem van és két gyermekem. Azok enni kérnek. Élni akarnak. És én is élni akarok!... Alig veszi észre, hogy valakit meglök. — Bocsánat! — mondja fennhangon és aztán ugyanezen a hangon folytatja gondolatait. — Ha nem fizetem ki a házbért, kirúgnak. De hát miből?... A fűszeresnek is már hónapok óta tartozunk, meg kellene adni. De hát miből? ... Ha most, az utcán találnék egy tömött pénztárcát, nem vinném a rendőrségre... Nekem felmondtak, nekem nincs kenyerem, reám nem vorlatkoznak a társadalmi és erkölcsi törvények ... Bocsánat! ... Megint nekiment valakinek. Nagyon elszégyeli magát, a fejét még jobban a válla közé húzza és gyorsan folytatja útját. Hirtelen a lakása előtt találja magát. Megáll. Nem akar csengetni. Fél. Miért siessen azzal a hírrel, hogy az eredmény ma is semmi? A felesége és gyerekei most még reménykednek. De ha becsengetett?... Sötét kis utcában, két-három szobából álló helyiség. Vagy valami sötét kávéház különszobája. A lényeg egy zöld asztal, amely körül a kártya szerencsétlen rabjai tartanak minden éjjel „hivatalos órákat’. Ezek a férfiak is mind jól öltözöttek, frissen borotváltak, csak a szemükben villog valami keserű elszántság, gyilkos harci tűz, komor és halálos gúny. Ami itt folyik, az már nem „úri passzió", időűző játék, finom szórakozás. Ez már halálos harc, gyilkos és elszánt viaskodás, a pénzért, az életért. Nem arról van szó, hogy nyerni vagy nem nyerni, mindegy, fő a játék izgalma. De igenis, nyerni kell, nyerni muszáj, mert másként holnap nincs ebéd, másként nem lehet a Lacika kiscipőjét megtalpaltatni, másként nem lehet a házbért kifizetni és az asszonynak újra csak azt kell hazudni: — Fiacskám, nem megyünk ma sem moziba, mert nagyon fáj a fejem... Ne haragudjatok ezekre az emberekre, akik minden éjszaka a Hazárd Nagyúrra! vívnak véresen, halálosan komoly harcot. Értsétek meg, az életük kisiklott rendes vágányáról De az élet parancsai rájuk is vonatkoznak. Az élethez pénz kell, amit valahonnan mégis csak elő kell teremteni. Minden este újra kell kezdeni a^^mrcot a zöld asztal mellett, fogcsikorgatva^^fc^^szorult r.-in.'-r. i.ik n.'-r pik II ennek a !fEnHjBH s/filjét. ijfl■ -Amikor pedig ideérnek, el sem tudják már képzelni, hogy lehet még út, amelyik visszafelé vezet. A hídon más emberek is járnak: olyanok, mint ők, alig lehet észrevenni a különbséget. A víz alul rendesen, szabályosain, folyik, kis hajók siklanak hullámain és vidáman fütyörésznek. A nap is forrón, lelkesem ragyog a kék égboltozaton, hiszen nyár van. Ők azonban mindebből semmit sem látnak. Őket már nem érdekli a napfény, a madárdal, a nyár ezer csodája, a színes, ragyogó, kigyulladt élet. ők már a túlsó partról bámulnak vissza tulajdon életükbe, ők már mindennel leszámoltak, mielőtt a hídra léptek, mert azt hiszik, hogy minden erőlködésük hiábavaló, ők már csak egyre gondolnak, a végső megnyugvásra, a halálos elpihenésre, az örök, érzéketlen csöndre. Néhányszor végigmennek a hídon. Utolsó percben visszariadnak attól, amit tenni akarnak. Talán melegebben süt a nap, vagy talán valami vidám, csillogó hang csalja vissza őket az életbe. Ebben a percben szemrehányást tesznek önmaguknak, hogy gyávák, hitványak voltak, amikor meg akartak futni a nagy harc, az élet elől. A dac még egyszer feltámad bennük: vissza, megpróbálni a lehetetlent! Napok, hetek múlnak és ők még mindig próbálkoznak, vannak, élnek. A Nyomor és a Gond azonban újabb gyilkos csapást mér az idegükre és egyszer, egy komisz és csúnya percben, mégis csak átvetik magukat a híd korlátjk^^ ■c-v ii * robh KCÍI Kedd, 1935 júliusa . Megszállt területen ért földet Rotter Lajos a Vasárnap délben féltizenkettőkor a hármashatárhegyi motornélküli vitorlás-repülőtéren megjelent Rotter Lajos 33 esztendős gépészmérnök közismert Karakán nevű vitorlázó repülőgépével, mellyel több magyar rekordot javított meg. Rotter replőtársainak kijelentette, hogy vasárnap ismét rekordjavítást kísérel meg. Hamarosan el is indult gépével a Hármashatárhegyről. Mintegy másfél órán keresztül látták a repülőtérről, hogy a Karakán Kispest és Pestszenterzsébet fölött nyugodtan, biztosan repül. Azután eltűnt. Délután és este várták a jelentést arról, hogy hol tűnt fel. Sem vasárnap, sem hétfőn nem kaptak a barátai és bárki más sem jelentést a repülőgépről. A Kis Újság munkatársa beszélt a Magyar Cserész Szövetség repülőosztályával, amelyhez Rotter is tartozott. Kijelentették, hogy a kiváló vitorlázó repülőgépével minden valószínűség szerint átrepült a trianoni határon. Miután a sötétedő időben nem tudta megállapítani, hogy a szerbek által megszállott Bácskában ért földet, nem is tudta értesíteni sem a cserkészszövetséget, sem a magyar hatóságokat. .... A gép eltűnését különben hétfőn bejelentették a rendőrségnek. A belügyi rádió útján értesítették az összes csendőri és rendőri állomásokat, hogy amennyiben látják a gépet valahol, úgy tegyenek jelentést. Hétfőn este háronmegyednyolc órakor távirati jelentés érkezett a Cserkész Szövetséghez arról, hogy Rotter Lajos valóban a megszállott Szárcsa községben a Temes partján ért szerencsésen földet hétfőn hajnalban. Valószínű, hogy a bátor magyar vitorlásrepülőt, aki ezzel az óljával megjavította a magyar távolsági és időtartam motornélküli rekordját, a szerb hatóságok hamarosan el fogják engedni, miután bebizonyíthatólag eltévedt a sötétségben és így saját hibáján kívül repült át a liboni határon. Eckhardt Tibor támadása a kormány ellen A tolna megyei Decs község Eckhardt Tibort februárban díszpolgárává választotta. A díszpolgári oklevelet vasárnap adták át neki a decsi községi képviselet ülésén a községházán. Mozolay István községi bíró adta át az oklevelet, amit Eckhardt beszédben köszönt meg. A közgyűlés után népes gyűlés volt, amelyen dr. Széll András megnyitója után Dutin Jenő dr., a kerület képviselője mondott beszédet. Ezután Eckhardt Tibor emelkedett szólásra, aki a kormány politikájáról kijelentette, nem látja világosan, hova visz az az út, amelyen a kormány szekere elindult. A magyar falu népének, a dolgozó millióknak határozott és világos célkitűzés kell. Mint ahogy le kell dönteni a trianoni börtön fajtáit, ugyanúgy a gazdasági talpraállásért is dolgozni kell. Bírálta a kormány 95 pontját szóba hozta a miniszterelnök ígéreteitől és felszólította, hogy tartsa is be azokat. Nincs kétféle becsület, minél magasabb polcon van valaki, annál inkább köteles meggondolni, mielőtt valamit ígér. A titkos választójog megtagadása csak arra vezethető vissza, hogy a kormány fél a bukásaiét. Nem a kormányzat programja iránt bizalmatlan, hanem a cselekedetei iránt. Beszélt még Nagy Ferenc, a párt főtitkára, továbbá Berg Miksa báró és Klein Antal országgyűlési képviselők. mmH! JHI ! 1